"Vedd ezt füledbe... állj meg
  és gondold meg az Istennek csudáit...
  vagy a tökéletes tudásnak csudáit
  érted-é?"
  (Jób 37:13.15)

  
     Isten a természetben

  "... Dicsősége elborítja az egeket,
  és dícséretével megtelik a föld"
  (Hab 3:3).
  
  Minden teremtett dolog viseli az istenség pecsétjét. A természet bizonyságot tesz Istenről. Ha a fogékony elme érintkezésbe kerül a világegyetem csodáival és titkaival, el kell ismernie egy végtelen Hatalom munkálkodását. A föld nem a saját, benne rejlő ereje által termi meg bőségét, és folytatja évről évre a nap körüli keringését. Egy láthatatlan kéz vezeti a bolygókat égi körforgásukban.
  Titokzatos életerő hatja át az egész természetet - erő, amely fenntartja a megszámlálhatatlan világot a világűrben; ez él a nyári szellőben lebegő atomnyi bogárban, ez ad szárnyakat a fecskének és táplálja az éhes hollófiókákat; ez bontja ki a rügyeket, és gyümölcsé alakítja a virágot.
  Ugyanez a hatalom, amely fenntartja a természetet, munkálkodik az emberben is. A csillagok és atomokat vezérlő nagy törvények irányítják az emberi életet is. Azok a törvények, amelyek irányítják a szív tevékenységét, szabályozzák a test életáramának keringését, annak a hatalmas Értelemnek törvényei, akinek törvényes hatalma van minden élőlény felett, mert Tőle indul ki minden élet. Minden ember csak a Vele való összhangban találhatja meg igazi munkakörét. Minden élőlény létfeltétele: az Isten életerejének elfogadása által fenntartott élet, amely a Teremtő akaratával összhangban folytat. A fizikai, szellemi vagy erkölcsi törvények áthágása annyit jelent, hogy kilépünk a világegyetem összhangjából,
  
  hogy behozzuk az egyenetlenséget, a zűrzavart és a romlást.
  Aki megtanulja, hogy így értelmezze a természet tanításait, annak az egész természet megvilágosodik, - a világ egy nagy tankönyvvé, az élet egy nagy iskolává válik. Az ember egyesülése Istennel és a természettel, a törvény általános fennhatósága, valamint a törvény áthágásának következményei is befolyásolják az elmét és átformálják a jellemet.
  Ezek olyan leckék, amelyeket gyermekeinknek meg kell tanulniuk. A kicsiny gyermekek számára, - akik még nem képesek tanulni a nyomtatott könyvekből, és még nem lehet bevezetni őket az iskola tantervének megszokott menetébe - a természet a tanulásnak és a gyönyörűségnek kimeríthetetlen forrását nyújtja. A gonosszal való érintkezés által szívük még nem keményedett meg, ezért gyorsan felismerik Annak jelenlétét, aki áthat minden teremtett dolgot. Fülük, amelyet még nem tompított el a világ zaja, figyel Annak hangjára, aki a természet kijelentései által szól hozzájuk. A természet tanítása nem kevesebb élvezet forrása lesz az idősebbek számára is, akiknek állandóan szükségük van a lelki és örökkévaló dolgok csendes emlékeztetőire. Ahogyan Éden lakói tanultak a természet könyvéből, ahogyan Mózes felismerte Isten kézírását Arábia síkságain és hegyein, a gyermek Jézus Názáret domboldalain, úgy a mai gyermekek is tanulhatnak a természet könyvéből. A látható szemlélteti a láthatatlant. Az erdő magas fájától kezdve a sziklába kapaszkodó zuzmóig, a határtalan óceántól a tengerpart legkisebb kagylójáig mindenben megláthatják Isten képmását és kezenyomát.
  Amennyire a körülmények megengedik, helyezzék a gyermeket legfiatalabb korától fogva olyan környezetbe, ahol ezt a csodálatos tankönyvet megnyithatják előtte. Szemléljék meg a nagy Művész
  
  által festett jeleneteket az egek változatos festővásznán. Ismerjék meg a föld és tenger csodát, figyeljék meg a változó évszakok feltárulatlan titkait, és tanuljanak a Teremtő műveiből. Semmi más módon nem vehetjük meg ilyen szilárdsággal és biztosan az igazi nevelés alapjait.
  A természettel kapcsolatba kerülve még a gyermek is okot lát arra, hogy zavarba jöjjön, mert felismeri az ellentétes erők munkálkodását, és itt magyarázatra van szüksége. Amikor a természetben megnyilvánuló gonoszt szemlélik az emberek, mindenkinek meg kell tanulnia ezt a szomorú leckét:
  "Valamely ellenség cselekedte azt..." (Mt 13:28).
  Csak a Golgota hegyéről ragyogó világosság fényében lehet igazán olvasni a természet tanításait. Mutassa meg Betlehem és a kereszt története, hogy mily jó legyőzni a gonoszt, és hogy minden áldás, amelyet nyertünk, a megváltás ajándéka!
  A vadrózsa és a tüske, a bogáncs és a konkoly jelképezi a természetben a rosszat és a rombolást. A madarak éneke, a rügyfakadás, az eső és a napfény, a nyári zápor és a reggeli harmat, a természet ezernyi tárgya, az erdők tölgyfái, és a fák gyökerénél nyíló ibolyák a mindent helyreállító szeretetet jelképezik. És a természet még mindig Isten jóságáról beszél nekünk.
  "Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata... (Jer 29:11).
  Ez az az üzenet, amelyet a kereszt fényében az egész természet arculatán olvashatunk. Az egek kijelentik az Ő dicsőségét, és a föld telve van az Ő gazdagságával.
  

ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ