A szükséges előkészületek
"Az evangélium szolgálatát nem szabad lekicsinyelnünk. Egyetlen vállalkozást se vezessünk úgy, hogy általa az Ige alárendelt dolognak tűnjék fel. Mert nem az. Azok, akik a szolgálatot lenézik, Krisztust nézik le. Minden munka közül legmagasztosabb az evangélium szolgálata - különféle megvalósulási formáiban. Tárjuk az ifjúság elé, hogy nincs Istentől jobban megáldott munka, mint az evangélium szolgájának munkája.
Ne rettentsük el ifjainkat a szolgálat vállalásától. Fennáll a veszély, hogy egyeseket fényes csábítások azon ösvény elhagyására késztetnek, amelyre Isten elhívta őket. Egyeseket, akik prédikátori tisztségre lettek volna hívatva, arra buzdítottak, hogy orvosi pályára készüljenek. Az Úr több munkást kíván szőlőskertje részére. Elhangzott a felhívás: "Erősítsétek az előőrsöket; állítsatok fel hűséges őröket mindenfelé a világban!" Isten felszólít benneteket, ifjú emberek! Nagyon sok ifjú férfira van szükségünk, akik nagylelkűek, széles látókörűek és mélységes szeretet él bennük Krisztus és az igazság iránt.
A tehetségnek vagy tudásnak nincs olyan nagy kihatása, mint a lelkületnek, amellyel az ifjú megragadja a tisztséget. Nem nagy, tudós férfiakra van szükség a szolgálatban, nem ékesszóló prédikálókra. Isten olyan férfiakat kíván, akik teljesen átadják magukat Neki, betelnek az Ő Lelkével. Isten és az emberek ügye iránti megszentelt, magukat átadó embereket kíván, akik kimehetnek Krisztus gyalázatát hordozni. Erősek és bátrak legyenek, akik alkalmasak nemes vállalkozásokra és akik áldozataik által szövetséget kötnek Istennel.
Az evangéliumi szolgálat nem tűr rest embereket. Isten szolgái tökéletesen teljesítsék hivatásukat. Ne legyenek henyélők, hanem használják fel legjobb erőiket mint Isten Igéjének hirdetői, hogy hűségesek maradhassanak. Sohase szűnjenek meg tanulni. Lelkük éberségével ügyeljenek a mű szentségére és hivatásuk nagy felelősségére, hogy soha és sehol hamis áldozatot ne hozzanak Istennek, olyat, amely sem tanulásba, sem imába nem kerül.
Az Úrnak olyan férfiakra van szüksége, akiknek mély és komoly lelki életük van. Mindenki elnyerheti felülről az erő teljességét, s hittel és reménnyel indulhat arra az útra, amelyet Isten előírt számára. Isten Igéje benne lakozik az ifjú, Istennek szentelt prédikátorban, aki gyors, komoly, erős, Isten tanácsa pedig soha ki nem apadó forrás lesz számára minden nehéz helyzetben.
Isten elhívta az Ő népét, hogy a világnak elvigye a Krisztus visszajöveteléről szóló üzenetet. Nekünk kell szétvinni az utolsó meghívást az evangéliumi ünnepélyre, a Bárány menyegzői vacsorájára. Annak a sok ezer helységnek, ahova még nem hatott el az üzenet, meg kell azt hallani. Akik pedig még nem terjesztették az üzenetet, kell, hogy hirdessék. Még egyszer ifjainkhoz fordulok: nem benneteket hívott el az Isten, hogy ezt az üzenetet hirdessétek?
Hányan akarnak Isten szolgálatába lépni ifjaink közül, hogy szolgáljanak, és nem azért, hogy őket szolgálják ki? Régen voltak férfiak, akik egy-egy lélekkel törődve így kérték az Istent: "Uram, segíts, hogy ezt a lelket megmentsem!" Mostanában ritkák az ilyen esetek. Hányan cselekszenek ma úgy, mint akik felismerik a veszélyt, amelyben a bűnösök vannak? Hányan hoznak olyanokat imában Isten elé, akikről tudják, hogy veszedelemben vannak és könyörögnek megmentésükért?
Pál apostol elmondhatta a gyülekezetről annak idején: "És dicsőíték bennem az Istent." (Gal. 1:24) Ne igyekezzünk-e olyan életet élni, hogy ezek
a szavak ránk is vonatkozzanak? Az Úr talál utat és módot azok számára, akik teljes szívből keresik, azt akarja, hogy isteni vezetését ismerjék el ebben is. Ő nem csupán a munkaterületet készíti elő, hanem egyengeti is az utat, hogy ezeken a területeken eredményes férfiak munkálkodjanak.
A prédikátorok és evangélisták tartsanak több komoly imaórát azokkal, akik meggyőződtek az igazságról. Gondoljatok arra, hogy Krisztus állandóan veletek van. Az Úr elkészítette kegyelmének legdrágább kinyilatkoztatásait, hogy erősítse és bátorítsa az őszinte és alázatos munkást. Azután
sugározzátok másokra azt a világosságot, amellyel Isten reátok világít. Aki ezt cselekszi, a legértékesebb adományt viszi az Úr elé. Akik a megváltás drága üzenetét hordozzák, azok szíve a magasztalás szellemében lángol.
Az evangélium szolgáinak száma ne csökkenjen, hanem inkább gyarapodjék. Arra a területre, ahol most egy prédikátor áll, még másik húszat kell állítani, és ha Isten Lelke vezérli őket, ez a húsz úgy fogja hirdetni az igazságot, hogy ismét további hússzal gyarapítsa.
Krisztus olyan feltételeket szab, amelyek Neki tetszenek. Amennyivel közelebb jutnak követői a tiszta, tökéletes hithez és testvéri szeretethez, annyival mindig több és több erőt nyernek az igazság hirdetéséhez. Az Úr isteni segítséget helyez kilátásba minden olyan szükséghelyzetben, ahol kevés az emberi erő. Szent Lelket ad, hogy segítségül legyen minden nehézségben, erősítse reménységünket és bizonyosságunkat, megvilágítsa értelmünket és megtisztítsa szívünket. Kívánja, hogy tervei kivitelezéséhez elegendő segítő eszköz álljon rendelkezésre. Kérlek benneteket, keressetek tanácsot Istennél; keressetek teljes szívből, "és valamit mond nektek, megtegyétek" (Jn. 2:5)." (Testimonies IV., 414-415. o.)
"Milyen gyorsan hirdethetné az üzenetet az egész világnak a megfeszített, feltámadott és mielőbb visszatérő Üdvözítőről a munkások olyan serege, amilyen az ifjúságunk, ha helyesen nevelnék őket! Milyen gyorsan jöhetne el a vég! Vége volna a szenvedésnek, bánatnak, bűnnek. Gyermekeink ahelyett, hogy olyan javakat biztosítanak maguknak, amelyhez bűn és fájdalom tapad, milyen gyorsan nyerhetnék el örök életüket ott, "ahol igazak öröklik a földet és mindvégig rajta lakoznak". (Zsolt. 37:29) Ahol "nem mondja a lakos: beteg vagyok", ahol "nem hallatik többé siralom és kiáltás szava" (Ésa. 33:24; 65:19)." (Nevelés, 271. o.)
LEGYENEK AZ IFJAK TEHERHORDOZÓK!
"Írtam néktek, ifjak, mert erősek vagytok és meggyőztétek a gonoszt." (I. Jn. 2:14) Isten az ifjúság erejét, buzgalmát és bátorságát kívánja, hogy a mű minden ágazata előrehaladjon. Az ifjúságot választotta ki, hogy ügyét előrevigyék. Friss, töretlen akaraterőre van szükség, hogy a terveket tiszta értelemmel tudják lefektetni és azokat bátor kézzel véghezvinni. Fiatal férfiakat és nőket szólít fel Isten, hogy szenteljék Néki ifjúi erejüket és tehetségüket; gondolkozzanak élesen, cselekedjenek erélyesen, úgy szerezzenek dicsőséget Nevének és üdvösséget embertársaiknak.
Ilyen fennkölt hivatás mellett ifjúságunk ne a szórakozást keresse és ne arra törekedjen, hogy önelégült életet éljen. Lelkek megmentése legyen minden tettük indítórugója. Az Istentől nyert erő segítségével emelkedjenek minden lealacsonyító szokás fölé és gondolják meg minden lépésüket, amennyiben szem előtt tartják, hogy mások követik őket azon az úton, amelyen így elindultak.
Senki sem élhet önmagának. Mindenki valamilyen befolyást gyakorol vagy a jóra, vagy a rosszra. Ezért az apostol arra kéri az ifjúságot, hogy gondolkodjanak józanul. Hogyan is cselekedhetnének másként, ha jól meggondolják, hogy ők Krisztus munkatársaivá akarnak válni az Ő önmegtagadásában és önfeláldozásában, hosszútűrésében és kegyelmes jóságában?
Az ifjúság részére ma is mérvadó a Timótheushoz intézett felszólítás: "Igyekezz, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét... Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld: hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet... Légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban." (II. Tim. 2:15, 22; I. Tim. 4:12)
A közöttünk élő teherhordozók meghalnak egyszer. Sokan azok közül, akik az első sorban álltak, hogy véghezvigyék a reformokat, amelyeket mi mint nép alkottunk, túljutottak már életük delén: testi és szellemi erejük hanyatlóban van. Féltő gonddal kérdezzük tehát: ki fogja helyüket betölteni? Kire bízható az egyház jóléte, ha a jelenlegi oszlopok kidőlnek? Aggodalommal tekintünk mai ifjúságunkra, amelynek ezeket a terheket kell felvenni és a felelősséget viselnie kell. Oda kell beállniuk, ahol a többiek a munkát abbahagyták, és életmódjuk határozza meg, hogy erkölcsiség, vallás és komoly istenfélelem jut-e felszínre, avagy erkölcstelenség és istentelenség rontja és homályosítja el mindazt, ami értékes.
Az idősebbeknek nevelni kell az ifjabbakat tanítás és példaadás által, hogy megfeleljenek a követelményeknek, amelyeket emberek és Teremtőjük támasztanak. Súlyos felelősséget kell helyezni ezekre az ifjakra.
A kérdés az, hogy uralkodni tudnak-e magukon és megállhatnak-e Istentől nyert tisztaságukban, megvetve mindazt, ami a bűn látszatát kelti?
Még sohasem forgott annyi a kockán, még sohasem függött annyi egy nemzedéken, mint azokon, akik ma lépnek a cselekvés színpadára. Az ifjúság egy pillanatra se higgye, hogy valamilyen bizalmi állást helyesen betölthet anélkül, hogy feddhetetlen jellemmel bírna! Ugyanígy várhatnának arra is, hogy a tövisről szőlőt és a bogáncsról fügét lehessen szedni.
A jó jellem kiépítésénél követ kőre kell felrakni. Azokat a jellemvonásokat, amelyek hozzásegítik az ifjúságot, hogy Isten ügyét eredményesen végezzék, tehetségük és szorgalmuk által, a Gondviseléstől nyert minden alkalom felhasználásával és a minden bölcsesség forrásával való összeköttetés által szerezhetik meg. Az ifjúságnak nem lehet alacsony színvonallal megelégedni. József és Dániel jó példa számára és tökéletes mintaképül szolgál neki az Üdvözítő élete.
Mindenkinek alkalma van jellemét kiképezni. Mindenki betöltheti
a kijelölt helyét Isten nagy tervében. Az Úr már gyermekkorában elfogadta Sámuelt, mivel tiszta szíve volt. Mint megszentelt adomány adatott át Istennek és az Úr a világosság hordozójává tette. Ha az ifjúság ma is - mint egykor Sámuel - odaszenteli magát az Úrnak, akkor Ő elfogadja és művében felhasználja őket. Élettapasztalatukról elmondhatják azután azt, amit a zsoltáríró: "Ó, Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a Te csodadolgaidat." (Zsolt. 71:17)
A munkások képzésének szükségessége
Az ifjúságnak csakhamar olyan terheket kell vállalni, amelyeket most Isten idősebb szolgái hordanak. Azáltal, hogy elmulasztottuk az ifjakat helyes és gyakorlati kiképzésben részesíteni, igen sok időt vesztettünk. Isten ügye folyton előrehalad és nekünk teljesíteni kell Isten parancsát, amely így szól: menjetek előre! Ifjú férfiakra és nőkre van szükség, akik nem engedik magukat a körülmények által befolyásolni; akik Istennel járnak, sokat imádkoznak és komoly igyekezettel törekszenek annyi világosságot szerezni, amennyit csak lehetséges.
Isten szolgájának a legmagasabb szellemi és erkölcsi erőit kell használnia, melyekkel a természet, a tanulás és Isten kegyelme megáldotta. Eredményét azonban inkább az odaadás és önmegtartóztatás mértéke szabja meg, amellyel munkáját végzi, semmint a természettől nyert vagy a szerzett tehetségek. Komoly, állandó fáradozás szükséges, hogy megszerezze
a hasznossá váláshoz szükséges képesítést; azonban, ha Isten nem munkálkodik az emberben, az ember nem hozhat létre semmi jót. Az isteni kegyelem nyújtja a megmentő erőt, amely nélkül minden emberi fáradozás hiábavaló.
Ha Isten egy munka elvégzését óhajtja, akkor nemcsak a vezető férfiakat szólítja fel annak elvégzésére, hanem minden munkást. Ma a fiatal férfiakhoz
és nőkhöz szól felhívása, akik lélekben és testben erősek és munkára képesek. Azt kívánja, hogy agyuk, csontjaik és izmaik friss, egészséges erőit harcba indítsák fejedelemségek, hatalmasságok és a gonoszság lelkei ellen, akik az ég alatt vannak. Ehhez megfelelő előkészületre van szükségük. Néhány ifjú gyorsan felkínálja magát a munkában anélkül, hogy valóban alkalmas lenne. Nem értik meg, hogy először nekik kell tanulni, mielőtt másokat taníthatnának. Arra hivatkoznak, hogy egyesek kevés előkészület mellett is eredményes munkát végeznek. Ha volt is ilyen eset, az onnan eredt, hogy ezek a munkások egész szívüket és minden erejüket Isten munkájának szentelték; de mennyivel többet tudtak volna elérni, ha előtte még megfelelő kiképzésben is részesültek volna!
Isten ügye tehetséges embereket igényel. Már az üzleti életben is a jó nevelést és képzést tekintik szükséges előkészületnek, teljes joggal. Mennyivel inkább szükséges az alapos előkészület, hogy a világnak elvihessék az utolsó kegyelmi üzenetet! Ezt a kiképzést nem lehet egyszerűen prédikációk meghallgatása által elérni. A mi ifjainkat a mi iskolánkban kell nevelni Isten ügye számára. Tapasztalt tanítók vezetése mellett kell alapos kiképzést nyerniük. Az iskolaidőt jól kell kihasználni és az elnyert ismereteket a gyakorlatban kell megvalósítani. Szorgalmas, kitartó tanulásra és buzgó munkálkodásra van szükség, hogy valaki eredményes prédikátor legyen, az evangélium tehetséges szolgája a munka bármely ágában. Csak az állandó tanulás fejleszti az Istentől bölcs előrehaladásra kapott képességeket.
Ifjaink gyakran kárt szenvednek amiatt, hogy megengedik nekik a prédikálást, mielőtt még teljesen ismernék az Írást. Sőt, egyesek már prédikálni kezdenek, pedig még teljesen járatlanok az Írásban, úgyszintén tapasztalatlanok és tehetségtelenek más dolgokban is. Alig tudják olvasni az Írást, akadoznak, a szavakat rosszul olvassák és oly módon vetik egybe, hogy Isten Igéje kárt szenved. Aki nem tud helyesen olvasni, az tanuljon meg előbb! Előbb legyen alkalmas a tanításra, azután álljon fel a szószékre.
Iskoláinkban működő tanítóinknak is szorgalmasan kell tanulniuk, hogy előkészülhessenek mások tanítására. Addig nem alkalmazhatók, amíg vizsgát nem tettek és nem nyújtottak bizonyítékot oktatási tehetségükről hozzáértő bírák előtt. A prédikátorok vizsgáztatásánál sem szabad csekélyebb elővigyázatossággal eljárni. Aki azt a szent tisztséget választja, hogy a világnak a Biblia igazságait hirdesse, azt hűséges, tapasztalt férfiaknak gondosan kellene vizsgáztatniuk.
A mi iskoláinkban történő oktatás ne legyen olyan, mint a többi főiskolán
és szemináriumokban. Ne legyen alacsony szintű a legfontosabb téma oktatása, az olyan tudás elsajátítása, amely szükséges ahhoz, hogy egy népet felkészítsen az Isten nagy napján való megállásra. A tanítványokat úgy kell kiképezni, hogy ne csak ebben az életben, hanem az eljövendőben is tudják szolgálni Istent. Az Úr azt kívánja, hogy a mi iskoláink alkalmassá tegyék a diákokat arra a királyságra, amelyre elhívattak és megváltattak. Így felkészültek lesznek arra, hogy beleolvadjanak a megváltottak szent és boldog harmóniájába.
Mindazok, akiket kiképeztek az Úr szolgálatára, foglalják el helyüket gyorsan az egyházban. Olyan evangéliumi szolgákra van szükség, akik házról házra akarnak dolgozni. Komoly fáradozás szükséges olyan helyeken, ahol még semmit sem hallottak a Biblia igazságairól. Szükség van énekre, imára és a Biblia olvasására a nép otthonaiban. Éppen most van itt annak az ideje, hogy ennek a megbízásnak eleget tegyünk. "Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek." (Mt. 28:20) Aki ezt
a munkát végzi, annak alaposan ismernie kell a Szentírást. "Meg van írva!" - ez legyen védőfegyvere. Isten megvilágosította előttünk Igéjét, hogy ezt a világosságot embertársainknak adhassuk. Az "így szól az Úr!" hatalommal érinti a lelket és mindenfelé megmutatkoznak azok gyümölcsei, akik őszinte szolgálatot teljesítenek.
KIKÉPZÉS A MISSZIÓMUNKÁRA
"Isten munkatársai vagyunk; Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." (I. Kor. 3:9)
Krisztus szolgájának munkája nem könnyű, sem nem jelentéktelen. Magasztos elhívatása egész jövendő életét átalakítja és befolyásolja. Aki ilyen szent munkára vállalkozik, használja fel minden erejét, hogy azt betöltse. Magas célt tűzzön ki. Soha nem ér el magasabb szintet, mint amelyet célul tűzött ki magának. Nem terjeszthet addig világosságot, amíg ő maga nem jutott világossághoz. Tanulónak kell lennie, míg elegendő bölcsességgel és tapasztalattal nem rendelkezik, hogy azután tanító legyen és megismertesse a Szentírást azokkal, akik sötétségben járnak. Ha Isten munkatársakat hív el, hogy vele együtt dolgozzanak, teljesen bizonyos, hogy megkívánja tőlük a legtökéletesebb előkészületet, hogy Igéjének szent és magasztos igazságait helyesen szemléltessék.
Akik odaszentelik magukat Isten műve szolgálatának, azokat nevelni és
képezni kell erre a munkára, hogy tisztségüket megfelelő körültekintéssel
végezhessék. Ne higgyétek azt, hogy egyből felléphetnek a létra felsőbb fokaira. Akik eredményesek akarnak lenni, a legalsó fokon kell kezdeniük és fokról fokra előrehaladni. Alkalmat és kiváltságokat nyernek növekedésükhöz és minden lehetőt el kell követniük, hogy megtanulják Isten munkáját eredményesen vezetni.
Prédikátoraink, bárhol is munkálkodnak - Európában vagy Amerikában -, igyekezzenek mindenkor lelkesíteni az ifjúságot, hogy készüljön fel az Isten harcterén való munkálkodásra. Aki Krisztus szolgájának nevezi magát, szolgálatot is kell teljesítenie. Az a név, hogy "szolga", már rámutat az elszegődésre, munkára és felelősségre. Isten mindenkit felruházott adományokkal, amelyeket fel kell használnia az Ő szolgálatában. Mindenkinek kiszabta munkáját, és azt kívánja, hogy minden tehetségünket fejlesszük ki az Ő dicsőségére.
Katonák kiképzése
Az egyik nagy bázeli nyomdaüzem előtt volt egy nagy sétány, amelyet
a kormány katonai hadgyakorlatok végzésére használ. Itt látható volt, ahogyan az év bizonyos időszakaiban a katonákat kiképezték a hadsereg minden kötelességére, hogy háború esetén készek legyenek a kormány hívására a tényleges szolgálatot elvégezni. Egyik nap egy ragyogó sátrat hoztak. Aztán jött a sátor felállításának és lebontásának rendje. Utasítást adtak
a felállítás helyes sorrendjére, minden embernek megvolt a külön feladata. Számos alkalommal állították fel és bontották le.
Egy másik csoport sok kis ágyút hozott és a tisztek megmutatták miként lehet ezeket gyorsan egyik helyről a másikra vinni. Hogyan kell szétszedni az ágyúkocsit, hogyan kell használatra előkészíteni az ágyút és gyorsan újra hozzákapcsolni az első kerekeket, hogy készen legyen a parancskiadás idejére és azonnal mozgásba lehessen hozni.
Mentőket hoztak a területre, és az egészségügyi csoportokat a sebesültek gondozására tanították. Férfiakat fektettek hordágyakra, fejük és végtagjaik be voltak kötözve úgy, mint akik a csatatéren sebesültek meg. Azután a mentőbe fektették őket és elvitték a terepről. Órákon át gyakorolják, hogyan szabaduljanak meg a hátizsákjuktól és hogyan vegyék fel gyorsan újra a megfelelő helyzetben. Megtanítják őket, hogyan rakják
gúlába fegyvereiket és hogyan ragadják meg gyorsan. Gyakorolják az ellenség elleni támadást és minden hadmozdulatra kiképezik őket. Mindenféle szükséghelyzetre felkészítik az embereket.
Akik Immánuel fejedelemért indulnak harcba, legyenek kevésbé komolyak és lelkiismeretesek a lelki harcra való felkészülésükben? Akik erre a nagy munkára vállalkoznak, azoknak részt kell venniük a szükséges kiképzésen. Meg kell tanulniuk engedelmeskedni, mielőtt parancsolnának.
A kiképzéshez szükséges felszerelés
Határozott előrelépés kell a különleges előkészítő munka tekintetében. Minden konferenciánkon szülessenek jól átgondolt tervek azok tanítására és képzésére, akik Isten művében kívánnak dolgozni. Városi misszióink jó alkalmat nyújtanak a missziómunkára való előkészülés céljaira, azonban ez még nem elegendő. Iskoláinkban a legjobb lehetőségekre lenne szükség a munkások felkészítésére bel- és külföldi területekre. Nagyobb gyülekezeteinkben is legyen külön iskola ifjú férfiak és nők részére, hogy kiképezzék őket az Úr szolgálatára. Prédikátoraink is sokkal több gondot fordítsanak fiatalabb munkásaink kiképzésére és segítésére.
Ha egy fontos helyen próbálják az igazságot bemutatni, prédikátoraink szenteljenek külön figyelmet azok tanítására és képzésére, akikkel együtt dolgoznak. Szükség van könyvevangélistákra és olyanokra, akik a családokban tartanak Biblia-felolvasásokat, úgy, hogy mialatt a prédikátor szolgál az Igével és tanítással, ők is lelkeket hívjanak el az igazságra.
Prédikátoraink gyakran követtek el súlyos hibákat, amikor nagyobb városokban tartottak sátoros összejöveteleket és egész idejüket az igehirdetésre szentelték. Kevesebbet prédikáljanak és többet tanítsanak! Tanítsák
a felnőtteket és a fiatalokat arra, hogy miként dolgozhatnak eredményesen. A prédikátorok szerezzenek jártasságot abban, hogy másokat megtanítsanak a Biblia tanulmányozására, és oktassák azok gondolkodás- és viselkedésmódját, akik Isten ügyének munkásaivá válnak. Azonkívül legyenek készen tanáccsal és tanítással azok mellé állni, akik fiatalok a hitben, és akiknél megvan a reménység arra, hogy képesek az Úrért munkálkodni.
Mindenki, aki eredményes szolgálattévő akar lenni, szenteljen sok időt az imának. Isten és a lélek közötti kapcsolat legyen akadálymentes, hogy az evangéliumi munkás megismerje Vezetőjének hangját. A Bibliát szorgalmasan kell kutatni. Isten igazsága - hasonlóan az aranyhoz - nem található meg mindenkor a felszínen, csak komoly elmélkedés és kutatás által érhető el. Az ilyen tanulmány nemcsak a legértékesebb tudással tölti meg az elmét, hanem a szellemi erőket is kitágítja és megerősíti, és az örökkévaló
dolgok igazi értékükben jelentkeznek. Az isteni rendeléseknek át kell hatniuk a mindennapi életet, és életmódunkat az életszentség Isten által adott színvonalához kell szabnunk. Így erősödik és nemesedik egész jellemünk.
Aki Isten szent művére akarja alkalmassá tenni magát, óvakodjon ellenséges területre lépni. Inkább olyan emberek társaságát keresse, akik segítségére lehetnek isteni ismeretek megszerzésében. Isten megengedte, hogy Jánost, a szeretett tanítványt Páthmosz szigetére száműzzék, ahol el volt zárva a világ forgatagától és küzdelmeitől, minden külső befolyástól, még attól a munkától is, amit szeretett. Így beszélhetett az Úr vele és tárhatta elé a világ történelmének záró jeleneteit. Keresztelő János a pusztába vonult, hogy ott nyerje el Istentől az üzenetet, amelyet hirdetnie kellett, azt az üzenetet, amely hívatva volt az utat elkészíteni az Eljövendő számára.
Zárjuk el magunkat, amennyire tehetjük, minden olyan befolyástól. amely gondolatainkat eltérítheti Isten művétől. Különösen a hitben és tapasztalatokban még fiatalok óvakodjanak, hogy önbizalmuk ne vigye őket a kísértés útjára.
Aki helyesen ragadja meg a munkát, az szükségét érzi, hogy minden lépésénél Jézus legyen a segítségére és azt is felismeri, hogy értelmének és modorának kiművelése kötelesség, amellyel önmagának és Istennek tartozik; olyan kötelesség, amelyre szükség van az eredményes munka elvégzéséhez.
Önelégültség
Néhányan, akik missziómunkásnak készülnek, úgy vélik, már annyira képzettek, hogy nincs szükségük erre a bizonyos kiképzésre; pedig akik így éreznek, azoknak van legjobban szükségük alapos tanulásra. Ha majd már többet tudnak az igazságról és a munka fontosságáról, akkor ébrednek tudatlanságuk és alkalmatlanságuk tudatára. Ha szívüket alaposan megvizsgálják, olyan nagy különbséget látnak Krisztus tiszta jelleme és
a saját jellemük között, hogy így kiáltanak fel: "Kicsoda alkalmas erre?" Ezután igyekeznek majd naponta mély alázatban szoros összeköttetésbe kerülni Krisztussal, és mialatt legyőzik a természetes szív önző hajlamait, lábukat arra az ösvényre helyezik, amelyen Krisztus a vezető. "A Te beszéded megnyilatkozása világosságot ad és oktatja az együgyűeket." (Zsolt. 119:130) Aki azonban saját képességeit és ismeretét nagyra tartja, az olyan fontosnak
képzeli magát, hogy Isten Igéjének nem nyílik alkalma az ő tanítására és megvilágosítására.
Sokan érzik úgy, hogy alkalmasak egy olyan munkára, amelyről alig tudnak valamit. Ha saját fontosságukat előtérbe helyezve kezdenek dolgozni, és nem kapják meg azt a tudást, amelyet Krisztus iskolájában kell elsajátítaniuk, ezek az emberek arra lesznek ítélve, hogy sok nehézséggel kell megküzdeniük, melyek megoldására teljesen felkészületlenek. Mindig tapasztalat és bölcsesség hiányában lesznek, míg fel nem ismerik nagyfokú hiányosságaikat.
Isten ügye súlyos veszteségeket szenvedett az olyan férfiak hiányos munkája miatt, akiknek volt ugyan tehetségük, de nem volt helyes kiképzésük. Elkezdtek egy olyan munkát, amelyről nem tudták, hogyan kell végezni. Ezért kevés eredményt értek el. Tizedrészét sem végezték el annak, amit elvégezhettek volna, ha előzőleg helyes kiképzésben részesülnek. Megragadtak néhány gondolatot, elsajátították egyes előadások gondolatmenetét és fejlődésük ezzel befejeződött. Azt hitték, hogy tanítók lehetnek, amikor alig tudták az igazság ismeretének ábécéjét. Azóta is botladoznak. Nincs meg a kellő érdeklődésük ahhoz, hogy szunnyadó energiáikat felébresszék vagy próbára tegyék erejüket, hogy eredményes munkásokká váljanak. Nem vették a fáradságot, hogy alapos, jól megfontolt terveket dolgozzanak ki, és tevékenységük minden téren hiányosságokat mutat.
Egyesek azután csüggedésükben feladták a munkát és másba kezdtek. Ha türelemmel és alázattal a létra legalsó fokára álltak volna, azután pedig kitartással igyekeztek volna feljebb, fokról fokra, szorgalmasan kihasználva a kínálkozó lehetőséget, alkalmakat és kiváltságokat, akkor hasznavehető, jó munkásokká válhattak volna, akik szolgálatukat teljesen betöltik és nem hoznak szégyent Mesterükre.
Akik a lélekmentés munkáját tűzik ki célul és saját véges bölcsességeikre támaszkodnak, biztos, hogy kudarcot vallanak. Ha azonban keveset tartanak magukról és teljesen Isten ígéreteire támaszkodnak, Ő soha nem hagyja cserben őket. "Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden utaidban megismered Őt, akkor Ő igazgatja a te utaidat." (Péld. 3:5-6) Előjogunk az, hogy bölcs Tanácsadó vezessen bennünket.
Isten az alázatosokat hatalmassá teheti szolgálatában. Akik engedelmesen követik a felhívást a kötelességteljesítésre és képességeiket a legjobban
fejlesztik, azok bizonyosak lehetnek Isten segítségében. Akik megtesznek mindent, amit megtehetnek és azután Istenre bízzák, hogy fáradozásaikat támogassa, azokhoz angyalok jönnek a világosság követeiként, hogy munkájukban segítsék őket.
Tudatosítani kell mindenkiben, akik elhatározták magukat Isten szolgálatára, hogy bizonyságot kell adniuk megtérésükről. Az ifjú, akinek nincs szilárd, erkölcsös jelleme, nem válhat az igazság dicsőségére. Krisztus minden hírnöke legyen tiszta szívű. Szájában ne találtassék álnokság. Gondolnia kell arra, hogy eredményes munkát végezhessen, Krisztus oldala mellett kell állnia és minden bűnös szokása, bármennyire titkos is, ismeretes az Úr előtt, akinek szolgál.
A bűn eltorzította az isteni képmást az emberben. De Krisztus által újra helyreállítható. Azonban csak komoly ima és énünk feletti győzelem által lehetünk részesei az isteni természetnek.
Igazi munkás az Úr szőlőskertjében az ima, a hit és az önmegtagadás embere lesz, aki megfékezi természetében rejlő vágyait és szenvedélyeit. Saját életével bizonyítja az igazság erejét, amelyet másoknak mutat be és munkája nem marad eredmény nélkül. Isten munkása legyen készen felhasználni a legjobb szellemi és erkölcsi erőit, amellyel a természet, a tanulás és Isten kegyelme megáldotta.
FIATAL MISSZIONÁRIUSOK
Azok az ifjak, akik prédikátorok, Biblia-munkások vagy könyvevangélisták akarnak lenni, nemcsak megfelelő szintű szellemi képzést, hanem külön előkészítést is nyerjenek hivatásuk számára. Akik iskolázatlanok, képzetlenek és nem elég finom lelkűek, nincsenek felkészülve arra, hogy olyan területre lépjenek be, ahol a tehetség és a műveltség hatalmas befolyással harcol Isten igéjének igazságával szemben. Nem tud eredményesen küzdeni a tévedések vallási és filozófiai elemekkel összekapcsolt különös formáival szemben, vagy leleplezni azt, amelyhez tudományos és bibliai igazságok ismeretére van szükség.
Akik a prédikátori tisztség felé igyekeznek, azoknak különösen érezniük kell a Szentírásban megadott módszer szerinti szolgálati képzés fontosságát. Szenteljék minden erejüket az ügynek, és míg az iskolában tanulnak, tanulják meg Krisztus szelídségét és alázatosságát a nagy Tanítótól. Az az Isten, aki megtartja szövetségét, megígérte, hogy a Krisztus iskolájában
tanulókra kitölti Szentlelkét, válaszolva imáikra, hogy az igazság prédikátorai lehessenek.
Nagy munkát igényel a tévelygést és hamis tanokat a fejből kiűzni, hogy a bibliai igazság és vallás helyet találjon a szívben. Az általunk felállított felsőbb iskolák Isten által elrendelt eszközök, ahol ifjú férfiak és nők kiképzést nyernek a missziómunka különböző ágaiban, és Isten akarata, hogy ezekből az iskolákból nemcsak kevés, hanem sok szolga kerüljön ki. Ellenben Sátán, aki felkészül e szándék meghiúsítására, gyakran éppen azokat biztosítja a maga számára, akiket Isten ügyességgel ruházott fel és hasznossá akar tenni művében. Sokan vannak, akik - ha bátorítanák őket, hogy Krisztus szolgálatába lépjenek - munkálkodnának az Úrért és így lelküket a szolgálat által megmenthetnék. A gyülekezet ismerje fel súlyos felelősségét, ha szűk határok közé zárja az igazság fényét és Isten kegyelmét, amikor pénzt és befolyást bőkezűen kellene arra használni, hogy tehetséges személyek a misszióterületekre menjenek.
Száz és száz ifjú készüljön fel, hogy részt vegyen az igazság magvának elhintésében minden vizek mellett. Keresünk férfiakat, akik igyekeznek a kereszt győzelmére, akik kitartanak csüggedés és nélkülözés közepette, akikben megvan a missziómunkában oly nélkülözhetetlen buzgóság, kitartás és hit.
Idegen nyelvek tanulása
Vannak közöttünk emberek, akik az idegen nyelv tanulásához szükséges erőfeszítés és időveszteség nélkül is képesíthetik magukat arra, hogy más nemzeteknek hirdessék az igazságot. Az első keresztény gyülekezetekben csodálatos módon nyerték a misszionáriusok idegen nyelvek ismeretét, amelyeken hirdetniük kellett Krisztus kiapadhatatlan kincseit. Ha Isten akkor kész volt szolgáinak ilyen módon segíteni, miért kételkednénk abban, hogy ma is megáldja fáradozásainkat azok kiképzésénél, akik természettől fogva több nyelvet tudnak és helyes útbaigazítás mellett elvihetik honfitársaiknak az igazság üzenetét? Több munkásunk lett volna külföldi misszióterületen, ha mindazok, akik odamentek, felhasználták volna minden képességüket.
Egyes esetekben szükséges talán, hogy ifjú emberek tanuljanak idegen nyelveket. Úgy érik el a legjobb eredményt, ha az emberekkel érintkeznek és naponként idejüknek egy részét a nyelv elsajátítására fordítják. Ez
azonban csak egy szükséges lépés legyen, amely megelőzi azok kiképzését, akik már a területen vannak és helyes nevelés által az evangélium szolgái lehetnek. Lényeges az olyanokat buzdítani, hogy menjenek el a munkára, akik különböző népekhez az anyanyelvükön tudnak beszélni.
Egy középkorú férfinak nagy vállalkozás idegen nyelvet megtanulni és minden fáradozása ellenére majdnem lehetetlen olyan folyékonyan beszélni, hogy eredményes szolgálatot végezzen. Azonfelül az idősebb és öreg prédikátoraink befolyását nem is vonhatjuk ki belföldi missziónkból és nem küldhetjük őket messze, idegen területekre, hogy olyan munkát végezzenek, amelyre nincsenek képesítve és amelyre minden kiképzés mellett sem lesznek alkalmasak. Férfiak, akiket ily módon kiküldenek, itthon hiányozni fognak és a tapasztalatlanok nem tudják betölteni helyüket.
Nehéz területre fiatal férfiakat!
A gyülekezet felteheti a kérdést: felruházhatók-e fiatal férfiak azzal a komoly felelősséggel, hogy külmissziót alapítsanak és arra felügyeljenek? Ez a válaszom: Isten szándéka az, hogy iskoláinkban való tanulás és a tapasztalt férfiakkal való együttműködés által olyan képesítést nyerjenek az ilyen ifjak, hogy ebben az ügyben fontos helyeket tudjanak betölteni.
Fejezzük ki bizalmunkat ifjaink iránt. Minden vállalkozásban, amely munkát és áldozatot követel, legyenek úttörők, de a munkával túlterhelt szolgákat tanácsadóként tiszteljék, hogy azok bátoríthassák és erősíthessék azokat, akik a legfáradságosabb munkát végzik Istenért. Az Úr ezeket a tapasztalt prédikátorokat nehéz, felelősségteljes állásokba helyezte már kora ifjúságukban, amikor még sem testi, sem szellemi erőik nem voltak teljesen kifejlődve. A rájuk ruházott bizalom súlya felébresztette tetterejüket és az állandó munkálkodás elősegítette testi és szellemi fejlődésüket.
Ifjú férfiakra van szükség. Isten hívta őket a misszióterületekre. Miután aránylag mentesek a gondoktól és felelősségektől, előnyösebb őket munkába küldeni, mint olyanokat, akiknek nagy családot kell ellátni és felnevelni. Azonkívül az ifjú emberek könnyebben tudnak új éghajlathoz, új viszonyokhoz alkalmazkodni és könnyebben viselik el a kényelmetlenségeket és nehézségeket. Tapintat és kitartás által ott érhetik el az embereket, ahol éppen vannak.
Az erők gyakorlat által szaporodnak. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni fogja azok növekedését jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet kegyelemben és az igazság megismerésében.
Ha egy egészséges ember ágyban fekve vonakodna használni tagjait, csakhamar elveszítené erőit azok használatára. A keresztény is, aki nem gyakorolja Istentől nyert erői használatát, nemcsak nem növekedik Krisztusban, hanem elveszti még azokat az erőket is, amelyeknek birtokában volt; lelkileg megbénul. Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi keresztény Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól, hanem csak alapelvektől vezettetni, éspedig nemcsak egy napra vagy egy hónapra, hanem egy egész életre.
A Mester evangéliumi szolgák után kiált. Ki válaszol? Nem mindenki, aki belép a hadseregbe, lehet generális, százados, őrmester vagy akár csak tizedes is. Nem mindenki visel felelősséget mint vezető. Vannak másféle nehéz munkák is. Sáncokat kell kiásni, várakat építeni, másoknak őrködniük kell, és néhánynak parancsokat továbbítani. Bár a tisztek kevesen vannak, sok katonára van szükség, hogy a hadsereg legénységét alkossák, és mégis minden egyes ember hűségétől függ az eredmény. Egyetlen ember gyávasága vagy árulása veszedelmet hozhat az egész hadseregre.
Ő, aki "kinek-kinek a maga dolgát megszabta" (Mk. 13:34) annak tehetsége szerint, nem hagyja jutalom nélkül a hűséges munka teljesítését. Minden hűséggel és hittel teljesített szolgálat Isten jóindulatának és elismerésének különös jelével koronáztatik meg. Krisztus minden szolgájának szól az ígéret: "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsolt. 126:6)
"Sok mai gyermek, aki úgy nőtt fel, mint Dániel, szülei otthonában, ahol Isten Igéjét és műveit szemlélhette és tanulta a hűséges szolgálatot, még törvényhozó testületekben, törvényszékeken vagy királyi udvarokban is ott áll majd tanúként a Királyok Királya mellett. Sokakat hívnak el szolgálatra messzi országokba. Az egész világ megnyílik az evangélium előtt. Etiópia kinyújtja kezét Istenhez. Japánból, Kínából, Indiából, még Amerika és Európa sötét részeiből is kiáltások érkeznek bűnterhelt szívek részéről, akik a szeretet Istenét kívánják megismerni." (Nevelés, 270. o.)
A HANG KÉPZÉSE
Minden evangéliumi szolgálatnál több figyelmet kellene szentelni a hang ápolására. Lehetnek ismereteink, de ha nem tudjuk, hogy miként használjuk
a hangunkat helyesen, nem lesz eredményes a munkánk. Ha nem tudjuk gondolatainkat a megfelelő nyelven kifejezni, mi haszna van tudásunknak? Tudásunk nem válik előnyünkre, ha nem műveljük a beszéd tudományát, de csodálatos erővé válik, ha a bölcsen szólás képességével, segítőkész szavakkal párosul, és úgy mondjuk el, hogy az felkelti a figyelmet.
Az Isten művében dolgozók tanulják meg a világos, egyenes beszédet, különben befolyásuk a jóra csak feleannyit ér. Az egyszerű és világos, őszinte hangú beszéd képessége felbecsülhetetlen érték a munka bármelyik ágában. Ez a képzettség elengedhetetlen azok számára, akik prédikátorok, evangélisták, Biblia-munkások vagy könyvevangélisták akarnak lenni. Akik ilyen területeken szeretnének dolgozni, azokat meg kell tanítani arra, miként használják hangjukat, az igazságról bizonyságot téve, hogy az határozott benyomást keltsen a jóra. Nem szabad, hogy az igazság beszédünk tökéletlensége miatt szenvedjen csorbát.
Az a könyvevangélista, aki világos és érthető módon tud beszélni az eladandó könyv érdemeiről, megtapasztalja, milyen nagy segítséget jelent ez munkájában. Lehet, hogy alkalom adódik arra, hogy felolvasson egy fejezetet a könyvből és hangjának dallamossága és a szavakra helyezett hangsúly által olyan világosan szemlélteti a dolgokat, hogy azt a hallgató maga előtt látja lélekben.
Aki a gyülekezetben vagy a családban olvas fel a Bibliából, lágy, kellemes hanghordozással olvasson, hogy magával ragadja a hallgatóságot.
Az evangélium prédikátorai beszéljenek erővel és jó hangsúllyal. Az örök életről szóló szavakat tegyék oly hatásossá, hogy a hallgatók érezzék azok fontosságát. Fáj nekem, amikor hallom sok prédikátorunk hibás szókiejtését. Istent megrabolják a dicsőségtől, amelyben részesítenék, ha gyakorolták volna azt, hogy hatalommal hirdessék az Igét.
A hibák leküzdése
Ne tartsa magát senki alkalmasnak a prédikátori tisztség betöltésére, míg kitartó erőfeszítés mellett le nem küzdött minden hibát a beszédében. Ha úgy szól az emberekhez, hogy nem tudja, miként kell helyesen alkalmazni a beszéd adományát, szavai sokat veszítenek befolyásukból, mivel nincs elég hatalmuk lekötni a gyülekezet figyelmét.
Tanuljon meg mindenki - bármi is a foglalkozása - uralkodni a hangján, nehogy, ha valami sikertelenség éri, olyan hangon szóljon, amely felzaklatja
a szív legmélyebb szenvedélyeit. A beszélő és a megszólított túl gyakran beszél élesen és nyersen. Az ingerült, rideg hangon kiejtett kemény, parancsoló szavak már sok barátot elválasztottak egymástól és lelkek vesztét okozták.
A hitmélyítő órákon a világos, értelmes kifejezés különösen szükséges, hogy mindannyian meghallják az elmondott bizonyságokat és áldást nyerjenek abból. Nehézségeket oszlatnak el és segítséget adnak, mert ezeken az órákon Isten gyermekei mondják el tapasztalataikat. Sajnos a bizonyságokat gyakran hibásan, bizonytalanul mondják el és lehetetlen pontosan megérteni az elmondottakat. Így gyakran elvész az áldás.
Aki imádkozik vagy beszél, helyesen ejtse ki szavait és világos, értelmes, egyenletes hangon adja elő. A helyesen elmondott ima hatalmat rejt magában a jóra. Az Úr által használt eszköz, hogy közölje népével az igazság becses kincseit, azonban ha helytelen hangon mondják el, eltéveszti a célt. Sátán örül, ha az Istennek ajánlott ima alig hallható.
Isten gyermekei tanuljanak meg úgy beszélni és imádkozni, hogy helyesen képviselhessék a nagy igazságokat, amelyek birtokukban vannak.
A bizonyságtételek és a felajánlott imák legyenek világosak és érthetőek, ezek által Istent dicsőítjük. Tanuljuk meg mindannyian a beszédtehetség kiművelését!
Isten magasabb, tökéletesebb szolgálatot kíván. Helytelen kifejezésmódjával megszégyeníti Őt az, aki lelkiismeretes igyekezet által jó szószólója lehetne. Az igazság sokszor szenved csorbát, úgy, mint a tiszta víz, melyet szennyezett csövön vezetnek keresztül. Isten felszólít mindenkit, aki szolgálatával összeköttetésben áll, hogy szenteljen figyelmet beszédmódja kiművelésének, hogy megfelelő módon hirdethesse a nagy és szent igazságokat, melyeket rábízott. Senki ne homályosítsa el az igazságot helytelen beszéd által. Ne képzelje senki, hogy alkalmas a prédikátori tisztségre, ha elmulasztotta a beszéd adományát ápolni. Előbb még el kell sajátítania az emberekhez szólás képességét.
Az értelmes és világos kiejtés
"Amikor beszélsz, ejts ki minden szót kikerekítetten és teljes hangerővel; minden mondatot az utolsó szóig világosan és érthetően. Sokan elejtik a hangot a mondat végén és olyan érthetetlenül beszélnek, hogy így a gondolat ereje szertefoszlik. Azokat a szavakat, amelyek érdemesek a kimondásra,
világosan, érthetően és határozott hangsúllyal ejtsük ki. De soha ne keressetek olyan szavakat, amelyek azt a benyomást keltenék, hogy tanultak vagytok. Minél egyszerűbben beszéltek, annál jobban megértik szavaitokat!
Ifjú férfiak és nők! Felébresztette-e Isten szívetekben a vágyat, hogy Néki szolgáljatok? Akkor képezzétek beszédmódotokat a legjobb tudásotok szerint, hogy másoknak is elmondhassátok a drága igazságot. Ne szokjátok meg, hogy olyan érthetetlenül és halkan imádkoztok, hogy imáitok megértéséhez tolmácsra van szükség. Imádkozzatok egyszerűen, de világosan és érthetően! Ha a hangotokat annyira lehalkítjátok, hogy nem lehet megérteni, ez még nem jelent alázatot.
Azoknak, akik elhatározták, hogy mint prédikátorok lépnek Isten szolgálatába, azt mondanám: erős elhatározással törekedjetek tökéletességre jutni a beszédben. Ha a gyülekezetben imádkoztok, ne feledkezzetek meg arról: Istenhez szóltok, és Ő megkívánja tőletek, hogy úgy beszéljetek, hogy minden jelenlevő meghallhassa és könyörgését egyesíthesse a tiétekkel. Az elhadart ima, amelyben a szavak összekeverednek, nem válik Isten dicsőségére és nem szolgál a hallgatók épülésére. A prédikátoroknak és mindenkinek, akik nyilvánosan imádkoznak, meg kell tanulniuk úgy imádkozni, hogy általa Istent dicsőítsék és a hallgatók áldásban részesüljenek. Lassan, érthetően és elég hangosan beszéljenek, hogy mindnyájan részt vehessenek az imában és a végén közösen áment mondhassanak." (Testimonies VI., 380-383. o.)
"Legtehetségesebb prédikátoraink közül néhányan sokat ártanak maguknak hibás kiejtésük miatt. Mialatt a népet tanítják a kötelességre, hogy Isten erkölcsi törvényének engedelmeskedjenek, nekik maguknak nem volna szabad az egészségre és az életre vonatkozó törvényeket áthágni.
A prédikátor álljon egyenesen, beszéljen lassan, határozottan és érthetően. Minden mondat után vegyen mély lélegzetet és a szavakat a hasizma segítségével ejtse ki. Ha ezt az egyszerű szabályt és az egészségügyi törvényeket is betartja - más szempontok szerint is -, akkor életét és használhatóságát hosszabban megőrizheti, mint bármilyen más hivatásban.
A mellkas kitágul, és a szónok ritkán reked be, akkor is, ha sokat kell beszélnie. Ahelyett, hogy a prédikátor tüdőbeteg lenne, kellő elővigyázatosság mellett legyőzhet minden arra utaló hajlamot.
Ha a prédikátorok nem szokják meg, hogy az egészségügyi törvények figyelembevételével beszéljenek, feláldozzák életüket és sokan meggyászolják
őket mint az igazság mártírjait. Ebben az esetben azonban egyszerűen az történt, hogy helytelen szokások által ártottak maguknak és az általuk képviselt igazságnak, megrabolták Istent és a világot attól a szolgálattól, amelyet még végezhettek volna. Istennek az tetszene, ha tovább élnének. Ők azonban lassú öngyilkosságot követtek el.
Az a mód, ahogyan az igazságot hirdetik, gyakran meghatározó abban, hogy elfogadják-e azt, vagy elvetik. Mindenki, aki ebben a nagy reformációban közreműködik, igyekezzék jó szolgálattevővé válni, hogy a lehető legtöbb jót cselekedje és ne csökkentse az igazság erejét saját hiányosságai miatt.
A prédikátoroknak és tanítóknak gyakorolniuk kell a világos beszédet és a szavak teljes kiejtését. Aki gyorsan, torokhangon beszél, egymásra halmozva a szavakat, természetellenesen magas hangon, csakhamar bereked és szavai sokat veszítenek abból az erőből, amellyel rendelkezne, ha lassan, érthetően és nem olyan hangon mondaná el azokat. A hallgatóság részvétet érez a szónok iránt, mivel észreveszi, mennyire erőlködik és attól fél, hogy minden pillanatban összeroskadhat. Nem az bizonyítja az ember buzgóságát, ha felindulással és erőteljes taglejtéssel beszél. "Mert
a test gyakorlásának kevés haszna van." (I. Tim. 4:8)
Az Üdvözítő azt akarja, hogy munkatársai Őt mutassák be és minél szorosabban halad az ember Istennel, annál tökéletesebb lesz az előadásmódja, magatartása, testtartása és mozdulatai. Példaképünk, Krisztus életében, soha sem láttak durva és bárdolatlan szokásokat. Ő mennyei küldött volt, és követőinek hasonlítaniuk kell hozzá.
Egyesek azt állítják, hogy az Úr a Szentlélek által képesíti az embereket úgy beszélni, ahogyan Ő kívánja; azonban Istennek nem szándéka elvégezni azt a munkát, amellyel az embereket bízta meg. Értelemmel ruházott fel bennünket a megítélésre, s alkalmat nyújt az elménk és a képességek kiképzésére. Ha megtettünk mindent, amire lehetőségünk volt, akkor komoly imában fordulhatunk Istenhez, hogy Lelke által segítsen abban, amit mi magunk nem tudunk elvégezni." (Testimonies IV., 404-405. o.)
"IGYEKEZZ, HOGY ISTEN ELŐTT BECSÜLETESEN MEGÁLLJ!"
Az Istenért végzendő munka alkalmas embereket kíván, embereket, akik kiképzést nyertek, hogy mint tanítók és prédikátorok szolgáljanak. Igaz,
hogy egyesek ugyan eredményes munkát végeztek, bár hiányos kiképzést nyertek, de nagyobb eredményt mutathattak volna fel, nagyobb munkát végezhettek volna, ha mindjárt kezdetben megfelelő képzésben részesülnek.
Pál apostol a következőképpen ír Timótheusnak, az ifjú prédikátornak: "Igyekezz, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét." (II. Tim. 2:15) Krisztus számára lelkeket megnyerni - ez a munka gondos előkészületet kíván. Senki sem végezheti az Úr munkáját anélkül, hogy előzőleg megfelelő oktatásban ne részesült volna és ne így várja a legjobb eredményt. Iparosok, jogászok, kereskedők vagy bármilyen más foglalkozású emberek is, előbb megtanulják a szakmát, amelyet űzni óhajtanak. Arra törekednek, hogy minél eredményesebbek legyenek. A kalaposnő, a szabónő elmondja, mily sokáig tanult, míg mesterségét alaposan elsajátította. Az építőmester elbeszéli, milyen sok időbe telt, míg megtanulta, hogyan kell egy tetszetős, kényelmes épületet felépíteni. Így van ez minden hivatásnál, amelyet az emberek végeznek.
Lehet-e, hogy Krisztus szolgái kevesebb fáradságot fordítsanak olyan munka előkészítésére, amely sokkal fontosabb minden más feladatnál? Nem kell-e ismerniük a lélekmentéshez szükséges eszközöket és az ahhoz vezető utat? Az emberi természet alapos ismerete, mélységes kutatás, gondos mérlegelés és komoly imák kellenek ahhoz, hogy férfiakat és nőket felvilágosítsanak azokról a fontos dolgokról, amelyek örök üdvük elnyerését szolgálják.
Azok közül, akik elhívattak, hogy Krisztus munkatársai legyenek, igen sokan elmulasztották, hogy hivatásukra előkészüljenek. Megalázták Megváltójukat, amennyiben a szükséges kiképzés nélkül kezdtek dolgozni. Egyesek, akik megunták a felületes mázt, amit a világ finom modornak nevez, az ugyanolyan ártalmas másik végletbe estek. Vonakodnak jellemük csiszolásától, a finom modor elsajátításától, amelyet Krisztus megkíván gyermekeitől. A prédikátor figyeljen arra, hogy ő nevelői tisztséget visel, és ha modora durva és csiszolatlan, akkor azok, akiknek kevesebb tudásuk és tapasztalatuk van, követni fogják őt.
Felületes ismeretek
"Az ifjú prédikátor soha ne elégedjen meg az igazság felületes ismeretével, hiszen nem tudhatja, hol kell Istenről tanúbizonyságot tennie. Sokaknak kell majd királyok és a világ tudósai elé állniuk, ahol hitükért felelősségre
vonják őket. Akiknek csak felületes ismeretük van az igazságról, azoknak szégyenkezniük kell, mivel zavarba jönnek és nem képesek
a Szentírást helyesen magyarázni.
Szomorú valóság, hogy a munka előrehaladása a kiképzett munkások hiánya miatt akadozik. Sokan nem rendelkeznek elegendő erkölcsi és szellemi képességgel. Nem erőltetik meg szellemi képességeiket és nem ásnak az elrejtett kincs után. Mivel csak a felszínről merítenek, csak azt az ismeretet nyerik el, amely a felszínen van.
Talán azt hiszik, hogy képesek lesznek súlyos körülmények között fontos állást betölteni, ha elmulasztották, hogy a munka érdekében képezzék és fegyelmezzék magukat? Azt képzelik, hogy megfelelő eszközök lehetnek Isten kezében lelkek megmentésére, ha nem használták ki a rendelkezésükre álló lehetőségeket, hogy alkalmassá váljanak a munkára? Isten munkája sokoldalú férfiakat kíván, akik képesek terveket kigondolni, építeni és szervezni. Akik a munka fontosságát és lehetőségeit a mai időkben felismerik, mindent elkövetnek, hogy komoly tanulás által az elérhető legtöbb ismeretet megszerezzék Isten Igéjéből, hogy azután a szükséget szenvedő, bűnbeteg lelkek szolgálatában felhasználják.
A prédikátor soha ne higgye, hogy már eleget tanult és most már engedhet buzgóságából. Folytassa tanulmányait egész életén keresztül. Tanuljon mindennap, és használja fel szerzett ismereteit.
Aki prédikátori tisztségre készül, ne felejtse el, hogy a legfontosabb és mindennél előbbre való a szív előkészítése, melynek helyét sem értelmi kiképzés, sem pedig teológiai tanulmány nem helyettesítheti. Kell, hogy az Igazság napjának ragyogó sugarai a munkás szívébe hatoljanak és életét megtisztítsák, mielőtt az Isten trónjától kiáradó világosság átsugározhat rajta azokhoz, akik még sötétségben élnek.
Éjszaka sok kép vonult el előttem Isten művének azon pontjai felől, amelyeket Mesterünkért, az Úr Jézus Krisztusért kell végeznünk, és világosságot nyertem. Valaki, aki hatalommal rendelkezett, szólt hozzám és megkísérlem visszaadni a gyakorlati tanítást. A mennyei követ így szólt:
A prédikátori hivatás sok hiányosságot szenved azáltal, hogy olyan férfiak is prédikálnak, akiknek nincs megfelelő kiképzésük. Sokan hibáztak amikor prédikátori megbízást fogadtak el. Alkalmasabb munkát kell majd keresniük, mint az igehirdetés. A tizedből élnek, azonban erőfeszítéseik csekély értékűek, úgyhogy a jövőben nem kaphatnak fizetést ebből a pénzalapból. Sok esetben a prédikátori hivatás elveszíti szent jellegét.
Aki elhívatott az Ige hirdetésére, az igaz, önfeláldozó munkás legyen. Isten olyan férfiakat hív el, akik tudatában vannak, hogy milyen komoly fáradozásokat kell végezniük. Férfiakat, akik megfontoltan, buzgósággal, értelemmel, tehetséggel és Krisztus jellemtulajdonságaival végzik munkájukat. A lélekmentés nagy munka, amely megkívánja minden tehetség, minden kegyelmi ajándék felhasználását. Akik ebben részt vesznek, szüntelenül fejlődniük kell a rátermettségben. Éljen bennük az állandó vágy, hogy erőben gyarapodjanak, tudva azt, hogy önmaguk gyengék lesznek, ha állandóan nem növekszenek a kegyelemben. Igyekezniük kell, hogy munkájukban mind nagyobb eredményeket érjenek el. Ha munkásaink ily módon működnek, sok gyümölcsöt érlelnek. Sok lelket nyernek meg az igazság számára.
Isten elvárása gyermekei iránt sokkal nagyobb, mint azt az ember felmérhetné. Az elérendő cél: Istenhez hasonlóvá válni. A tanítvány előtt az állandó fejlődés ösvénye áll. Célhoz kell érnie és olyan szintre eljutnia, amely magában foglal mindent, ami jó, tiszta és nemes. Amennyire csak lehetséges, olyan gyorsan és messzemenően halad majd előre az igaz megismerés minden területén." (Nevelés, 16-17. o.)
AZ IRATTERJESZTÉS - KÉPZÉS A SZOLGÁLATRA
"Fiatal emberek az iratterjesztés által készülhetnek legjobban elő a prédikátori hivatásra. Menjenek kis- és nagyvárosokba és terjesszék a korunknak szóló igazságot tartalmazó könyveket. Közben alkalmuk lesz az élet Igéjét hirdetni és az igazságnak ilyen módon elhintett magvai kikelnek majd és gyümölcsöt teremnek. Az emberekkel való érintkezés és könyveink bemutatása által olyan tapasztalatokban lehet részük, amelyeket igehirdetés útján nem szerezhetnek meg.
Ha a fiatalok attól a vágytól késztetve mennek el evangélistának, hogy felebarátaikon segítsenek, akkor fáradozásaik eredménye aratás lesz az Úr számára. Azután kimehetnek a területre misszionáriusnak, hogy a korunknak szóló igazságot hirdessék, és ha kitartóan könyörögnek nagyobb világosságért és a Szentlélek vezetéséért, akkor idejében tudják majd közölni az elfáradtaknak az Úr szavait. Ragadjanak meg minden alkalmat, hogy szeretetszolgálatot végezzenek, és tartsák emlékezetükben, hogy így az Úrtól kapott küldetést teljesítik.
Aki igazi szolgálatra való alkalmat kíván önmaga számára és teljesen átadja
magát az Úrnak, az a könyvárusítás közben alkalmat talál arra, hogy az eljövendő örök életről beszélhessen az emberekkel. Az így nyert tapasztalatok nagyon hasznosak lesznek azoknak, akik lelkészi pályára készülnek.
Csakis Isten Szentlelkének vezetése alatt álló férfiak és nők válhatnak Isten nyájának igazi pásztoraivá. Ha sohasem feledkeznek meg arról, hogy Krisztus kíséretében járnak, akkor a legsúlyosabb kísértések és viszontagságok közepette is szent áhítatot és magasztos örömet éreznek. Munkájuk közben megtanulnak imádkozni. Megtanulják a türelmet, nyájasságot, barátságosságot és szolgálatkészséget. Miközben arra gondolnak, hogy állandó kísérőjük, Krisztus nem hagyhatja jóvá a barátságtalan szavakat és érzelmeket, igazi keresztényi udvariasságot tanúsítanak majd. Szavaik tiszták lesznek. A beszéd adományát olyan szent ajándéknak tekintik, amelyet abból a célból nyertek, hogy Isten magasztos és szent munkájában vegyenek részt általa.
Az emberi eszköz megtanulja, miképpen kell isteni kísérőtársát - akivel szoros kapcsolatban áll - kinyilatkoztatnia az embereknek. Tisztelettel és félelemmel adóznak majd a láthatatlan Szentnek, mert az Ő szent és tiszta útjain járnak és az Ő igáját hordozzák. Mindazok, akik bizalmukat
e szent isteni útitársba helyezik, fejlődnek majd és fel lesznek ruházva olyan képességekkel, amelyek segítségével az igazságot szent szépséggel övezhetik." (Testimonies VI., 322. o.)
Ifjú emberek, igyekezzetek az Urat megismerni és tapasztalni fogjátok, hogy "az Ő eljövetele biztos, mint a hajnal". (Hós. 6:3) Igyekezzetek állandóan a jobbá válásra. Keressetek komolyan szoros közösséget a Megváltóval. Éljetek Krisztusban való hitben. Végezzétek azt a munkát, amelyet Ő végzett. Éljetek, hogy lelkeket mentsetek, akikért Ő az életét adta. Igyekezzetek mindenféleképpen segítségére lenni mindazoknak, akikkel kapcsolatba kerültök. Beszéljetek Testvéretekkel, aki tökéletességre fogja vinni neveléseteket - "parancsra új parancs, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi" (Ésa. 28:10) - lépésről lépésre. Szoros összeköttetés Jézussal, aki önmagát adta oda áldozatul, hogy egy elveszett világot megmentsen, ez Krisztus kedves szolgájává tesz benneteket.
A BIBLIA-TANULMÁNYOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE
Ifjú emberek, akik a prédikátori tisztségre akarnak lépni, vagy már azok, ismerjék a prófétai történelem minden láncszemét és minden tanítást,
amelyet Krisztus adott. Az értelem állandó munkálkodás által növekszik erőben, áttekintésben, éleslátásban. Ha a szellem nem működik, elgyengül. A prédikátornak gyakorolnia kell magát a gondolkodásban, és váljon szokásává, hogy elmélyedjen, mert különben nagymértékben veszít gondolkodóképességéből. A fiatal prédikátor küzdjön az Isten Igéjében rejlő nehéz problémák megértéséért és így értelme teljességgel megnyílik. Ha a Szentírás nagy igazságait szorgalmasan kutatja, képes prédikációk megtartására, amelyek világos, határozott üzenetet tartalmaznak és hallgatói segítségére szolgálnak a helyes út megválasztásában.
Az a prédikátor, aki az igazság tanítására vállalkozik és csak felületesen ismeri Isten Igéjét, megszomorítja a Szentlelket. Aki pedig - ha csekély ismerettel is - elkezdi továbbadni azt, amit tud, ugyanakkor igyekszik tudását bővíteni, az képességet nyer nagyobb munka elvégzésére. Minél több világosságot vesz fel saját lelkébe, annál több mennyei világosságban részesíthet másokat.
A prédikátori tisztségben ne nyilvánuljon meg gyengeség. Az igazság, melyet mi hirdetünk, mindenható. Sok prédikátor azonban nem szívleli meg azt a feladatot, hogy Isten mélységes gondolatait kikutassa. Ha tetterőssé akarnak válni a szolgálatban és tapasztalatokat szerezni, amelyek mások segítségére képesítik őket, akkor le kell győzniük gondolkodásuk megszokott restségét. Ha egész szívvel szentelik magukat az Írás kutatására, új erőt éreznek majd magukban. Az Isten lehajol az emberi fáradozásokhoz, ha a lélek Őt szomjazza, és a vágyakozó szív elmondhatja: "Csak Istenben nyugodjál meg, lelkem, mert Tőle van reménységem." (Zsolt. 62:6)
Prédikátorok, akik eredményes munkát akarnak végezni lelkek megmentésére, legyenek a Biblia tanulói és az ima emberei! Bűn elhanyagolni Isten Igéjének tanulmányozását, mialatt valaki mások tanítására vállalkozik. Aki felismeri a lelkek értékét, tudni fogja, hogy túl nagy veszélyben van, ha az isteni tudományban való előmenetelét elhanyagolja. Odamenekül az igazság várához, ahol bölcsességet, ismeretet és erőt nyerhet Isten munkájának elvégzésére. Addig nem nyugszik, amíg felülről fel nem kenettetik.
Ha Krisztus szolgája Isten Igéjét teszi meg állandó kísérőjéül, fejlődnek képességei, és jobb munkát végezhet. Ha állandóan gyarapszik a bölcsességben, akkor mindig jobban és jobban tudja kiábrázolni Krisztust. Erősödik a hitben és bizonyságot szolgáltat a hitetleneknek a kegyelem és szeretet teljességéről, amint az Krisztusban van. Elméje kincseskamra lesz,
amelyből meríthet, hogy mások szükségletét betölthesse. A Szentlélek munkája által az igazság bevésődik lelkébe, és mindazok, akik tőle hallják az igazságot - akikről egy napon számot kell adnia - nagy áldásban részesülnek. Aki ily módon alkalmassá válik a prédikátori tisztségre, biztos lehet a jutalomban, amely megígértetett azoknak, akik sokakat vezetnek el az igazság ismeretére.
A hitünkről szóló könyvek alapos áttanulmányozása nagyszerű és fontos segítő eszköz, de nem adják meg a léleknek a legnagyobb erőt. A Biblia a legjobb könyv a világon értelmünk kiképzésére. Tanulmányozása próbára teszi az elmét, erősíti az emlékezőképességet, élessé teszi az értelmet, jobban, mint az emberi filozófiát felölelő összes téma. Azok a nagy tanítások, amelyeket a Szentírás felsorol, az a méltóságteljes egyszerűség, amellyel ezeket kezeli, az a világosság, amelyet az élet nagy feladataira vet, erőt és kitartást kölcsönöz az értelemnek.
Aki a nagy, ránk váró harcban hűséges akar maradni Krisztushoz, annak mélyebben kell behatolnia az evangéliumba, mint emberek véleményébe és tanításaiba. Az én üzenetem az idős és ifjú prédikátorokhoz ez: Őrizzétek féltő szívvel az ima, a Biblia-tanulmányozás és az önvizsgálat óráit. Egy részét minden napnak fordítsátok az Írás kutatására és az Istennel való érintkezésre, akkor lelki erőt nyertek Istentől és növekedtek a kegyelemben. Egyedül Ő tölthet meg benneteket nemes törekvésekkel és változtathatja át jellemeteket az isteni képmásra. Közelítsétek meg komoly
imában, és akkor Ő megtelíti szíveteket magasztos és szent törekvésekkel, mélységes, őszinte vággyal a gondolatok tisztasága és világossága után.
A Biblia igazi megismerése csak a Szentlélek segítségével nyerhető el, aki által az Ige is adatott. Ahhoz, hogy ezt a tudást elnyerjük, a Szentírás szerint kell élnünk. Mindennek engedelmeskednünk kell, amit Isten szava parancsol. Mindenre, amit ígér, igényt tarthatunk. Az élet, amelyet elénk tár, az az élet, melyet ereje által kell élnünk. Csak akkor tanulmányozhatjuk eredményesen a Bibliát, ha így viszonyulunk hozzá.
A FIATAL PRÉDIKÁTOROK DOLGOZZANAK EGYÜTT IDŐSEBB MUNKATÁRSAIKKAL!
A prédikátori tisztségre való előkészüléskor az ifjú emberek dolgozzanak együtt az idősebbekkel. Akik a munkában már tapasztalatokat szereztek,
vigyék magukkal munkaterületeikre a fiatal, tapasztalatlan prédikátorokat és oktassák ki őket, hogyan kell eredményes munkát végezni a lelkek megmentéséért. Barátsággal és szeretettel segítsenek ezek az idősebb szolgák a fiatalabbaknak, hogy előkészüljenek arra a munkára, amelyre az Úr hívta őket. Az ifjú emberek szívleljék meg oktatóik tanácsát, tiszteljék odaadásukat és gondoljanak arra, hogy a munkában eltöltött évek tapasztalatai bölcsességgel ruházták fel őket.
Péter a gyülekezetek és közösségek tisztviselőinek a következő szavakkal adott bölcs tanácsot: "Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedéssel, hanem jóindulattal; sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját. Hasonlóképpen ti ifjabbak, engedelmeskedjetek a véneknek; mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad."
(I. Pt. 5:2-5)
Az igehirdetés idősebb szolgái legyenek nevelők és állják meg jól helyüket az istenfélelemben. Az ifjabbak tekintsék előjognak, hogy az idősebbek vezetése alatt tanulhatnak, és amennyire ifjúságuk és tapasztalatuk engedi, vegyenek magukra minden terhet. Ilyen módon nevelte az ifjakat Illés próféta a prófétaiskolában, és a mi ifjainkat is hasonló nevelésben kell
részesíteni. Természetesen nem lehet ifjúságunknak minden részletben tanácsot adni, hogyan járjanak el, azonban az idősebb munkások oktassák és tanítsák őket lelkiismeretesen, hogy mindenkor csak hitük kezdőjére és bevégzőjére tekintsenek fel.
Pál apostol felismerte az ifjabb erők képzésének fontosságát. Ha befejezte egyik misszióútját, ő és Barnabás ismét meglátogatta a gyülekezeteket, amelyeket alapítottak, és kiválasztottak férfiakat útitársakul, hogy kiképezzék őket az evangélium szolgálatára.
Pál munkájának része volt az, hogy ifjú férfiakat képezzen az evangélium szolgálatára. Misszióútjaira magával vitte őket és ezáltal olyan tapasztalatokat szereztek, amelyek később felelősségteljes állások betöltésére képesítették őket. Ha távol volt tőlük, munkájukat mindig figyelemmel kísérte. Timótheushoz és Titushoz írt levelei bizonyítják, mennyire vágyott arra, hogy eredményesek legyenek. "És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által - írja -, azokat bízzad hív emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek." (II. Tim. 2:2)
Pál munkálkodásának módja még egy fontos tanítást tartalmaz a mai prédikátorok számára. Tapasztalt munkások nemes munkát végeznek, ha ahelyett, hogy minden terhet ők hordoznak, fiatalokat oktatnak és az
ő vállukra is terheket helyeznek. Isten akarata, hogy művében dolgozó prédikátorai az ifjakat az Ő szolgálatára neveljék.
Azonban a leendő munkás ne vesse alá magát teljesen az idősebb munkás eszméinek és véleményének, akire rábízatott, mert így elveszíti saját egyéniségét. Nem szabad, hogy azonossága beolvadjon az őt tanító személyébe annyira, hogy ne merjen ítéletet alkotni, és csak azt tegye, amit mondtak neki, függetlenül attól, mi a saját felfogása a helyes és helytelen dolgokról. Megvan az az előjoga, hogy személyesen tanuljon a nagy Tanítótól. Ha az illető, akivel együtt munkálkodik, olyan utat követ, amely nem áll összhangban azzal, hogy "így szól az Úr", akkor ne forduljon másfelé, hanem menjen el a feljebbvalójához, tárja elé az ügyet és fejtse ki szabadon saját véleményét. Így a tanítvány áldására lehet tanítójának. Kötelességét lelkiismeretesen végezze. Isten nem tekinti őt bűntelennek, ha hallgatólag elnézi a helytelen cselekedeteket, bármily nagy befolyással vagy felelősséggel is rendelkezik tanítója.
Tanácsoljuk az ifjú embereknek, hogy kapcsolódjanak az idősebb zászlóvivőkhöz, hogy ezek a hűségesek erősíthessék és taníthassák őket, akik már oly sok harcot átéltek és akikhez a Szentlélek bizonysága által Isten már gyakran szólt, megmutatva nekik a helyes utat. Ha Isten népét veszedelem éri, amely próbára teszi hitét, ezek az úttörő munkások beszéljék el a múltban szerzett tapasztalataikat, amikor ugyanilyen esetekben kételyek merültek fel az igazsággal szemben és idegenszerű nézeteket hoztak be, amelyek nem Istentől származtak. Manapság Sátán keresi az alkalmakat, hogy az Igazság mérföldköveit ledöntse, azokat az emlékműveket, melyeket az út mentén állítottak fel. Szükség van az Úr idős szolgáinak tapasztalataira, akik házukat sziklára építették és állhatatosak az igazságban, jóban és rosszban egyaránt.
A FIATAL PRÉDIKÁTOR
A fiatalok úgy lépjenek Jézus munkatársaiként a prédikátori tisztségbe, mint akik meg akarják osztani önmegtagadó és önfeláldozó életét és kifejezésre akarják juttatni a Mester szavait: "Én odaszentelem magamat őérettük, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban." (Jn. 17:19) Ha átadják magukat
az Úrnak, akkor felhasználja őket, hogy segítsenek az Ő lélekmentési terve véghezvitelében. Annak az ifjúnak, aki a tanítói tisztségbe lépett, tisztában kell lennie hivatásával, és el kell határoznia, hogy idejét, erejét és befolyását teljesen a munkának szenteli, jól tudva, milyen feltételek mellett szolgálja Megváltóját.
Ha a zászlóvivők kidőlnek, az ifjak legyenek felkészülve a megüresedett helyek elfoglalására, hogy az Igazság zavartalanul tovább hirdettessék.
A frontot bővítsük ki. Aki fiatal és erős, menjen el a föld sötétebb helyeire megtérésre hívni a pusztulás szélén álló lelkeket. Előbb azonban tisztítsa meg lelke templomát minden tisztátalanságtól és zárja szívébe Krisztust.
"Gondot viselj!"
Pál Timótheushoz intézett szavai minden ifjúnak szólnak, akik prédikátori szolgálatot vállalnak: "Gondot viselj magadra és a tudományra!" (I. Tim. 4:16) "Magadra" - ez követel figyelmet először. Előbb add át magad az Úrnak, hogy megtisztítson és megszenteljen! Egy jó példa többet mond el az igazságról, mint az ékesszólás, melyhez nem társul jól elrendezett élet. Tisztítsd meg lelked lámpását és töltsd meg a Szentlélek olajával! Kérd Krisztustól a kegyelmet, az értelemnek azt a világosságát, amely képessé tesz az eredményes munka végzésére! Tőle tanuld meg, mit jelent lelkekért munkálkodni, akikért Ő az életét adta!
"Gondot viselj!" - előbb magadra és azután a tanításra. Szívedet ne engedd megkeményedni a bűn által. Vizsgáld meg alaposan magatartásodat és szokásaidat! Hasonlítsd össze Isten Igéjével és azután száműzz életedből minden rossz szokást és vágyat. Borulj térdre Isten előtt és kérd Igéjének megértését. Győződj meg róla, hogy ismered az igazság valódi alaptételeit. Ha azután ellenfelekkel találkozol, akkor nem saját erőddel élsz, mert melletted áll majd Isten angyala és segítségedre lesz, hogy minden hozzád intézett kérdésre megfelelj. Tartsd fenn az érintkezést nap nap után Jézussal, akkor szavad és példaadásod hatalmas befolyást gyakorol majd a jó érdekében.
A tudatlanságra nincs mentség
Néhány leendő prédikátor nem fogja fel teljesen a munka horderejét. Téves fogalmaik vannak a prédikátortól megkövetelt képességekről. Azt hiszik, elegendő, ha a tudomány és Isten Igéje csekély ismeretével rendelkeznek,
hogy alkalmasak legyenek a prédikátori tisztségre. Egyesek azok közül, akik a korunknak szóló igazságot hirdetik, olyan kevés bibliai ismerettel bírnak, hogy nehezükre esik egy szöveget a Szentírásból emlékezetből helyesen idézni. Ügyetlen viselkedésükkel, tévedéseikkel bűnt követnek el Isten ellen. Elferdítik az Írást, és olyan szövegekre hivatkoznak, amelyek nem is szerepelnek a Bibliában.
Egyesek úgy vélik, hogy műveltség vagy az Írás alapos ismerete csekély jelentőséggel bír, ha az ember egyébként a Szentlélek birtokában van. Isten azonban soha nem adja a Szentlelket a tudatlanság szentesítésére. Megszánja és megáldja azokat, akiknek helyzete olyan, hogy lehetetlen megszerezniük a képzést - néha leereszkedik, hogy erejével kipótolja gyengeségeiket. Mindazonáltal kötelességük, hogy Igéjét kutassák. A tudományos ismeret hiánya nem mentség a Biblia-tanulmányozás elhanyagolására, mert az isteni Igék elég világosak ahhoz, hogy még a legtudatlanabbak is megértsék.
A vendégszeretet viszonzása
Az ifjú prédikátorok tegyék magukat mindenütt hasznossá. Ha otthonukban látogatnak meg embereket, ne legyenek restek, hanem igyekezzenek segítségére lenni azoknak, akiknek vendégszeretetét élvezik. A kötelezettség kölcsönös. Ha a prédikátor igénybe veszi barátai vendégszeretetét, kötelessége jóságukat figyelmességgel és előzékenységgel viszonozni.
A vendéglátó esetleg gondokkal és nehéz munkával terhelt ember. Ha hajlandóságot mutat a prédikátor, és kellő időben segítséget nyújt másoknak, megtalálhatja az utat az emberek szívéhez és megnyithatja az utat az igazság befogadására.
A kényelemszeretet - vagy mondhatnám: fizikai restség - alkalmatlanná teszi az embert a prédikátori tisztségre. Aki erre a hivatásra készül, gyakorolja magát nehéz fizikai munkák végzésében, mert akkor szellemi téren is könnyebben végezheti a nehéz munkát. Ha azután válságos időszak jön el, amikor cselekvő, jól fejlett fizikai erő és tiszta, világos, erős gyakorlati értelem kívántatik, amikor nehéz munkát kell végezni, ahol minden egyes ütés számításba jön, amikor nehézségek támadnak, amelyeket csak felülről jövő bölcsességgel lehet megoldani, akkor azok az ifjak, akik megtanulták a nehézségeket komoly munkával legyőzni - jelentkezni tudnak a munkára való felhívásra.
Állhatatosság szükséges
"Pál apostolnak Timótheushoz írt levele sok tanítást tartalmaz ifjú prédikátorok számára. Az idős apostol hangsúlyozta a fiatal munkásnak a hitben való állhatatosság szükségességét. Így ír: "Emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az Ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint." (II. Tim. 1:6-8)
Pál nyomatékosan kérte Timótheust: gondoljon arra, hogy "szent hívással" hívatott el annak idején, hogy hirdesse annak az erejét, aki "világosságra hozta az életet és halhatatlanságot az evangélium által, amelyre nézve tétettem én hirdetővé és apostollá és pogányok tanítójává. Amiért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy Ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra." (II. Tim. 1:10-12)
Bárhol is járt Pál - haragos tekintetű farizeusok vagy a római hatóságok előtt, a dühös tömeg előtt Listrában vagy az elítélt bűnösök között a macedóniai börtönben, akár a megrémült hajósokkal tárgyalt a zátonyra futott hajón, vagy egyedül állt Néró előtt, hogy élete megtartásáért védekezzék - sohasem szégyellte az ügyet, amiért harcolt. Keresztény életének egyetlen célja volt: annak szolgálni, akinek neve őt egykor megvetéssel töltötte el. Ettől a céltól semmilyen ellenállás vagy üldöztetés nem tudta eltántorítani. Hite gyakorlat által erősödve és áldozatok által megtisztítva megtartotta és megerősítette őt.
Így folytatja: "Te annak okáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; és amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízd hív emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozd, mint a Jézus Krisztus jó vitéze." (II. Tim. 2:1-3)
Isten igazi szolgája nem tér ki a nyomorúságok vagy felelősségek terhe elől. Erőt nyer abból a forrásból, amely soha nem apad ki azok számára, akik őszintén keresik az isteni erőt, amely képessé tesz szembeszállni a kísértésekkel, azokat legyőzni, és a kötelességeket elvégezni, amelyeket Isten helyezett vállaira. Az a kegyelem, amelyet elnyer, kibővíti felfogóképességét Isten és Fia megismeréséhez. Lelke feloldódik abban a vágyban, hogy a Mesternek kedves szolgálatot végezzen. Mialatt továbbhalad a keresztényi ösvényen, megerősödik a "Jézus Krisztusban való kegyelemben". Ez
a kegyelem lehetővé teszi, hogy hűséges bizonyság legyen azokról a dolgokról, amelyeket hallott. Nem veti meg, nem hanyagolja el azt a tudást, amelyben Isten részesítette, hanem az elnyert ismeretet hűséges emberekre bízza, akik ismét másokat tanítanak.
A Timótheushoz írt második levélben Pál magasra helyezi a mércét ifjú munkatársa előtt, mikor a reá - mint Krisztus szolgájára - váró feladatokra mutat: "Igyekezz, hogy Isten előtt becsületesen megállj - írja az apostol
-, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét. Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld; hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetemben, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére." (II. Tim. 2:15, 22-25)" (Apostolok története, 499-502. o.)
ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ