„Minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett” (Jn 1:3). Ő, azaz
Jézus teremtett „mindent”, és a Biblia tanúsága szerint mégis „könnyekre fakadt”
(Jn 11:35). A Teremtő sírt? Ez azonban még nem minden: Jézus „útált és emberektől
elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője” (Ézs 53:3)! Lehet a
Teremtő fájdalmak férfija, utált és elhagyott? Egyszer így kiáltott fel: „Én Istenem,
én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Mt 27:46).
Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Jézus, a Teremtőnk egyben a Megváltónkká
is lett, Ő volt a Megfeszített Isten – a Teremtő, aki magára öltötte az emberi
természetet, emberként szenvedett, a nélkülözés és a fáradalmak életét élte,
míg egy római keresztfán függve be nem végezte földi szolgálatát.
Teremtőnk tehát, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28),
olyan mélységekben élte át az emberi lét szenvedését, mint senki más. Mi csupán
a saját fájdalmainkat, tulajdon bánatunkat tapasztalhatjuk meg; a kereszten
ellenben „betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá” (Ézs 53:4). Senkinek
a fájdalma, betegsége nem marad ki ebből a körből. Ez a világmindenség
történetében a legnagyobb csodálatra méltó tett.
Ezen a háttéren (vagyis, hogy a megfeszített Isten, mint a sivatagi égbolt, felettünk
lebeg) az elkövetkező hónapokban megkíséreljük jobban megérteni a
megérthetetlent: szenvedésünket, a keresztények és mindazok szenvedését,
akik életüket átadták Krisztusnak. Nem állítjuk, hogy birtokában vagyunk valamennyi
válasznak. Még csak azt sem mondjuk, hogy sok mindenre feleletet
tudunk adni. Azt állíthatjuk csupán, hogy „Isten a szeretet” (1Jn 4:8); továbbá,
hogy a próbák közepette is bízhatunk benne; a szenvedések által tovább növekedhetünk
a kegyelemben, tekintet nélkül arra, mennyire fájdalmas ez a folyamat.
E negyedév során Isten Igéjét tanulmányozva láthatjuk, hogy a hozzánk hasonlóan
testből és vérből való embereknek, akikből sugárzott ugyan a hit, szintén
meg kellett küzdeni a kétségbeeséssel, az elárultatással, a csalódással, a
veszteséggel, az igazságtalansággal és a bántalmazással (nem úgy hangzik ez,
mintha éppen rólunk lenne szó?). Hogyan tudtak megbirkózni a nehézségekkel?
Mit tanultak belőlük? Mire taníthat minket példájuk?
Míg ezekre az emberekre figyelünk – tapasztalataikra, harcaikra, hitpróbáikra
(amelyek többnyire a miénkhez hasonlóak) – a háttérben állandóan meghúzódik
a kereszt. Ne feledjük, hogy bárki bármin megy is keresztül, Jézus Krisztus,
Teremtőnk és Megváltónk megpróbáltatása abban a tekintetben is súlyosabb
volt.
Istenünk szenvedő Isten. Még a kereszténynek aligha tekinthető Albert Camus
is megértett egyet s mást a kereszt és az isteni szenvedés jelentőségéből: „A Golgota
éjszakája azért olyan fontos az ember történelmében, mert ennek árnyékában
az Istenség, levetve hagyományos előjogait, az utolsó cseppig kiürítette a
gyötrelmes halál és kétségbeesés poharát” (Albert Camus: The Rebel. New
York, 1991, Vintage International. 33. old.). Vagy ahogyan Ellen White öntötte
szavakba: „A kereszt kinyilvánítja tompult érzékeink számára azt a fájdalmat,
amit a bűn kezdettől fogva okozott Isten szívének” (Ellen G. White: Előtted az
élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 261. old.).
E tanulmánysorozat nem teodíceai jellegű mű kíván lenni, vagyis nem célja
Isten bűnnel szembeni igazolása. Ahogy azt már elmondtuk, inkább segítségünkre
lesz, miközben igyekszünk megbirkózni a mindannyiunk számára elkerülhetetlen
szenvedéssel a világban, ahol a bűn oly könnyen jön, mint a lélegzetvétel.
Igyekszünk rámutatni: a fájdalom, a szenvedés és a veszteségek korántsem
azt jelentik, hogy Isten elhagyott volna, még ha a hívőknek is osztozni
kell a bűnbe esett emberiség közös sorsában. A különbség, hogy Jézusnak és
az általa nyújtott reménységnek hála, számunkra a dolgoknak értelme és célja
van, még ha minden értelmetlennek és céltalannak tűnik is; még akkor is, ha
nem tudjuk elképzelni, miképp, de bízhatunk az ígéretben, miszerint „…azoknak,
akik Istent szeretik, minden javokra van…” (Róm 8:28). Akik Istent szeretik
– Istent, aki a Teremtő, ugyanakkor aki mindent elszenvedett (és ezért is
szeretjük őt).
Gavin Anthony, a negyedévi tanulmány szerzője, Sri Lankán nőtt fel
misszionárius családban. Angliában dolgozott lelkészként, majd e tanulmányok
megírása idején az Izlandi Terület elnökeként szolgált.
Clifford R. Goldstein
szerkesztő
Az ötvös tüze