"Hiszen öröktől fogva nem hallottak
  és fülökbe sem jutott,
  szem nem látott más Istent tekívüled,
  aki így cselekszik azzal, aki Őt várja"
  (Ésa 64:3).

  
  Az eljövendő világ iskolája

  "És látjátok az ő orczáját; és az ő neve
  homlokukon lesz"
  (Jel 22:4).
  
  A menny is egy iskola. Tanulmányozásának területe a világegyetem; tanítója a Mindenható. Ennek az iskolának egyik ágát az Édenben alapította az Úr, és a megváltás tervének befejezése után újra tovább folytatják majd a tanulást az Édenben.
  "... Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embereknek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek" (2 Kor 2:9).
  Ezeket a dolgokat csak Isten Igéjéből ismerhetjük meg, de az Ige is csak részleges kinyilatkoztatást tud nyújtani.
  Pátmosz prófétája így írja le az eljövendő világ iskolájának helyét: "Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala... És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve mint egy férje számára felékesített mennyasszony" (Jel 21:1-2). "És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány" (Jel 21:23).
  A kezdetben alapított édeni iskola és az eljövendő világ iskolája között peregnek le világunk hosszú történelmének eseményei, az emberiség törvényszegésének, szenvedéseinek, az isteni áldozatnak, a halál és a bűn feletti győzelemnek történetei. Az első édeni iskolának nem minden jellegzetességét találjuk majd meg az eljövendő élet iskolájában.
  
  A jó és gonosz tudásának fája többé nem nyújt alkalmat a kísértésre. Ott nem lesz kísértő, és így nem lesz lehetőség a gonosz követésére. Minden jellem kiállotta már a Gonosz próbáját, már senki sem lesz fogékony a rossz hatalma iránt.
  Krisztus így szól: "... A győzedelmesnek enni adok és élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van" (Jel 2:7). Édenben az élet fájáról való evés feltételes volt, és végül visszavonták. Az eljövendő élet ajándékai azonban feltétel nélküliek és örökkévalóak. A próféta szemléli "... az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jövén ki... És a folyóvizen innen és túl életnek fája..." (Jel 22:1-2). "... és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jel 21:4).
  "És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre" (Ésa 60:21).
  Isten visszaállítja színe elé az embert, mint kezdetben, és újra Ő fogja tanítani: "... hadd ismerje meg népem az én nevemet... Hogy én vagyok, aki mondom: Ímé, itt vagyok! (Ésa 52:6).
  "... Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök" (Jel 21:3).
  "... Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában... Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet" (Jel 7:14-17). "Mert most tükör által
  
  homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem" (1 Kor 13:12). "És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4).
  Akkor eltűnik majd a fátyol, amely most elhomályosítja látásunkat, és szemünk meglátja a szépségnek azt a világát, amelyből most csak halvány fénysugarakat fogunk fel a mikroszkóppal. Amikor majd szemléljük a menny dicsőségét, amelyet most távolról vizsgálgatnak a teleszkópokon át, amikor eltűnik a bűn rozsdája, és az egész föld az Úrnak, a mi Istenünknek szépségében jelenik meg, akkor óriási terület nyílik meg kutatásaink számára! Ott a tudományok ismerője olvashatja majd a teremtés jelentéseit, és a gonosz törvényének semmi emlékeztetőjét sem fogja látni. Hallgathatja a természet hangjának csodálatos zenéjét, és nem hall jajszót, és a szomorúság töredékét se látja sehol. Minden teremtett dolgon csak egyetlen kézírást fedezhet fel. A végtelen nagy világegyetemben szemlélheti "Isten nevének nagybetűs kézírását és a földön, a tengeren és az égen a gonosz egyetlen jelét sem láthatja.
  Ott édeni életet fogunk élni a kertekben és a réteken. "Házakat építenek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim" (Ésa 65:21-22).
  "... Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr" (Ésa 65:25). Az ember visszanyeri elvesztett királyságát, és a nála alacsonyabbrendű állatok újra elismerik uralmát. A vadállat szelíd lesz, a félénk pedig bizakodó.
  Ott a tanuló előtt a végtelen láthatár és a kimondhatatlan
  
  gazdagság tárul fel. Itt, ezen a földön a tanuló Isten Igéjének kedvező magaslatairól a történelem rendkívül nagy területét foghatja át, és némi ismeretet nyerhet az emberi események folyását kormányozó alapelvek felől. Látása azonban most még homályos, és ismeretei közel sem teljesek. Amíg nem állhat az örökkévalóság fényében, addig nem lát tisztán semmit.
  Akkor megnyílik értelme előtt a nagy küzdelem folyamata, amely már az idők kezdete előtt megindult, és csak akkor fejeződik be, amikor az idő megszűnik. Feltárul előtte a bűn történetének kezdete, a végzetes csalás ravasz munkálkodása; az igazság útja, mely nem tért le egyenes ösvényéről, hanem szembeszállt a tévelygéssel és legyőzte azt. Akkor félrehúzzák a függönyt, amely a látható világot elzárja a láthatatlantól, és csodálatos dolgok fognak megnyilatkozni.
  Amíg Isten gondviselését nem látjuk meg az örökkévalóság fényében, addig nem értjük meg, mivel tartozunk angyalainak gondoskodásáért és közbelépéséért. A mennyei lények tevékenyen részt vettek az emberek ügyeiben. A villám fényéhez hasonló ragyogó ruhákban jelentek meg, vagy vándornak öltözve érkeztek az emberekhez, és elfogadták otthonuk vendégszeretetét. Gyakran működtek vezetőként olyan utasok számára, akiket szállás nélkül ért az éj; meghiúsították a pusztító szándékát és elfordították a gonosz csapását.
  Habár a föld uralkodói nem tudják: tanácskozásaikon gyakran angyalok szóltak. Az emberek saját szemeikkel látták őket és füleik hallották felhívásukat. A tanácstermekben és törvényszékeken mennyei küldöttek védték az üldözöttek és elnyomottak ügyét. Keresztülhúzták az ellenség számításait, feltartóztatták a gonoszt, amely kárt és szenvedést
  
  okozott volna Isten gyermekeinek. Mindezek feltárulnak a mennyei iskola tanulói előtt.
  Minden megváltott saját életéből érti majd meg az angyalok szolgálatát. Milyen csodálatos élmény lesz az, amikor beszélgetést folytathatnak azzal az angyallal, aki őrzőjük volt korábbi éveiktől kezdve. Aki vigyázott lépéseikre és befedezte fejüket a veszedelem napján, velük volt a halál árnyékának völgyében, megjelölte nyugvóhelyüket, és aki először üdvözölte őket a feltámadás hajnalán! Megtudhatják tőle az isteni közbelépés történetét egyéni életükben, és a mennyei együttműködés szerepét az emberiségért végzett minden munkájában.
  Az élet minden rejtélye megoldódik akkor. Ahol a mi szemünk csak zűrzavart és csalódást, meghiúsult célokat és terveket érzékelt, ott csodálatos, minden felett győztes megvalósított célt, mennyei harmóniát látunk majd.
  Ott mindazok - akik önzetlen lelkülettel munkálkodtak - szemlélni fogják munkájuk eredményét. Meglátják minden helyes alapelv és nemes tett kibontakozását, amiből itt alig látunk valamit. A világ legnemesebb munkáinak eredményeiből mily kevés láttatik meg ebben az életben a cselekvő előtt! Mily sokan dolgoznak önzetlenül és fáradhatatlanul azokért, akik távol vannak tőlük, és akiket nem is ismernek! A szülők és tanítók lefekszenek utolsó, mély álmukba. Életük, munkájuk látszólag hiábavaló volt. Nem tudják, hogy hűségük az áldás olyan forrását nyitotta meg, amely sohasem apad el.
  Csak hitben látják, hogy gyermekeik, akiket felneveltek, áldássá és befolyásuk ezerszeresen megismétlődik. Sok munkás az erő, a reménység és a bátorítás üzenetét küldi szét a világba; oly szavakat, amelyek megnyugvást jelentenek a vágyakozó szíveknek
  
  minden országban. Ők azonban magányosan, az ismeretlenség homályában munkálkodva csak keveset tudnak fáradozásaik eredményeiről. Így lelki ajándékokat nyernek, terheket hordoznak, és elvégzik a munkát. Az emberek elvetik a magot, amelyből sírjuk felett mások aratják le az áldott termést. Fákat ültetnek, hogy mások ehessék meg gyümölcsét. Itt ezen a földön megelégszenek azzal, ha azt tudják, hogy mozgásba hozták a jóra indító tényezőket; az eljövendő világon azonban meglátják majd mindezek hatását és ellenhatását.
  A mennyben jelentést vezetnek mindazokról a lelki ajándékokról, amelyeket Isten azért adott, hogy az embereket önzetlen erőfeszítésekre indítsa. A mennyei iskola tanulmányainak egyik tárgya és jutalma az lesz, hogy nyomon követhetjük azt a széles területet, amelyet besugároztunk Isten igazságával. Szemlélhetjük azokat, akik erőfeszítéseink által emelkedtek fel és nemesedtek meg, és megláthatjuk életük alakulásában az igazság kibontakozását.
  Akkor majd mindent olyan tökéletesen fogunk ismerni, ahogyan Isten ismer bennünket. Ott az a szeretet és rokonszenv, amelyet Isten ültetett belénk, megtalálja majd gyakorlásának legigazibb terét. A szent lényekkel való tiszta, a szent angyalokkal és minden korszak hűséges gyermekeivel való harmonikus társas élet és az a szent közösség, amely összeköti az egész mennyei és földi családot, mind hozzátartozik majd az eljövendő világ áldott tapasztalataihoz.
  Ott olyan ének és zene hangzik fel, amilyent Istentől kapott látomásaikon kívül halandó fül nem hallott és emberi elme el nem gondolt. "... Éneklik: minden forrásaim te benned vannak" (Zsolt 87:7). "Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől" (Ésa 24:14). "Mert
  
  megvigasztalja az Úr Siont, megvigasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vigasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!" (Ésa 51:3).
  Ott minden erő kifejlődik, minden képesség kibontakozik. A legnagyszerűbb vállalkozásokat viszik véghez, a legmagasztosabb törekvéseket is megvalósítják, és a legszentebb vágyakat is elérik. Mégis új magasságok emelkednek előttük, amelyeket mindig felülmúlnak; új csodákat szemlélhetnek, új igazságokat érthetnek meg, és új célok váltják ki testi, lelki és szellemi erőik tevékenységét.
  Az egész világegyetem kincsei feltárulnak majd Isten gyermekei előtt tanulmányozásra. Kimondhatatlan gyönyörűséggel hatolunk majd be az el nem bukott lények örömébe és bölcsességébe. Meglátjuk azokat a kincseket, amelyeket a korszakokon át Isten keze munkáinak szemlélése által elnyertünk. És az örökkévalóság tovatűnő évei még dicsőbb kinyilatkoztatásokat hoznak.
  Isten ajándékainak kiárasztása az örökkévalóságon át rendkívül bőséges lesz, feljebb, mint kérjük vagy elgondoljuk (Ef 3:20).
  "... Ő szolgái szolgálnak néki" (Jel 23:3). A földi élet a mennyei élet kezdete. Az igazi földi nevelés bevezetés a menny alapelveibe. Itteni életünk kiképzés az ottani életre. Amik most vagyunk jellemben és szent szolgálatban, az biztos előrevetített árnyéka annak, amivé leszünk.
  "... Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon..." (Mt 20:28). Krisztus földi munkáját - a tanítást, pásztorolást - a mennyben is végezni fogja, és a Krisztussal való együttműködésért jutalmunk az a nagyobb hatalom és kiváltság lesz, hogy az eljövendő világban is együttmunkálkodhatunk Vele.
  
  "... Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok" (Ésa 43:12). Krisztus tanúi leszünk az örökkévalóságban is.
  Miért engedte meg Isten a nagy küzdelem folytatását a korszakokon át? Miért nem rövidítette meg Sátán életét lázadása kitörésekor? Ez azért történt, hogy a világegyetem meggyőződhessen Isten igazságosságáról a Gonosszal való bánásmódja által. A megváltás tervében vannak olyan magasságok és mélységek, amelyeket az örökkévalóságban se tudunk kimeríteni sohasem; oly csodák, amelyekbe az angyalok is vágyakoznak betekinteni. Az összes teremtett lények közül csak a megváltottak ismerték meg személyes tapasztalatuk által a bűnnel való tényleges küzdelmet. Együttmunkálkodtak Krisztussal, beléptek a Krisztus szenvedéseivel való közösségbe, amiben még az angyalok sem részesülhettek. Vajon nem rendelkeznek-e majd olyan bizonyságtétellel a megváltás tudományában, amely értékes lesz az el nem bukott lények számára? Sőt, már e földi életre érvényes; hogy "... Megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége" (Ef 3:10).
  "És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban" (Ef 2:6-7).
  "Az Úr... hajlékában mindene azt mondja: dicső!" (Zsolt 29:9), és azok az énekek, amelyeket a megváltottak énekelnek majd - tapasztalataik énekei - kinyilatkoztatják Isten dicsőségét; "... Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent..." (Jel 15:3-4).
  
  Földi életünkben - habár a bűn ezt korlátozza - a legnagyobb öröm és a legmagasabb nevelés a szolgálatban van. Jövendő állapotunkban is, amikor a bűnös emberiség által emelt akadályok már nem lesznek, a legnagyobb örömünk a szolgálatban lesz. Amikor bizonyságot teszünk, újból megismerjük azt, hogy mi "... eme titok dicsőségének gazdagsága... hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége" (Kol 1:27).
  "... Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van" (1 Ján 3:2).
  Akkor Megváltónk szemlélni fogja az Ő jutalmát munkájának eredményében. Krisztus abban a nagy sokaságban, amelyet egyetlen ember sem képes megszámolni - "... titeket... az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel" (Júd 24). Ő, aki vérével megváltott és életének példája által tanított minket - "... lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik..." (Ésa 53:11).
  

ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ