Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „Segítség a hétköznapokban" c. fejezetből, 339–341. o.; Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. „Krisztus – az üzenet központja" c. fejezetből, 352–353. o.; Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. „Kísértés és bukás" c. fejezetből 34–36. o.

„Sokan be vannak csapva szívük állapotát illetően. Nem veszik észre, hogy az emberi szív mindennél csalárdabb és elkeserítően gonosz. Saját igazságukkal vonják körül magukat, és megelégednek a saját emberi mértékük kijelölte jellemszint elérésével" (Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 296. o.).

„Nagy szükség van arra, hogy Krisztust prédikáljuk, mint a reménység és megváltás egyedüli forrását. Amikor a hit általi megigazulás tana elhangzott… az sokak számára olyan volt, mint a víz a szomjas utazónak. Értékes gondolatnak tűnt, hogy Krisztus igazsága nekünk tulajdoníttatik, nem azért, mert érdemünk van rá, hanem mert Isten adja azt nekünk ingyen ajándékként" (i. m. 331. o.).

„A megpróbáltatás, Krisztus iskolájában, a nevelés tartozéka, hogy megtisztítsa Isten gyermekeit a földiesség salakjától. Éppen, mert Isten vezeti gyermekeit, szenvedések, megpróbáltatások érik őket. A próbák és akadályok a fegyelmezés választott eszközei, Isten által elrendelt feltételei a sikernek, az eredményeknek. Aki belát emberi szívekbe, jobban ismeri gyengeségeiket, mint ahogyan önmaguk felismerhetik. Ő látja, hogy közülük többen olyan képességekkel bírnak, amelyek helyes vezetés mellett, felhasználhatók művének fejlesztésére" (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 1978, H. N. Adventista Egyház. 359. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Megpróbáltatásainkban hogyan erősített a hit? E próbák során mit tudtunk meg önmagunkról és Istenről? Mit tanultunk, ami segíthet másoknak is, akik szintén nehéz időket élnek meg?

2. Gondolkozzunk a halál valóságáról, és arról, ez hogyan hat nemcsak az életünkre, hanem az élet értelméről alkotott felfogásunkra is! Sok író és filozófus kesergett már az élet értelmetlensége miatt, hogy a vége örök halál. Keresztényként mit felelhetünk nekik? Miért a Jézusban való remény az egyedüli megoldás az élet értelmetlenségének problémájára?