Veszélyek
Isten azt akarja, hogy népe előtt már itt a Földön is egyre jobban kibontakozzék az igazság. Egyetlen út van, amelyen az igaz ismeret elnyerhető: csak a Lélek vezetésével, aki az Igét adja, juthatunk el Isten Szavának megértéséhez. "Az Isten dolgait nem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke", "mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Isten mélységeit is." (I. Kor. 2:11, 10) Az Üdvözítő megígérte követőinek: "Amikor eljő az igazság Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra... mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek." (Jn. 16:13-14)
Péter buzdítja a testvéreket, hogy "növekedjenek a kegyelemben és a mi Urunk és megtartó Jézus Krisztusunk ismeretében" (II. Pt. 3:18). Ha Isten népe növekszik a kegyelemben, akkor igeismerete is világosabb lesz. A szent igazságokban új világosságot és szépséget fedeznek majd fel. Így volt a gyülekezet történetének minden korszakában, és így is marad mindvégig. Ha elhanyagoljátok az igazi lelki életet, akkor az igazság ismeretében sem haladtok előre. Sajnos sokan megelégszenek az Isten Igéjéből már elnyert világossággal, és minden kedvüket elveszítik az Írás további kutatására. Konzervatívvá válnak, és próbálják elkerülni a vitákat.
Az, hogy Isten népe között nincsenek vitás kérdések vagy élénk viták, nem bizonyítja azt, hogy mindenki a helyes tanhoz ragaszkodik. Ellenkezőleg, okunk van nyugtalankodni, hogy nem tudjuk tisztán megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől. Ha a Szentírás kutatásánál nem merülnek fel újabb kérdések, nem támadnak véleményeltérések, amelyek az Ige kutatására serkentenek - abból a célból, hogy meggyőződjünk, vajon az
igazság birtokosai vagyunk-e -, akkor sokan, mint hajdan, a hagyományokhoz ragaszkodnak majd, nem tudva, mit imádnak.
Láttam, hogy sokan, akik ismerik az igazságot, egyáltalán nem tudják bizonyítani hitüket. Nem fogják fel, milyen munka vár ránk a jelenben.
A megpróbáltatás idején sokan, akik másoknak prédikáltak, hitük vizsgálatakor rádöbbennek, hogy sok mindenről nem tudnak kellő magyarázatot adni. E próba előtt nem ismerték fel nagy tudatlanságukat. Sok gyülekezeti tag, aki egészen biztos abban, hogy mindent ért, amit hisz, nem ismeri saját gyenge pontjait, csak akkor döbben rá ezekre, amikor vitás kérdések merülnek fel. Ha kénytelenek egyedül felvilágosítást adni hitükről, akkor csodálkoznak, milyen zavaros gondolataik vannak mindarról, amit elfogadtak mint igazságot. Megállapítható, hogy lángra kapott közöttünk az Istentől való elfordulás és az emberekhez való alkalmazkodás, s emberi bölcsesség került az isteni helyére.
Isten felrázza majd népét; ha más eszköz nem használ, akkor eretnekség keletkezik közöttük, amely megrostálja őket, s a polyvát különválasztja a búzától. Az Úr felszólít mindenkit, aki Igéjét hiszi, hogy ébredjen fel szendergéséből. Értékes, időszerű világosság jelent meg: a bibliai igazság, amely az elkövetkezendő veszélyeket tárja fel. Ez a világosság serkentsen bennünket, hogy szorgalmasan kutassuk az Írást és alapos vizsgálat tárgyává tegyük helyzetünket.
Isten azt akarja, hogy kitartóan tanulmányozzuk az igazság tanait és alapját, imával és böjttel összekötve. A hívők ne elégedjenek meg az igazságról alkotott homályos véleményekkel vagy találgatásokkal. Hitük szilárdan az Igén alapuljon, hogy ha eljön a próba ideje és felelősségre vonják őket hitükért, akkor szelíden és félelem nélkül tudjanak számot adni a bennük lévő reménységről.
Amit a világgal közlünk, annak élő valósággá kell válnia számunkra. Igen fontos, hogy tantételeink védelmezésekor soha ne alkalmazzunk olyan bizonyítékokat, amelyek nem eléggé helytállóak. Ha el is érjük azt, hogy elnémítjuk az ellenséget, az igazságra mégsem hozunk dicsőséget. Olyan döntő bizonyítékokra hivatkozzunk, amelyek nemcsak megnémítják az ellenfeleket, hanem kiállják a legpontosabb és legalaposabb vizsgálatot is.
Azokat, akik vitatkozásra nevelték magukat, az a nagy veszély fenyegeti, hogy Isten Szavát nem kezelik a kellő pártatlansággal. Ha ellenféllel találkozunk, a legkomolyabban törekedjünk arra, hogy az igazságot olyan módon adjuk elő, hogy meggyőződésre jusson lelkében.
Bármennyire tájékozott valaki, ne gondolja, hogy már nincs szüksége az Írások alapos és további kutatására. Kivétel nélkül mindannyian - mint nép - fel vagyunk szólítva, hogy kutassuk a jövendöléseket. A legkomolyabban figyeljünk, hogy minden fénysugarat felismerjünk, amelyet Isten ad, és az igazság első csillogását megragadjuk. Az imával való kutatás által jussunk nagyobb világossághoz, amelyet azután átadhatunk másoknak.
Ha Isten népe kényelmes, ha megelégszünk jelenlegi világosságunkkal, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az Úr elégedetlen velünk. Ő azt akarja, hogy állandóan előremenjünk, és fogjuk fel a folyton növekvő világosságot, amely ránk ragyog.
A gyülekezet jelenlegi állapota nem kedves Isten előtt. Elbizakodottságukban nem érzik, hogy több igazságra és nagyobb világosságra van szükségük. Olyan időben élünk, amikor Sátán körülöttünk dolgozik, a gyülekezet mégis alszik. Isten azt akarja, hogy hallható legyen egy hang, amely népét cselekvésre bírja.
Az új világosság megvizsgálása
Testvéreim, legyetek hajlandóak őszintén megvizsgálni a vitás kérdések minden pontját! Ha egy testvér tévedéseket terjeszt, akkor azt a felelős személyek tudomására kell hozni; és ha kiderül, hogy igazságot tanít, akkor álljanak mellé. Ismernünk kell minden közöttünk elhangzó tanítást, mert ha igazság az, akkor felhasználhatjuk. Kötelességünk, hogy mindenről tudjunk, amit Isten nekünk küld. Zsinórmértéket adott, amelynek alapján megvizsgálhatjuk a tanokat: "A törvényre és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem szólnak ezekkel összhangban, azért van, mert nincs világosságuk." (Ésa. 8:20) Ha az új világosság kiállja a próbát, ne vonakodjunk elfogadni.
Senki sem mondta, hogy bárkinek a kutatásai tökéletesek lesznek, de egyet tudok: gyülekezeteink a hit általi megigazulás és más hasonló igazságok tanításának hiányában tönkremennek.
Ne tegyünk különbséget az emberek között, ne azzal foglalkozzunk, hogy ki által halljuk az igazságot, hanem nyissuk meg szívünket és Krisztus szelídségével fogadjuk be azt. Sokan azonban nem így cselekszenek, hanem egy vitatott ponttal kapcsolatban kérdést kérdésre halmoznak, s nem engednek akkor sem, ha jó a magyarázat. Bár úgy cselekednénk, mint akik világosság után sóvárognak! Bárcsak Isten napról napra nekünk ajándékozná Szentlelkét és arcának dicsősége ránk ragyogna, hogy így Krisztus iskolájának tanulói lehessünk.
Ha felmerül egy új tan, amely nem azonos nézetünkkel, akkor forduljunk Isten Igéjéhez, keressük az Urat imában. Ne adjunk alkalmat az ellenségnek, hogy gyanakvást és előítéletet ültessen szívünkbe. Ne engedjük, hogy az a lelküket támadjon bennünk, amely a zsidó papokat és főembereket a világ Megváltója ellen hangolta. Bevádolták, hogy a népet megzavarja, és azt kívánták, hogy ne alkalmatlankodjon, mert zavart kelt és véleménykülönbségeket idéz elő. Az Úr által küldött világosságnál megállapíthatjuk, hogy milyen lélek uralkodik bennünk. Ne áltassuk önmagunkat!
1844-ben, ha nem értettünk valamit, akkor leborultunk az Úr elé és kértük Őt, hogy segítsen a helyes út megtalálásában; ilyenkor képesek voltunk felfogni az igazságot és egyetértésre jutni. Nem volt ellenségeskedés, rossz lelkű gyanakvás, a testvérek helytelen ítélgetése. Ha felismertük a türelmetlenség gonosz lelkét, gondosan elkerültük!
Alapozódjunk meg az igazságnak abban a hitében és világosságában, ahogyan akkori tapasztalatunkkor elfogadtuk. Akkoriban egyik tévedést
a másik után erőszakolták ránk, prédikátorok és doktorok új tanokat hirdettek. Imádkozva kutattuk az Írást, és a Szentlélek közölte velünk az igazságot. Néha egész éjszaka alázatosan kutattuk a Szentírást és a legkomolyabban kértük Isten vezetését. Istenfélő férfiak és nők csoportja gyűlt össze ezért a célért. Ilyenkor Isten Lelke áradt rám és világosan megkülönböztethettem az igazságot a tévedéstől.
Mialatt hitpontjainkat így megalapoztuk, lábunk szilárd talajra talált. Látomásokban kaptam felvilágosításokat. Pontról pontra, a Szentlélek bizonyítása alapján fogadtuk el az igazságot. Illusztráló ábrázolások adattak nekem a mennyei dolgokról és a szentélyről, tanulmányozó csoportunkra így fénylő világosság áradt, s tisztán, határozottan láttuk meg az igazságot.
Tudom, hogy a Szentélyről szóló tanítás igaz, abban a formában, ahogyan azt oly sok éven át vallottuk. Az ellenség tereli mellékvágányra a gondolatokat. Tetszik neki, ha azok, akik ismerik az igazságot, azzal foglalják el magukat, hogy igehelyeket gyűjtenek össze, amelyekkel téves elméleteket bástyáznak körül, melyeknek nincs igazságalapjuk. Az Írások ilyen felhasználása visszaélés, hiszen nem azért adattak, hogy a tévedést bizonyítsák, hanem hogy az igazságot szilárdan megalapozzák.
Meg kell tanulnunk, hogy mások épp annyi joggal bírnak, mint mi. Ha egy testvér új világosságot nyer, akkor nyíltan magyarázza el álláspontját, és Isten szolgái őszinte lelkülettel kutassák az Írást, vajon az előterjesztett hitpontokat Isten szava hitelesíti-e? "Az Isten szolgájának pedig nem kell torzsalkodni,
hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére." (II. Tim. 2:24-25)
Minden lélek bűnbánattal és alázattal nézzen fel Istenre, hogy elnyerhesse vezetését és áldását. Ne engedjük, hogy más kutassa helyettünk az Írást! Néhány vezető testvérünk gyakran rossz oldalra állt; ha Isten üzenetet küldene és az idősebb testvérektől várná annak terjesztését, akkor az sohasem jutna el a néphez. Ezek a vezetők ebben az állapotban maradnak addig, amíg nem válnak nagyobb mértékben az isteni természet részesévé. Sok testvérünk lelki vaksága miatt szomorú a menny. Fiatalabb prédikátoraink, akik kevésbé fontos állásokat töltenek be, törekedjenek a világosságra, hatoljanak mindig mélyebbre az igazság aranybányájába.
Az Úr feddésével találkoznak azok, akik a világosság útját elzárják a nép elől. Nagy munkát kell elvégezni, és Isten látja, hogy vezető testvéreinknek nagyobb világosságra van szükségük, hogy egyesülhessenek az Úr által küldött hírnökökkel, akik a munka végrehajtására rendeltettek. Az Úr követeket támasztott, Lelkével fegyverezte fel őket, és így szólt: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket és Jákób házának vétkeit!" (Ésa. 58:1) Senki se tegye ki magát annak a veszélynek, hogy a nép és a menny üzenete közé álljon! Az üzenetnek el kell jutnia az emberekhez, és ha a hívők nem hirdetik, a kövek kiáltanak majd.
Felszólítom Isten szolgáit, hogy keressék az Urat, tegyék félre a büszkeséget és nagyravágyást, s alázzák meg szívüket Isten előtt. A szív hidegsége - azok hitetlensége, akik semmibe vették a hitet - okozza a gyülekezetek gyengeségét.
HAMIS TANOK
Isten országának ügyében lelki emberekre van szükség, férfiakra, akik szilárdak elveikben és az igazság tiszta ismeretével bírnak. Tanítást kaptam, hogy a nép ne tegyen magáévá sem új és "fanatikus" tanokat, sem emberi vélekedéseket, hanem azon emberek bizonyságát, akik az igazságot ismerik és élik, olyanokét, akik megértik és követik a Timótheushoz intézett ünnepélyes felhívást: "Hirdesd az igét; állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." (II. Tim. 4:2)
Testvéreim, tegyetek határozott lépéseket a béke evangéliumának hirdetésére! Bizonyos, hogy a tiszta, hamisítatlan hit sohasem feltűnő vallás.
Isten senkit nem bízott meg azzal a feladattal, hogy elvont, elméleti tanítások iránt keltsen érdeklődést. Ne engedjétek, hogy életeteket és tanításotokat eltorzítsa az, hogy nem gyakoroljátok a mindennapokban az elvek megvalósítását!
Pál Kolossébeliekhez írott levelében figyelmeztetést találunk a hamis tanokkal kapcsolatban. Az apostol kijelenti, hogy a hívők szíve legyen "egybekötve szeretetben, hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére". "Ezt pedig azért mondom - folytatja -, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel... azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővelkedve abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanítása szerint, és nem a Krisztus szerint való: mert Őbenne lakozik az istenség teljessége testileg. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." (Kol. 2:2-10)
Felhatalmazást kaptam, hogy elmondjam népünknek: Kövessük Krisztust! Ne felejtsétek el, hogy Ő a mi példaképünk minden dologban. Minden gondolatot nyugodtan elvethettek, amelyeket nem találtok meg az
Ő tanításában. Azzal a felhívással fordulok prédikátorainkhoz, hogy győződjenek meg afelől: az örökkévaló igazság talaján állnak-e? Legyetek elővigyázatosak, és ne kövessetek pillanatnyi ösztönzést, a Szentlélek felhívásának vélve azt. Egyeseket az a veszély fenyeget, hogy így cselekszenek. Isten Szava figyelmeztet bennünket, hogy szilárdan álljunk a hitben és legyünk készek számot adni mindenkinek a bennünk lévő reménységről.
A figyelem elterelése a munkáról
Az ellenség igyekszik testvéreink figyelmét elterelni arról a munkáról, amely egy népet készít elő arra, hogy az utolsó napokban megállhasson. Csalásaival igyekszik elfedni előlünk a kötelességeket és veszélyeket. A világosságot, amelyet Krisztus János apostol által adott, csekély értékűnek mutatja be. A közvetlenül előttünk álló eseményeket kevésbé fontosként állítja elénk, mint amelyeket nem érdemes különösebben figyelemre méltatni. A mennyei eredetű igazságot így hatálytalanítja és Isten népét megfosztja hajdani tapasztalataitól, hamis tudományt adva helyette. "Így szól az Úr: álljatok az utakra és nézzetek szét, kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok." (Jer. 6:16)
Senki se merészelje lerontani hitünk alapjait, azt az alapot, amely munkánk kezdetén a Szentírás kinyilatkoztatása és kutatása által adatott. Erre az alapra építettünk több mint ötven éven keresztül. Az emberek azt hihetik, hogy új utat találtak, erősebb alapot fektetnek le, mint amely már megvolt, ez azonban csalás. "Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett." (I. Kor. 3:11) A múltban már sokan próbálkoztak, hogy új hitet építsenek, új elvekkel megalapozva; meddig állt azonban épületük? Hamarosan összeomlott, mert nem a Sziklára építettek.
Nem kellett-e az első tanítványoknak is szembeszállniuk az emberi állításokkal? Nem hallottak-e hamis elméleteket, és mégis szilárdan álltak, mert ezt mondták: "Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett." Így őrizzük meg mi is kezdeti bizalmunkat, egészen a végig.
Hatalmas Igéket küldött Isten és Krisztus az Ő népének, amelyek által lépésről lépésre kihozta őket a korunknak szóló igazság tiszta világosságára. Isten szolgái eleven szénnel érintett ajakkal hirdették az üzenetet. Az isteni kinyilatkoztatás ereje ütötte az általuk képviselt igazságra a valódiság pecsétjét.
Az egyenes bizonyságtevés
Az Úr felszólít, hogy újítsuk meg bizonyságtevő munkánkat és lelki életünket. Isten népének lelkiereje már régen szunnyad, azonban ébredésnek kell következnie, feltámadásnak a lelki halálból. Ima és bűnvallomás által tisztítsuk meg a Király útját. Miközben ezt tesszük, elnyerjük a Szentlélek erejét. Szükségünk van a Lélek pünkösdi, erőteljes tevékenységére - ezt meg is kapjuk, az Úr megígérte, hogy elküldi Lelkét, a mindent legyőző hatalmat.
Veszélyes idők következnek ránk. Mindenki, aki ismeri az igazságot, készüljön fel, s helyezze önmagát, testét, lelkét és szellemét Isten fegyelme alá. Az ellenség leselkedik ránk, ébernek kell lennünk, álljunk ellent neki! Fel kell öltenünk Isten minden fegyverét. Kövessük a prófétaság lelke által adott tanácsokat! Szeretnünk és követnünk kell a korunknak szóló igazságot - ez óv meg bennünket a nagy csalások elfogadásától. Isten szólt hozzánk Igéjén keresztül, szólt hozzánk a gyülekezeteknek adott bizonyságtételek, valamint olyan könyvek által, amelyek segítségével végeztük munkánkat. Ügyeljünk a figyelmeztetésekre is! Milyen kifogást emelhetünk majd, ha nem törődünk ezekkel?
Könyörgök azokhoz, akik Istenért munkálkodnak, hogy ne fogadják el a hamisat az igaz helyett! Ne foglalják el emberi következtetések a megszentelő igazság helyét. Krisztus arra vár, hogy gyermekei szívében lángra lobbanjon az igazi hit és szeretet. Ne engedjétek, hogy a nép, amely az örök igazság alapján áll, kedvezően fogadja a hamis tanokat. Isten azt akarja, hogy tartsunk ki szilárdan a fő alapelvek mellett, amelyek vitathatatlan tekintéllyel bírnak.
Isten Szavában bízzunk!
Jelszavunk ez legyen: "A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk." (Ésa. 8:20) Van Bibliánk, telve értékes igazságokkal. Minden ismeretet tartalmaz, az alfától az ómegáig. Az Istentől ihletett Írás "hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre: hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (II. Tim. 3:16-17). Tegyük tankönyvünkké a Bibliát - tanítását mindenki megértheti.
Krisztus felszólítja népét, hogy higgyen Szavában és élje is azt a gyakorlatban. Aki az Igét elfogadja, cselekszi és jellemét annak szellemében képezi, növekszik majd Isten erejében. Felismerhető lesz, hogy hite mennyei eredetű. Nem vándorol idegen utakon, gondolatait nem fordítja el az érzelmek és izgalmak vallása. Az emberek és angyalok előtt erős, állhatatos keresztény jellemet tanúsít majd.
Az igazságban - amint azt Krisztus tanítja - birtokunkban van az, ami a lelkeket meggyőzi és megtéríti. Krisztusi egyszerűséggel hirdessétek az igazságot, amelynek hirdetéséért Ő erre a világra jött, és akkor üzenetetek ereje érezhető lesz. Ne védjetek olyan elméleteket vagy bizonyítékokat, amelyeket Krisztus soha nem említett és amelyeknek nincs bibliai alapjuk. Csodálatos, ünnepélyes igazságaink vannak az emberek részére. "Meg van írva" - ez próbakő, amit minden léleknek értésére kell adni.
Engedjük, hogy Isten Szava vezessen bennünket. Kutassunk az "így szól az Úr" után! Az emberi módszerekből már elég - az az ember, aki csak világi tudományokban művelt, nem érti Isten dolgait, azonban akik megtértek és megszentelődtek, látni fogják az ige isteni erejét. Csak azok tudják megkülönböztetni a mennyei dolgokat, akiknek szíve és elméje megtisztult a Lélek megszentelése által.
Testvérek, az Úr nevében szólítalak fel benneteket, ébredjetek kötelességetekre! Rendeljétek szíveteket a Szentlélek ereje alá, hogy az Ige tanítását
befogadhassátok. Akkor majd képesek lesztek felfogni az isteni dolgok mélységeit.
Bárcsak munkálkodna Isten az Ő népén Szent Lelke által! Bárcsak fölébresztené őket, hogy - megismerve a veszélyt - felkészülhetnének azokra az eseményekre, amelyek a Földre jönnek!
Sohase gondoljuk, hogy már nem kaphatunk több világosságot, több igazságot! A gondatlanság veszélye fenyeget bennünket, s közömbösségünk miatt elveszítjük az igazság megszentelő erejét - miközben megnyugtatjuk magunkat, hogy "gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire nincs szükségem" (Jel. 3:17). Mialatt a már elnyert igazságokat megőrizzük, ne tekintsünk gyanakvóan valamely új igazságra, amelyet Isten küld nekünk.
AZ EGÉSZSÉGES TUDOMÁNY
"Lesz idő - írja Pál Timótheusnak -, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd!" (II. Tim. 4:3-5)
"Az egészséges tudomány" bibliai igazság - amely jámborságot és hűséget követel, s Isten népét megerősíti hitében. Az egészséges tudomány nagy jelentőségű az elfogadóra, különösen a tanítóra és az igazság prédikátorára nézve, mert Krisztus minden szolgája - bármilyen szolgálatot végez is - felelősséggel tartozik mint az Úr követe, akár hű, akár hűtlen.
Pál így írt: "Igaz beszéd ez. Mert ha Vele együtt meghaltunk, Vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, Vele együtt uralkodunk is majd; ha megtagadjuk, Ő is megtagad minket. Ha hitetlenkedünk, Ő hű marad: Ő magát meg nem tagadhatja. Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatók romlására." (II. Tim. 2:11-14)
Némelyek azok közül, akik Pál idejében hallották az igazságot, csekély jelentőségű kérdéseket vetettek fel, emberi elméletekkel és véleményekkel hozakodtak elő, és megkísérelték, hogy eltérítve a tanító gondolatait
a nagy evangéliumi igazságoktól, lényegtelen kérdések, viták és elméletek megbeszélésére bírják. Pál tudta, hogy Isten szolgájának bölcsnek kell lennie, átlátva az ellenség szándékain, s ellenállva annak, hogy tévútra vezessék vagy elhitessék. A lélekmentés legyen a legfőbb feladata: Isten Szavát hirdesse, elkerülve a vitatkozásokat.
"Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj - írta Pál apostol -, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédeit.
A szentségtelen, üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek." (II. Tim. 2:15-16)
Krisztus szolgái ma ugyanebben a veszélyben forognak. Sátán állandóan azon igyekszik, hogy gondolatainkat ellenkező irányba terelje, s az igazság elveszítse a szívek feletti uralmát. Ha a prédikátor és a nép nem éli az igazságot és nem szentelődtek meg általa, akkor a lényegtelen kérdések kötik majd le figyelmüket. Ez pedig vitákhoz vezet, mert számtalan véleménykülönbség merül fel.
Tehetséges emberek az imádkozás és igetanulmányozás idejének legnagyobb részét az Írás kutatására szentelték, s mégis sok része van a Bibliának, amelyet nem tudnak tökéletesen megérteni. Az Írás néhány szakaszát nem foghatjuk fel teljesen, egészen addig, amíg Krisztus az örökkévalóságban meg nem magyarázza. Vannak titkok, amelyek nem tárulnak fel előttünk, amelyeket emberi tudás nem kutathat ki. Sátán megkísérli, hogy vitákat kezdeményezzen azon pontok felett, amelyek nincsenek teljesen kifejtve számunkra.
Isten igaz szolgája kerüli, hogy csekély értékű elméleti különbségekről beszéljen, erejét inkább a nagy igazságok hirdetésére fordítja, amelyekre
a világnak szüksége van. Az emberek figyelmét a megváltási tervre, Isten parancsolataira, Krisztus közeli eljövetelére fordítja, mert az ezekről való elmélkedés elegendő táplálékot nyújt gondolatvilágunknak.
A múltban sok lényegtelen felvetést, elméletet tártak elém, hogy megtudják a véleményemet ezekről. Például egyesek azt képviselték, hogy
a hívőknek nyitott szemmel kellene imádkozniuk. Mások azt tanították, hogy mivel régen a szent szolgálatot végző a szentélybe lépéskor levetette saruját és megmosta a lábát, a mai hívőknek is le kellene húzni cipőjüket, ha Isten házába lépnek. Mások úgy magyarázták a hatodik parancsolatot, hogy még az embereket sanyargató élősdieket sem szabad megölni. Egyesek azt tanították, hogy a megváltottaknak nem lesz ősz a hajuk - mintha az ilyesfajta kérdések fontosak lennének.
Azt a tanítást kaptam, hogy az efféle elméletek olyan emberektől valók, akik az evangélium alaptételeit sem fogták még fel. Az ellenség ilyen tanúk által igyekszik elhomályosítani a nekünk szóló nagy igazságokat.
Aki prédikálás közben elsiklik Isten nagy igazságai mellett és a kevésbé fontos dolgoknál időzik, nem az evangéliumot hirdeti, hanem hiábavaló
beszédeket tart. Prédikátoraink ne fecséreljék el az időt ilyen kérdések tárgyalásával. Ha kérdéses előttük, hogy miről beszéljenek, vagy kétségeik támadnak a tárgy megválasztásával kapcsolatban, tekintsenek a Mester beszédeire és kövessék az Ő gondolatmenetét. A tárgyak, amelyeket Jézus lényegesnek tart, épp azok, amelyeket ma is az elmékbe kell vésni. Serkentsük hallgatóinkat, hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak, amelyek örök értékűek.
Amikor egy testvér azzal az üzenettel jött hozzám, hogy a Föld egészen lapos, felszólíttattam, hogy a Jézus tanítványainak adott megbízást tárjam elé: "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket... és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 28:19-20)
Az olyasféle tanokról, mint például a Föld alakjának kérdése, azt mondja az Úr minden léleknek: "Mi közöd hozzá? Kövess engem! Feladatot adtam neked. Foglalkozz az erre az időre szóló nagy igazságokkal, és ne olyan dolgokkal, amelyek nem mozdítják elő munkánkat!"
Isten szolgái azzal se töltsék idejüket, hogy az új Földön uralkodó állapotokon töprengjenek. Elbizakodottság olyasmiről véleményt hangoztatni és tanítani, amiről az Úr nem adott kinyilatkoztatást. Az Úr gazdagon gondoskodott túlvilági boldogságunkról, ne akarjunk behatolni a velünk kapcsolatos tervébe. Az eljövendő élet körülményeit nem mérhetjük mostani életünkhöz.
Prédikátor testvéreim, hirdessétek az Igét! Ne rakjatok széna-, fa- vagy pozdorjaalapot vélekedéseitekből és tépelődéseitekből, amelyek senkinek sem használhatnak. A legfontosabb tárgyakat Isten kinyilatkoztatta Igéjében, és ezek a legnagyobb érdeklődésünkre tartanak számot. Ne akarjuk megmagyarázni azokat a dolgokat, amelyekről Isten hallgat.
Ha olyan kérdés merül fel, amellyel nem vagyunk tisztában, akkor kérdezzük meg: mit mond az Írás? És ha az Írás hallgat a kérdésről, akkor ne vitatkozzunk arról. Azoknak, akik valami újat kívánnak, mutassatok rá az újjászületett ember új életére. Hadd szentelődjön meg lelkük az igazság iránti engedelmesség által, és hadd cselekedjen a Krisztustól kapott oktatással összhangban.
Az ítélet egyetlen kérdése lesz: "Engedelmeskedtetek-e parancsolataimnak?" Kicsinyes vitának és lényegtelen dolgokban való egyet nem értésnek nincs helye Isten tervében. Akik az igazságot tanítják, tiszta értelemmel rendelkezzenek, s hallgatóikat ne vigyék tövises mezőre, hogy otthagyják őket.
Krisztus bűnbocsánatért hozott áldozata a legnagyobb igazság, amelyhez a többi igazság fűződik. Az igazság helyes megértéséért és méltatásáért kutassunk Isten Szavában, Mózes első könyvétől egészen a Jelenésekig, és a golgotai keresztről áradó fényben tanulmányozzuk azt. Elétek állítom a kegyelem, az újjászületés, az üdvösség és a megváltás szentséges, nagyszerű emlékét, a kereszten fölemeltetett Isten Fiát. Ez legyen prédikátoraink beszédének alapja.
"Olyan férfiakra van szükség korunkban, akik megértik az embereket, felfogják, mire van szükségük, és ily módon gondoskodnak róluk. Krisztus hű szolgája őrt áll, hogy a benne hatalmasan működő Lélek által intse, rendreutasítsa, kérje, bátorítsa felebarátait, s ezáltal mindenkit tökéletesen állítson Krisztus elé. Az ilyen férfiakat ismerik el szolgáknak
a mennyben, akik nagy példaképünk lábnyomában járnak." (Testimonies IV., 416. o.)
FANATIZMUS
Amint közeledik a vég, az ellenség minden hatalmát latba veti, hogy elhintse közöttünk a vakbuzgóságot. Örülne, ha szélsőségesen cselekednénk, hogy a világ elvakultaknak tartson minket. Tanítsunk minden testvért, hogy lábát a szilárd alapra, az egyszerű "így szól az Úr"-ra helyezze.
1844-ben mindenütt fanatizmussal találkoztunk, azonban mindig azt jelentették ki nekem: "A nagy izgalom árt a munkának; ne térjetek le Jézus lábnyomáról!" Nagy izgatottság közepette csak ideges munka végezhető. Sokan arra használják fel ezt, hogy különös tanokat, képzelt igazságokat terjesszenek, és ezáltal bezárulnak az ajtók az üdvtan hirdetése előtt. Az Úr szolgái a városokban az izgatottság és a fanatizmus előtt zárják be ajtóikat. A prédikátorok ne olyan módon hirdessék meg az összejöveteleket, hogy ezzel izgalmat keltsenek. Ha az Úr kész arra, hogy az istentelen városokat megfenyítse, akkor azt népe tudomására fogja hozni. Ez azonban nem történhet meg addig, amíg a városoknak nem adatott alkalom, hogy az örök élet Igéjét hallják és elfogadják.
Jelenlegi munkánk az, hogy megvilágítsuk az emberek értelmét a bibliai igazságokra vonatkozólag. Az ajtók megnyílnak az igazság előtt, és nekünk meg kell ragadni az alkalmat, hogy elérjük a lelkeket. Krisztushoz hasonlóan az igazságot különböző módokon, példázatok által kell feltárni, azonban mindazt, ami fanatizmusra hajlamosít, gondosan el kell kerülni.
Tanítsuk a népet, hogy önállóan kutassa az Igét. A pásztorok és a tanítók utasítsanak mindenkit ahhoz az erős várhoz, ahová az igazak igyekeznek, hogy biztonságban lehessenek. Aki az Ige fenséges, megnemesítő igazságát előadja, mindig komoly, őszinte lelkületet tanúsítson, nyugodt, tiszta értelmű legyen, hogy ezáltal hallgatásra bírja az ellenkezőket, vitatkozókat.
Az Ige komoly kutatói, akik alázatos lélekkel követik Krisztust, nem lesznek szélsőségessé. Az Üdvözítő a mi példaképünk: sohasem veszítette el önuralmát és nem szegte meg a jó ízlés törvényeit. Tudta, mikor kell beszélni, és mikor hallgatni. Mindig higgadt volt, nem tévedett az emberek vagy az igazság megítélésében. Nem tévesztette meg a látszat, nem tett fel időszerűtlen kérdéseket, és nem adott olyan választ, amely nem tartozott volna közvetlenül a tárgyhoz. A gáncsoskodó papokat elhallgattatta úgy, hogy a felszín alá hatolva elérte a szívet, világosságot gyújtott a lélekben és felébresztette a lelkiismeretet.
Aki Krisztus példáját követi, nem lesz fanatikus, a nyugalmat és önuralmat ápolja, s az a béke árad majd belőle, amely Jézus életét jellemezte.
ÖNBIZALOM
A fiatalok, akik a korunknak szóló igazságról csak kevés tapasztalattal rendelkeznek, legyenek elővigyázatosak: ne foglaljanak állást azok ítélete és véleménye ellen, akiknek egész élete az Istennel végzett munkához kapcsolódott és hosszú évekig tevékenyen részt vettek a munkában. Isten
a szent és fontos munkához nem választ olyan vezetőket, akiknek ítélete éretlen és nagy az önbizalmuk. Akik még nem tűrtek el szenvedéseket, nehézségeket, ellenállást, nem szenvedtek szükséget - amelyeket el kell viselni, hogy a munkát az üdvös magaslatra emeljük -, gyakoroljanak szerénységet és alázatosságot! Legyenek elővigyázatosak, ne magasztalják fel magukat! Felelősséggel tartoznak az igazság tiszta fényéért, amely rájuk világít.
Láttam, hogy Istennek nem tetszik, ha olyanok ellen zúgolódnak, akik a legnehezebb küzdelmet vívták az üzenet hirdetésének kezdetén, és sok nehézséget elviseltek, amikor a munka még nehezen haladt. Isten becsüli Krisztus tapasztalt szolgáit, akik a súlyos terheket viselték, amikor még kevesen segítették őket. Az Úr gondosan őrködik azok felett, akik hűségesnek bizonyulnak. Fájlalja, ha a fiatalok szívesen fedeznek fel hibákat és gáncsolják Isten szolgáit, azokat, akik a korunknak szóló igazság terjesztésében
őszültek meg. Gáncsoskodásotok és zúgolódásotok ellenetek szól majd az Úr napján!
Tanácsok fiatal prédikátoroknak
"Amíg Isten nem ruház rátok nagyobb felelősséget, addig maradjatok a helyeteken, ne bízzatok saját, önálló ítéletetekben, és ne vállaljatok olyan felelősségeket, amelyek meghaladják erőtöket! Arra van szükségetek, hogy képezzétek magatokat éberségben és alázatosságban, s imádkozzatok szorgalmasan. Minél közelebb juttok Istenhez, annál világosabban fogjátok felismerni gyengeségeiteket és a benneteket fenyegető veszélyeket. Isten törvényének gyakorlati megismerése, Krisztus közbenjárói hivatalának megértése önismeretet ad és feltárja mulasztásaitokat a tökéletes keresztény jellem kialakításában...
Bizonyos mértékben elkerüli figyelmeteket annak szükségessége, hogy állandóan isteni befolyás alatt álljatok - pedig e nélkül nem tudjátok Isten ügyét munkálni. Ha ezt elhanyagoljátok, s önbizalommal, önelégülten mentek előre, akkor nagy hibákat fogtok elkövetni. Ápoljátok a szív szelídségét és az Istentől való függőség lelkületét! Aki ismeri gyengeségét, följebb néz - érezve, hogy szakadatlanul szüksége van a fentről jövő erőre. Isten kegyelme által az állandó hála érzületét gondozza. Ha pontosan ismeri saját gyengeségét, akkor azt is tudja, hogy egyedül Isten páratlan kegyelme képes legyőzni ellenszegülő szívét.
Meg kell ismernetek jellemetek gyenge és erős oldalait, hogy állandóan résen legyetek, nehogy olyan vállalkozásba kezdjetek vagy olyan felelősséget vállaljatok, amelyre nem hívott el Isten. Tetteiteket és életeteket ne emberi álláspontokhoz szabjátok, hanem a kötelességteljesítés szabályaihoz, amint a Biblia kinyilatkoztatja azokat...
Túlságosan függtök környezetetektől! Ha nagy gyülekezet előtt álltok, emelkedett hangulatba kerültök és kívántok is szólni hozzájuk. Néha azonban kevesen vannak jelen, s ekkor bátorságotok csökken és nincs kedvetek a munkához. Itt valami nincs rendben! Istenbe vetett bizalmatok nem elég szilárd...
Krisztus mindenütt kereste az embereket, hol találkozhatna velük - az utcákon, a lakóházakban, a zsinagógákban, a tenger partján. Egész nap munkálkodott, prédikált a tömegnek és gyógyította a betegeket, s gyakran - miután hallgatósága hazatért pihenni és aludni - az egész éjszakát imában töltötte el, hogy reggel ismét folytassa munkáját...
Lelketeket komoly imával, amely élő hitből fakad, kössétek szorosan össze Istennel. A hitben elmondott ima mindig átsegíti a könyörgőt az elbátortalanító helyzeten, a kételyeken és az emberi szenvedélyeken. Az ima erőt ad, hogy ismét felvegyük a harcot a sötétség hatalmaival, türelmesen szenvedjük el a próbákat, és - mint Krisztus jó katonái - elviseljük a nehézségeket.
Ha kételyeitek és félelmeitek miatt emberektől kértek tanácsot, vagy megkísérlitek, hogy mindent tisztán lássatok - ami hit nélkül lehetetlen -, nehézségeitek egyre nagyobbak és bonyolultabbak lesznek. Ha a gyámoltalanság és függőség érzésével járultok Isten elé, amint a valóságban vagytok, és alázatosan, bizalommal tárjátok fel szükségleteiteket az előtt, akinek tudása végtelen, aki a teremtés minden dolgát látja, s akaratával és szavával mindent kormányoz, Ő figyel kiáltásotokra. Szívetekre és környezetetekre fény derül, mert lelketeket az őszinte ima által az örök értelemmel kötöttétek össze. Lehet, hogy egész idő alatt nem lesz bizonyítékotok arra, hogy Megváltónk szeretettel és részvéttel hajol felétek, de ez
a valóság. Lehet, hogy nem érzitek jelenlétét, pedig szeretettel és irgalmas szelídséggel tartja fölöttetek kezét...
Állandóan legyetek éberek, nehogy Sátán megrontsa értelmeteket, megcsaljon és mély sötétségbe vezessen benneteket! Mi jellemzi ezt az éberséget? Az Istentől való alázatos függőség tudata, lelkülete. A büszkeséget és önbizalmat száműzzétek, személyes gyengeségetek tudata és Isten ígéreteibe vetett gyermeki bizalom hassa át életeteket!
Küzdelem és lelki gyötrődés
Most könnyű és kényelmes feladat a hármas angyali üzenet hirdetése, ha összehasonlítjuk azzal, amilyen az első üzenet terjesztésének kezdetén volt, amikor kevesen voltunk és fanatikusoknak tartottak bennünket. Mindazok, akik a munka indulásakor felelősséget viseltek, tudták, mi
a küzdelem, szenvedés és lelki gyötrődés. Éjjel és nappal súlyos terhek alatt görnyedtek. Nem gondoltak pihenésre vagy kényelemre még akkor sem, ha szenvedések és betegségek látogatták őket. Az idő rövidsége tevékeny életet követelt és a munkások kevesen voltak.
Gyakran, ha nehéz helyzetbe kerültünk, egész éjjel komoly, tusakodó imákat küldtünk Istenhez, könnyek között könyörögve segítségért, hogy világosság ragyogjon ránk az Ő szavából. Milyen öröm és hálás boldogság
töltötte be a kutatók szívét, amikor a világosság kiáradt és a sötét fellegek szétoszlottak! Hálájuk éppoly tökéletes volt, mint amilyen komoly és vágyódó volt kiáltásuk a világosságért. Néha egész éjszaka nem tudtak aludni, mert szívük túláradt az Isten iránti szeretettől és hálától.
Azoknak a férfiaknak, akik most indulnak hirdetni az evangéliumot, nem kell már olyan nélkülözéseket átélniük, mint amilyeneket az igazság hajdani szolgái szenvedtek el. Az igazságot láncszemenként fűztük össze, amíg kialakult a világos forma, egy összefüggő lánc. Ez gondos keresést követelt. Az elkeseredett és határozott ellenállás Isten szolgáit az Úrhoz és Bibliájukhoz űzte. Az Istentől nyert világosság nekik valóban értékes volt...
A végső győzelem kivívásakor Isten nem használja fel azokat, akik a veszély és szükség idején sehol sem voltak megtalálhatók, amikor erőt, bátorságot és befolyást kért mindenki, aki szembe akart szállni az ellenséggel. Azok, akik mint hűséges katonák ellenállnak a gonosznak és védelmezik az igazságot, akik a levegőbeli fejedelemségek és hatalmasságok ellen, e világ sötétségének uraival szemben, az ég alatt lévő gonosz szellemek ellen harcolnak, hallani fogják a Mester dicsérő szavait: "Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe." (Mt. 25:21)" (Testimonies III., 320-327. o.)
Aki szem elől téveszti Istentől való függőségét, biztosan elbukik. Olyan hatalmakkal küzdünk, amelyek erősebbek nálunk. Sátán és seregei állandóan figyelnek, hogyan kísérthetnek bennünket. Saját erőnkkel és bölcsességünkkel lehetetlen ellenállnunk, ezért biztosan vereséget szenvedünk, ha szívünket elidegenítjük Istentől, s helyet adunk az önfelmagasztalásnak és a képzelt függetlenségnek.
A világ egésze sohasem fogja megismerni azt a munkát, amely Isten és a lélek között titokban folyik: a lélek benső elkeseredettségét, undorát önmaga iránt és az állandó erőfeszítéseket, hogy ellenőrizze magát - sokan lesznek azonban a világban, akik ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeit elismerik majd.
Akik az isteni dolgokban gazdag tapasztalatokat szereztek, azok vannak a legtávolabb a büszkeségtől és az önelégültségtől. Minél magasztosabb fogalma van az embernek Krisztus dicsőségéről, annál kevésbé becsüli önmagát, s érzi, hogy Isten szolgálatában a legalacsonyabb hely is megtisztelő számára.
Az Úr azt kívánja, hogy menjünk fel a hegyre, az Ő legközvetlenebb jelenlétébe. Olyan válsághoz közeledünk, amely a világ kezdete óta bármely
korszaknál jobban megköveteli a Krisztus nevét viselőktől a tökéletes megszentelődést.
Bárcsak az Úr az isteni világosság által bölccsé tenné szolgáit, hogy az előttük lévő nagy és fontos vállalkozásokon ne lenne észrevehető az emberi befolyás!
AZ INTÉS IGÉI
Krisztus így szólt tanítványaihoz: "Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." (Mt. 10:16)
Sátán támadásai az igazság védelmezőjével szemben a végső időben mindig elkeseredettebbek és határozottabbak lesznek. Amint a múltban
a főpapok és vezetők indították fel a népet Krisztus ellen, ugyanúgy az utolsó időben is a vallási vezetők szítják majd az előítéletet a korunknak szóló igazság ellen. Erőszakos cselekedetekre és ellenállásra biztatják az embereket, akik erre sohasem gondoltak volna, ha a hitvalló keresztények ellenséges magatartása az igazság ellen nem uszította volna őket.
Hogyan szálljunk szembe a támadásokkal?
Milyen úton járjanak az igazság szószólói? Birtokukban van Isten változhatatlan, örökkévaló Igéje, és hirdessék, hogy náluk van Jézus igazsága. Beszédük ne legyen nyers vagy éles. Az igazságot Krisztus szeretetével, szelídségével és jóságával adják elő. Maga az igazság ejt majd sebet, mert Isten Szava élesebb a kétélű kardnál, és a szívekbe hatol. Azok, akik tudják, hogy igazság van a birtokukban, ne adjanak kemény, megsebző kifejezések által alkalmat Sátánnak, hogy félrevezesse a lelkeket.
Mint népnek éppen úgy kell viselkednünk, amint a világ Megváltója tette. Amikor Sátánnal Mózes teste felett vetélkedett, "nem mert arra káromló ítéletet mondani" (Júdás 9), bár elég oka lett volna ezt cselekedni, és Sátán csalódott, hogy nem tudta fölébreszteni Krisztusban a megtorlás lelkületét. Elhatározta, hogy mindent, amit Jézus tett, félremagyaráz, és
a Megváltó nem akart erre alkalmat vagy mentségre okot adni neki. Jézus nem akart letérni az igazság egyenes útjáról, hogy az állhatatlanság kanyargós útjait és Sátán szándékosan hamis cselszövéseit kövesse.
Zakariás prófétánál olvashatjuk, hogy amikor Sátán teljes erejével fellépve vádolta Józsuát, a főpapot, és Krisztus ellen lázadt, az Úr így szólt
Sátánhoz: "Dorgáljon meg az Úr téged, Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-É ez?" (Zak. 3:2) Az az eljárás, ahogyan Jézus a lelki ellenséget kezelte, legyen példakép a felebarátainkkal való érintkezésünkben. Sose hozakodjunk elő sértegető vádakkal valaki ellen, és egyáltalán ne használjunk kemény, szigorú szavakat olyanokkal szemben, akik - hozzánk hasonlóan - szeretnék ismerni a helyes utat.
Tapintatos tanítás
Mindazok, akiket tanítás és példaadás által neveltek az igazságra, legyenek nagyon tapintatosak, együttérzőek, tanúsítsanak megértést azok iránt, akiknek egész írásismerete a prédikátor és a gyülekezeti tagok magyarázatából áll, és akiknek hagyományokat és meséket adtak elő bibliai igazságokként. Csodálkoznak a feltárt igazságokon, új kinyilatkoztatásnak tűnik előttük, és kezdetben még nem tudják az igazság minden pontját elhordozni. Minden új és különös, és annyira különbözik attól, amit saját prédikátoruktól hallottak - s ők hajlandók elhinni, amit prédikátoraik mondanak nekik: hogy az adventisták hitetlenek, nem hisznek a Bibliában. Ezért kell az igazságot lépésről lépésre, itt egy kicsit, ott egy kicsit előadni.
NE ZÁRJUK EL AZ UTAT!
Bárcsak mindenki, aki folyóiratainkba ír, figyelne arra, hogy ne tegyen barátságtalan megjegyzéseket és célzást, mert ezek károsan hatnak, elzárják az utat és akadályoznak bennünket munkánkban, amelyet el kell végeznünk minden emberért, a katolikusokat is beleértve. Az a feladatunk, hogy az igazságot szeretettel szóljuk, s ne a természetes szív szeretetlenségével. Ne keverjük össze a dolgokat, s ne mondjunk olyasmit, amivel ugyanazt a szellemiséget nyilvánítjuk ki, amilyennel ellenségeink bírnak. Minden éles megjegyzés kettős mértékben sújt majd bennünket, ha a hatalom azok kezébe kerül, akik azt kárunkra használják fel.
Ismételten figyelmeztetést kaptam, hogy egy szót se szóljunk mások ellen, különösen személyeket ne nevezzünk meg; az igazság érdekében egyáltalán nem lényeges ez, ellenségeinket pedig ellenünk uszítjuk vele, vagy lángra lobbantjuk szenvedélyeiket. Munkánk nemsokára véget ér, nemsokára eljön a nyomorúságos idő, amilyen még nem volt, és amelyről nem is alkothatunk fogalmat.
Az Úr azt akarja, hogy szolgái Őt, a nagy misszionáriust ábrázolják, jelenítsék meg. A hirtelen kiejtett szavak mindig károsak. A keresztény élet lényeges tulajdonságait naponként kell gyakorolni Krisztus iskolájában.
A Krisztus szolgáin nyugvó szent munka nem bízható olyanokra, akik gondolkodás nélkül ejtenek ki vagy írnak le a nyilvánosság számára szavakat, amelyeket a világban elterjesztenek és ezáltal olyan kijelentések terjednek el, amelyek soha vissza nem vonhatók. Aki súlyos ütéseket osztogat, olyan rossz szokást vesz fel, amely az ismétlések által erősödik - ezt meg kell bánni. Vizsgáljuk meg gondosan módszereinket és értelmünket, hogy meglássuk, felismerjük, miként végezzük az Isten által ránk bízott munkát, amely döntő hatású a lelkek sorsára. Óriási felelősség nyugszik rajtunk.
Sátán a pokoli eszközök egész tárházát, minden befolyását latba veti, hogy a hívők gonosz emberekkel lépjenek összeköttetésbe, és az igaz hívőknek gyors és súlyos veszteséget, szenvedést okozzanak. A sötétség fejedelme testvéreink minden kiejtett balga szavát elraktározza. Hogyan merészelnek emberi lények vigyázatlan és túlzó szavakat kiejteni, ha maga Mihály arkangyal nem mondta ki Sátán felett az ítéletet, hanem így szólt: "Az Úr dorgáljon meg!"
A nehézségeket és szenvedéseket lehetetlen elkerülnünk. Jézus mondja: "Szükséges, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által
a botránkozás esik." (Mt. 18:7) Mert botránkozások esnek, legyünk elővigyázatosak, nehogy balga szavaink vagy barátságtalan viselkedésünk által rossz irányba befolyásoljuk azok természetes kedélyállapotát, akik nem szeretik az igazságot.
A drága igazságot a maga erejében kell bemutatni. Le kell leplezni az elterjedt hamis nézeteket, amelyek a világot rabul ejtik. A legnagyobb erőfeszítések történnek, hogy a lelkeket ravasz, hamis bizonyítékok előadásával tőrbe ejtsék és az igazságtól a mesékhez fordítsák őket, s ezáltal alkalmassá váljanak nagyobb hamisságok befogadására. Ha a becsapott lelkek az igazságtól a tévelygéshez fordulnak, egy szóval se rójátok meg őket; kíséreljétek meg előttük feltárni veszélyes helyzetüket és megmagyarázni, mennyire elszomorítják cselekedeteikkel Jézust. Ezt részvétteljes szelídséggel tegyétek! Ha helyesen cselekszetek, akkor néhány elhitetett lelket ismét elragadhattok Sátántól. Ne gáncsoljátok, ne kárhoztassátok a tévelygőket, ne tegyétek nevetségessé őket, mert ha így tesztek, nem nyílnak ki szemeik és az igazságot sem teszitek vonzóvá számukra.
Ha az emberek szem elől tévesztik Krisztust és nem követik tanítási
módszereit, akkor önteltek lesznek és Sátánnal az ő saját fegyvereivel szállnak szembe. Az ellenség jól tudja azok ellen irányítani eszközeit, akik önigazultak. Jézus csak a tiszta igazság és jogosság szavait szólta.
Ha valaha szüksége volt egy népnek arra, hogy alázatosan járjon Isten előtt, úgy az az Ő gyülekezete, az Ő kiválasztott népe ebben a nemzedékben. Mindnyájan sírhatunk elménk restsége, elmulasztott alkalmaink miatt. Semmink nincs, amivel dicsekedhetnénk. Az Úr Jézust megszomoríthatjuk keménységünkkel, keresztényietlen megjegyzéseinkkel. Nekünk tökéletesnek kell lennünk Őbenne.
A parancs így szól: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit." (Ésa. 58:1) Ezt az üzenetet kell hirdetnünk, azonban legyünk elővigyázatosak; ha mások nem bírnak azzal a világossággal, amely ránk ragyog, akkor ne taszítsuk vagy kárhoztassuk őket, ne lépjünk fel velük szemben erőszakosan. Ne tévedjünk le a helyes útról, hogy a más felekezetűeknek erős oldalvágásokat osztogassunk. Sokan vannak közöttük, akik a leglelkiismeretesebb keresztények, és abban a világosságban járnak, amely rájuk ragyog - Isten munkálkodik majd értük. Azok, akiknek nagy előjogaik és kiváló alkalmaik voltak, s mégis elhanyagolták testi, lelki és szellemi erejük kiképzését és csak saját tetszésükre éltek, nem viseltek felelősségeket, nagyobb veszélyben vannak. Isten jobban megítéli őket, mint azokat, akik hitpontokban tévedtek ugyan, de igyekeztek másokkal jót tenni.
Ne gáncsoljunk másokat és ne ítélkezzünk! Ha engedjük, hogy saját megfontolásunk szerint hamis érveket hozzunk romlott szívünk és lelkiállapotunk mentségére - úgy, hogy nem ismerjük fel Isten útját és akaratát -, sokkal bűnösebbek leszünk, mint a nyilvánosan bűnt elkövetők. Nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy elítéljük azokat, akik Isten előtt kevésbé vétkesek, mint mi.
ISTEN ELŐTT NEM SZÁMÍT A TEKINTÉLY
Jézus Krisztus vallása az elfogadót nemesebb gondolkodásra és cselekvésre ösztönzi, mialatt az embereket mint Isten szeretetének tárgyait mutatja be, akiket Fia áldozatával megvásárolt. Jézus lábainál egyesülnek a gazdagok és a szegények, a műveltek és a tanulatlanok, világi rang- és kasztkülönbség nélkül. Minden különbséget elfelejtünk, ha arra tekintünk, akit bűneink átszegeztek. Annak az önmegtagadása, leereszkedése és határtalan
részvéte, aki oly fenséges helyet töltött be a mennyben, megszégyeníti az emberi büszkeséget, az önbecsülést és a társadalmi rangot. Egy tiszta vallás kinyilvánítja mennyei alapelveit úgy, hogy az igazság által megszentelteket egységbe vonja. Mindnyájan egyesülnek mint véren megvásárolt lelkek, mindannyian egyformán függnek Őtőle, aki Isten számára megváltotta őket.
Adományok
Az Úr az embernek adományokat adott, hogy azokat értékesítse. Azok, akikre az Úr pénzt bízott, hozzák az adományokat, eszközöket a Mesternek. Befolyásos férfiak és nők használják fel azt, amit Isten adott nekik.
A bölcs hozza adományát Krisztus keresztjéhez, hogy az Ő dicsőségének használjon vele.
A szegények is kaptak adományokat, amelyek talán még értékesebbek lehetnek: a jellem egyszerűsége, alázatosság, kipróbált erények, bizalom Istenben. Türelmes munkával és az Istentől való teljes függőségük által környezetüket Jézushoz, Megváltónkhoz vezetik. Együttéreznek a szegényekkel, házuk nyitva áll a lesújtott és elnyomott előtt, s világosan tanítják, hogy mi őnekik Jézus. A mennyei dicsőségre és a halhatatlanságra törekszenek, s jutalmuk az örök élet lesz.
Testvériség
Az adományok minden fajtájára szükség van, hogy tökéletes testvériséget alkossunk az emberiség között. Krisztus gyülekezete különböző képességű, más-más tehetséggel megáldott férfiakból és nőkből áll, minden társadalmi osztályból. Istennek sosem volt szándéka, hogy az emberi büszkeség feloszlassa, tönkretegye azt, amit Ő bölcsen elrendezett - a különböző lelkek és tehetségek egybeszerkesztését tökéletes egésszé. Isten nagy munkáját végezve sehol, senki ne nyilatkozzék lebecsülően senkiről, akár magasabb, akár alacsonyabb rendű emberi eszközökről van szó. Mindenkinek - ha különböző mértékben is - része van az igazság terjesztésében.
Senki se akarjon kisajátítani magának valamit, ami egyformán illet meg nagyot és kicsinyt, szegényt és gazdagot, tanultat és tanulatlant. Egyetlen fénysugarat se becsüljünk le, egyetlen sugarat se zárjunk ki, egyetlen csillogást se hagyjunk figyelmen kívül, s ne csak habozva ismerjük el ezeket. Mindenki tehet valamit az igazságért és igazságosságért. A különböző társadalmi osztályokból érkezettek felbonthatatlan egésszé kovácsolódtak
össze, s mindnyájan az emberiség nagy szövedékébe vagyunk beleszőve - nem vonhatjuk meg egymástól a munkában való részvétel jogát anélkül, hogy ez hátrányos ne volna számunkra. Ha a közösségi részvétel és hajlandóság hiányzik, akkor a gyülekezetben lehetetlen fenntartani az egészséges befolyást.
Elkülönülés
Isten előtt nincsenek kasztok, Ő minden ilyen korlátot megvet. Előtte minden Léleknek értéke van. A mások lelki üdvéért végzett munka olyan foglalkozás, amely a legnagyobb tiszteletet érdemli meg. Nem számít, hogy munkánkat milyen formában végezzük, bármelyik osztály tagjai között, akár magas-, akár alacsonyrendűek. Isten szemében ezek a különbségek nem befolyásolják az igazi értéket. Az őszinte, komoly, bűnbánó lélek - bármilyen tanulatlan legyen is - értékes Isten előtt. Saját pecsétjével látja el az embereket, miközben nem nézi a rangot, az értelmet, hanem
a Krisztussal való egység szerint ítélkezik. A tanulatlanok, az eldobottak,
a rabszolgák a legtöbbet tették, ha kihasználták az alkalmakat és előjogokat, ha értékelték a világosságot, amelyet Isten adott - így megtettek mindent, amit Isten elvárt tőlük. A világ tudatlannak nevezheti őket, Isten azonban bölcsnek és jónak tekinti ezeket az embereket, és nevük be van írva a mennyei könyvekbe. Isten előkészíti őket, hogy ne csak a mennyben, hanem a Földön is az Ő dicsőségére éljenek.
Az isteni feddés azokat éri, akik kerülik az érintkezést azokkal, akik szegények, tanulatlanok, vagy a világ nem becsüli őket, pedig ők is a Bárány életkönyvébe vannak beírva. Krisztus, a dicsőség Ura meg van elégedve
a szelídekkel és az alázatos szívűekkel, bármily alacsonyrendű is a foglalkozásuk, s bármilyen műveltségi fokon állnak.
Szolgálatra nevelés
Isten országa ügyének mily sok hasznos és megbecsült szolgája nyert már kiképzést a legegyszerűbb kötelességek végzése és a legnehezebb élethelyzetek, körülmények között! Bár Mózes Egyiptom jövendő uralkodója volt, Isten mégsem állíthatta őt közvetlenül a királyi udvarból arra
a helyre, amelyre kiszemelte. Csak miután negyven évig hűséges pásztor volt, hívta el Isten népe szabadítójául. Gedeont a csépléstől hívta el az Úr, hogy mint kezének eszköze megmentse Izráel seregét. Elizeusnak az ekét
kellett otthagynia, hogy Isten parancsát teljesítse. Ámós földműves volt, amikor az Úr üzenetet bízott rá.
Mindenkinek, aki Isten munkatársa lesz, sok nehéz és kellemetlen munkát kell elvégeznie, ezért bölcsen válasszuk meg a tanulásunk módját, jellemünkhöz és hivatásunkhoz illően.
Az ifjúság képzése
Az Úr többször feltárta előttem, hogy elővigyázatosság és a legfinomabb megkülönböztetési képesség szükséges ahhoz, hogy ifjú lelkekkel foglalkozzunk. Mindazok, akik az ifjúság nevelésében részt vállalnak, a legszorosabb összeköttetésben álljanak a Nagy Tanítóval, hogy elsajátítsák lelkületét és munkamódszerét. Olyan oktatást kell adni, amely befolyásolja a fiatalok jellemét és munkájukat, életművüket.
Tanítsuk meg a fiatalokat, hogy Krisztus evangéliuma nem tűr kasztszellemet és nem engedi meg, hogy barátságtalanul ítéljünk meg másokat, mert ezzel az önfelmagasztalást serkentenénk. A keresztény vallás sohasem alacsonyítja le elfogadóját: nem tesz durvává vagy nyerssé és barátságtalanná azokkal szemben, akikért Krisztus meghalt.
Fennáll a veszély, hogy túl sok időt és figyelmet fordítunk a társadalmi érintkezési formák és az illem elsajátítására, amit több ifjú nemigen tud hasznosítani. Veszélyes, ha a külsőségeket tartjuk fontosabbnak, vagy túl nagyra értékelünk valamely szokást. A haszon kisebb lesz a ráfordított idő és gondolatok értékénél. Azok a fiatalok, akiket úgy tanítottak, hogy az ilyen dolgokra nagyon figyeljenek, kevés figyelmet vagy együttérzést tanúsítanak más dolgok iránt - bármily jók és fontosak is legyenek azok -, ha nem egyeznek felfogásukkal.
Mindaz helytelen, ami bátorítaná az igazságtalan kritizálást, vagy azt
a hajlamot, amely minden hibát és tökéletlenséget észrevesz és leleplez. Ezek által a bizalmatlanságot és gyanút táplálják, ami ellenkezik Krisztus jellemével, és káros hatást gyakorol a lélekre. Aki ilyen dolgokkal foglalkozik, fokozatosan eltávolodik az igazi, krisztusi lelkülettől.
A leglényegesebb és helyesnek bizonyult nevelés az, amely kifejleszti
a nemesebb tulajdonságokat, biztatja az általános barátságosság szellemét, és arra ösztönzi az ifjúságot, hogy senkiről se gondoljon rosszat, nehogy félremagyarázza és rosszul ítélje meg a szavakat és a tetteket. Az ilyen nevelésre fordított idő megtermi a gyümölcsöket az örök élet számára.
Krisztus példája kárhoztatja az elkülönülést
Amióta Krisztus az emberek között időzött, mindig voltak olyanok, akik farizeusi fölénnyel különváltak, visszavonultak a világtól, s így nem lettek felebarátaik áldására.
Krisztus életében nem volt példa az önigazult vakbuzgóságra, az Ő jelleme mesterkéletlen és jóságos volt. Nincs olyan szerzetesrend a Földön, ahonnan ki nem zárták volna a szabályok áthágásáért. Minden vallásos közösségben és majdnem minden gyülekezetben vannak túlzásokra hajlamos tagok, akik kegyelmének bőkezű megnyilatkozásaiért kárhoztatták volna Őt. Visszásnak tartották volna, hogy együtt evett a vámszedőkkel és bűnösökkel, s megengedte barátainak, hogy vacsorát rendezzenek az Ő és tanítványai tiszteletére.
Azonban éppen ilyen alkalmakkor - tanítása és magatartása által - tudott azok szívéhez férkőzni, akiket jelenlétével megtisztelt. Alkalmat adott nekik, hogy megismerhessék és észrevehessék a különbséget az Ő élete, tanítása és a farizeusok tanítása között.
Azoknak, akikre Isten az Ő igazságát bízta, ugyanazzal az irgalmas lelkülettel kell bírniuk, mint amelyet Krisztus mutatott be. Ugyanolyan nagylelkűen kell cselekedniük. Legyenek jótékonyak, a szegényekkel szemben barátságot és jóakaratot tanúsítsanak, és az az érzés hassa át őket, hogy Isten sáfárai. Mindenükre - javaikra, szellemi és lelki erőikre - úgy kell tekinteniük, mint amelyek nem a sajátjaik, hanem csak kölcsönkapták, hogy Isten ügyét előmozdítsák általuk itt a Földön. Ne kerüljék az érintkezést felebarátaikkal, hanem Jézushoz hasonlóan keressék fel őket azzal a szándékkal, hogy közöljék velük azokat a mennyei ajándékokat, amelyeket Istentől kaptak.
Ne különüljetek el! Ne válasszatok ki csupán néhány embert, akikkel érintkeztek, a többieket magukra hagyva. Lehet, hogy az egyik emberben gyengeséget, a másikban balgaságot láttok, de ne tartsátok távol tőlük magatokat, ne csak azokkal találkozzatok rendszeresen, akiket majdnem tökéletesnek gondoltok.
Éppen azoknak a lelkeknek van szükségük szeretetre és együttérzésre, akiket ti elvettek! Ne hagyjatok egy gyenge lelket egyedül küzdeni, aki imáitok és segítségetek nélkül harcol szívének szenvedélyeivel - azonban vigyázzatok, nehogy ti is kísértésbe essetek! Ha így tesztek, akkor Isten nem engedi, hogy elgyengüljetek. Az Úr szerint ti talán nagyobb bűnöket
követtek el, mint azok, akiket kárhoztattok. Ne gondoljátok magatokat jámborabbnak, ne tartsátok távol magatokat ilyen gondolatok miatt az emberektől!
Krisztus isteni karjával magához ölelte az emberiséget. Isteni erejét adta az embereknek, hogy ezáltal a szegény, bűnbeteg, bátortalan lelkeket felsegítve, magasztos célok elérésére serkentse őket. Nekünk több krisztusi lelkületre van szükségünk, és arra, hogy a saját énünk elgyengüljön! Szívünknek naponként Isten megtérítő erejére van szüksége, Krisztus barátságos lelkületére, amely meglágyítja lelkünket, hogy az Ő szolgálatába állíthasson, "maga alá vessen" bennünket. Az egyetlen lehetőség arra, ha valaki igaz akar lenni, hogy a Sziklára esik és ott összemorzsolódik. Krisztus át tud alakítani titeket az Ő hasonmására, ha teljesen átadjátok magatokat neki. Ha Jézus nyomdokain akarunk haladni, akkor közel kell férkőznünk azokhoz, akik a szolgálatunkra, segítségünkre szorulnak. Meg kell nyitnunk a Bibliát értelmük előtt, tárjuk elébük Isten törvényének igényeit, a tétovázóknak olvassuk fel az ígéreteket, rázzuk fel a gondatlanokat, és erősítsük meg a gyengéket.
A VISSZAHÚZÓDÁS
A szüntelen írás és olvasás sok prédikátort alkalmatlanná tesz a pásztorságra. Teológiai tanulmányokra használják el az értékes időt, amelyet ki kellene használniuk, hogy a kellő időben segítsenek a rászorulókon. Sok prédikátor még olyan időben is, amikor egy vallási ügy áll előtérben, teljesen az írásnak szenteli magát - noha ezek az írások néha semmi összefüggésben nem állnak az elvégzendő munkával. Ilyen időben a prédikátornak az a kötelessége, hogy teljes erejét a korunknak szóló igazság, a szükséges munka előmozdítására fordítsa. Gondolatai tiszták legyenek, és irányuljanak a lélekmentésre mint legfontosabb teendőre. Ha más dolgok foglalják le, akkor sok lélek veszhet el, akik kellő oktatással megmenthetők lettek volna.
Ha a prédikátorokat az a kísértés környékezi, hogy az olvasásnak és az írásnak szenteljék magukat olyan időben, amikor más kötelességek igénylik azonnali figyelmüket, akkor legyenek erősek, tagadják meg magukat és végezzék az előttük levő munkát. Kétségkívül ez az egyik legnagyobb próba, amelyet egy kutató léleknek ki kell állnia.
A pásztori kötelességeket gyakran szégyenteljesen elhanyagolják, mert a prédikátoroknak nincs erejük, hogy feláldozzák a visszavonulás és a tanulmányozás
iránti vonzódásukat, hajlamaikat, személyes érdeklődésüket. A nyájat házanként látogassák meg, tanítsák a családokat, beszéljenek és imádkozzanak velük, és legyen gondjuk a lelkek jólétére! Ne hanyagolják el azokat, akik meg akarják ismerni hitünk alapelveit, hanem alaposan oktassák őket az igazságra.
Egyes prédikátorok, akiket a családfők meghívtak, látogatásuk órái alatt egy szobába visszavonulva olvasási és írásszenvedélyüknek hódoltak.
A család, amelynek vendégei voltak, semmi hasznot nem nyert látogatásukból. A vendégszeretetet elfogadták - anélkül, hogy hasonló értékű viszonzást nyújtottak volna, az olyannyira szükséges munkát végezve.
A lelkeket a társas érintkezés során könnyen elérhetjük. Azonban sok prédikátor retteg a látogatásoktól - a társadalmi szokásokat nem ápolták,
a barátságos lelkületet nem sajátították el, amely megkönnyíti az emberek szívéhez vezető út megtalálását. Aki elkülönül az emberektől, nem tud segíteni rajtuk. Egy ügyes orvosnak ismernie kell a különböző betegségek természetét és az emberi test felépítését. Pontosan kell kezelnie betegeit. Tudja, hogy a tétovázás veszélyes. Ha tapasztalt kezét a beteg ütőerére teszi és a betegség jeleit gondosan megfigyeli, akkor korábban megszerzett ismeretei arra képesítik, hogy a betegség fajtáját felismerve előírja a kezelést, amely megakadályozza a baj továbbterjedését. Amint az orvos a testi betegségeket kezeli, úgy szolgáljon a prédikátor a bűnbeteg lelkeknek. És munkája annyival fontosabb az orvosénál, amennyivel értékesebb az örök élet az itteni életnél. A prédikátor különböző vérmérsékletű emberekkel találkozik majd; meg kell ismernie a családtagokat, akik hallgatják tanítását, hogy tisztán lássa, melyik eszköz lesz a legjobb a helyes módon történő befolyásolásra.
A PRÉDIKÁTOROK ÉS AZ ÜZLET
A hithirdetők nem végezhetnek Istennek tetsző munkát, ha egyidejűleg kiterjedt személyes üzleti vállalkozásaik terheit is hordozzák. Erőik elforgácsolása elhomályosítja ítélőképességüket a lelki dolgokban. Szívüket és értelmüket mind jobban lekötik a földi dolgok, mialatt Krisztus szolgálata a második helyre szorul. Istenért végzett munkájuk a körülményekhez igazodik - ahelyett, hogy a körülményeket Isten követelményeinek megfelelően irányítanák.
Isten szolgájának teljes tetterejére szüksége van magasztos hivatásának
végzése közben. Legjobb erői Istent illetik meg. Ne foglalkozzék merész vállalkozással, sem másmilyen üzlettel, amely elvonhatná magasztos feladatának teljesítésétől. Pál kijelentette, hogy "egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta". (II. Tim. 2:4) Így hangsúlyozta az apostol a prédikátor teljes odaadásának szükségességét a Mester szolgálatában.
Az az evangélista, aki teljesen Istennek szentelte magát, nem vesz részt üzleti ügyekben, mert az akadályozná szent hivatásában. Hiszen nem földi dicsőségre vagy vagyonra pályázik, hanem egyetlen vágya, hogy az Üdvözítőről beszéljen, s az embereket az örök élet kincseivel gazdagítsa.
A prédikátornak nem az a legfőbb vágya, hogy földi kincseket gyűjtsön, hanem hogy a közömbösök és hitetlenek figyelmét az örök valóságokra irányítsa. Ha felkérik, hogy busás nyereséggel járó vállalkozásokban vegyen részt, a kísértésekre így válaszol: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mk. 8:36)
Sátán ezzel a csábítással járult Jézushoz, jól tudva, hogy ha az Üdvözítő hallgat indítványára, a világot nem válthatja meg. Noha leplezetten, de ma is ezzel a kísértéssel surran Isten szolgáihoz, mivel nagyon jól tudja, hogy mindazok, akik engednek a csábításnak, hűtlenné válnak kötelességeikhez.
Isten nem akarja, hogy szolgái vagyon után törekedjenek. Pál erre vonatkozólag így írt Timótheusnak: "Minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, azokat kerüld; hanem kövesd az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget." (I. Tim. 6:10-11) Példaadással ugyanúgy, mint tanítás által, Krisztus követe mutassa és mondja meg "azoknak, akik gazdagok a világon, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a mi tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet". (I. Tim. 6:16-17)
A prédikátorok nem tudnának a munka terheivel egyidejűleg egy birtokot vagy más üzleti vállalkozást vezetni - olyasmit tenni, ami gondolataikat földi javakra irányítja. Lelki ítélőképességük ezáltal eltompul, Isten országa ügyének szükségleteit nem tudják megbecsülni, s ezért célkitűzéseik helytelenek, munkájuk nem megfelelő és nem viszi előre Isten ügyét. A prédikátor teljes odaszentelődésének hiánya nemsokára az egész munkaterületen
észrevehető lesz. Ha saját mércéje alacsony szintű, akkor másokat sem tud arra serkenteni, hogy magasabbra törekedjenek.
Telek- és részvényspekuláció
Az Úr nem tudja nevét megdicsőíteni olyan prédikátorok által, akik Istennek és a Mammonnak is szolgálnak. Senkit se beszéljünk rá, hogy pénzét bányarészvényekbe vagy telekvásárlásba fektesse azért, mert a befektetett tőke rövid idő alatt megkétszereződik. Üzenetünk erre az időre ez: "Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a szívetek is." (Lk. 12:33-34)
Közvetlenül az izráeliták Kánaánba való bevonulása előtt Sátán megkísérelte, hogy elhitetve bálványimádásra bírja őket, s ezáltal előidézze pusztulásukat. Ma is ugyanez a módszere. Vannak fiatalemberek, akiket Isten a munkatársaivá választana, de ők elmerültek ingatlanszerző szenvedélyükbe és eladták az igazság iránti érdeklődésüket világi előremenetelük érdekében.
Sokan vannak, akik visszavonulnak Isten szolgálatától, mert világi nyereség után sóvárognak. Sátán arra használja fel őket, hogy másokat tévútra vezessenek. A kísértő úgy közeledik az emberekhez, mint Krisztushoz: a világ dicsőségét mutatja nekik, és ha eredményesek az üzleti életben, akkor mohón még több nyereség után vágynak - elveszítik az igazság iránti szeretetüket, lelki életük elhal. A hervadhatatlan örökség, a Jézus iránti szeretet elhomályosul előttük a világ múló örömei miatt.
"Az emberek ritkán emelkednek magasabbra, mint prédikátoraik. A világ iránti szeretet lelkülete félelmetes befolyást gyakorol másokra. Az emberek mentséget keresnek hiányosságaikra, hogy így palástolják saját világszerető lelkületüket. Megnyugtatják lelkiismeretüket, azt gondolva, hogy szerethetik a földi dolgokat és közömbösek lehetnek a lelki dolgok iránt, mert prédikátoraik is ezt teszik. Megcsalják saját lelküket és megmaradnak a világgal való barátságban, amelyről az apostol kijelenti, hogy "ellenségeskedés Istennel". A prédikátorok legyenek példaképei a nyájnak!
A lelkek iránti halhatatlan szeretetről tegyenek bizonyságot, és ugyanolyan hűséget tanúsítsanak, mint amilyet a nép között szeretnének látni." (Testimonies II., 645-646. o.)
"Egyre inkább közeledünk az idők végéhez. Ne csak tanítani akarjuk az igazságot a szószékről, hanem éljünk annak megfelelően vándorutunkat járva. Alaposan vizsgáljátok meg üdvreménységetek alapját! Miközben mint az igazság hírnökei, mint őrök álltok Sion falán, nem foglalkozhattok üzleti ügyekkel, ez nem állhat érdeketekben, mert így nem tudjátok eredményesen végezni a kezetekre bízott szent munkát. Ahol emberek lelkéről van szó, ahol örök dolgok forognak kockán, nem oszthatjuk meg az érdeklődésünket anélkül, hogy kárt szenvednénk." (Testimonies V., 530. o.)
ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ