Segítség az evangélium szolgálatában
Ha a prédikátorok eredményesen akarnak munkálkodni a lelkek üdvére, akkor Biblia-kutatókká és az ima embereivé kell válniuk. Bűnös dolog megkísérelni másokat az Igére oktatni, miközben magunk elhanyagoljuk a tanulmányozását. Hatalmas igazságok vannak ránk bízva? Akkor a prédikátorok kezeljék azokat ügyesen. Jelentőségüket világosan és határozottan adják elő. A korunknak szóló üzenet hordozóinak jobban kell érteniük Bibliájukat, mint bárkinek a Földön; ismerjék meg jól hitünk alapvető bizonyítékait! Aki nem ismeri alaposan az Élet Igéjét, annak nincs joga, hogy másokat az Isten országához vezető útra oktassa.
A Biblia a mi hitünk zsinórmértéke. Semmi sem alkalmasabb, hogy értelmünket megelevenítse és lelkünket megerősítse, mint Isten szavának tanulmányozása. Egy könyv sem emeli fel gondolatainkat vagy erősíti elménket úgy, mint a Biblia fenséges, nemesítő gondolatai. Ha Isten szavát helyes módon kutatnák az emberek, akkor olyan körültekintő gondolkodásra, nemes jellemre és céltudatosságra tennének szert, amilyet ma igen ritkán találunk.
A szószéken szolgálók ezreinek életéből hiányoznak alapvetően szükséges lelki és jellemtulajdonságok, mert nem kutatják szorgalmasan a Szentírást önmaguk számára. Megelégszenek az igazság felületes ismeretével, és inkább elszenvedik a veszteségeket, semhogy szorgalmasan kutatnák az elrejtett kincseket.
A zsoltáríró mondja: "Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." (Zsolt. 119:11) Pál ezt írja Timótheusnak: "A teljes írás Istentől ihletett,
és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (II. Tim. 3:16-17)
Isten élete, amely a világnak életet ad, az Ő szavában van. Az Ő szava által gyógyított Jézus betegeket és űzött ki ördögöket. Szava által csillapította le a vihart és támasztotta fel a halottakat, s a nép bizonyította, hogy beszédében hatalom volt. Isten Igéjét szólta úgy, ahogyan azt az Ószövetség íróival közölte. Az egész Biblia Krisztus kinyilatkoztatása. Számunkra ez az erő egyedüli forrása.
Az Ige nem akadályozza meg a tevékenységet, ellenkezőleg, utat nyit
a lelkiismeretes kutatónak az igyekezetre. Az embereket nem hagyja bizonytalanságban, hanem a legmagasabb célt tárja eléjük - lelkek megnyerését Krisztus számára. Lámpást ad kezünkbe, amely megvilágítja
a mennybe vezető utat. Végéremehetetlen gazdagságról és felmérhetetlen kincsről beszél.
Isten szava a jellem zsinórmértéke. Általa Isten a megváltáshoz szükséges minden igazságot megadta nekünk. Ezrek merítettek már e forrásból élő vizet, és a tartalék mégsem fogyatkozott meg. Ezrek fogadták el az Urat példaképül azáltal, hogy Őt szemlélték, átalakultak az Ő képmására; mindezzel azonban nem merítették ki e nagy és szent témákat. Még sok ezren feladatukká tehetik, hogy a megváltás titkait kutassák.
Amint az evangélium szolgája Krisztus életét szemléli és belemélyed missziójának természetébe, minden friss kutatáskor még szebb és vonzóbb ismeretek tárulnak fel előtte. Ez a tárgy kimeríthetetlen. Jézus Krisztus testtélétele, áldozata és közbenjárói szolgálatának tanulmányozása
a szorgalmas kutató gondolatait állandóan foglalkoztatja majd, és amikor a menny örökkévalóságára gondol, felkiált: "Nagy a kegyességnek eme titka!" (I. Tim. 3:16)
Beszélünk az első, második angyali üzenetről, és úgy véljük, hogy valamennyire értjük a harmadik angyali üzenetet is. Addig azonban, amíg megelégszünk a korlátozott ismeretekkel, képtelenek leszünk világosabban megérteni az igazságot. Aki az Élet Igéjét magasra emeli, az szakítson időt arra, hogy a Bibliát áttanulmányozza, és így saját szívét megvizsgálja. Ha ezt elmulasztja, nem tudja, hogyan szolgálhat a rászoruló lelkeknek.
A szorgalmas, alázatos tanítvány, aki imádkozó lélekkel kutatja a Jézus Krisztusban megnyilvánult igazságot, bizonyosan elnyeri majd jutalmát. Nem emberi szerzők műveiben keres segítséget, hanem a bölcsesség és
ismeret forrásánál, s a szent lények vezetése által az igazság megismerésére jut.
Az igazság nem emberi eszközök ereje vagy hatalma által juthat a szívbe, hanem "az én Lelkemmel, mondja a Seregek Ura" (Zak. 4:6). A prédikátori szolgálat eredményessége nem a vérmérséklettől vagy a beszélőképességtől függ. Pál plántált, Apollós öntözött, azonban az Isten az, aki adja
a növekedést. Isten szavának ismerete és az Isten akarata szerinti engedelmesség ad eredményességet a prédikátor erőfeszítéseinek.
Az a szív, amely Isten szavát magába fogadta, nem hasonlít egy elpárolgó tavacskához, vagy a megrepedt edényhez, amely elveszíti tartalmát.
A hegyi patakhoz hasonló, amelyet soha ki nem apadó források táplálnak, hűs, üdítő vize szikláról sziklára siet, s felüdíti az ellankadtakat, szomjazókat és megterhelteket.
A bibliai igazságok ismerete az igazság tanítójának olyan tulajdonságokat ad, amelyek őt Krisztus képviselőjévé teszik. A Megváltó tanításának
befogadása erőt és határozottságot ad a prédikátor tanításainak és imáinak. Bizonysága nem lesz élettelen, előadásaiban nem használja mindig ugyanazokat az előre kidolgozott mondatokat, mert értelme nyitva áll
a Szentlélek megvilágosító hatalma előtt.
"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet - mondta Krisztus -, örök élete van annak. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él általam. A lélek az, amely megelevenít... a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet." (Jn. 6:54, 57, 63)
Amikor Isten szolgái megértik e szavak igazságát, akkor az örök élet elvei megnyilatkoznak prédikátori hivatásukban. Az egyhangú, unalmas prédikációk megszűnnek. Az evangélium alapigazságait új megvilágításban tárják fel, és a hallgatók az igazság, világosság és erő új ismeretét nyerik el. Akinek megadatik, hogy ilyen prédikációkat halljon, ha alkalmas
a Szentlélek befolyására, egy új élet felemelő erejét fogja érezni. Isten szeretetének tüzét élesztik szívében, és képessé válik arra, hogy az igazság szépségét és fenségét megismerje.
Az a prédikátor, aki Isten szavát választja állandó kísérőjéül, folyton új szépségeket hoz elő az igazságból. Krisztus Lelke kiárad rá, és Isten által munkálkodik, hogy másokon segítsen. A Szentlélek betölti szívét és értelmét reménységgel, bátorsággal és bibliai események képeivel, és a prédikátor mindezt közli azokkal, akiket tanít.
"A Bibliában Isten tévedhetetlen tanácsait találjuk. Ha tanait átéljük,
akkor képesek leszünk teljesíteni kötelességeinket. Isten hangja mindennap szól a lélekhez a Szentírásból. A Szentlélek munkája az, hogy a homályos értelmet megvilágítsa, az önző, kőkemény szívet meglágyítsa, a lázadó törvényszegőt megfékezze, és megmentse a világ ártó befolyásától. Krisztus így imádkozott tanítványaiért: "Szenteld meg őket a Te igazságoddal; a Te Igéd igazság." (Jn. 17:17) A Szentlélek kardja, amely az Isten Igéje, behatol a bűnös szívébe, és darabokra vágja azt. Ha az igazság tanait úgy ismétlik, hogy szent befolyásukat a szónokok nem érzik, akkor az a hallgatókra sem áraszt erőt, hanem elvetik mint tévedést, és így az előadó felelőssé válik a lelkek elvesztéséért." (Testimonies IV., 441. o.)
A TITKOS IMA
A családi körben és a nyilvános helyen elmondott imának megvan a maga szerepe, azonban a lelki életet az Istennel való személyes, titkos érintkezés tartja fenn. Mózes látta a hegyen a csodálatos sátor képét, amely Isten dicsőségének lakhelyéül szolgált. A hegyen, egyedül Istennel - az imádság titkos helyén - az emberiség megmentéséről, e dicsőséges célról elmélkedjünk. Ezen a módon képesek leszünk jellemünket úgy átalakítani, hogy az ígéret megvalósulhasson: "Lakozom bennük és közöttük járok; leszek nékik Istenük és ők az én népem lesznek." (II. Kor. 6:16)
Mialatt mindennapi munkánkat végezzük, imában emeljük fel lelkünket a mennybe. Ezek a csendes kérések mint jó illat szálljanak fel a kegyelem trónjához, és az ellenség megszégyenül. Azt a keresztényt,
aki ily módon kapaszkodik Istenbe, nem lehet legyőzni. Semmilyen gonosz ármány nem tudja megsemmisíteni békéjét. Isten szavának minden ígérete, az isteni kegyelem hatalma és Jehova minden segítőeszköze a szabadításunkat szolgálja. Így járt Énokh Istennel, és Isten vele volt, hogy minden helyzetben megsegítse.
Krisztus szolgái legyenek éberek és imádkozzanak. Bátran járulhatnak a kegyelem trónja elé, hogy harag és versengés nélküli, tiszta kezüket Istenhez emeljék (lásd: I. Tim. 2:8). Hitben bölcsességet és irgalmat kérhetnek a mennyei Atyától, hogy megtudják, miként kell a lelkekért munkálkodni és hogyan kell bánni velük.
Az ima a lélek lélegzetvétele. Ez a titka a lelkierőnek. Semmilyen más eszköz nem tudja helyettesíteni; megőrzi a lélek egészségét. Az ima közvetlen összeköttetésbe hozza a szívet az élet forrásával és erőt ad a keresztény tapasztalatoknak. Ha az imát elhanyagoljuk vagy csak alkalomszerűen imádkozunk, akkor elveszítjük kapcsolatunkat Istennel; a lelki képességek életereje elvész, a vallásos tapasztalatok nélkülözik az egészséget és az erőt.
Csak Isten oltárán gyújthatjuk meg gyertyáinkat a szent tűzzel. Egyedül az isteni fény tárhatja fel előttünk az emberi tudás parányi voltát és tökéletlenségét, s csak ez ad világos képet Krisztus tisztaságáról és tökéletességéről. Csak Jézust szemlélve kívánunk hasonlóvá lenni Hozzá, és csak ha felismerjük igazságosságát, akkor éhezzük és szomjúhozzuk, hogy rendelkezzünk az igazságossággal, és Isten csak akkor teljesíti szívünk kívánságát, ha komolyan imádkozunk.
Isten követei időzzenek sokáig Vele, ha eredményesen akarnak dolgozni. Egy lancashire-i idős asszony egyszer meghallotta, amint szomszédai prédikátoruk eredményességének okairól beszéltek. Említették adottságait, beszédmodorát, viselkedését. "Nos, én megmondom nektek eredményessége titkát - mondta az idős asszony -, a ti prédikátorotok nagyon szoros összeköttetésben van a Mindenhatóval."
Ha az emberek Illéshez hasonlóan átadják magukat Istennek, és ugyanolyan hittel bírnak, akkor Isten kinyilatkoztatja magát, mint hajdan. Könyörögjünk úgy, mint Jákób, és ugyanazokat az eredményeket látjuk majd. A hívő ima meghallgatásaképpen erő árad ki Istentől.
Mivel Jézus élete az állandó bizalom élete volt, szüntelen összeköttetésben Istennel - ez tartotta fenn életét -, elbukás és ingadozás nélkül végezte szolgálatát a menny számára. Naponta támadásokkal körülvéve,
a nép vezetőinek ellenségeskedését szenvedve Krisztus tudta, hogy mint embernek, imával kell erősítenie magát. Hogy az emberek számára áldás lehessen, Istennel kellett összeköttetésben lennie, hogy Tőle tetterőt, kitartást és állhatosságot kapjon.
Üdvözítőnk szerette a hegyek magányát, ahol Atyjával érintkezhetett. Egész nap komolyan munkálkodott, hogy lelkeket mentsen meg a pusztulástól; gyógyította a betegeket, vigasztalta a szomorúakat, halottakat támasztott, a kétségbeesetteket bátorította és reményt adott nekik. Napi munkáját elvégezve estéről estére kiment, messze a város zajától, és imában borult le Atyja előtt. Gyakran egész éjszaka imádkozott, de az Istennel töltött idő után mégis megerősödve és frissen tért vissza, hogy az új nap kötelességeit és nehézségeit viselje.
Sátán szorongatja és kísérti Krisztus prédikátorait? Ő is megkísértetett,
bár a bűnt nem ismerte. A szükség idején Atyjához fordult. Noha Ő maga is áldások és erő forrása volt - betegeket gyógyított, halottakat támasztott, parancsolt a viharnak és az engedelmeskedett Neki -, mégis gyakran imádkozott erős kiáltással és könnyhullatással. Imádkozott tanítványaiért és önmagáért, így azonosította magát az emberekkel. Hatalmas imádkozó volt. Mint az élet Fejedelme, hatalmát Istentől nyerte, és győzött.
Azok a prédikátorok, akik valóban Krisztus képviselői, az ima emberei lesznek. Komolyan és erős hittel kérik Istent, hogy szolgálatára erősítse és fegyverezze fel őket, és ajkaikat eleven szén érintésével szentelje meg, hogy megtudják: miként hirdessék Isten szavát az embereknek.
Imádkozni annyit jelent, hogy szívünket kitárjuk Isten előtt, mint egy barát előtt. Hitszemünk nagyon közel látja az Urat. A könyörgő az isteni szeretet és gondoskodás értékes bizonyítékait nyerheti el. Az ima, amelyet Nathanael az Úrhoz intézett, őszinte szívből fakadt, amelyet meghallott
a Mester és válaszolt rá. Az Úr minden ember szívében olvas, és "az igazak könyörgése kedves neki" (Péld. 15:8). Nem késlekedik, hogy meghallgassa azokat, akik kitárják szívüket előtte, nem magasztalják fel magukat, hanem őszintén érzik gyengeségüket és méltatlanságukat.
Komoly, buzgó, tusakodó imára van szükség, mint amilyen Dávidé volt, amikor így kiáltott fel: "Mint a szarvas a folyóvizekre kívánkozik, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, ó, Isten!... Kívánkozom a Te határozataid után... Vágyódom a Te szabadításod után... Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úr tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé." (Zsolt. 42:2; 119:40, 174; 84:3)
A tanításban és a prédikálásban azok a legeredményesebbek, akik alázatosan várnak Istenre, és sóvárogva figyelnek vezetésére és kegyelmére. Vigyázz, imádkozz és dolgozz! - ez a keresztény jelszava. Az igazi keresztény élete állandó imaélet. Tudja, hogy az egyik nap világossága és ereje nem elegendő a következő nap harcaihoz és megpróbáltatásaihoz. Sátán folyamatosan változtatja kísértéseit. Naponta különböző körülmények közé kerülünk, új, ismeretlen veszélyek vesznek körül, állandóan váratlan kísértések támadnak meg bennünket. Csak a mennyből nyert erő és kegyelem által remélhetjük, hogy ellenállhatunk a kísértéseknek és elvégezhetjük kötelességeinket.
Csodálatos dolog, hogy hatékonyan imádkozhatunk. A méltatlan, tévedő halandónak hatalma van, hogy kéréseit Isten elé tárja. Kívánhat-e ember nagyobb hatalmat, mint hogy összeköttetésben lehet a végtelen Istennel?
Bár gyenge és bűnös, mégis előjoga, hogy Alkotójával beszélhet. Szavakat mondhatunk, amelyek a világegyetem uralkodójának trónja elé jutnak. Beszélhetünk Jézussal, amint vándorutunkon haladunk, és Ő azt ígérte, hogy jobb kezünk felől lesz.
Szívünk ápolhatja az Istennel való közösséget, Jézus kíséretében járhatunk. Amikor mindennapi foglalkozásunkat végezzük, elsuttoghatjuk szívünk kívánságait úgy, hogy emberi fül nem hallja; azonban ezek közül egy sem hal el, egy sem veszhet el. Semmi sem fojthatja el a lélek kívánságait. Felülemelkedik az utca zaján, a gépek zakatolásán. Istenhez beszélünk, akinél imáink meghallgatásra találnak.
Kérjetek tehát, kérjetek és adatik. Kérjetek alázatosságot, bölcsességet, bátorságot és hitben való növekedést. Minden őszinte imára válasz jön. Lehet, hogy nem úgy jön, amint vágyakoztok rá, vagy nem akkor, amikor várnátok; de mindenkor olyan időben és módon jön a felelet, amikor
a legnagyobb szükségetek lesz rá. Imáitokra, amelyeket a magányosságban, kimerültségben, megpróbáltatás közben mondotok, Isten válaszol - nem mindig várakozásotoknak megfelelően, de mindig javatokra.
A HIT
A legnagyobb győzelmek, amelyeket Isten országának ügyében aratunk, nem hosszadalmas érvelésnek, kitűnő felszereléseknek, hatalmas befolyásnak és pénzbőségnek köszönhetők - Isten "kihallgatótermében" születnek, amikor az emberek tusakodva megragadják a Mindenható erős karját.
Igaz hit és igaz ima - milyen erő van ezekben! Mint két kar, amellyel
a könyörgő ember a végtelen szeretet hatalmát megragadja. Hinni azt jelenti, hogy Istenben bízunk - hisszük, hogy szeret bennünket, és tudja, mi a legjobb számunkra. Így saját utunk helyett elvezet minket, hogy az Ő útjait válasszuk.
Tudatlanságunk helyébe az Ő bölcsességét, gyengeségünk helyébe erejét, bűnösségünk helyébe igazságosságát adja. Életünk már az Övé; a hit elismeri ezt a tulajdonjogot és áldásaiban részesül. Igazság, őszinteség, tisztaság tárul elénk mint az élet eredményességének titka. A hit ezek birtokosaivá tesz bennünket. Minden jó ösztön vagy komoly törekvés Isten adománya; a hit Istentől nyeri az életet, amely egyedül adhatja az igazi növekedést és eredményességet.
"Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (I. Jn. 5:4) Hit által tudunk túltekinteni a jelen fáradságain és nehézségein a jövőbe, ahol minden, ami most nyomaszt bennünket, világos lesz előttünk. A hit látja Jézust, a mi Közbenjárónkat, amint az Atya jobbján áll. Hitben látjuk azokat a lakóhelyeket, amelyekért elment Jézus, hogy az őt szeretőknek elkészítse azokat. A hit látja a győzők ruháját és koronáját, és hallja a megváltottak énekét.
Teljes hit, Istennek való átadás, gyermeki hit az Ő ígéreteiben - ez legyen minden prédikátor tapasztalatának része. Csak az ilyen tapasztalatot átélt prédikátor tudja világossá tenni a hitet a kétkedő és a gyanakvó előtt. A hit nem érzés. "A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid. 11:1)
Az igazi hitnek semmi köze nincs az elbizakodottsághoz, amely fölött csak az győzhet, akinek valódi hite van, mert Sátán az elbizakodottsággal utánozza az igazi hitet.
A hit bízik Isten ígéreteiben, és megtermi az engedelmesség gyümölcseit. Az elbizakodottság is igényt tart az ígéretekre, azonban úgy használja fel őket, amint Sátán tette: törvényáthágásait mentegeti velük. A hit arra segítette volna ősszüleinket, hogy bízzanak Isten szeretetében és engedelmeskedjenek parancsainak. Az elbizakodottság azonban arra ösztönözte őket, hogy hágják át az Úr törvényét - abból a feltevésből kiindulva, hogy Isten nagy szeretete úgyis megóvja őket a bűn következményeitől. Az nem hit, amely igényt tart a menny javaira anélkül, hogy teljesítené azokat a feltételeket, amelyek alapján a kegyelem elnyerhető. Az őszinte hit alapja az ígéretekben és a Szentírás feltételeiben rejlik.
Semmit sem ér vallásról beszélni hétköznapi módon, imádkozni lelki éhség és élő hit nélkül. A Krisztusba vetett névleges hit, amely Őt csak mint a világ Üdvözítőjét fogadja el, a lelket soha nem gyógyítja meg. Az
a hit, amely az üdvösséghez vezet, értelmi helyeslése az igazságnak. Aki teljes ismeretre vár, mielőtt hitét gyakorolná, nem kaphat áldást Istentől.
Nem elég, hogy higgyük, amit mondanak Krisztusról, nekünk Krisztusban kell hinnünk. Csak az a hit használ, amely befogadja Őt mint személyes Megváltót, aki az Ő érdemeit nekünk tulajdonítja. Sokan a hitről úgy beszélnek, mint egy véleményről. A megmentő hit azonban egy esemény, amely által azok, akik Krisztust elfogadják, Istennel lépnek szövetségre. Az igazi hit élet. Az élő hit az erő növekedését jelenti, és bizalmat, amely által a lélek győző hatalommá lesz.
Hitetlenség és kétely
A hit szaván fogja Istent, és nem azért könyörög, hogy a bekövetkező nehéz körülmények jelentőségét megértse. Sokan azonban kishitűek. Félénkek és gondterheltek. Mindennap Isten szeretetének bizonyítékai veszik körül őket, minden gondoskodásának gazdagságát élvezik, azonban nem veszik észre az áldásokat. A nehézségek, amelyekkel találkoznak, elválasztják őket Istentől ahelyett, hogy ezek által közelebb kerülnének Őhozzá. Nyugtalanságot keltenek és panaszkodnak miattuk.
Ennyire hitetlenek lennének? Jézus a barátjuk. Az egész menny munkálkodik jólétükért, ezért félelmük és aggodalmuk megszomorítja
a Szentlelket. Ne azért higgyünk, mert látjuk vagy érezzük, hogy Jézus hall minket. Bízzunk ígéreteiben. Ha hitben közeledünk Hozzá, akkor higgyük, hogy minden kérésünk Jézus szívéhez szól. Amikor áldásáért könyörgünk, higgyük, hogy megkapjuk Tőle, és köszönjük meg Neki. Azután végezzük munkánkat, és bízzunk áldásaiban, hogy akkor adja meg azokat, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá. Ha megtanultuk ezt, akkor tudjuk meg majd, hogy imáinkat meghallgatja. Isten értünk "végtelen bőséggel" cselekszik, "dicsősége gazdagságáért" és "hatalmas erejének munkája szerint" (Ef. 3:20, 16; 1:19).
A keresztény élete gyakran tele van veszéllyel, és nehéznek látszik a kötelességteljesítés. Képzeletünk egy közeledő szerencsétlenséget tár elénk, amely után a szolgaság és halál következik. Isten szava mégis világosan mondja: "Menjetek előre!" Engedelmeskedjünk ennek a parancsnak akkor is, ha tekintetünk nem tud áthatolni a sötétségen. Az előrehaladás akadályai sohasem tűnnek el egy bizonytalankodó, kétkedő lélek elől. Aki csak akkor akar engedelmeskedni, ha minden bizonytalanság szertefoszlik és a sikertelenség vagy vereség veszélye megszűnt, az sohasem fog engedelmeskedni. A hit túltekint a nehézségeken, megragadja a láthatatlant,
a Mindenhatót, ezért nem jöhet zavarba. A hit Krisztus kezének megragadása minden szükség idején.
Isten szolgáinak erős hitre van szükségük. A látszat ijesztőnek tűnhet, azonban a legsötétebb órát is fénysugár ragyogja majd át. Akik hitben szeretik és szolgálják Istent, erejük napról napra megújul. Az Örökkévaló értelme áll rendelkezésükre, nehogy tévedjenek szándékai keresztülvitelében.
Krisztus szolgái mindvégig tartsák meg bizodalmukat, és gondoljanak
arra, hogy Isten igazsága fényének világítania kell a sötétség közepette, amely a világot borítja.
Isten szolgálatában nem szabad elcsüggedni. Az Istennek szentelt szolga hite minden próbát kiáll. Isten képes és kész szolgáinak megadni mindazt az erőt, amelyre szükségük van, és bölcsességet, amelyet a különböző szükségletek megkövetelnek. A legnagyobb várakozásuknál is többet kész tenni azokért, akik bíznak Őbenne.
Jézus nem azért szólít fel követésére, hogy azután elhagyjon bennünket. Ha életünket átadjuk szolgálatára, akkor többé nem fordulhat elő olyan helyzet, amelyről Isten nem gondoskodott már előre. Bármilyenek is a körülmények, van egy Vezetőnk, hogy irányítsa utunkat, bármilyen tanácstalanok vagyunk, van egy megbízható Tanácsadónk, s bármilyen szomorúság, gyász vagy egyedüllét ér bennünket, van egy együttérző Barátunk. Még ha tudatlanságunkban tévedünk is, Krisztus nem hagy el. Hangja tisztán és világosan hallható: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." "Megszabadítja a kiáltó szűkölködőt, a nyomorultat, akinek nincs segítője." (Jn. 14:6; Zsolt. 72:12)
"Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik." (Ésa. 26:3) A Mindenható kinyújtja karját, hogy mindig tovább és tovább vezessen bennünket. Menjetek előre, mondja az Úr, segítséget küldök nektek. Nevem dicsőségéért kértek tőlem, és én megadom nektek. Aki kudarcotokra vár, meglátja majd, hogy szavam dicsőségesen győzedelmeskedik. "Amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek." (Mt. 21:22)
Isten sohasem hagyja a világot olyan emberek nélkül, akik ne tudnának különbséget tenni a jó és a gonosz, az igazságosság és igazságtalanság között. Neki mindig vannak olyan emberei, akik a szükség idején az első vonalban állnak.
BÁTORSÁG
Isten szolgáit ne bátortalanítsák el könnyen a nehézségek és az ellenállás. A harmadik angyali üzenet hirdetői a rágalmak és hazugságok ellenére is bátran tartsanak ki helyükön, harcolják meg a hit nemes harcát és álljanak ellen az ellenségnek azzal a fegyverrel, amelyet Krisztus használt: "Meg van írva!" Abban a nagy válságban, amelyen nemsokára keresztülmennek, ugyanolyan szívbeli keménységgel, ugyanazzal a kegyetlen elszántsággal
és engesztelhetetlen gyűlölettel találkoznak majd, mint annak idején Krisztus és az apostolok.
Mindenkinek, aki az utolsó időben a lelkiismeret előírása szerint akar szolgálni Istennek, bátorsággal, szilárdsággal, Isten- és igeismerettel kell bírnia, mert Isten hűségeseit üldözni fogják, szándékaikat kétségbe vonják, legjobb erőfeszítéseiket félremagyarázzák, és nevüket elvetik mint gonoszokét.
Sátán felhasználja megtévesztő erejét, hogy a szívet befolyásolja, az értelmet elhomályosítsa, a jót gonosznak és a gonoszt jónak tüntesse fel. Minél tisztább és erősebb Isten gyermekeinek hite, minél szilárdabb az elhatározásuk, hogy Istennek engedelmeskedjenek, annál buzgóbban szítja fel Sátán azok gyűlöletét, akik - miközben azt állítják, hogy igazak - lábbal tapossák Isten törvényét. A legerősebb bizalomra és hősies elhatározásra van szükség, hogy megőrizzék a hitet, amely egykor a szenteknek adatott (lásd: Júdás 3).
A kereszt hírnökei legyenek éberek, imádkozzanak, és menjenek előre hittel, bátran, mindig Jézus nevében munkálkodva. Bízzák magukat Vezetőjükre, mert komor idők következnek. Isten ítéletei vonulnak végig a világon, szerencsétlenségek követik egymást. Isten nemsokára felkel helyéről, hogy a Földet borzalmasan megrázza és a gonoszokat istentelenségükben megbüntesse. Akkor kezeskedik majd népéért és gondoskodó védelemben részesíti őket. Az örökkévalóság karjaival átölelve minden nyomorúságtól megóvja híveit.
"Bátorság az Úrban!"
Amikor elmúlt a várva várt idő 1844-ben, a testvérek egy nagy csoportja összejövetelt tartott. Mindnyájan nagyon szomorúak voltak a keserű csalódás miatt. Akkor egy férfi jött be, és így kiáltott: "Bátorság az Úrban, testvérek, bátorság az Úrban!" Ezt addig ismételte, míg minden arc felderült és minden hang Istent kezdte dicsőíteni.
Ma a Mester minden szolgájának ezt kiáltom: "Bátorság az Úrban!" 1844 óta hirdetem a korunknak szóló igazságot, és ez az igazság ma kedvesebb nekem, mint valaha is volt.
Néhányan mindig a kifogásolhatóra, elbátortalanítóra tekintenek, ezért csüggedés lesz úrrá rajtuk. Elfelejtik, hogy az egész menny arra vár, hogy a világ világosságává tegye őket és az Úr Jézus Krisztus a kimeríthetetlen
tartalékforrás, ahonnan az emberek bátorságot és erőt meríthetnek. Nincs okunk a csüggedésre és a félénkségre. Sátán mindig keresztezni fogja ösvényünket. Arra törekszik, hogy árnyékával az Igazságosság Napjának fényét eltakarja előlünk. Azonban hitünknek keresztül kell hatolnia ezen az árnyékon.
Isten vidám munkatársakat hív, akik nem hajlandók elbátortalanodni és elcsüggedni az ellenállások miatt. Az Úr vezet bennünket, és bátran mehetünk előre abban a bizonyosságban, hogy Ő velünk lesz, mint a múltban, amikor erőtlenségben, de a Szentlélek erejével munkálkodtunk.
Angyalok szolgáltak Krisztusnak, azonban jelenlétük nem tette életét gondtalanná és mentessé a kísértésektől. Ő "megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt" (Zsid. 4:15). Elbátortalanodjanak-e a prédikátorok, ha a Mestertől rájuk bízott szolgálatot végezve nehézségek és támadások érik őket? Dobják el bizalmukat, mert munkájuknak nincs mindig olyan eredménye, mint ahogy kívánták? Az igazi szolgák nem fognak elcsüggedni, bármilyen fáradságosnak tűnik is az előttük álló munka. A fáradságtól való visszarettenés és a nehézségek miatti panasz Isten szolgáit gyengévé és alkalmatlanná teszi.
Ha a legelső sorban állók azt látják, hogy Sátán különös harcot indít ellenük, akkor felismerik, hogy Isten erejére van szükségük, és az Ő hatalma által munkálkodnak majd. A megnyert csaták miatt nem önmagukat magasztalják fel, hanem még inkább a Mindenhatóra támaszkodnak. Mély és forró hála hatja át szívüket Isten iránt, és boldogok lesznek
a megpróbáltatásban, amely az ellenség kényszerítése által éri őket.
A bizalom és kiváltság ideje
Ünnepélyes kiváltság és szent bizalom idejében élünk. Ha Isten szolgái hűségesen megőrzik a rájuk bízottakat, nagy jutalmuk lesz, amikor a Mester így szól: "Adj számot sáfárságodról." (Lk. 16:2) A komoly erőfeszítések, az önzetlen munka, a türelmes, kitartó fáradozások gazdagon meg lesznek jutalmazva. Jézus az ilyen szolgáknak mondja majd, hogy ezentúl nem szolgáinak, hanem barátainak nevezi őket (lásd: Jn. 15:15). Az Úr a munkát nem a nagysága szerint ítéli meg, hanem a hűség szerint, amellyel végezték. Nem az elért eredményeket mérlegeli, hanem az indítékokat, amelyek minket a munkára ösztönöztek. A jóságot és hűséget többre értékeli, mint bármi mást.
Kérem Krisztus evangéliumának hírnökeit, hogy soha ne bátortalanodjanak el, ne nézzék a legmegátalkodottabb bűnöst se úgy, mintha Isten kegyelme őt már nem érhetné el. A látszólag reménytelen is elfogadhatja még az igazságot szeretetből. Ő, aki az emberek szívét úgy vezeti, mint
a folyók vizét, a legmegátalkodottabb és legönzőbb lelket is Krisztushoz vezetheti. Van-e valami, amit Isten ne tudna megtenni? "Beszédem - szól az Úr -, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem." (Ésa. 55:11)
Krisztus szolgái, akik új területekre mennek, gyakran érzik, hogy jobb segédeszközökre lenne szükségük. Úgy látszik, munkájukat akadályozza ezeknek az eszközöknek a hiánya, azonban ne veszítsék el hitüket és bátorságukat. Gyakran kényszerhelyzetben vannak korlátozott pénzeszközeik miatt. Olykor úgy látszik, nem tudnak tovább előremenni. Ha azonban hitben imádkoznak és dolgoznak, akkor Isten nem hagyja őket magukra, hanem segítséget küld nekik a munkához. Lehet, hogy nehézségek állnak elő és Krisztus szolgái azt kérdezik majd maguktól, hogyan végezzék el azt, amit tenniük kell. Ilyenkor a jövőt nagyon sötétnek látják. Azonban Isten elé tárhatják ígéreteit, és köszönjék meg Neki ezeket. Azután megnyílik az út előttük a kötelességteljesítés órájában.
"Amikor Pál a hittestvéreket megpillantotta, "hálákat adván Istennek, bátorságot vőn" - jelenti Lukács. Kevesen tudják csak felfogni e szavak mély jelentőségét. A könnyező, részvétteljes hívők között, akik nem szégyellték béklyóit, az apostol fennhangon dicsőítette Istent. A bánatfelhő, amely korábban lelkére nehezedett, immár eloszlott. Keresztényi élete ugyan nem volt egyéb a bántalmazások, szenvedések és csalódások sorozatánál, de ebben az órában bőséges jutalmat vett. Bátrabban és vidámabb szívvel folytatta útját. Nem panaszkodott többé a múltról, és nem félt a jövőtől. Bilincsek és nyomorúság várt rá, jól tudta - de azt is tudta, hogy sokkal borzalmasabb rabságból szabadított meg lelkeket, és örült Krisztusért viselt szenvedéseinek." (Az apostolok története, Rómában c. fejezet, 311. o.)
HOGYAN NEVELI ISTEN A SZOLGÁIT?
Az Úr oktatja szolgáit, hogy felkészíthesse őket a számukra kijelölt helyek betöltésére. Úgy akarja őket kiképezni, hogy jobb szolgálatot teljesíthessenek. Vannak, akik szívesen vállalnának vezető állást, azonban szükségük van az alárendeltségben való megszentelődésre. Isten változást hoz életükbe:
talán olyan feladatok elé állítja őket, amelyeket nem választanának maguknak. Ha beleegyeznek vezetésébe, akkor kegyelmet és erőt ad nekik, hogy ezeket a kötelezettségeket alárendelten, másoknak segítve végezzék. Így készülnek fel arra, hogy olyan állásokat tölthessenek be, ahol kiművelt tehetségüket a legjobban hasznosíthatják.
Másokat azáltal nevel Isten, hogy csalódásokat és látszólagos sikertelenségeket kell elszenvedniük. Azt akarja, hogy tanulják meg a nehézségek legyőzését. Elszántságot önt beléjük, hogy minden látszólagos eredménytelenségből sikert kovácsoljanak. Az emberek gyakran imádkoznak és sírnak az előttük álló fáradságok és akadályok miatt. Azonban ha mindvégig megőrzik bizalmukat, akkor Isten majd egyengeti útjukat. Miközben látszólag elháríthatatlan akadályokkal küzdenek, mégis eredményessé válnak, s így örömük teljes lesz.
Az egyhangú élet nem a legkedvezőbb a lelki élet növekedéséhez. Néhányan csak akkor érik el a lelki élet legmagasabb fokát, ha változás áll be a dolgok megszokott rendjében. Amikor a gondviselő Isten előre látja azt, hogy változások szükségesek a jellemépítés eredményességéhez, akkor felzavarja az élet csendesen folyó vizét. Látja, hogy szolgájának szüksége van arra, hogy szorosabb összeköttetésben legyen Vele, ezért elszakítja barátaitól és ismerőseitől. Amikor Illést előkészítette az elváltozásra, helyről helyre vándoroltatta, nehogy valahol letelepedve veszteség érje lelki életét. Istennek az volt a terve, hogy Illés befolyása olyan erős legyen, amely sok lelket segíthet a mélyebb, hasznosabb tapasztalat elnyeréséhez.
Sokan elégedetlenek, hogy Istent azon a helyen kell szolgálniuk, ahová állította őket, vagy nem tudják panasz nélkül végezni a rájuk bízott munkát. Bár helyes, ha kötelességteljesítésünk módját kifogásoljuk, amikor ez szükséges, azonban ne legyünk elégedetlenek munkánkkal azért, mert szívesebben tennénk valami mást. Isten előrelátásában az embereket gyakran olyan kötelességek elé állítja, amelyek orvosságul szolgálnak beteg lelküknek. Isten ily módon igyekszik leszoktatni őket az önző választásokról, amelyeket ha megengedne, szolgái alkalmatlanná válnának az Őáltala meghatározott munkára. Ha a szolgálatot elfogadják és hűségesen végzik, akkor lelkük meggyógyul, ha azonban vonakodnak, akkor meghasonlanak önmagukkal és másokkal.
Mindazok, akik nem pihenhetnek csendességben, hanem állandóan úton vannak és minden éjjel másutt verik fel sátrukat, emlékezzenek, hogy az Úr vezeti őket, és ez az az út, amely által segíteni akar nekik, hogy
tökéletes jellemet fejleszthessenek. Minden változásban, amelynek be kell következnie életükben, ismerjék el Istent mint társukat, vezetőjüket, akitől függnek.
SZAKÍTSATOK IDŐT AZ ISTENNEL VALÓ KAPCSOLAT ÁPOLÁSÁRA!
"Krisztus szolgái felől különleges oktatást nyertem. Isten nem akarja, hogy a gazdagságot hajszolják. Ne foglalkozzanak világi vállalkozásokkal, mert ezáltal képtelenek lesznek legjobb erőiket a lelki dolgokra fordítani. Kapjanak elég fizetést, hogy magukat és családjukat eltarthassák abból. Ne legyenek annyira túlterhelve, hogy elhanyagolják a legkisebb gyülekezetet: a családjukat - mert különlegesen fontos kötelességük, hogy gyermekeiket az Úrnak neveljék. Nagy hiba, ha egy prédikátort állandóan igénybe vesznek üzleti ügyekre, hogy városról városra utazzon és késő éjszakáig tanácskozásokon és bizottsági gyűléseken vegyen részt. Ez elfárasztja és elbátortalanítja. Legyen pihenőideje, amikor Isten Szavával, az élet kenyerével táplálkozik. Szakítson időt arra, hogy felüdülhessen az élő vízből.
A prédikátorok és tanítók ne feledjék: Isten felelősnek tartja őket azért, hogy tisztségüket a legjobb képességük szerint töltsék be és munkájukat
a legjobb erejükkel végezzék. Ne vállaljanak el olyan kötelességeket, amelyek ellentétben vannak azzal a munkával, amelyet Isten bízott rájuk.
Ha a prédikátorok vagy tanítók pénzügyi felelősségektől terhelten lépnek szószékre, iskolai tanterembe, ha agyuk fáradt és idegeik túlfeszítettek, mi mást lehet akkor várni tőlük, mint azt, hogy közönséges tüzet használnak az Isten által meggyújtott szent tűz helyett? Az erőltetett, töredezett előadások csalódást okoznak a hallgatóknak és fájdalmat az előadónak. Nem volt ideje, hogy az Urat keresse, hogy Tőle hitben a Szentlélek kenetét kérje...
Megbízást kaptam, hogy közöljem munkatársaimmal: ha a menny gazdag kincseiben akarnak részesülni, akkor ápolják az Istennel való titkos érintkezést. Ha ezt nem teszik, lelkük nélkülözni fogja a Szentlelket, mint Gilboa hegyei az esőt és harmatot. Hogyan várhattok erőt munkátokban, ha egyik dologtól a másikhoz siettek, ha annyi munkátok van, hogy nem értek rá Istennel beszélgetni?
Prédikátoraink gyakran unalmas, élettelen előadásokat tartanak. Ennek
az az oka, hogy beleegyeznek abba, hogy világi természetű dolgok vegyék igénybe idejüket és figyelmüket. Ha nem növekedünk állandóan a kegyelemben, akkor nem fogjuk megtalálni az alkalomhoz illő szavakat. Beszéljetek bizalommal a saját szívetekkel, és azután beszéljetek bizalommal Istennel. Ha ezt nem teszitek, fáradozásaitok gyümölcstelenek lesznek, mert szentségtelen sietséggel és zavarosan cselekszetek.
Prédikátorok és tanítók, szolgálatotokat hassa át a gazdag lelki kegyelem jó illata! Ne alacsonyítsátok le azáltal, hogy közönséges dolgokkal kötitek össze. Menjetek előre és felfelé! Tisztítsátok meg magatokat "minden testi és lelki tisztátalanságtól, és folytassátok megszenteléseteket Isten félelmében"! (II. Kor. 7:1)
Szükséges, hogy naponként megtérjünk. Imádkozzunk lelkesebben, akkor hatása nagyobb lesz. Erősebb és mindig erősebb legyen a bizalmunk abban, hogy Isten Szentlelke velünk lesz, tisztává és szentté akar tenni bennünket, hogy olyan egyenesek és jó illatúak legyünk, mint Libanon cédrusai." (Testimonies VII., 250-252. o.)
LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETÜNK
"Tanúim lesztek" (Ap. csel. 1:8) - Jézusnak ezek a szavai nem veszítettek erejükből. Üdvözítőnk hűséges tanúkat keres a vallási formaságok napjaiban - azonban még Krisztus hitvalló követei közül is milyen kevesen vannak készen, hogy Mesterükről hűséges, személyes bizonyságot tegyenek! Sokan elbeszélik, hogy az elmúlt generációk jó és nagy emberei mit tettek, kockáztattak, szenvedtek és örültek. Ékesszólóan vázolják az evangélium erejét, amely másokat képesített, hogy nagy szomorúságban is boldogok legyenek és a legádázabb kísértésekben is helytálljanak. Azonban míg más keresztényeket olyan komolyan mutatnak be Jézus tanúiként, nekik nincs saját, friss, időszerű tapasztalatuk, amelyet elmondhatnának.
Krisztus prédikátorai, mit mondhattok magatokról? Milyen lelki harcokat éltetek át, amely javatokra, mások üdvére és Isten dicsőségére szolgált? Ti, akik állítjátok, hogy közlitek a világgal az utolsó kegyelmi üzenetet, milyen tapasztalatokat szereztetek az igazság ismeretében, és milyen hatással volt az a szívetekre? Tanúskodik-e jellemetek Jézusról? Tudtok-e beszélni a krisztusi igazság finomító, nemesítő, megszentelő befolyásáról? Mit láttok és éreztek Krisztus erejéből? Ilyen tanúkat kíván az Úr, és ezek hiányát szenvedik a gyülekezetek.
Krisztusba mint személyes Üdvözítőbe vetett hit nélkül lehetetlen, hogy hitetek egy kétkedő világban érezhetővé váljon. Ha bűnösöket akartok a sebesen rohanó árból menteni, lábatok nem állhat süppedő talajon.
Állandóan szükségünk van Jézus Krisztus megújított kijelentéseire és naponkénti tapasztalatokra, amelyek összhangban állnak tanításaival. Magas és szent célokat érhetünk el. Isten szándéka az, hogy állandóan növekedjünk tudásban és erényben. Az Ő törvényében, saját hangján adja
a meghívást mindenkinek: "Emelkedjetek magasra, szentek legyetek, mindig szentebbek." Napról napra közelebb juthatunk a keresztény jellem tökéletességéhez.
Azoknak, akik a Mester szolgálatában akarnak fáradozni, az eddiginél magasabb, mélyebb és szélesebb tapasztalatra van szükségük. Sokan, akik már tagjai a mennyei családnak, nem tudják, mit jelent az Ő dicsőségét szemlélni és átváltozni dicsőségről dicsőségre. Sokaknak csupán homályos elképzelése van Krisztus tökéletességéről, és szívük örömtelen. Sóvárognak, hogy jobban, mélyebben megismerjék az Üdvözítő szeretetét. Bárcsak Isten szerint ápolnák lelkük minden kívánságát!
A Szentlélek azokban munkálkodik, akik akarják, hogy munkálja őket, azokat formálja és alakítja, akik ezt kívánják. Szánjátok el magatokat lelki gondolatok ápolására és szent társalgás művelésére. Eddig csak az első sugarait láttátok az Úr dicsősége világosságának. Ha jobban megismeritek Őt, akkor megtudjátok, hogy "az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig". (Péld. 4:18)
ÖNVIZSGÁLAT
A prédikátorok magatartásában sok javítanivaló van. Sokan látják és érzik, hogy hiányt szenvednek, s mégis tudatlanok a befolyás felől, amely belőlük árad. Tudatában vannak cselekedeteiknek, de hagyják, hogy ezek elfelejtődjenek, ezért nem is változnak meg.
Krisztus szolgái mindennap gondosan mérlegeljék cselekedeteiket, és azzal a szándékkal szemléljék ezeket, hogy jobban megismerjék életszokásaikat. Mindennapi életük körülményeinek pontos vizsgálatakor az őket vezető indítékokat és alapelveket jobban megismerik majd. Mindenki számára, aki a keresztény jellem tökéletességét akarja elérni, szükséges, hogy tetteit naponként megvizsgálja. Sok cselekedet, amely jónak számít, alapos önvizsgálat után helytelen indítékból származónak bizonyul.
Sokan dicséretet nyernek nem létező erényeikért. A szívek vizsgálója minden indítékot megvizsgál, és gyakran egyes cselekedeteket önzésből és aljas képmutatásból eredőnek jegyez fel - amelyek pedig a legnagyobb elismerést aratták az emberek között. Isten az indítékok alapján ítéli meg
a prédikátorok életének minden tettét - legyen az jó, dicséretre méltó, vagy kifogásolható.
Néhányan elmulasztják, hogy megnézzék magukat a tükörben, amely megmutatja jellemhibáikat. Mások meglátják a bűnt és a jellem rútságát, miközben azok, akik tévelyegnek, nem veszik észre hiányosságaikat. Az önzés utálatos bűne hatalmas mértékben nyilatkozik meg még azok között is, akik azt állítják, hogy Isten munkájának szentelték magukat. Ha összehasonlítanák jellemüket Isten követelményeivel, különösen szent törvényével, akkor - ha komoly, őszinte kutatók volnának - megbizonyosodnának, hogy rendkívül sok dologban szenvednek hiányt. Egyesek azonban nem akarnak a dolgok mélyére nézni, nehogy meglássák saját szívük romlását. Szándékosan tudatlanságban maradnak vétkeik felől.
Aki helyesen értékeli jellemét - ismeri a bűnöket, amelyek könnyen leigázzák, és a kísértéseket, amelyek leginkább előidézhetik bukását -, ne tegye ki magát fölösleges veszélynek, ne engedje közel magához a kísértéseket azáltal, hogy ellenséges területre lép. Ha a kötelesség odaszólítja, ahol a körülmények kedvezőtlenek, akkor különleges segítséget kap Istentől, és ezáltal tökéletesen fölfegyverezve az ellenség elleni harcra, mehet előre.
Az önismeret sokakat megőriz attól, hogy komoly kísértésbe kerüljenek, és megakadályozza, hogy csúnya vereséget szenvedjenek. Ahhoz azonban, hogy önmagunkat megismerjük, vizsgáljuk meg lelkiismeretesen tetteink indítékait és alapelveit - magatartásunkat össze kell hasonlítanunk kötelességteljesítésünk zsinórmértékével, a Szentírással.
ÖNMŰVELÉS
"Az idősebb, tapasztaltabb prédikátorok tartsák kötelességüknek, hogy Isten szolgáiként elöl járjanak a naponkénti fejlődésben, abban, hogy munkájukban napról napra eredményesebbek legyenek, és mindig gyűjtsenek új anyagokat, hogy azokat tárhassák az emberek elé. Minden fáradozásuk arra irányuljon, hogy az evangéliumról szóló előadásuk jobb legyen, mint az előző volt. Minden évben emelkedjen magasabb fokra az istenfélelmük, váljék gyengédebbé lelkületük, fejlettebbé lelkiségük és
alaposabbá a bibliai igazságokban való jártasságuk. Minél idősebbek és minél gazdagabbak tapasztalatokban, annál inkább tudniuk kell közel férkőzni az emberek szívéhez, mert egyre jobban ismerik majd őket." (Testimonies IV., 270. o.)
Isten országa ügyében nem alkalmazhat rest embereket; gondolkodó, jóságos, szeretetteljes, komoly szolgákat akar. A serény munkálkodás hasznára van a prédikátornak. A restség az elfajulás jele. Az értelem adománya, testünk csontjai, tagjainak izmai mutatják: Isten azt akarja, hogy minden képességünket használjuk fel, és ne tétlenkedjünk! Azok a férfiak, akik a nappali órákat átalusszák, nem ismerik a drága, aranynál is értékesebb pillanatok értékét!
Azok, akik nem szokták meg, hogy mindig szorgalmasak legyenek és takarékoskodjanak az idővel, állítsanak maguk elé szabályokat, hogy ezek serkentsék őket a rendszerességre és gyorsaságra. George Washington rendkívül sok munkát tudott elvégezni, mert gondosan ügyelt a rendre,
a pontosságra és a szabályszerűségre. Minden iratnak pontos keltezése és helye volt, s így nem veszített időt azok keresésével.
Isten emberei szorgalmas kutatók legyenek, komoly ismeretszerzők, és ne pazarolják el az értékes órákat. Kitartó erőfeszítéssel a keresztény tökéletesség szinte bármilyen fokára fölemelkedhetnek mint erős és befolyásos emberek. Sokan sohasem érnek el magasabb tisztséget - akár a szószéken, akár az intézményekben - határozatlanságuk és hanyagságuk miatt, amelyeket ifjúkorukban szoktak meg. Minden dolgukból kitűnik figyelmetlenségük.
Az időnkénti hirtelen nekirugaszkodás nem elegendő ahhoz, hogy ezeket a kényelmes és rest férfiakat átalakítsa. Ez olyan munka, amely állhatatosságot követel a jó cselekvésében.
A világi életben az emberek csak akkor lehetnek eredményesek, ha rendszeresség van az életükben: időben kelnek fel, imádkoznak, étkeznek és fekszenek le. Ha a rend és rendszeresség a világi foglalkozásokban ilyen alapvetően szükséges, akkor mennyivel inkább az az Isten munkáját végzők életében!
Mennyi derűs, reggeli órát fecsérelnek el az ágyban! Ezeket az értékes perceket sohasem tudják már pótolni, ez az idő örökre elveszett! Milyen időpocsékolás, ha egy évben mindennap egy órát elfecsérelünk! Bárcsak elgondolkodna azon a szendergő, hogy miként számol be Istennek az elveszett alkalmakról!
A szabad percek kihasználása
Az evangélium szolgái szenteljenek időt az olvasásra, igetanulmányozásra, az elmélkedésre és az imára. Gyűjtsenek tartalékot a hasznos ismeretekből, a Szentírás egyes részeit tanulják meg kívülről, kövessék nyomon a jövendölések beteljesedését, és értsék meg azokat a tanításokat, amelyeket Jézus adott a tanítványainak. Vigyetek magatokkal egy könyvet, és olvassátok, ha várakoztok utazás közben. Használjátok ki a szabad perceket! Ezáltal a kísértések ezernyi ajtaja marad zárva.
Sokan veszítették el céljukat ott, ahol eredményt érhettek volna el. Nem hordozták a munka terhét, s olyan könnyen vették a dolgokat, mintha egy ezeréves birodalom állna rendelkezésükre, amelyben a lelkek üdvösségéért munkálkodhatnak! Isten országának ügye nem annyira prédikátorokat, mint inkább komoly, kitartó szolgákat igényel a Mester számára. Egyedül Isten ismeri az emberi értelem erejét. Nem az volt a szándéka, hogy az ember megelégedett legyen és tudatlanságban maradjon, hanem az, hogy a megvilágosodott, kiművelt értelem minden előnyével rendelkezzen.
Mindenki legyen tisztában kötelességével, hogy a lelki nagyság magaslatát kell elérnie. Senki ne legyen büszke megszerzett ismereteire - azonban mindenkinek kiváltsága örömmel megelégedni azzal, hogy lépésről lépésre előrehaladva egyre inkább képes lesz az Úr dicsőségére és tiszteletére élni. Kifogyhatatlan kútból meríthetünk, a minden bölcsesség és ismeret Forrásából.
Az a tanuló, aki belépett Krisztus iskolájába, a legmagasabb ismereteket szerezheti meg anélkül, hogy megszédülne attól a magasságtól, ahová eljutott. Miközben igazságról igazságra halad, világosabb ismeretet szerez
a tudomány és természet csodálatos törvényeiről, és elragadtatással szemléli Isten emberszeretetének bámulatos bizonyítékait. Értelmes szemei látják Isten végtelen tökéletességét és bölcsességét. Amint értelme kitárul, lelkébe a tiszta világosság folyamai áradnak. Minél többet iszik az ismeret forrásából, annál tisztábbá és boldogabbá teszi őt az, hogy elmerülhet Isten végtelenségében, s egyre inkább vágyakozik arra, hogy elegendő bölcsességet kapjon Isten mélységének megértéséhez.
A szellemi képzés szükségessége
Nekünk mint népnek szükségünk van lelki kiképzésre, hogy megfeleljünk
az idő követelményeinek. Szegénység, alacsony származás és kedvezőtlen körülmények ne akadályozzák a lélek kiképzését...
Minden tanulmánynál nehézségekre bukkanunk, de ne hagyjátok abba a tanulást bátortalanság miatt! Kutassatok, keressetek és imádkozzatok; minden nehézséggel határozottan és erősen szálljatok szembe; hívjátok segítségül akaraterőtöket és a türelem erényét, s hatoljatok mélyebbre, míg az igazság drágaköve ott nem fekszik előttetek egyszerűen, szépen, és fáradozásaitok miatt értékesebben. Azonban ne csak azzal az egy ponttal foglalkozzatok, ne engedjétek, hogy egész gondolatvilágotokat lefoglalja, és ne erőltessétek állandóan másokra, hanem törődjetek más tárggyal is, kutassátok azt gondosan. Ily módon egyik titok a másik után tárul fel elmétek előtt.
Ha így jártok el, akkor kettős győzelmet arattok. Nemcsak hasznos ismeretekre tesztek szert, hanem elmétek tevékenysége által lelkierőtök is növekszik. A kulcs, amely az egyik titkot feltárja, ezután még rejtettebb, értékesebb ismeretgyöngyöket hoz felszínre.
Sok prédikátorunk csak kevés hitpontról tud felvilágosító előadást tartani az embereknek. Pedig ugyanaz a fáradság és szorgalom, amellyel ezt a tételt megismerték, képessé tette volna őket más tények megértésére is. A próféciákat és a többi hitpontot alaposan érteniük kell a prédikátoroknak. Egyesek csak néhány pontra korlátozzák tudásukat - noha már évek óta prédikálnak -, ahelyett hogy szorgalmasan kutatnák az Írást, s mesterek lennének Krisztus bibliai tanításainak megértésében és gyakorlati oktatásában.
Mindnyájan sajátítsátok el Isten szava igazságainak ismeretét, hogy minden időben készen legyetek a tartalékkamrából régi és új kincseket előhozni. Buzgalom és komoly, megerőltető gyakorlat hiányában már sok elme nyomorodott el és lett búskomor. Elérkezett az idő, amikor Isten azt mondja: menjetek előre, és képezzétek ki tehetségeiteket, amelyeket adtam néktek.
A világ hemzseg a tévedésektől és a meséktől. Egyre csak halmozódnak az újdonságok izgató színdarabok formájában, hogy az értelmet teljesen igénybe vegyék; visszás elméletek terjednek el mindenfelé, amelyek az erkölcsöt és a lelket teszik tönkre. Isten országának ügye értelmesebb, gondolkodóbb, az írásban jól forgolódó férfiakat igényel, hogy a rohanó áradat hatalmát feltartóztathassák. Ne hagyjunk jóvá semmi önhittséget, korlátoltságot és állhatatlanságot, ha a jámborság köpenye alá rejti is magát.
Aki az igazság megszentelő hatalmát hordja szívében, meggyőző befolyást gyakorol majd. Abban a tudatban, hogy a tévedés képviselői semmilyen igazságot nem tudnak teremteni vagy elpusztítani, nyugodtan és figyelmesen végezheti munkáját...
Prédikátoraink között is sokan vannak, akik erőfeszítés nélkül szeretnének felülkerekedni a világban. Becsvágyók, valami nagy, hasznos munkát akarnak elvégezni, miközben megvetik a mindennapi kötelezettségeket, amelyek valóban Krisztus rendje szerinti szolgákká és segítőkké avatnák őket. A valódi kiképzés fegyelme nem nyeri meg tetszésüket. Férfiakban és nőkben a sóvárgó vágy, hogy valami olyat tegyenek, ami meghaladja képességeiket, azt eredményezi, hogy mindjárt kezdetben balfogásokat csinálnak. Méltóságuktól megrészegedve, vonakodnak fokról fokra feljebb lépni a létrán. Kevesebb fáradozással akarnak magasra jutni." (Testimonies IV., 411-417. o.)
"Csodálkozom, hogy az előttünk lévő sok példa ellenére - amelyek megmutatják, mik lehetünk és mit tehetünk - nem igyekszünk nagyobb erőfeszítéssel végezni az igazság jó munkáját. Nem mindenki tölthet be kimagasló állást, azonban mindenki vállalhat hasznos és bizalmi állást, és kitartó hűsége által többet tehet, mint gondolná." (I. m., 399. o.)
A férfiak és nők értékét ne az általuk végzett munka fajtája szerint becsüljük meg. Ezt az fogja megállapítani, aki minden lélekért megfizette az árat. Emberszeretetben, egyszerűségben, becsületességben dolgozzon együtt Istennel mindenki, akiben Krisztus munkálja a dicsőség reménységét. Isten szántóvasai és Isten épületei ők.
A szív, amelyben Krisztus szeretete megmarad, állandóan több és több lelki finomságról tesz bizonyságot - mert az élet forrása az Isten és ember iránti szeretet. Krisztus a kereszténység megtestesítője. Dicsőség Istennek a magasságban és a Földön, békesség és jóakarat az emberek iránt - ez jelenti Isten szándékának keresztülvitelét.
Az igazi keresztény fölfelé törekszik, hogy növekedjék és elérje a tökéletességet Krisztusban. Az igazi műveltséget, a gondolatok és erkölcsök valódi kifinomulását úgy érhetjük el könnyen, ha megtanuljuk a feladatokat Krisztus iskolájában. A legnagyobb erőfeszítés, a formák és szabályok betartása hiábavaló, ha a szív nincs a Szentlélek fegyelme alatt.
Krisztus követője állandóan tökéletesedjen erkölcseiben, szokásaiban, lelkületében és munkájában. Ez azáltal történik, hogy ne csak a külsőre tekintsünk, hanem függesszük szemünket Jézusra. Akkor az értelem, a lelkület
és a jellem megváltozik. A keresztény kiképzést nyer Krisztus iskolájában, hogy a Szentlélek kegyelmi ajándékait szelídségben és alázatosságban ápolja. Így alkalmas lesz a mennyei angyalokkal való találkozásra.
"Akinek értelmét Isten megvilágította, minden embernél szorgalmasabban olvassa majd a Bibliát önmaga számára, és szorgalmas tanulója lesz a tudományoknak. Mivel reménységét Istenbe veti, életcélja nemesebb
a többi emberénél. Minél szorosabb az ember összeköttetése minden ismeret és bölcsesség Forrásával, annál inkább lehet rajta segíteni szellemileg és lelkileg. Az Isten-ismeret egy különös nevelés, és minden igazi munkás célul tűzi ki magának, hogy megszerezze ezt az ismeretet." (Counsels to Teachers, 510. o.)
A SZENTLÉLEK
"Amikor eljő amaz, az igazság Lelke... megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében." (Jn. 16:13, 8)
Az igazság tanítása nem használ semmit, ha a Szentlélek nincs jelen segítségével, mert az isteni igazság egyedüli hatásos tanítója a Szentlélek. Csak ha a Lélek által kerül a szívbe az igazság, ébred fel a lelkiismeret és változik meg az élet. Isten szolgája megteheti, hogy Isten Igéjét szöveg szerint előadja, ismerheti minden törvényét és ígéretét - magvetése mégsem lesz eredményes, csak akkor, ha ezt a magot a mennyei harmat eleveníti meg. Isten Lelkének együttmunkálkodása nélkül sem a nevelés, sem az előnyök - bármilyen nagyok legyenek is - nem tudnak világosságot teremteni.
Mielőtt az Újszövetség könyveit megírták, vagy Krisztus mennybemenetele előtt az első prédikációt megtartották volna, az imádkozó tanítványokra kiáradt a Szentlélek. Ellenségeik bizonyították, hogy "betöltötték Jeruzsálemet tudományukkal" (Ap. csel. 5:28).
Isten ígéretei feltételekhez kötöttek
Krisztus megígérte gyülekezetének a Szentlélek adományát, és ez az ígéret ránk éppúgy vonatkozik, mint az első tanítványokra. A többi ígérethez hasonlóan ez is a feltételek teljesítésétől függ. Sokan vannak, akik előadják, hogy hisznek az Úr ígéreteiben és igényt is tartanak rájuk, beszélnek Krisztusról és a Szentlélekről - s mégsem nyernek áldást, mert lelküket nem rendelik alá az isteni vezetésnek és ellenőrzésnek.
Mi nem használhatjuk fel a Szentlelket, neki kell bennünket felhasználnia. A Lélek által munkálja Isten népében "mind az akarást, mind a munkálkodást jó kedvéből" (Fil. 2:13). Sokan nem engedik magukat vezetni, ők akarnak gondoskodni magukról. Ezért nem nyerik el a mennyei adományt. Csak azokra töltetik ki a megígért Lélek, akik alázatosan állnak Isten előtt, várva vezetését és kegyelmét. Ezt a megígért és hit által igényelt áldást követi a többi áldás. Krisztus kegyelmének gazdagsága szerint adja, s minden lélekre ki akarja árasztani aszerint, hogyan készült el a befogadására.
A Lélek kitöltetése Krisztus életének kitöltetését jelenti. Csak azok tudják Krisztust a maga valóságában ábrázolni, akiket Isten ily módon tanított, akiknek szívében a Lélek munkálkodik és életükben Krisztus élete nyilvánul meg.
A Lélek mint nevelő
Isten az embereket úgy fogadja el, ahogyan vannak, és ha átadják magukat, akkor szolgálatára neveli őket. Isten Lelke, ha lélekben befogadták, felébreszti a szunnyadó képességeket. A Szentlélek vezetése alatt kifejlődik az, aki tartózkodás nélkül Istennek szenteli magát, és erőt nyer, hogy Isten követelményeit megértse és teljesítse. A gyenge, határozatlan jellem erőssé és szilárddá alakul. Az állandó átadás oly szilárd kötelékké válik Krisztus és tanítványai között, hogy a keresztény ember jelleme Jézuséhoz hasonlít majd. Nézetei világosabbak és messze tekintők lesznek. Megkülönböztető ereje áthatóbb, ítélete igazságosabb lesz. Az igazság napjának életadó erejétől feléled, hogy sok gyümölcsöt hozzon Isten dicsőségére.
Krisztus megígérte, hogy a Szentlélek azoknál időzik majd, akik a bűn feletti győzelemért küzdenek - hogy Lelke által az isteni hatalom ereje nyilvánuljon meg, az emberi eszközt természetfeletti erővel övezze fel, és a tudatlan embert Isten országának titkai felől megtanítsa. Mi hasznunk volna abból, hogy Isten egyszülött Fia megalázta magát, elviselte a ravasz ellenség kísértéseit és mint igaz meghalt a nem igazakért, ha nem kaptunk volna Szentlelket, aki állandóan munkálkodó, újjáélesztő erő, hogy minden ember esetében érvényre juttassa, amit a világ Megváltója kieszközölt?
A Szentlélek képesítette a tanítványokat, hogy egyedül az Urat magasztalják; ihlette a szent írókat, hogy Krisztus munkáját és szavait közöljék a világgal. Ma is állandóan munkálkodik, hogy az emberek figyelmét
a golgotai kereszten hozott nagy áldozatra irányítsa. A világ előtt feltárja Isten szeretetét az ember iránt, és a bűnösségéről meggyőződött lélek előtt igyekszik bemutatni a Szentírás ígéreteit.
A Lélek árasztja az igazság napjának világos sugarait a sötét kedélyekre; Ő lobbantja lángra az emberi szíveket az örök igazságok felismerése által; feltárja a lélek előtt az igaz élet célját, és meggyőzi őt a bűnről; feléleszti a hitet Isten iránt, aki egyedül tud a bűnből megmenteni. A Lélek munkálja a jellem átalakulását oly módon, hogy figyelmünket az időleges és elmúló dolgokról az örökkévalóságra tereli. A földi dolgok helyett az örökkévalókhoz vonzódunk általa. A Lélek újjászül, megfinomítja és megszenteli az emberi lényeket, és a királyi család tagjaivá, a mennyei Király gyermekeivé teszi őket.
Ha a Szentlélek munkálkodik bennünk
Ha megszabadulunk énünktől és kiűzzük lelkünkből a hamis isteneket, akkor Krisztus lelke árad ránk. Akkor azzal a hittel bírunk, amely a lelket minden tisztátalanságtól megszabadítja. Az ilyen lélek egyetértésben van Isten Lelkével, és figyeli minden megmozdulását. Már nem bízik önmagában. Krisztus neki minden mindenben. Szelíden fogadja el az újonnan kibontakozó igazságokat, és Istent dicsőíti, mondván: "Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Lelke által... Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istentől való lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk." (I. Kor. 2:10, 12)
A Lélek általi kinyilatkoztatás az igazság gyümölcsét is munkálja az emberben. Krisztus az "örök életre buzgó víz kútfeje lesz őbenne" (Jn. 4:14). Az igazi Szőlőtőnek egy vesszője ő, aki bőségesen terem szőlőt Isten dicsőségére. Milyen gyümölcsöt terem? A Lélek gyümölcse "szeretet" - nem gyűlölet; "öröm" - nem elégedetlenség és gyász; "béke" - nem harag és aggodalom; "béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség" (Gal. 5:22). Azok, akik a Lélekkel közösségben élnek, komoly munkatársai Istennek; a mennyei erők együttműködnek velük és az általuk hirdetett üzenet lelkületével munkálkodnak. Értelmesen beszélnek, és Krisztus példája szerint szívük kincstárából tiszta, szent igazságokat hoznak felszínre.
Az az üzenet, amelyet hirdetünk, nem olyan, amelyet félnünk kell előadni. Hirdetői ne rejtsék el azt, eredetét és szándékukat ne titkolják. Mint olyanok, akik szent fogadalmat tettünk Istennek, akik Krisztus követei és
a kegyelem sáfárai lettünk, kötelességként vállaltuk, hogy híven hirdetjük Isten teljes tanácsát és végzését. Állítsuk az előtérbe azokat az igazságokat, amelyek elválasztottak minket a világtól és azzá tettek, amik vagyunk
- mert ezek az örök boldogsággal vannak összeköttetésben. Isten megvilágította a most lejátszódó eseményeket, és nekünk szóban és írásban közölnünk kell a világgal az igazságot. Azonban csak Krisztus élete, a Szentlélek által közölt tevékeny szeretet a lelkünkben, egyedül ez képes termékennyé tenni szavainkat. Krisztus szeretete az ereje és hatalma Isten üzeneteinek, amelyek az emberi ajkakról hangzanak.
Közel a vég
Egyik nap a másik után múlik el, és mind közelebb visz bennünket a kegyelemidő lejártához. Többet kell könyörögnünk, mint valaha, hogy elnyerjük a Szentlélek nagy erejét, és hogy szolgáira kiáradjon megszentelő befolyása - amely által azok, akiknek lelki üdvéért munkálkodunk, felismerik, hogy ezek a követek Jézussal voltak és Tőle tanultak.
Lelki szemünknek szüksége van a világosságra, hogy észrevegye az ellenség szándékait, és a veszélyről mint hűséges őr adjon hírt. Felülről jövő erőre van szükségünk, hogy a kereszténység nagy feladatait és azok messze terjedő alaptételeit megérthessük, amennyire emberi értelemmel lehetséges.
Aki Isten Lelkének befolyása alatt áll, nem lesz fanatikus, hanem nyugodt és higgadt, mentes a túlzó gondolatoktól, szavaktól és tettektől.
A tévtanok zűrzavarában Isten Lelke lesz a vezetője és oltalma azoknak, akik nem álltak ellent az igazság bizonyítékainak, és hallgatásra bírtak minden hangot, amely nem attól származott, aki maga az Igazság.
Az utolsó napokban élünk, amikor csalárdságokat, tévedéseket fogadnak el az emberek és el is hiszik azokat, az igazságot azonban elvetik. Isten felelősnek tartja a prédikátorokat és a gyülekezeti tagokat a rájuk áradó világosságért. Felszólít bennünket, hogy szorgalmasan dolgozzunk az igazság drágaköveinek összegyűjtésében, és helyezzük azokat az evangélium kereteibe. Isteni szépségükben ragyogjanak a világ erkölcsi sötétségének közepette. Ezt a Szentlélek segítsége nélkül nem tudjuk végrehajtani, azonban Vele mindent megcselekedhetünk. Ha a Szentlélekkel fegyverkeztünk fel, akkor hitben a végtelen erőt ragadtuk meg. Semmi sem megy veszendőbe, ami Istentől származik. A világ Üdvözítője azért küldi üzeneteit
az emberiségnek, hogy eloszlassa a tévedések sötétségét. A Szentlélek értéke mérhetetlenül nagy, és Isten szolgája ebből a forrásból merítheti erejét és képességeit.
FEJLŐDÉS ÉS SZOLGÁLAT
"A keresztény élet több annál, mint ahogyan sokan gondolkodnak róla. Nem csupán szelídségből, türelemből, alázatosságból és kedvességből áll. Ezek az erények fontosak, de szükség van bátorságra, erőfeszítésre, határozottságra és kitartásra is. Az az út, amelyet Krisztus mutat, keskeny út, az önmegtagadás ösvénye. Erre az útra csak erős jellemű, határozott emberek tudnak rálépni, s ők tudnak a nehézségek és csüggesztő körülmények között is előrehaladni rajta.
Kitartó emberekre van szükség, olyanokra, akik nem várnak arra, hogy útjuk simára legyen gyalulva és minden akadály leomoljék; olyan emberekre, akik új életre keltik az elcsüggedt munkások lankadó erőfeszítéseit; olyan emberekre, akiknek a szívét átmelegíti a keresztény szeretet, és kezük erős a Mester munkájának végzéséhez.
Egyesek, akik a misszió szolgálatában tevékenykednek, gyengék, elpuhultak, lankadtak és könnyen elcsüggednek. Nincs bennük semmi lendület. Nincsenek meg bennük azok a pozitív jellemvonások, amelyek határozott cselekvésre ösztönöznek - az a lelkület és energia, amely lelkesedést ébreszt. A sikerhez bátorság és kitartás kell; nemcsak a passzív, de az aktív erények művelése is. Ha választ adnak, azt szelíden kell tenniük - ezzel elhárítják a haragot. A hős bátorságával kell ellenállniuk a bűnnek. A mindent eltűrő szeretet mellett szükségük van a jellem olyan erejére is, amely befolyásukat pozitív hatalommá teszi.
Vannak ingatag jellemű emberek. Terveik és szándékaik nélkülözik
a határozott formát és a következetességet. A világnak nem sok gyakorlati haszna van belőlük. Ezt a gyengeséget, határozatlanságot és tehetetlenséget le kell küzdeni. Az igazi keresztényt olyan állhatatosság jellemzi, amelyet nem törhetnek meg, sem nem gyengíthetnek kedvezőtlen körülmények. Olyan erkölcsös, gerinces és becsületes embereknek kell lennünk, akiket hidegen hagy a hízelgés, és akiket nem lehet sem megvesztegetni, sem megfélemlíteni.
Isten azt akarja, hogy minden alkalmat kihasználva szerezzünk gyakorlatot a menny munkájában. Elvárja, hogy minden erőnket vessük latba
ennek végzésében, és mindig érezzük, milyen szent és milyen félelmetes felelősséggel jár ez a munka.
Sokan, akik kiváló munkára lennének alkalmasak, keveset teljesítenek, mert kevésre törekszenek. Ezrek élik le úgy az életüket, mintha nem volna semmiféle nagy cél, amiért érdemes élni, és olyan magas szint, amelyre el lehetne jutni. Ennek egyik oka az, hogy nem sokra értékelik önmagukat. Jézus Krisztus végtelen árat fizetett értünk, és azt akarja, hogy ennek az árnak megfelelően értékeljük magunkat.
Ne elégedj meg alacsony színvonallal! Nem vagyunk azok, akik lehetnénk, vagy akiknek Isten akarata szerint lennünk kellene. Isten nem azért adott nekünk értelmi képességeket, hogy tétlenek maradjunk, vagy földi és hitvány célokat hajszoljunk, hanem hogy a fejlődésben elérjük a csúcsot - csiszolódjunk, megszentelődjünk, emelkedetté legyünk, és Isten országa érdekeit szolgáljuk.
Senki ne elégedjék meg azzal, hogy puszta gépként éljen, akit másnak az agya irányít. Isten képessé tett bennünket a gondolkodásra és a cselekvésre, s ha figyelmesen cselekszünk és Istentől kérünk bölcsességet, akkor alkalmasak leszünk a terhek hordozására. Vállald Isten adta személyiségedet! Ne légy valaki másnak az árnyéka! Hidd el, hogy az Úr munkálkodni fog benned, általad és rajtad keresztül!
Sohase gondold, hogy már eleget tanultál, és lazíthatsz igyekezetedben. Az embert a műveltsége alapján értékelik. Tanulásodnak egy egész életen át kell tartania. Naponta kell tanulnod, és a tanultakat a gyakorlatban alkalmaznod.
Ne felejtsd el, hogy bármilyen területen szolgálsz, megmutatkoznak indítékaid és formálódik jellemed. Bármi legyen is a munkád, végezd pontosan, szorgalmasan! Ne csak a könnyű munkához érezz kedvet! Küzdd le ezt az érzést!
Az a szellem és azok az elvek, amelyeket az ember a mindennapi munkájába belevisz, az egész élet során érvényesülnek. Isten nem azokat hívja el szolgálatába, akik elképzelésük szerinti mennyiségű munkát akarnak fix fizetésért végezni, és akik az alkalmassá válással vagy kiképzéssel járó vesződség nélkül akarják bizonyítani alkalmasságukat. Akik azt vizsgálják, hogyan dolgoztassák meg legkevésbé a testi, szellemi és erkölcsi képességeiket, nem azok a munkások, akikre Isten bő áldást áraszthat. Példájuk ragályos. Az önérdek a legfőbb indítékuk. Akiket szemmel kell tartani, és akik csak a számukra előírt munkát végzik el, nem azok, akiket a gazda jónak
és hűségesnek nyilvánít. Olyan munkásokra van szükség, akik határozottságról, becsületességről, szorgalomról tesznek bizonyságot, akik készek bármit megtenni, ami elvégzésre vár.
Sokan azért nem tudnak kellő eredményt felmutatni, mert a kudarctól való félelem miatt kitérnek a felelősség vállalása elől. Ezért nem szerzik meg azt a műveltséget, amely a tapasztalat eredménye, és amelyet sem olvasás, sem tanulás és semmiféle, egyébként hasznos dolog nem adhat meg az evangélium szolgájának.
Az ember alakíthatja a körülményeket, de az nem engedhető meg, hogy a körülmények alakítsák az embert. Meg kell ragadnunk a körülményeket mint a munkát elősegítő eszközöket. Uralkodnunk kell rajtuk, s meg kell akadályoznunk, hogy azok uraljanak bennünket.
Azok a nagy emberek, akik a támadás, gáncsoskodás ellenére is tettekre váltják erejüket, képességeiket, így az akadályok áldássá lesznek és önbecsülést adnak nekik. A küzdelem és a tanácstalanság az Isten iránti bizalom gyakorlására hív, és olyan állhatatosságra, amely növeli az erőt.
Krisztus nem takarékoskodott a szolgálattal. Nem órákban mérte munkáját. Belevitte idejét, szívét, lelkét és erejét a munkába az emberiség áldására. Nehéz napokon át keményen dolgozott, hosszú éjszakákon át leborulva kegyelemért és kitartásért imádkozott, hogy még nagyobb munkát tudjon végezni. Könnyek között, hangosan kiáltva kérte, hogy Isten erősítse meg emberi természetét a ravasz ellenség álnokságának kivédéséhez, és hogy be tudja tölteni küldetését, az emberiség erkölcsi fölemelését. Munkásainak ezt mondja: "Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek." (Jn. 13:15)
"Krisztus szerelme szorongat minket" (II. Kor. 5:14) - mondta Pál. Ez volt életvitelének vezérlő elve, ösztönző ereje. Ha a kötelesség útján buzgósága egy pillanatra ellankadt, egy pillantás a keresztre azt eredményezte, hogy újólag felövezte elméjét, és előrement az önmegtagadás útján. Testvéreiért végzett munkája során jórészt a Krisztus áldozatában megmutatkozó végtelen szeretetre és e szeretet mindent legyőző, kényszerítő erejére támaszkodott. Milyen komoly, milyen megindító a felhívása: "Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett értetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok." (II. Kor. 8:9) Tudjátok, milyen magasról hajolt le, milyen mélységig alázkodott meg. Az áldozat ösvényére lépett, és nem fordult vissza, amíg életét fel nem áldozta. Nem tudott pihenni a mennyei trón és a kereszt között. Az ember iránti szeretete indította
arra, hogy készséggel elfogadjon minden megalázást, elviseljen minden sértést, bántást.
Pál arra szólít fel bennünket, hogy "ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is". Arra biztat, hogy az az indulat legyen bennünk, "mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki amikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig". (Fil. 2:4-8)
Mindenki, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának, vágyik arra a kiváltságra, hogy Istent szolgálhassa. Amikor elgondolkozik azon, mit tett érte a menny, szívét határtalan szeretet, imádat és hála hatja át. Ég
a vágytól, hogy képességeinek Isten szolgálatára szentelésével jelezze háláját. Vágyik megmutatni szeretetét Krisztus és megvásárolt tulajdonai iránt. Fáradozni kíván, nehézséget hordozni, áldozatot hozni.
Isten őszinte munkása megtesz mindent, ami tőle telik, mert ezzel megdicsőítheti Mesterét. Isten kívánalmait figyelembe véve azt cselekszi, ami helyes. Igyekszik fejleszteni minden képességét. Minden feladatot úgy teljesít, hogy azt Istenért teszi. Egyetlen vágya az, hogy Krisztusnak hódoljon és tökéletesen szolgálja Őt.
Van egy kép, amely egy eke és egy oltár között álló tulkot ábrázol, ezzel a felirattal: "Kész bármelyikre." Kész a barázdák között keményen dolgozni, vagy az áldozati oltáron meghalni. Ez Isten őszinte gyermekének a beállítottsága - kész oda menni, ahová a kötelesség szólítja, kész megtagadni énjét, és áldozatot hozni a Megváltó ügyéért." (A nagy Orvos lábnyomán, 359-363. o.)
ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ