Ellen G. White írásai - Az evangélium szolgái

Módszerek

  MUNKÁNK A VÁROSOKBAN

  Az üzenet hirdetésében a nagyvárosokban Krisztus különböző tehetségű szolgái sokféle tevékenységet találhatnak. Mindegyikük különböző módon munkálkodhat. Az Úr azt kívánja, hogy a városokban a különböző képességű emberek együttes erővel munkálkodjanak. Munkájuk végzésénél mindnyájan Jézusra tekintsenek, és ne bízzák magukat emberi bölcsességre, nehogy tévútra vezessék őket. Mint Isten munkatársainak, legyen gondjuk arra, hogy egyetértsenek egymással, gyakran tanácskozzanak egymás között, és komolyan, egy szívvel-lélekkel munkálkodjanak. Jézustól kérjenek bölcsességet, és ne bízzák magukat egyedül az emberek vezetésére.
  Az Úr néhány prédikátornak olyan képességet adott, hogy sok hallgatót tud megszólítani és lekötni. Ez sok tapintatot és ügyességet igényel.
  A jelenkor városaiban, amelyek annyira vonzók és oly sok szórakozást nyújtanak, nem lehet az embereket a megszokott módon Istenhez vonzani. Az elhívott prédikátornak nagy erőfeszítéssel kell a tömeg figyelmét lekötni. Ha sok embert sikerül meghívniuk, akkor egészen rendkívüli üzenetet kell hirdetniük, hogy a hallgatókat felrázzák és intsék. Minden elképzelhető eszközt használjanak fel, hogy az igazság tisztán és érthetően álljon a hallgatóság előtt. A jelenvaló igazságot egyszerűen és határozottan kell előadni, hogy a hallgatóságot lekössék, és vágy keljen bennük az Írás megismerésére.
  Mindazok, akik az Úr munkáját végzik a városokban, a nép tanítása érdekében, csendes, állhatatos és önfeláldozó erőfeszítéseket tegyenek. Ha

  komolyan törekszenek arra, hogy hallgatóik érdeklődését lekössék és megtartsák, gondosan kerüljék a feltűnés legkisebb látszatát is. A tékozlás és
  a külsőségek korában, amikor az emberek a látványosságot a siker tartozékának vélik, Isten kiválasztott hírnökeinek közölni kell, hogy balgaság szükségtelenül pénzt kiadni a cél elérésére. Ha egyszerűen, alázatosan és bátorító méltósággal munkálkodnak és közben minden látványosságot kerülnek, akkor szolgálatuk maradandó befolyást gyakorol hallgatóira.
  Igaz, hogy szükséges értelmes módon pénzt kiadni az összejövetelek reklámozására és a munka határozott előrevitelére. Krisztus szolgájának ereje mégsem ezekben a külsőségekben található, hanem az Istentől való bizalomteljes függőségben, a segítségért Hozzá küldött legkomolyabb imában, az Ő szava iránti engedelmességben. Több ima, több Krisztushoz való hasonlóság, több Isten akaratával való megegyezés kell, hogy Isten munkáját uralja. Külső pompa és tékozló kiadások nem fogják a munkát elvégezni.
  Isten munkája hatalommal haladjon előre. A Szentlélek keresztségére van szükségünk. Meg kell értenünk, hogy népének soraiba Isten tehetséges és befolyásos férfiakat hoz majd, akik a világ megintésében kiveszik részüket. Nem mindenki törvényszegő és istentelen, aki a világban él. Istennek még sok ezer teremtménye van, akik nem hajtottak térdet Baál előtt. Istenfélő férfiak és nők vannak a bukott egyházakban. Ha nem így volna, akkor nem kaptunk volna ilyen üzenetet: "Leomlott, leomlott a nagy Babilon... Fussatok belőle én népem." (Jel. 18: 2, 4) Sok őszinte szív sóvárogja a mennyből jövő élet leheletét. Felismerik majd az evangélium szépségét és egyszerűségét, ha azt Isten szavához méltó tisztasággal hirdetik számukra.

  Az egészségügyi reform alapelveinek tanítása

  Népünkre azt a munkát bízták, hogy az egészségügyi reform alapelveit ismertessük. Sokan azt gondolják, hogy az étkezés kérdése nem olyan fontos, hogy azt az evangélium szolgálatához kapcsoljuk. Ez azonban nagy tévedés. Isten szava kijelenti: "Akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek." (I. Kor. 10:31) A mértékletesség kérdése, mindazzal, amit magában foglal, fontos szerepet játszik a megváltási tervben.
  Városi missziónkhoz legyenek alkalmas termeink, ahová meghívhatjuk

  az érdeklődőket az Ige további tanulására. Ezt az életfontosságú feladatot olyan erőtlenül végeztük, hogy bizonyságtételünk az emberek lelkére kedvezőtlen benyomást gyakorolt. Minden, amit teszünk, kedvezően mutassa be az igazság Szerzőjét, és a harmadik angyali üzenet igazságainak szentségét és fontosságát méltóan képviseljük.
  Az egészségügyi reform munkája az Úr eszköze, amely által a világ szenvedéseit akarja csökkenteni és gyülekezeteit megtisztítani. Ezért tanítsátok a népet, hogy Isten segítői lehetnek, ha együttműködnek a Mesterrel a testi és szellemi egészség helyreállításán. Ez a mű a menny pecsétjét viseli, és megnyitja majd az ajtót a többi drága igazság előtt. Ez olyan lehetőség, ahol mindenki dolgozhat, aki értelmes módon akar ehhez a munkához tartozni.
  Ezzel az üzenettel bíztak meg: Tartsátok az egészségügyi reform munkáját előtérben, és oly érthetően mutassátok be annak értékét, hogy az általános érdeklődés észrevehető legyen. Az ártalmas ételektől és italoktól való tartózkodás az igazi vallás gyümölcse. Aki megtért, minden egészségtelen szokását feladja, és egészségtelen hajlamait, kívánságait tökéletes önmegtartóztatással győzi le.

  A gazdagok közötti tevékenység

  Krisztus szolgái éppolyan hűségesen munkálkodjanak a városokban a gazdagokért, mint a szegényekért és alacsony sorsúakért. Sok jómódú ember van, aki fogékony az evangélium üzenetének befolyására, és aki - ha
  a Bibliát mint a keresztény élet és hit egyedüli forrását mutatják be neki
  - a Szentlélek indítására megnyitja majd a kaput az evangélium előtt. Élő hitet tanúsítanak majd Isten szava iránt, és a rájuk bízott eszközöket használni fogják, hogy elkészítsék az Úr útját és Istenünknek egyenes pályát készítsenek a sivatagban.
  Évekig az a nehéz kérdés lebegett szemünk előtt, hogy hogyan tudunk megfelelő és elegendő eszközt előteremteni, hogy missziónkat, amelyet az Úr nyitott meg előttünk, fenntartsuk? Tanulmányozzuk az evangélium világos parancsait, és meglátjuk a honi és külmissziók szükségleteit. A jelek és a gondviselés kinyilatkoztatott eszközei egyesülnek, hogy ösztönözzenek bennünket a beteljesülésre váró munka elvégzésére.
  Az Úr azt kívánja, hogy gazdag emberek is megtérjenek, és mint az Ő segítő keze cselekedjenek, hogy másokat elérhessenek. Azt szeretné, hogy

  olyanok, akik a reformáció és megújulás munkájában segíthetnének, az igazság drága fényét meglátva, jellemben átalakítva odavezettessenek, hogy a rájuk bízott tőkét Isten szolgálatába állítsák. A nekik juttatott eszközöket használják fel a jóra és az evangélium útjának egyengetésére, hogy ezáltal az minden osztálynak - közel és távol - hirdettessék.
  Nem fogják értékelni a mennyet a világ bölcsei? Ó, igen; ott békét, nyugalmat és felüdülést találnak majd minden felületeskedés, becsvágy és önszolgálat után. Serkentsétek őket, hogy keressék a békét, boldogságot és örömet, amit Krisztus oly szívesen ajándékoz nekik. Bíztassátok őket, hogy figyelmüket a halandók által elérhető legnagyobb ajándékra, Krisztus igazságosságának ruhájára irányítsák, biztosítva azt a maguk számára. Jézus egy isteni életet és egy minden értéket felülmúló, örök, fontos dicsőséget ajánl nekik. Ha elfogadják Krisztust, akkor olyan tiszteletet érnek el, amelyet a világ nem adhat, sem el nem vehet. Meglátjátok majd, hogy Isten törvényeinek megtartása nagy jutalmat rejt magában.
  Az irgalmas Megváltó azt parancsolja szolgáinak, hogy gazdagokat és szegényeket egyaránt hívjanak a nagy vacsorára. Menjetek ki az országutakra és az ösvényekre, és kitartó, határozott erőfeszítésekkel késztessétek őket a bejövetelre. Evangéliumi prédikátorok, menjetek a világ gazdagjaihoz, és hozzátok be őket az igazság vacsorájára, amelyet Krisztus készített számukra. Ő, aki drága életét áldozta érettük, így szólt: "Hozzátok be őket, és ültessétek az én asztalomhoz, és én szolgálni akarok nekik."
  Krisztus szolgái, lépjetek összeköttetésbe ezzel az osztállyal! Ne menjetek el mellettük, mintha reménytelenek volnának! Győzzétek meg őket és erőfeszítéseitek gyümölcseiként embereket láttok majd a mennyben, akik mint megkoronázott győzők, éneklik a győztes diadalénekét. "Fehérben fognak velem járni - mondja az Első és az Utolsó -, mert méltók arra." (Jel. 3:4)
  Igen keveset fáradozunk azokért a férfiakért, akik a világban felelős állásokat töltenek be. Sokan közülük jó képességekkel rendelkeznek; gazdagok és befolyásosak. Ezek értékes adományok, amelyeket az Úr bízott rájuk, hogy szaporítsák azokat és használják fel mások áldására.
  Kíséreljétek meg a tehetős emberek megmentését. Kérjétek őket, hogy az Úrtól kapott kincseikből juttassanak vissza egy részt, hogy ezáltal
  a nagyvárosokban befolyásos központokat rendezhessünk be, ahonnan
  a bibliai igazság a maga egyszerűségében eljuthasson a néphez. Győzzétek meg arról őket, hogy tegyék kincseiket az Úr oltárára, hogy szolgáinak módjukban álljon jót tenni és dicsőségét előmozdítani.

  Munkaerőink számának növelése

  A hadsereg ereje többnyire a sorkatonaság képességétől függ. Egy bölcs tábornok utasítja tisztjeit, hogy minden katonát aktív szolgálatra képezzenek ki. Arra törekszik, hogy mindegyiknél a legmagasabb teljesítőképesség fejlődjék ki. Ha csak egyedül a tisztjeire támaszkodhatna, sohasem tudna eredményes csatát vívni. Ő azonban seregének minden emberére, azok hűséges és fáradhatatlan szolgálatára számít. A felelősség nagymértékben a sorkatonákon nyugszik.
  Így van ez Immánuel fejedelem seregében is. Tábornokunk, aki még nem vesztett csatát, önkéntes, hű szolgálatot vár azoktól, akik zászlaja alá sorakoztak. Elvárja, hogy a végső küzdelemben, amely most a jó és a gonosz hatalmak között folyik, mind a prédikátorok, mind a laikusok részt vegyenek. Minden harcosának minden pillanatban készen kell lenni, hogy hűséges szolgálatot végezzen, felelősségének teljes tudatában.
  A gyülekezet lelki vezetője találjon eszközöket és utakat, hogy a gyülekezet minden tagja részt vállalhasson Isten munkájában. Ez a múltban gyakran másként történt. A terveket - hogy adottságát mindenki tevékenyen felhasználhassa a szolgálatban - rosszul készítették, és nem hajtották végre tökéletesen. Csak kevesen ismerik fel, hogy ezáltal milyen sok idő és lehetőség ment veszendőbe.
  Isten országa ügyének vezetői - mint bölcs tábornokok - készítsenek terveket a munkára. Terveik közben adjanak különleges tanítást a laikusoknak, hogy miként dolgozhatnak barátaikért és szomszédaikért. Isten munkáját a Földön addig nem lehet bevégezni, amíg gyülekezeteink tagsága nem gyülekezik újból munkára, és nem egyesíti erőit a prédikátorokkal és a gyülekezeti tisztviselőkkel.

  Kereskedelmi központok

  "Napjainkban, amikor annyit utaznak, több alkalom kínálkozik, hogy mindenféle társadalmi osztályú és nemzetiségű férfival és nővel összeköttetésbe kerüljünk, úgy mint Izráel idejében. A nagy közlekedési ütőerek megezerszereződtek. Isten csodálatosan készítette elő az utat. A sajtó rendelkezésünkre áll a maga sokfajta teljesítményével. Bibliák és iratok - amelyek sok nyelven teszik közzé a jelenvaló igazságot - vannak a kezünkben, és ezeket gyorsan elszállíthatjuk a világ minden országába.
  Azoknak a keresztényeknek, akik a forgalmas kereskedelmi központokban

  laknak, különleges lehetőségük van. Otthonaikban, szomszédaik között a hívők e városokban sokat fáradozhatnak Istenért.
  A világhírű üdülőhelyeken és vasúti csomópontokon, amelyek a gyógyulást és szórakozást keresők ezreivel zsúfoltak, legyen állandóan prédikátor és könyvevangélista, akik tudják hogyan lehet a tömeg érdeklődését lekötni. Ezek a szolgák minden lehetőségre figyeljenek, hogy előadhassák a jelen időre szóló üzenetet, és ha lehetséges, tartsanak összejöveteleket. Minden alkalmat ragadjanak meg, hogy szóljanak a néphez. A Szentlélek erejével hirdessék Keresztelő János üzenetét: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" (Mt. 3:2) Isten szavát világosan, hatalommal tárjuk fel, hogy akinek füle van a hallásra, hallgassa az igazságot. Ily módon a jelenvaló igazság üzenete eljut azokhoz, akik még nem ismerik, és elviszik otthonaikba a világ minden részében.
  Hirdetnünk kell az embereknek Isten utolsó, intő üzenetét, és menynyire komolynak kell lennie ezért Biblia-tanulmányozásunknak és buzgalmunknak, hogy a világosságot terjeszthessük! Vajha minden lélek, aki elfogadta Isten világosságát, igyekezne azt másoknak is átadni! Krisztus szolgái menjenek házról házra, tárják fel a Bibliát az embereknek, terjesszenek iratokat, és egyúttal beszéljenek másoknak arról a világosságról, amely lelküket felüdítette. Bölcsen osszanak szét kisebb iratokat a vonaton, az utcán, a tengert átszelő hajókon és a postán.
  Megbízást kaptam, hogy prédikátorainkat a megmunkálatlan területekre irányítsam, és kérjem őket, hogy használjanak ki minden lehetőséget arra, hogy utak nyíljanak az igazság hirdetése előtt. Néhány városban, ahol az Úr visszajövetelének üzenetét már hirdettük, kénytelenek vagyunk a munkát újrakezdeni, mintha az új terület volna. Mikor lesznek a parlagon levő helyek és bedolgozatlan városok megmunkálva? Minden halogatás nélkül sok helyen kezdődjön meg a magvetés." (Testimonies IX., 109-123)

  TANÁCSOK A NAGYVÁROSI MUNKÁHOZ

  Még nagy munkát kell elvégeznünk, hogy a jelenvaló igazságot mindazokkal közölhessük, akik vétkeik és bűneik miatt halottak. Az Isten által elhívott férfiak megrázó üzeneteket fognak hirdetni, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a népet intsék és felrázzák. Ha egyeseknek az intés rosszul esik, és a világosságot valamint a bizonyítékokat elvetik, ez azt igazolja, hogy a jelenkorra adott üzenetnek megpróbáló ereje van.

  Ezt az üzenetet szokatlan módon hirdetik majd. Isten ítéletei nyilvánulnak meg az országban. Mialatt a városokban missziókat állítunk fel, hogy iratterjesztők, Biblia-munkások és gyakorlati orvos-misszionáriusok dolgozzanak azon, hogy különböző osztályokat érjenek el, a nagyvárosokban dolgozzanak felszentelt evangélisták, akik hirdessék olyan határozottan az üzenetet, hogy hallgatóikat magukkal ragadják.
  Itt az ideje, hogy döntő erőfeszítéseket tegyünk olyan helyeken, ahol az üzenetet még nem hirdettük. Hogyan végezzük az Úr munkáját? Minden helyre hatoljatok be, egy szilárd alapot fektessetek le a maradandó munkához. Az Úr módszereit kövessétek. Ne hagyjátok magatokat a külső látszat által megfélemlíteni, bármily keveset ígérő is az eredmény. Úgy mozdítsátok elő az Úr dolgát, ahogy azt Ő kívánja. Hirdessétek az Igét, és Isten meggyőzi a hallgatókat Szentlelke által. Az Igében ezt olvassuk: "Azok pedig kimentek, prédikáltak mindenütt, az Úr együtt munkálkodott velük és megerősítette az igét a jelek által, amelyek követték őket." (Mk. 16:20)
  Sok munkás úgy dolgozik, hogy házról házra járva Biblia-felolvasásokat tart a családokban. A kegyelemben való növekedésüket az Isten akarata alá való rendelésükkel tanúsítják. Ily módon gazdag tapasztalatokat szereznek majd. Amint Krisztus igéjét hitben elfogadják, bíznak benne, engedelmeskednek neki, a Szentlélek munkája nyilatkozik majd meg életükben. Fáradozásaikban rendkívüli komolyság nyilvánul meg és olyan hit, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Életükben
  a Lélek gyümölcsei látszanak majd meg.
  Szükségesek azok a tanítások, amelyeket városi misszióink adhatnak. Az a Lélek aki a munka alapítását vezette, megerősít, hogy szolgálatotokat elvégezhessétek. Tanítsátok a népet az Úr útjára ima, a hit gyakorlása és
  a Szentírás megnyitása által, és olyan gyülekezetet fogtok felépíteni, amely a sziklán, Jézus Krisztuson épült fel.
  Szolgáljatok alázattal. Soha ne emelkedjetek Krisztus evangéliumának egyszerűsége fölé. Nem a világias fejtegetés művészetével, hanem Krisztusnak, mint a bűnbocsátó Üdvözítőnek a felmagasztalásával fogtok eredményesen lelkeket menteni. Ha alázatosan és a szív szelídségével munkálkodtok Istenért, akkor kinyilatkoztatja majd magát nektek.

  Kerüljük a látványosságot

  Prófétikus térképek, jelképek és különböző ábrázolások alkalmazásával
  a prédikátor tisztán és érthetően tudja az igazságot előadni.

  Ez olyan segítség, amely Isten Igéjével összhangban van. Ha azonban a prédikátor olyan nagy költséget okoz, hogy mások nem kaphatnak elegendő eszközt a kincstárból emiatt, hogy területüket ellássák, akkor ez nem egyezik Isten tervével.
  A munkát a nagyvárosokban Krisztus példája szerint végezzük, ne mesterkélt előadásmód szerint. Ez nem dicsőíti Istent, a Krisztus szeretete által előadott igazság azonban annál inkább.

  Hogyan szólítsuk meg hallgatóinkat?

  Ne fosszátok meg az igazságot méltóságától és befolyásától az előadások olyan bevezetése által, amelyek inkább világiasak, mint mennyeiek. Adjátok tudtára hallgatóitoknak, hogy nem azért tartjátok az összejöveteleket, hogy zenével vagy más külsőségekkel kápráztassátok el őket. Azért hívtátok őket, hogy az ünnepélyes igazságot hirdessétek számukra, megintve, felrázva őket halálos álmukból, amely az énnek kedvező gondolkodásukból származott. Az egyszerű igazság olyan, mint egy kétélű, éles kard. Az igazság megismerése ébreszti fel azokat, akik bűneikben és törvényszegéseikben halottak.
  Krisztus az életét adta, hogy az embereket megmentse a bálványimádástól és az önzéstől. Ő példát hagyott mindazoknak, akik vállalják az evangélium szolgálatát. Isten szolgáinak korunkban ünnepélyes igazságokat kell hirdetniük. Cselekedeteik, módszereik és terveik álljanak összhangban az üzenet fontosságával. Ha az Igét Krisztus tanítása szerint képviselik, akkor hallgatóikat az általuk hirdetett igazságok megragadják majd, és meggyőződnek arról, hogy ez az élő Isten Igéje.

  Külsőségek az istentiszteleten

  Ne kövessenek világi módszereket az Úr követei az emberek megközelítésében. Ha összejöveteleket tartanak, ne függjenek világi énekesektől, és az érdeklődést ne színpadias látványossággal ébresszék fel. Hogyan tudnának azok az emberek lélekkel és értelemmel énekelni, akiket nem érdekel az Isten szava, akik sohasem olvasták Igéjét őszinte vággyal, hogy megértsék annak igazságait? Hogyan lehetne szívük összhangban a szent ének szavaival? Hogyan tudna a mennyei kórus egyesülni a zenével, ha annak előadása csupán formalitás?
  A formai istentiszteletek káros hatását nem tudjuk eléggé hangsúlyozni;

  másrészt, az igazi istentisztelet nagy áldásának leírására nem találunk kellő szavakat. Ahol az emberek szívvel-lélekkel énekelnek, ott mennyei énekesek kapcsolódnak be a háladalokba. Isten adományaival képessé tett bennünket, hogy munkatársai lehessünk, azt akarja, hogy szolgái képezzék ki hangjukat, hogy mindenki számára érthetően beszéljenek és énekeljenek. Nem a hangos ének lényeges, hanem a hang tisztasága és a helyes, érthető kiejtés. Szakítsatok időt hangotok kiképzésére, hogy Istent dicsőítő éneketek lágy hangú és ne kemény legyen; süvítő hangok ne üssék meg a füleket. Az éneklés Isten ajándéka; használjátok fel azt Isten dicsőítésére.
  Válasszatok ki embereket, akik az összejöveteleken az éneket vezetik és jól kezelt hangszerek kísérjék őket. Ne tiltsuk munkánkban a hangszerek használatát. Gondosan szervezzük meg az istentiszteletnek ezt a részét. Istent dicsőítjük, ha a közös éneklésben a gyülekezet minél több tagja részt vesz. Olyan gyakran egyesüljön a gyülekezet az éneklésben, amilyen gyakran csak lehet.

  Az igazság helyeslése

  Ha az igazság előadására törekszetek, gyakran felkeltitek az ellenállást; azonban, ha vitával szálltok szembe az ellenállással, csak erősödik az, és ezt nem engedhetitek meg. Ragaszkodjatok az igenléshez. Isten angyalai őrködnek felettetek, és megértetik veletek, hogyan legyetek hatással azokra, akiknek ellenállásával vonakodtok vitával szembeszállni. Ne időzzetek negatív kérdéseknél, amelyek felmerülhetnek, hanem gyűjtsétek össze elmétekben az igenlő igazságokat, amelyeket szorgalmas kutatás, komoly ima és szívből jövő átadás által mélyen magatokba véshettek. Tartsátok lámpásaitokat készen és égve, szórjatok fénysugarakat mindenfelé, hogy az embereket - ha látják jó munkátokat - mennyei Atyátok dicsőítésére vezethessétek.
  Ha Krisztus a kísértések pusztájában nem tartott volna ki szigorúan az igazság igenlése mellett, akkor mindazt elvesztette volna, amit meg akart nyerni. Az Ő módszere a legjobb számunkra is, hogyan lépjünk fel ellenfeleinkkel szemben. Csak megerősíthetjük bizonyítékaikat, ha az általuk mondottakat ismételjük. Csak az igazságot helyeseljétek. Lehetséges, hogy épp az az ember, aki ellene szólt, megszívleli majd szavaitokat, és az igazsághoz fordul, amely megvilágítja az elméjét. Gyakran mondtam testvéreimnek:

  ellenfeleitek munkátokról hamisan nyilatkoznak majd. Ne ismételgessétek szavaikat, hanem indokoljátok az élő igazságot, és Isten angyalai megnyitják majd az utat előttetek. Értelmesen végezzük munkánkat. Ne izgassuk fel magunkat, vagy bűnös érzések feléledését se engedjük meg. Krisztuson sem lettek úrrá ilyen érzések. Ő a példaképünk mindenben. A reánk bízott munkához mennyei, szent, alázatos bölcsességre van szükségünk és nem az énünkre. Arra van szükségünk, hogy határozottan ragadjuk meg az isteni erőt.
  Azok, akik az igazságtól elestek, eljönnek gyülekezeteinkbe, hogy figyelmünket eltereljék arról a munkáról, amelyet az Úr akar elvégeztetni. Nem tehetitek, hogy fületeket az igazságtól a mesékhez fordítsátok. Ne pazaroljatok időt annak meggyőzésére, aki munkátokat gyalázza, hanem nyilvánítsátok ki, hogy Jézus Krisztus lelke vezérel benneteket, és Isten angyalai a helyes szavakat fogják ajkaitokra adni, hogy ellenfeleitek szívét elérhessétek. Ha azonban ők betolakodnak az összejövetelre, akkor azok, akik értelmesek, felismerik majd, hogy ti képviselitek az igazságot. Ezért úgy szóljatok, hogy nyilvánvaló legyen, Jézus Krisztus szól általatok.
  Vannak olyanok, akik az éneklés különleges adományával rendelkeznek, és vannak idők, amikor egy dal vagy énekkar által üzenet adatik. Ritkán forduljon elő az, hogy az éneklésbe csak kevesen kapcsolódnak bele. Az énektehetség fontos adomány, ezért Isten akarata szerint mindenki ápolja azt és használja fel az Ő dicsőítésére.

  ORVOSI MISSZIÓMUNKA A NAGYVÁROSOKBAN

  Az evangéliumi orvosi missziószolgálatot körültekintően és alaposan végezzük. A lélekmentés ünnepélyes, szent műve határozott, mély és felemelő módon történjék. Hol vannak a munkaerők? Megtért férfiak és nők legyenek a vezetők, akik széles látókörűek, és különbséget tudnak tenni
  a jó és a rossz között. Jó ítélőképesség kell ahhoz, hogy erre a szolgálatra megfelelő embereket alkalmazzunk, olyan személyeket, akik szeretik Istent és alázatosan járnak előtte, akik hatásos eszközök lehetnek Isten kezében, hogy szándékát - emberek felemelését és megmentését - végrehajtsák.
  Az orvosok az evangélium szolgálatában úttörő munkát végezhetnek.
  A prédikátor munkájának egybe kell forrnia az övékkel. A keresztény orvos tekintse munkáját a prédikátoréval egyenlőnek. Kétszeres felelősséget

  visel, mert benne az orvos és az evangélista egyesült! Szent és szükséges munkát kell végeznie.
  Az orvos és a prédikátor legyen tisztában azzal, hogy ők ugyanabban
  a munkában szolgálnak. Tökéletes egyetértésben dolgozzanak. Tanácskozzanak együtt. Egységük tanúsítsa, hogy Isten az Ő egyszülött Fiát adta, hogy megmentse mindazokat, akik Benne mint személyes Megváltójukban hisznek.
  Azok az orvosok, akik az általános képzettségű orvosoknál nagyobb ismeretre tettek szert, a nagyvárosokban szolgálják az Urat. Kíséreljék meg megnyerni a magasabb köröket. Azok, akik az evangélizációs munkát az orvosi munkával összekötik, hivatásukban éppoly magasan állnak, mint lelki munkatársaik. Fáradozásaikat ne csak a szegény sorsúakra terjesszék ki. Az előkelőbb rétegeket nagyon elhanyagolták. Sokat fogunk az utóbbiak között találni, akik az igazságot elfogadják, mert az igazság következetességét, az evangélium felségességét mutatja be. Néhány tehetséges férfi akit ilyen módon nyertek meg, belép majd az Úr munkájába.
  Az Úr felszólít mindenkit, aki felelős állásban van, mindenkit akire értékes adományait bízta, hogy tehetségét és eszközeit értékesítse szolgálatában. Munkásaink tárják fel világos munkatervüket e férfiak előtt, és mondják meg nekik, hogy mire van szükségünk, hogy a szegényeken és rászorulókon segítsünk és a munkának szilárd alapot vessünk. Egyeseket közülük a Szentlélek indít majd, hogy javaikat az Úrnak adják, hogy ezáltal Isten munkáját előmozdítsák.
  Szándékát hajtják végre azáltal, hogy segítenek a nagyvárosokban befolyásos központokat létrehozni. Érdeklődő munkások lesznek, akik felajánlják magukat a missziómunka különböző ágaiban.

  Egészségügyi munka

  "Létesítsetek egészséges éttermeket. Azonban ezt a munkát nagy körültekintéssel kell végezni! Ezek az éttermek egyúttal iskolák is legyenek. Az ott alkalmazott munkások állandóan kutassanak és kísérletezzenek, hogy az egészséges ételek előállítását tökéletesíthessék. A nagyvárosokban a tanítás sokkal nagyobb méreteket ölthet, mint a kisebb városokban. Azonban minden helyen, ahol gyülekezet van, tanítsátok meg az embereket az egyszerű és egészséges ételek készítésére, mert ez hasznukra van azoknak, akik az egészség alapelvei szerint akarnak élni. A gyülekezet tagjai közöljék az igazságról nyert világosságot szomszédaikkal is.

  Létesítsünk több helyen főzőiskolát. Ha ez a munka szerényen kezdődik is, gyakorlott szakácsaink a legjobb tudásukkal tanítsanak meg másokat, és az Úr bölcsességet s értelmet ad majd nekik. Az Úr parancsa ez: "Ne akadályozzátok őket; mert én akarom kinyilatkoztatni magamat nekik, mint az ő Tanítójuk." Isten együtt akar munkálkodni azokkal, akik tervét teljesítik, hogy tanítsák meg az embereket arra, hogyan valósíthatnak meg reformot az étkezésükben egészséges készítmények és olcsó ételek segítségével. Ily módon felbátorodnak a szegények, és elfogadják az egészségügyi reform alapelveit. Segíteni kell őket, hogy szorgalmasak és önállóak legyenek.
  Kijelentést kaptam, hogy az Úr tehetséges férfiakat és nőket készít fel arra, hogy az ízletes ételeket tetszetős módon készítsék el. Sokan ezek közül fiatalok voltak, azonban néhány idősebb is volt közöttük. Tanítást kaptam, hogy főzőiskolák tartására buzdítsam a népet mindazon helyeken, ahol orvosi missziómunka van. Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy az embereket reformra oktassuk. Több világosságot adjunk nekik, mint ami rájuk ragyogott. Tanítsátok őket arra, hogy mindig tökéletesíthetik magukat az ételek elkészítésében, és bátorítsátok őket, hogy nagyon fontos átadni másoknak azt, amit megtanultak.
  Fontos tanulságokat meríthetünk Krisztus csodáinak leírásából, amint egy menyegzőn a mustról gondoskodott és később, amikor megvendégelte a tömeget. Az egészséges étel eszköz az Úr kezében, hogy a szükségleten segítsen. A minden táplálék mennyei Gondviselője nem hagyja népét tudatlanságban. Mindenkor és minden alkalommal a legjobb ételeket készítik majd el.
  Csak Krisztus módszereivel lehet a népet eredményesen elérni. Az Üdvözítő úgy érintkezett az emberekkel, mint aki a legjobbat kívánja nekik. Részvétet érzett irántuk, segített rajtuk és megnyerte bizalmukat. Azután felszólította őket: "Kövessetek engem!" (Mk. 1:17)
  Szükséges, hogy az embereket személyes fáradozásokkal közelítsük meg. Ha kevesebb időt fordítanánk a prédikálásra és több időt szentelnénk a személyes szolgálatra, akkor nagyobb sikereket aratnánk. Segítsük a szegényeket, gondoskodjunk a betegekről, vigasztaljuk a szomorúakat és bánatosakat, tanítsuk a tudatlanokat, tanácsoljuk a tapasztalatlanokat. Sírjunk a sírókkal és örvendezzünk az örülőkkel. A meggyőzés ereje, az ima hatalma és Isten szeretetének hatalma e munkát gyümölcsözővé teszi." (Ministry of Healing, 143-144. o.)

  VÁROSI MISSZIÓISKOLA

  A házankénti munka az emberek otthonaiban éppoly fontos, mint a nyilvános előadások. A nagyvárosokban vannak emberek, akiket nyilvános előadások által nem lehet elérni. Őket keressük úgy, mint a pásztor keresi elveszett juhát. Szorgalmasan és személyesen kell értük fáradozni. Ha
  a személyes munkát elhanyagolják, akkor sok értékes alkalom megy veszendőbe, amelyeket - ha helyesen használták volna fel - határozottan
  a munka előmozdítására lehetett volna használni.
  Az igazság előadása a nagy gyülekezetekben felkelti az érdeklődést, és igen fontos, hogy ezt személyes munkával erősítsük meg. Tanítani kell minden embert, aki az igazságot meg akarja ismerni, hogy kutassa szorgalmasan Isten Igéjét. Valakinek segíteni kell őket, hogy biztos alapra építsenek. Milyen fontos, hogy vallásos tapasztalatuk e kritikus idejében Biblia-munkások segítsenek nekik, és nyissák meg értelmük előtt Isten szavának kincsesházát!
  A városokban jól megalapozott munkát végezhetünk, ha az előadások ideje alatt munkásképző tanfolyamot tartunk. A Biblia-iskolával és a városi misszióval álljanak kapcsolatban Krisztus tapasztalt szolgái, és mély lelki értelemmel oktassák a Biblia-munkásokat, hogy naponta teljes szívvel tudjanak együttműködni velük a nyilvános munkában. Ha azután férfiak és nők megtérnek az igazsághoz, akkor a misszió vezetői sok imával mutassák be ezeknek az újonnan megtérteknek, hogyan fogadhatják be szívükbe az igazság hatalmát. Az ilyen misszió, ha bölcsen vezetik, fényforrás lesz a sötét helyen.
  A missziómunka megalapozásánál lényegesek az ilyen városi missziók; azonban nem szabad sohasem figyelmen kívül hagyni, hogy az élen álló személyeknek minden pontot gondosan kell vizsgálni, hogy minden Isten dicsőségét szolgálja. Ezekben a missziókban a fiatal férfiak és nők olyan kiképzést nyernek, amely arra képesíti őket, hogy a Mesternek dolgozzanak. Ha azonban hiányzik belőlük a szilárd jellem és az átadás lelkülete, akkor a fáradozások, hogy Isten munkájára kiképezzék őket, hiábavalók lesznek. A kiválasztottság magasztos érzése, a tisztesség, az igazság szentsége és a munka fenséges jelleme nélkül nem érhetnek el eredményt. Ugyanez érvényes Isten idősebb szolgáira is. Ha az igazság nem szentelte meg őket, akkor az oltalmuk alatt állóknak nem tudnak felemelő, nemesítő és megfinomító nevelést adni.

  Misszióink legyenek mentesek minden helytelen szokástól, nyersességtől és hanyagságtól. Minden, ami velük összeköttetésben áll, hibátlan legyen. Mindenki, aki abban munkálkodik, a hívők példaképe legyen. Minden pillanatban szükség van arra, hogy titkos imákat küldjenek Istenhez és szoros kapcsolatban legyenek Vele. Csak így arathatnak győzelmet. A misszió berendezése olyan legyen, hogy a lelkeket a kísértésektől megóvja. Minden szentségtelen szenvedélyt győzzön le a megszentelt értelem hatalma, és az Istentől adott kegyelem.
  Ha egy férfi, akit méltónak találtak arra, hogy intézményeinkben vagy misszóinkban felelős állást töltsön be, visszaél az iránta tanúsított bizalommal, és átadja magát Sátánnak az igazságtalanság eszközeként, hogy
  a gonosz magot vesse, akkor a leggonoszabb csalók egyikévé válik. Az ilyen romlott jellemtől az ifjúság tisztátalan gondolatokat tanul el, amelyek szégyent hoznak és bűnhöz vezetnek.
  Férfiak és nők, akik a missziók élén állnak, szoros összeköttetésben éljenek Istennel, hogy tiszták maradhassanak, és értsenek az ifjúsággal való bölcs foglalkozáshoz úgy, hogy azok gondolatai tiszták és romlatlanok maradjanak. Felemelő és nemesítő oktatásokat adjatok nekik, hogy az értelem állandóan tiszta, Krisztushoz hasonló gondolatokkal telítődjék. "És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta." (I. Jn. 3:3) Amilyen tiszta Isten az Ő birodalmában, olyan tiszta legyen az ember is a magáéban. Olyanná is lesz, ha Krisztus, a dicsőség reménysége formálódott ki benne; mert Krisztus életét, gondolkodását és jellemét tükrözi vissza. Ha egy városban missziót alapítanak, akkor testvéreink tanúsítsanak érdeklődést az iránt, és ezt az érdeklődést mutassák ki a gyakorlatban, határozott tettekkel. A misszionáriusoknak nehéz, önmegtagadó munkát kell végezni, kevés fizetésért, úgyhogy munkájukért és anyagi előnyeikért senki se irigyelje őket. A missziómunkát gyakran minden látható eszköz nélkül végzik olyan férfiak és nők, akik naponként kérik Istent, hogy a munka előmozdításához szükséges eszközöket adja meg nekik.

  ALAPOSSÁG

  Krisztus szolgáin ünnepélyes felelősség nyugszik. Munkájukat körültekintően végezzék! A tapasztalatlan tanítványokat bölcsen és óvatosan vezessék, lépésről lépésre, előre és felfelé, amíg minden alapvető pontot fel nem tártak előttük. Semmit ne titkoljunk el előlük. Azonban ne tárgyaljuk

  meg az első néhány összejövetelen az igazság minden pontját. Fokozatosan, elővigyázatosan kell a tanítónak Isten Lelkétől felkent szívvel,
  a szükséges táplálékot adni a hallgatóknak.
  A prédikátorok ne tekintsék addig munkájukat befejezettnek, amíg azok, akik az igazság tanait elfogadták, a megszentelő erő befolyását nem érzik és meg nem tértek. Ha Isten szava, mint kétélű éles kard hatol a szívbe, felébresztve a lelkiismeretet, akkor sokan azt hiszik, hogy az elegendő, pedig a munka csak akkor vette kezdetét. Az igazság jó benyomást tett
  a hallgatókra, Sátán azonban le fogja azt rontani, ha állhatatos imaélet által meg nem erősítik.
  A munkások ne hagyják abba munkájukat. Az igazság ekéjének mélyebbre kell hatolni, és ezt úgy érhetjük el, ha azon fáradozunk, hogy az igazság kutatóinak meggyőződését erősíthetjük.
  A munkát sokszor befejezetlenül hagyják, és így néha az semmivé válik. Néha - azután, hogy az emberek egy csoportja elfogadta az igazságot - a prédikátor úgy gondolja, hogy azonnal egy új területre kell mennie; és előfordul, hogy erre minden alaposabb vizsgálat nélkül felhatalmazzák őt. Ez helytelen; a megkezdett munkát fejezze be, mert ha befejezetlenül hagyja, többet árt, mint amennyi jót tesz. Egy terület sem kecsegtet olyan csekély eredménnyel, mint az, amit éppen csak megműveltek, mert így
  a gaz még jobban látszik majd benne. Az ilyen munkamódszer által a lelkeket Sátán támadásainak és más felekezetek ellentmondásainak tesszük ki, és így olyan helyekre sodródnak, ahol többé nem érhetők el. Jobb volna, ha a prédikátor el sem kezdené a munkát, ha nem tudja a legnagyobb alapossággal végezni azt.
  Minden új megtértnek véssük szívébe, hogy az igazság mint maradandó ismeret, csak a legkomolyabb kutatás és kitartó tanulás által érhető el. Általában azok, akik az általunk hirdetett igazságot elfogadták, előzőleg nem voltak a Szentírás szorgalmas tanulói, mert a nagy egyházakban nagyon ritkán tanulmányozzák komolyan Isten szavát. Az emberek elvárják, hogy prédikátoraik kutassák az Írást és magyarázzák tanításait.
  Sokan úgy fogadják el az igazságot, hogy nem kutatták mélyebben az alapelveket, és amikor ellenállásba ütköznek, addigra az őket megerősítő alapokat és bizonyítékokat elfelejtették már. Addig eljutottak, hogy az igazságot elhitték, de tökéletesen nem tanulták meg, hogy mi az igazság, és nem növekedtek fokról fokra Krisztus ismeretében. Az ilyen jámborság gyakran üres formasággá torzul, és ha az előadásokat, amelyek őket felrázták,

  többé nem hallják, akkor lelkileg meghalnak. Ha azok, akik elfogadták az igazságot, nem tértek meg alaposan, életükben és jellemükben nem történt gyökeres változás, nem fognak kitartani a kísértések próbái alatt, mert nem kapcsolódott lelkük az örök Sziklához. Ha a prédikátor továbbmegy és a dolog újszerűsége szertefoszlik, akkor az igazság elveszíti vonzerejét, és ezek a lelkek nem árasztanak szentebb befolyást, mint azelőtt.
  Isten munkáját nem lehet hanyagul és kontár módjára végezni. Ha egy prédikátor új területre megy, alapos munkát végezzen. Ne elégedjen meg addig eredményével, amíg a legkomolyabb munkával és a menny áldásával megtérteket nem vezethet el az Úrhoz, akik felelősségük teljes tudatával rendelkeznek, és a rájuk bízott munkát el akarják végezni. Ha a rábízottakat helyesen oktatja, akkor munkája nem esik szét, amikor új területre távozik, hanem elég szilárd lesz, hogy fennmaradjon.
  A prédikátornak nincs joga munkáját a szószékre korlátozni és hallgatóit személyes segítség nélkül hagyni. Törekedjen arra, hogy megértse az embereket terhelő nehézségek természetét. Beszélgessen és imádkozzon az érdeklődőkkel, adjon nekik bölcs tanácsot úgy, hogy végül "minden embert tökéletesen állassunk elő a Krisztus Jézusban." (Kol. 1:28)
  Biblia-tanítása őszinte és határozott legyen, hogy a lelkiismeretet meggyőze. Az emberek általában oly kevéssé ismerik a Bibliát, hogy a bűn természetéről és gyógyításáról gyakorlati, világos oktatást kell adni nekik.
  Egy munkás soha sem hagyhatja a munka némely részét elvégezetlenül, mert neki azt kellemetlen végrehajtani, azt gondolva, hogy az utána következő munkás majd elvégzi azt. Ha ez mégis így történik, és a következő munkás feltárja, amiket Isten elvár népétől, néhányan visszahúzódnak és azt mondják: "Az a prédikátor, aki az igazsághoz vitt bennünket, nem említette ezeket a dolgokat." Megsértődnek az igei elvárások miatt. Egyesek nem akarják a tizedet elismerni, és elfordulnak azoktól, akik az igazságot hiszik és szeretik. Ha más, újabb pontokat közölnek velük, akkor így szólnak: Minket nem így tanítottak! - és vonakodnak hitükben
  továbblépni.
  Mennyivel jobb lett volna, ha az igazság első követe a megtérteket hűségesen és alaposan tanította volna az igazság minden lényeges pontjára, még akkor is, ha így kevesebb lélek csatlakozik a gyülekezethez munkája által! Isten jobban gyönyörködik hat alaposan megtért lélekben, mint hatvanban, akik azt állítják, hogy követik az igazságot, anélkül, hogy teljesen megtértek volna!

  A prédikátor feladata az is, hogy azokat, akik az ő munkássága alatt fogadták el az igazságot, megtanítsa arra: a tizedet az Istentől való függőségük elismeréseképp hozzák be Isten tárházába. Az új megtértnek világosan tudtára kell adni, hogy kötelessége az Úrnak járó részt megadni. A tizedfizetés parancsa oly egyszerű, hogy áthágói semmi mentséget sem hozhatnak fel. Ha a prédikátor elmulasztja e pont feltárását, akkor munkájának nagyon fontos részét hanyagolja el.
  A prédikátorok hangsúlyozzák a nép előtt annak fontosságát is, hogy Isten munkája érdekében más terheket is vállalniuk kell. Senki sem kapott a jó cselekedetek alól felmentést. A népet oktatni kell, hogy Isten ügyének minden területe nyerje el támogatásukat és kösse le érdeklődésüket.
  Tanítsuk újra és újra: A nagy misszióterület áll nyitva előttünk. A népnek meg kell érteni, hogy az Igének nem a hallgatói, hanem a megtartói nyerik el az örök életet. Tanítani kell őket arra is, hogy azoknak, akik Krisztus kegyelmének részesévé akarnak válni, nemcsak javaikkal kell hozzájárulni az igazság előbbre viteléhez, hanem önmagukat is maradéktalanul oda kell áldozni.
  Néhány prédikátor könnyen eltéríthető munkájától. Vagy elbátortalanodik vagy otthoni kötelességei kötik le, és hagyja, hogy a növekvő érdeklődés a figyelem hiánya miatt meghaljon. A munka így jelentkező vesztesége majdnem beláthatatlan. Ha az igazság hirdetésén fáradozunk, akkor a prédikátor tegyen meg mindent az erejéhez képest, felelőssége teljes tudatában az Isten munkája előbbre vitelére. Ha erőfeszítései meddőnek tűnnek, akkor komoly imával igyekezzen felfedezni, hogy teljes értékűek-e cselekedetei vagy sem. Önvizsgálattal alázza meg magát Isten előtt, hitben igényelje az isteni ígéreteket, és azután folytassa munkáját, míg nem érzi, hogy kötelességét hűségesen teljesítette, és mindent megtett, ami hatalmában volt, hogy a kívánt célt elérhesse.
  Még a legnagyszerűbb szolgálatot sem fogadja el Isten, ha az ember az ént mint élő és önmagát átadó áldozatot az oltárra nem helyezi. A gyökérnek szentnek kell lenni, máskülönben nem hozhat egészséges, jó, Istennek tetsző gyümölcsöt. Míg a világi becsvágy, földi tervek és az emberek szándékai elmúlnak, mint a fű, addig "az értelmesek fénylenek mint az ég fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké." (Dn. 12:3)

  HA ELLENÁLLÁSSAL TALÁLKOZUNK

  Prédikátoraink és tanítóink Isten szeretetét hirdessék a tévelygő világnak. Tapintattal szóljuk az igazság szavait. Minden bűnössel Krisztus szelídségével bánjunk. Ha az emberek nem értik meg azonnal az igazságot, ne korholjátok, ne bíráljátok vagy rágalmazzátok őket. Gondoljatok arra, hogy nektek Krisztust az Ő szelídségében, alázatosságában és szeretetében kell ábrázolnotok.
  Számítanunk kell arra, hogy hitetlenséggel és ellenállással találkozunk. Az igazság mindig küzdött ezekkel az elemekkel. De ha a legelkeseredettebb ellenállásra is találtok, ne ítéljétek el ellenfeleiteket. Lehet, hogy azt gondolják, mint Pál - a megtérése előtt -, hogy Istennek szolgálnak. Ezért türelmet, szelídséget és jóságot kell tanúsítanunk irántuk.
  Ne uralkodjon bennünk az az érzés, hogy nehézségeket kell elviselni és küzdelmeket végigszenvedni, mert népszerűtlen igazságokat hirdetünk. Gondoljatok Jézusra és arra, hogy mennyit tűrt érettetek, és hallgassatok! Még ha megsértenek vagy hamisan vádolnak benneteket, se panaszkodjatok, ne zsörtölődjetek; ne engedjétek, hogy a szemrehányás vagy az elégedetlenség gondolatai uralkodjanak rajtatok. Egyenes úton járjatok, "magatokat a pogányok között jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a jócselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent, a meglátogatás napján." (I. Pt. 2:12)
  A tévelygők iránt szelídek legyetek, hiszen ti is még röviddel ezelőtt nem a sötétségben voltatok-e, bűneitektől megkötözve? Nem akartok-e azért a türelemért, amelyet Krisztus értetek tanúsított, mások iránt gyöngédek és türelmesek lenni? Isten többször figyelmeztetett bennünket, hogy legyünk nagyon kedvesek azok iránt, akik visszautasítanak minket, nehogy egy lelket is rossz irányba befolyásoljunk.
  Krisztussal Istenben elrejtett életünk legyen. Csak azután mutathatjuk be Őt helyesen a világ előtt. Állandóan imádkozzunk: "Uram, taníts engem úgy cselekedni, mint ahogyan Jézus cselekedett volna az én helyemben." Bárhol is vagyunk, világosságunk Isten dicsőségére jó cselekedetek által ragyogjon. Ez életünk nagy, fenséges hivatása.

  Az igazságtalanság bölcs elítélése

  Az Úr azt kívánja, hogy népe más módszert kövessen, mint eddig, az igazságtalanság elítélésében, még ha jogos lenne is annak elítélése. Többre

  akar bennünket használni, mint vádakat szórni az ellenfeleinkre. Ezáltal még távolabb űzzük őket az igazságtól. Krisztus nem azért jött, hogy válaszfalakat emeljen, és állandóan azt vesse az emberek szemére, hogy tévedtek. Aki a becsapottakat fel akarja világosítani, annak közeledni kell hozzájuk és szeretettel munkálkodni értük. Szent befolyás központjává kell váljanak.
  Az igazság védelmezésekor a legelkeseredettebb ellenfeleket is tisztelettel és kímélettel kezeljük. Néhányan fáradozásainkat nem méltányolják, és az evangélium meghívását lebecsülik. Mások azonban, akikről azt gondoljuk, hogy Isten kegyelmének határát már átlépték, megnyerhetők Krisztus számára. A nagy küzdelem utolsó munkája azok felvilágítása legyen, akik a világosságot és a bizonyságtételt nem vetették el, azonban mégis éjszakai sötétségben éltek és tudatlanságból az igazság ellen harcoltak. Mindenkivel mint őszinte emberrel foglalkozzatok. Ne szóljatok és ne tegyetek olyat, ami valakiben a hitetlenséget szilárdítaná meg.
  Ha megkísérli valaki, hogy Krisztus szolgáit vitába vonja politikai vagy más kérdésben, ne hallgassatok se rábeszélésre, se kihívásra. Szilárdan és határozottan vigyétek előre Isten munkáját, de Krisztus szelídségével és oly nyugodtan tegyétek, amennyire csak lehetséges. Ne hallgassatok emberi dicsekedésre. Ne vegyétek figyelembe az önhittség jeleit. Látsszon meg rajtatok, hogy Isten hívott el benneteket a szent igazság hirdetésére; prédikáljátok Isten Igéjét, legyetek szorgalmasak, komolyak és buzgók.
  Tanításaitok befolyása tízszerte nagyobb volna, ha gondosan ügyelnétek kifejezéseitekre. Szavak, amelyek az élet illatává lehetnének, az azokat kísérő lelkületet miatt a halál illatává válhatnak. Gondoljatok arra, hogy ha lelkületetekkel vagy szavaitokkal csak egy lélek előtt is bezárjátok az ajtót, akkor az a lélek az ítéletkor szembeszáll veletek.
  Amikor a bizonyságtételekre utaltok, ne érezzétek kötelességeteknek, hogy belevéssétek azt hallgatóitok elméjébe. A felolvasás gondolataiba ne keverjétek bele saját szavaitokat, mert így hallgatóitok képtelenek lesznek megkülönböztetni Isten szavát a ti szavaitoktól. Óvakodjatok attól, hogy az Úr szavával bosszúságot okozzatok.
  Reformokat szeretnénk látni; és mivel nem látjuk azt, amit szeretnénk, gyakran megengedjük egy gonosz léleknek, hogy epét csepegtessen poharunkba, másokat is megkeserítve. Meggondolatlan szavaink felizgatnak és lázadásra indítanak embereket.
  Minden prédikációtok, minden mondat, amelyet leírtok - ha helyes is

  - egy csepp epe által a hallgató vagy olvasó számára méreggé válik. Jó és tetsző szavaitokat azért az egy méregcseppért elvetik majd, míg mások befogadják a mérget, mert szeretik a kemény szavakat. Követik példátokat, és ugyanúgy beszélnek, mint ti. A gonoszság így sokszorozódik.
  Aki az igazság örök alapelveit akarja előadni, annak szüksége van a szent olajra, amely a két olajágból árad a szívbe, ahol megújító szavakká változik, amelyek sosem izgatnak. Az igazságot szeretettel szóljuk. Akkor az Úr Jézus Szentlelke által megadja majd a szükséges erőt. Ez az Ő munkája.

  Hogyan válaszoljunk az ellenvetésekre?

  Jobban felhasználhatjuk időnket és erőnket, mint hogy ellenségeink sokszor gyalázó és torzító kifogásain időzünk. Mialatt a drága időt azzal töltjük, hogy tisztességtelen ellenfeleink ferdítéseit és szófordulatait követjük - hitre vágyó emberek vesznek el ismeret híján. Vannak, akik Sátán által kitalált, értelmetlen tételeket tárnak az emberek elé, miközben azok táplálékért, alkalmas időben való eledelért kiáltanak.
  Az igazság gyakorlott ellenfelei olyan kibúvókat eszelnek ki, amelyeket nem bölcs dolog ezrekkel tudatni. Sokaknak eszükbe sem jutottak volna ezek a gondolatok, ha mi nem közöltük volna velük.
  Krisztus tanítási módszerét kövessük. Világosan és egyszerűen beszélt, a dolgok mélyére hatolt, és ezt minden ember előtt érthetővé tette. Nem bölcs dolog az, ha túlzottan nyíltak vagyunk, és egy pontról mindent elmondunk, amit csak lehet, amikor egy kevés bizonyítékkal a dolog megmagyarázható volna, és gyakorlati célját elérve az ellenfelet meggyőzi és hallgatásra bírja.
  Ha mi félre is teszünk minden akadályt ma és ellenfelünket hallgatásra bírtuk úgy, hogy már nincs ellentmondása, azért holnap ismét visszatérhet a dologra, és ezt így folytatja, mert nem szereti az igazságot és nem akarja a világosságot elfogadni, nehogy sötétségeit vagy tévedéseit valaki elvegye tőle.
  Krisztus három és fél évig tanított, azonban e rövid idő alatt mégis nagy munkát végzett. Ugyanígy a történelem utolsó napjaiban is rövid idő alatt kell sokat elvégeznünk. Mialatt arra készülnek, hogy tegyenek valamit, lelkek vesznek el a világosság ismeretének hiánya miatt.
  Ha emberek, akik a bibliai igazság bemutatásával és védelmével foglalkoznak, vállalják, hogy megvizsgálják és kimutatják azok érveléseit

  és ellentmondásait, akik Isten igazságát becstelenül hazugsággá változtatják, akkor Sátán elegendő ellenfelet támaszt, hogy állandóan lefoglalja őket az írással, miközben a munka más ágai hiányt szenvednek emiatt. Jeruzsálem falai építőinek lelkületével bírjunk! "Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszűnnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék!" (Neh. 6:3) Ha Sátán le tudja kötni az embereket azzal, hogy állandóan az ellenfeleik kifogásaira válaszolnak, és így megakadályozza őket a jelenkor legfontosabb munkájának végzésében, akkor elérte ördögi célját.

  KERÜLJÜK A VITÁKAT!

  Fiatal prédikátorok kerüljék a vitákat, mert ez nem növeli a lelkiséget és
  a szív alázatát. Egyes esetekben elkerülhetetlen, hogy a büszke dicsekvővel, aki Isten igazsága ellen szól, nyilvános vitában szembeszálljunk; azonban az ilyen alkalmak rendszerint - akár szóban, akár írásban történnek
  - több kárt okoznak, mint hasznot. A nyilvános vita után még nagyobb
  a felelőssége a prédikátornak, hogy az érdeklődést fenntartsa. Legyen tudatában annak a visszahatásnak, amely a vallási kérdések feletti izgalom miatt következhet be, és ne hagyja magát elbátortalanítani.
  A vitáknak általában az a hatása prédikátorainkra, hogy önbecsülésük nő és önelégültté válnak. Még tovább mehetünk: Azok a prédikátorok, akik szívesen vitatkoznak, nem alkalmasak a gyülekezeti pásztorságra. Begyakorolták magukat, hogy az ellenfelekkel szembeszálljanak, hogy szúró megjegyzéseket tegyenek; és így nem tudnak leereszkedni, hogy a bánatos, vigaszt kereső szíveken segítsenek.
  Ha a prédikátorok népszerűtlen igazságot képviselnek, amely nehéz keresztet jelent, akkor legyenek elővigyázatosak. Minden szót pontosan, Isten akarata szerint mérlegeljenek. Ne használjanak metsző szavakat. Az igazságot alázattal kell feltárni, a lelkek iránti legmélyebb szeretettel és
  a megváltásukért való komoly vággyal, és ezután hagyjuk, hogy az igazság maga végezze el munkáját.
  A nyilvános vitákat nem lehet mindig elkerülni. Azok az emberek követelhetik e vitákat, akik szívesen hallgatják az ellenfelek küzdelmét. Mások őszinte indítékokból szolgáltatnak okot vallási kérdések nyilvános megbeszélésére, mert minden bizonyítékot szeretnének hallani; azonban ha csak lehetséges, kerüljük az ilyen szócsatákat. Ezek általában a harci kedvet erősítik, és gyengítik a tiszta szeretetet és a szent együttérzést,

  amelynek állandóan élnie kell a keresztény szívben még akkor is, ha véleményük különböző.
  Korunkban a viták iránt való igény nem igazi bizonyítéka az igazság iránti komoly vágynak. Az újdonság és az izgalom szeretetéből ered, amely általában a vitákat kíséri. Az igazság sokkal ünnepélyesebb és jelentősebb következményeiben annál, semhogy elfogadását vagy visszautasítását kis dolognak tartsuk. Megvitatni az igazságot csak azért, hogy bemutassuk az ellenfelekkel küzdők ügyességét, sajnálatra méltó eljárás, és nagyon csekély mértékben segíti az igazság előrehaladását.
  Az igazság ellenfelei úgy mutatják meg ügyességüket, hogy a védők álláspontját tévesen ábrázolják. Rendszerint kigúnyolják a szent igazságot, és hamis megvilágításban tárják a nép elé. A tévedések által meghomályosodott és a bűn által megromlott lelkek nem tudják megkülönböztetni e ravasz emberek indítékait és szándékait, így előttük elrejthetik s meghamisíthatják az igazságot. A vitázó emberek miatt csak ritkán lehet az utóbbiakat a helyes alapelvekre rávezetni. Gyakran erős döféseket is alkalmaznak, személyeskednek, és sok esetben mindkét részről gúnyolódások és tréfálkozások hangzanak. A lelkek iránti szeretet elvész a győzelem kivívása iránti vágy miatt. A következmény: többnyire elkeseredett és mély előítélet.
  Sokan inkább a sötétséget választják, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak. Vannak azonban olyanok, akik az igazságot más módon és más körülmények között hallják meg, és ha alkalmuk lett volna arra, hogy a bizonyítékokat íráshelyet íráshellyel összevetve önmaguk mérlegeljék, akkor Isten szavának tisztasága megragadta volna őket.
  Prédikátoraink nagyon elővigyázatlanul cselekedtek, amikor cselszövő emberek megtévesztő hamisságait - amelyek elrejtik és hatástalanná teszik Jehova ünnepélyes és szent igazságát - nyilvánosságra hozták. Ezek az alattomos emberek, akik lesben állnak, hogy az istenfélő embereket becsapják, minden szellemi erejüket arra fordítják, hogy Isten Igéjét elferdítsék, a tapasztalatlanokat és gyanútlanokat becsapják, és megrontsák őket. Nagy hiba volt azokat a bizonyítékokat nyilvánosságra hozni, amelyekkel az Isten igazságának ellenfelei harcolnak, mert így a különböző társadalmi osztályokat olyan bizonyítékokkal látják el, amelyekre sokan nem is gondoltak volna. Valakinek ezért a balga vezetésért el kell számolni.
  A szent igazság elleni bizonyítékok ravasz befolyásukkal hatással vannak azok lelkére, akiket az igazság erejéről nem jól tanítottak meg. Az emberiség

  erkölcsi érzéke a bűnnel való összeköttetése révén általában eltompult. Haszonlesés, az őszinteség hiánya és a különböző bűnök, amelyek az elfajult korban uralkodnak, az elmét befogadóképtelenné teszik az örök dolgok iránt, úgyhogy Isten igazságát nem ismerik fel. Ha ellenfeleink téves bizonyítékait nyilvánosságra hozzuk, az igazságot és a tévedést egyenlő értékűvé tesszük az emberek szemében. Ha ehelyett az igazságot a maga tisztaságában tárjuk a nép elé, hogy ünnepélyességét és fontosságát láthassák és elismerhessék, akkor a világos bizonyítékok meggyőzik és előkészítik őket, hogy az ellenfelek által megkísérelt bizonyításokkal szembe tudjanak szállni.
  Azok, akik az igazságot kutatják és Isten akaratát szeretnék megismerni, akik hűek a világossághoz és kötelességeiket lelkiismeretesen végzik, biztosan tudatára jutnak majd, vajon ez a tan Istentől van-e, mert minden igazságra elvezéreltetnek.
  Ha a munka előmozdítása és Isten dicsőítése megkívánja, hogy az ellenféllel szembeszálljunk, akkor az igazság védelmezői gondosan, alázatosan vegyék fel a küzdelmet. Önvizsgálattal, bűnvallással, komoly imával és gyakran böjttel kérjék Istent, hogy segítsen nekik a megmentő drága igazságot győzelemre vinni, miáltal a tévelygés igazi arculata megmutatkozhat és védői teljes vereséget szenvednek.
  Ne menjetek bele úgy a vitába - amikor nagy tét forog kockán -, hogy képességeitekre és az erős bizonyítékokra bízzátok magatokat. Ha nem tudjátok elkerülni a vitát, bocsátkozzatok bele; ezt azonban Istenben bízva tegyétek, alázatos szívvel és Jézus indulatával, aki azt mondta, hogy tanuljunk Tőle, a szelíd és szívből alázatos Mestertől.

  HIBÁS MÓDSZEREK

  Vannak okos emberek, akik jó Írás-ismerettel rendelkeznek, azonban hibás munkamódszerük nagymértékben csökkenti használhatóságukat. Egyesek, akik a lélekmentés munkájára szentelik magukat, nem érnek el nagy eredményeket, mert nem végzik alaposan szolgálatukat, amelyet nagy lelkesedéssel vállaltak. Mások makacsul képviselik előítéleteiket, és közben elmulasztják tanításukat a nép szükségletéhez szabni. Sokan nem ismerik fel azt a szükségletet, hogy a körülményekhez alkalmazkodjanak és ott érjék el az embereket ahol vannak. Nem azonosítják magukat azokkal, akikért fáradoznak, hogy elérjék a kereszténység bibliai mértékét. Néhányan

  azért nem érnek el eredményt, mert csak az érvelés erejében bíznak, és nem kiáltanak buzgón Istenhez bölcsességért, hogy vezesse őket, és az Ő kegyeleme szentelje meg fáradozásaikat.
  A prédikátorok ne várjanak sokat azoktól, akik még a tévedések sötétjében tapogatóznak. Munkájukat körültekintően végezzék, és Istenben bízva közöljék a kereső léleknek a Szentlélek titokzatos megelevenítő befolyását, abban a tudatban, hogy munkájuk nélküle eredménytelen lesz.
  A lelkekkel való érintkezésben türelmesek és bölcsek legyenek, és gondoljanak arra, hogy a körülmények milyen sokfélék, melyek annyira eltérő jellemtulajdonságokat alakítottak ki az emberekben. Szigorúan őrizkedjenek attól, hogy saját énjük előtérbe lépjen, és ezáltal Jézust figyelmen kívül hagyják.
  Néhány prédikátor eredménytelen, mert nem fordítja teljes erejét
  a munkára, pedig nagyon sok függ a kitartó, jól előkészített szolgálatától. Ők nem igazi szolgák, a szószéken kívül nem végzik munkájukat. Elhanyagolják kötelességüket, hogy házról házra menve, bölcsen munkálkodjanak a családokban. Arra van szükségük, hogy az igazi keresztény udvariasságot gyakorolják, amely barátságossá és figyelmessé teszi majd őket a rájuk bízott lelkek iránt. Igaz komolysággal és hűséggel munkálkodjanak értük, megmutatva nekik az élet útját.
  A prédikátori tisztségben vannak olyan férfiak, akik látszólag eredményesek, mivel emberi befolyás által hatnak a lelkekre. Uralkodnak hallgatóik érzésein, hol sírásra, hol nevetésre serkentik őket. Ilyen munkával sokakat rábírnak arra, hogy Jézust megvallják, és azt hiszik, hogy csodálatos ébredés keletkezett; a próbáknál azonban munkájuk összedől. Az érzéseket felizgatták, és sokakat magával ragadott az ár, amely látszólag ég felé tört; azonban a kísértések erős áradatában elsodortatnak, mint egy vízen úszó fadarab. A munkás becsapta önmagát, és hallgatóit tévútra vezette.
  A prédikátorok legyenek résen, nehogy saját terveikkel keresztezzék Isten szándékait. Sokan abban a veszélyben forognak, hogy Isten munkáját hátráltatják, szolgálatukat csak bizonyos helyre korlátozzák, és nem mutatnak különösebb érdeklődést aziránt, hogy a munka különböző területein fáradozzanak.
  Vannak néhányan, akik gondolataikat egy tárgyra összpontosítják, és más kérdéseket kizárnak az életükből, amelyek éppoly fontosak lehetnek. Ezek egyoldalú emberek. Egész erejüket arra az egy tárgyra fordítják, amely őket éppen foglalkoztatja. Ez a kedvenc téma uralja gondolataikat

  és egész életüket. Számukra minden más a háttérbe szorul. Minden ide vonatkozó témát bizonyítékul használnak fel addig, amíg ez hallgatóikat elfárasztja.
  Néhány prédikátor úgy véli, hogy az eredmény eléréséért nagy összejövetelekre van szükség, és az igazság üzenetét színpadias külsőségekkel kell előadni. Ez azonban közönséges tűz, amelyet az Isten által gyújtott láng helyett használnak. Ez nem szolgálja Isten dicsőségét. Ne feltűnést keltő jelenségek által és nagy költekezéssel, hanem Krisztuséhoz hasonló módszerrel végezze munkáját. "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura." (Zak. 4:6) A leplezetlen igazság, amely vág, mint a kétélű éles kard, az áthágásoktól és bűnöktől holt lelkeket új életre serkenti. Az emberek felismerik majd az evangéliumot, ha azt Isten szándékaival összhangban hirdetik a számukra.

  A MÉRTÉKLETESSÉGI MUNKA

  A mértékletesség barátai között a h.n. adventisták álljanak az élen. Már évekkel ezelőtt megvilágította ösvényünket egy fénysugár, az alapelvek helyes reformjait illetőleg, és felelősek vagyunk Isten előtt, hogy ezt a világosságot másokkal is közöljük. Évekkel ezelőtt az egyik legfontosabb kötelességünknek tartottuk a mértékletességi alapelvek terjesztését. Bár ma is így lenne! Iskoláink és szanatóriumaink Krisztus kegyelmének erejéről tanúskodjanak, és alakítsák át az egész embert - testét, lelkét és gondolkodását. Gyógy- és tanintézeteink legyenek minden igazi reform számára a világosság és áldás központjai.
  E korban határozott figyelmet kell fordítanunk a keresztény asszonyok mértékletességi egyesületeire. Senki ne hagyja figyelmen kívül a mértékletességi egyesületek célját, aki részt akar venni Isten művében. Jó volna, ha az ilyen nőegyletek tagjait nagy évenkénti összejöveteleinkre meghívnánk, hogy tevékenyen részt vegyenek benne. Ez segítségükre lesz, hogy hitünk alapelveit megismerjék és megnyíljon az út számunkra a keresztény együttmunkálkodásra. Ha ezt tesszük, meglátjuk majd, hogy a mértékletesség kérdése sokkal nagyobb jelentőségű, mint ahogy azt közülünk sokan vélték.
  A mértékletességi nőegyletek vezetői sok tekintetben előbbre tartanak elöljáróinknál. Az Úrnak sok drága lelke van közöttük, akik nagy segítségünkre lehetnek fáradozásainkban, hogy a mértékletességi mozgalmat

  előmozdítsuk. A kiképzés azonban, amelyben népünk a bibliai igazságokban és Jehova törvényeiben lefektetett követelmények ismeretében részesült, képessé teszi majd testvérnőinket, hogy a keresztény mértékletesség nemes védelmezőinek elmondják azt, ami a lelkük üdvére szolgál. Így teremthetünk egységet és rokonszenvet ott, ahol a múltban többször előítélettel és meg nem értéssel fordultak el tőlünk.
  Csodálkoztam, amikor láttam néhány vezetőnk közömbösségét e szervezetek iránt. Nem tehetünk egyebet, mint együttműködünk velük, természetesen csak akkor, ha ezáltal nem veszélyeztetjük szent ügyünket.
  Többet kell tennünk a mértékletességi kérdésben, mint csak nyilvános előadásokat tartani. Alapelveinket röpiratok és folyóiratok által mutassuk be. Használjunk fel minden eszközt, hogy népünket kötelességére ébresszük, és érintkezésbe kerülhessünk azokkal, akik még nem ismerik az igazságot. A missziómunkában elért eredmény összefüggésben van önmegtagadó és áldozatkész fáradozásainkkal. Isten tudja egyedül, mit végezhettünk volna, ha mint nép, megalázzuk magunkat előtte és a mértékletesség igazságát tisztán és nyíltan hirdetjük.

  Az Istentől kapott adományok helyes felhasználása

  Teremtőnk bőkezűen osztotta szét javait az emberiség között. Ha az előrelátás által juttatott adományokat bölcsen és mértékkel használnák, akkor a szegénység, betegség és ínség majdnem teljesen megszűnne a földön. Azonban sajnos azt látjuk mindenütt, hogy az emberi gonoszság által Isten áldásai átokká váltak.
  Isten drága javainak helytelen alkalmazásáért és a nagy visszaélésekért egy osztály sem vétkes annyira, mint az, amely a föld termékeit részegítő italok készítésére fordítja. A tápláló gabonából, az egészséges, nagyszerű gyümölcsökből italt készítenek, amely az értelmet elhomályosítja és az agyat megbolondítja. Az ilyen mérgek használata családok ezreit fosztja meg a kényelemtől, sőt a mindennapi életszükségletektől, az erőszak és rablás szaporodik, a betegség és a halál az iszákosok tízezreit juttatja idő előtt a sírba.
  Ez a pusztító munka az állam törvényeinek védelmét élvezi! Egy viszonylag kis összegért az emberek engedélyt kapnak, hogy felebarátaiknak italt mérhessenek, amely mindattól megfosztja őket, ami a földi életet kellemessé teszi, és reményt nyújt a jövendő életre. Sem a törvényadók, sem

  a kocsmárosok nincsenek tudatában munkájuk következményének. Az éttermekben, sörözőkben és ivókban az ital rabjai olyan dolgokért adják oda javaikat, amelyek az értelmet, egészséget és a boldogságot teszik tönkre. A vendéglős azt a pénzt teszi zsebre, amelyért a szegény iszákosnak élelmet és ruhát kellett volna vásárolni a családja számára.
  Ez a rablás legrosszabb fajtája, és mégis magas társadalmi állású vezetők és egyházi férfiak pártfogolják az italmérési engedélyek kiadását! Így az emberi társadalom lezüllik, a munkatáborok és börtönök megtelnek koldusokkal, betörőkkel, és az akasztófát ellátják áldozatokkal. Az ínség ma nemcsak az iszákost és családját sújtja. Az adók emelkednek, az ifjúság erkölcse veszélyben forog, minden, még az emberek élete is veszélyeztetve van. Bármilyen élethűen írjuk le a helyzetet, nyomában sincs a valóságnak. Nincs emberi toll, amely a mértéktelenség borzalmát tökéletesen fel tudná jegyezni.

  Az erkölcsi elgyengülés oka

  "Hogyan tűrhetik keresztény férfiak és nők ezt a gonoszságot? Az ember erkölcsi elgyengülésének megvan a társadalmi oka. Törvényeink támogatják azt a gonoszságot, amely aláássa az alapjait. Sokan vádolják a fennálló igazságtalanságot, maguk azonban nem vállalnak felelősséget. Ezt nem tehetik. Minden személy befolyást gyakorol a társadalomra. Országunkban szerencsés a helyzet, mert minden szavazó részt vállalhat annak eldöntésében, hogy milyen törvények irányítsák a nemzetet. Miért ne állhatna ez a befolyás és szavazat a mértékletesség és erény oldalán?
  Összeköttetésbe léphetünk a mértékletesség barátaival, hogy velük együtt harcoljunk, megkísérelhetjük a gonoszság áradatának megállítását, amely a világot lezülleszti. Lesz-e azonban haszna fáradozásainknak, ha
  a mérgező italok forgalmazását a törvény támogatja? Örökre hazánkra kell-e nehezednie a mértéktelenség átkának? Pusztító tűzként kell-e elsöpörnie évenként több ezer boldog otthont?
  Beszélünk a következményekről, félünk és fontolgatjuk, mit tehetnénk, hogy szembeszálljunk a borzalmakkal. Mégis gyakran eltűrjük az okát - sőt helyeseljük. A mértékletesség képviselői elhanyagolják kötelességüket, ha tanítás és példaadás által, szóban és írásban nem érvényesítik befolyásukat a teljes önmegtartóztatás javára. Ne várjunk Isten csodájára, hogy ezt a reformot helyettünk vigye végbe. Fel kell vennünk az óriási ellenféllel

  a harcot ezzel a jelszóval: Erőfeszítéseinkben nincs helye kiegyezésnek és megnyugvásnak addig, amíg ki nem vívjuk a győzelmet.
  Mit tehetünk, hogy ennek a mindinkább erősödő gonoszságnak gátat vessünk? Törvényeket kell alkotni és végrehajtani, amelyek a szeszes italok eladását és fogyasztását tiltják. Teljes erőfeszítéssel igyekezzünk a mértékteleneket mértékletessé és erényessé tenni. Azonban még többet kell tenni, hogy az iszákosságot országunkból száműzhessük. Ha a részegítő ital utáni vágy megszűnik, akkor az eladás és fogyasztás is véget ér. Ez
  a munka nagyrészt a szülőkön nyugszik. Szigorú mértékletesség legyen
  a példa gyermekeiknek, és neveljék őket Isten félelmében az önmegtagadás és az önuralom szokására. Ifjak, akik ilyen nevelést kaptak, erkölcsi erővel bírnak, hogy a kísértésnek ellenálljanak, és az iszákos hajlam és szenvedély felett uralkodjanak. Szigorúan szembeszállnak majd a balgasággal és mértéktelenséggel, amely az emberi társadalmat pusztítja.
  Egy nép jóléte polgárainak erényeitől és józanságától függ. Feltétlenül szükséges a szigorú mértékletesség, hogy ezt az áldást elnyerjék. A letűnt birodalmak története intő például szolgál. Luxus, önkielégítés és mértéktelenség a bukás előkészítője. Majd elválik, országunk okul-e példájukból és elkerüli-e sorsukat." (Review and Herald, 1881. nov. 8.)

  VALLÁSSZABADSÁG

  "A reformáció ideje alatt is a vallásszabadság alapelvét igyekeztek fenntartani az evangélium követői, amelyért az apostolok is oly bátran síkraszálltak. Amikor megparancsolták nekik, hogy ne tanítsanak többé Jézus nevében, kijelentették: "Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!" (Ap. csel. 4:19) Amikor a német fejedelmek 1529-ben, Speierben, a birodalmi gyűlésen összegyűltek és előterjesztették a császár rendeletét, amely korlátozta a vallásszabadságot, és megtiltotta a reformációs tanok hirdetését, úgy látszott, hogy a világ reménysége megsemmisül. Vajon elfogadják-e a hercegek a rendeletet? Vajon a még sötétségben élő tömegek kimaradnak az evangélium világosságából? A reformált hitvallók követei tanácskoztak, és erre az egységes határozatra jutottak: "Mi ezt a döntést elvetjük. A lelkiismeret dolgában nem a többség szava a döntő!"
  Ennek az alapelvnek a megóvásáért napjainkban is állandóan küzdenünk kell. Az igazság és a vallásszabadság zászlaját - amelyet az evangéliumi

  közösség alapítója és Isten tanúi a letűnt századok alatt fennen lobogtattak - ebben az utolsó küzdelemben Isten a mi kezünkbe adta. Ezért
  a nagy adományért a felelősséget azok vállára helyezte, akiket Igéje ismeretével áldott meg. Az Igét a legnagyobb tekintélyként kell elfogadnunk. Isteni intézkedésnek kell elismernünk az emberi kormányzatot. Az iránta való engedelmesség - jogos határain belül - szent kötelességünk. Ha azonban követelményei ütköznek vagy ellenkeznek Isten parancsával, akkor "inkább Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek" (Ap. csel. 5:29). Isten szavát ismerjük el minden emberi törvényadás felett álló hatalomnak. Az "így szól az Úr" - nem állhat mögötte annak, hogy "így szól a gyülekezet" vagy "így szól a földi hatalom". Krisztus koronájának a földi uralkodók ékes koronái felett kell ragyognia.
  Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a felsőbbségekkel ellentétbe jussunk. Mérlegeljük gondosan, mit írunk és mit beszélünk, hogy elkerüljük mindazt, amely azt a látszatot keltené, hogy szembeszállunk
  a törvénnyel és a fennálló renddel. Ne tegyünk és ne mondjunk semmi olyat, amely fölöslegesen elzárja előttünk az utat. Krisztus nevében járjunk, és képviseljük a ránk bízott igazságokat. Ha emberek megtiltanák ezt a munkát, mondjuk azt, amit az apostolok mondtak: "Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, ne szóljuk azokat." (Ap. csel. 4:19-20) (Apostolok története, 68-69. o.)
  "Luther tolla hatalom volt, és írásai - amelyeket nagy körben terjesztettek - megmozdították a világot. Ezek az eszközök ma százszoros könnyítéssel állnak rendelkezésünkre. Bibliák és iratok vannak a kezünkben, amelyek sok nyelven hirdetik korunknak az igazságot, és gyorsan terjeszthetők az egész földön. Isten utolsó intő üzenetét kell közölnünk a világgal. Milyen komolyan kell hát kutatnunk a Bibliát, és milyen lelkesen kell terjesztenünk a világosságot!" (Testimonies VI., 403. o.)

  A POLITIKÁHOZ FŰZŐDŐ KAPCSOLATUNK

  Iskoláink tanítóihoz és vezetőihez!
  Szorgalmasan vigyázzanak magukra azok, akikre intézményeinket és iskoláinkat bízták, nehogy szavaik vagy érzelmeik hamis útra tereljék a tanulókat. Azoknak, akik gyülekezeteinkben vagy iskoláinkban Biblia-tanítással foglalkoznak, nem szabad államférfiak vagy politikai rendszabályok

  ellen nyilatkozniuk, mert hallgatóikat felkavarják, és arra befolyásolják őket, hogy kedvenc nézetüket védelmezzék. Még azok között is, akik azt állítják, hogy hiszik a jelenvaló igazságot, vannak egyesek, akik hagyják magukat rávenni arra, hogy érzelmeiket és politikai állásfoglalásukat hangoztassák és ezáltal a gyülekezetben szakadásokat idézzenek elő.
  Az Úr azt szeretné, hogy népe napirendre térjen a politikai kérdések felett. E dolgokban a hallgatás: ékesszólás. Krisztus felhívja követőit, hogy egyek legyenek a tiszta evangéliumi alapelvekben, amelyeket Isten világosan kinyilatkoztatott a szavában. Mi egy politikai pártra sem adhatjuk szavazatunkat, mert nem tudjuk, hogy kire szavazunk. Nem is vehetünk részt semmiféle politikai megmozdulásban. Nem munkálkodhatunk azok tetszésére, akik arra használják a befolyásukat, hogy a vallásszabadságot csorbítsák, és akik nyomást gyakorolnak felebarátaikra, hogy a vasárnapot tartsák nyugalomnapnak. Ez a hét első napja és nem az a nap, amelyet tisztelnünk kell. Ez hamis nyugalomnap, és Isten népének tagjai nem vállalhatnak közösséget azokkal az emberekkel, akik ezt a napot dicsőítik, Isten törvényét áthágják, és eltiporják az Ő munkáját. Ezért Isten népe ne adja szavazatát arra, hogy ilyen emberek hivatali vezetők legyenek; mert ha ezt teszik, részeseivé válnak azoknak a bűnöknek, amelyeket e tisztviselők elkövetnek.
  Semmilyen körülmények között sem kockáztathatjuk alapelveinket azáltal, hogy olyan véleményekre és előítéletekre hallgatunk, amelyeket az Isten népével való összeköttetésünk előtt vallottunk. Mi az Úr nyájához tartozunk, és ne az ellenség, hanem Krisztus oldalán harcoljunk, ahol érzésben, cselekedetben, lélekben és az Ő követésében teljes egységet alkothatunk. Az őszinte keresztények szőlővesszők az igazi szőlőtőkén, és ugyanazt a gyümölcsöt termik, mint a tő. Egy értelemben, egységben cselekszenek Krisztus követésében. Nem politikai jelvényeket, hanem Krisztus jelét viselik majd.
  Mit tegyünk hát? Hagyjuk a politikai kérdéseket! "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?" (II. Kor. 6:14-15) Mi közössége lehet a két pártnak? Közösség vagy összeköttetés nem jöhet létre közöttük.
  A közösség szó jelentése: részt venni, résztvevőnek lenni. Isten a legvilágosabb képet használja, hogy megmutassa, világi emberek és azok között, akik Krisztus igazsága szerint igyekeznek élni, ne legyen semmi

  kapcsolat. Mi közössége lehet a világosságnak a sötétséggel és az igazságnak az igazságtalansággal? Semmi. A világosság az igazságot, a sötétség az igazságtalanságot jelenti. A keresztények a sötétségből a világosságra jöttek ki. Krisztus jellemét öltötték fel, s magukon viselik az igazság és engedelmesség jelét. A Krisztus földi élete által képviselt szent és fenséges alapelvek kormányozzák életüket.
  Azokat a gyülekezeti vagy iskolai tanítókat, akik politikai buzgóságuk által tűnnek ki, munkájuk és felelősségük alól késedelem nélkül fel kell menteni, mert az Úr nem működik együtt velük. A tizedből ne adjunk azoknak fizetést, akik politikai kérdésekről tartanak előadást. Minden közöttünk lévő tanár, prédikátor vagy vezető, akit az a vágy vezérel, hogy politikai kérdésekben nyilvánosan fejtse ki véleményét, vagy térjen meg az igazságban való hit által, vagy hagyja abba munkáját. A vezető befolyásának azt kell mutatni, hogy együtt munkálkodik Istennel abban, hogy lelkek térjenek meg Krisztushoz. Ellenkező esetben vissza kell vonni megbízatását. Ha nem változik meg, újra és újra csak kárt okoz.

  Különüljetek el!

  Felszólítom testvéreimet, akik a nevelésben foglalatoskodnak, hogy változtassák meg cselekedeteik természetét. Hibát követnek el, ha kapcsolatban állnak bármely politikai párttal, vagy szavazatukkal támogatják azt. Isten népének nevelői, prédikátorai, Biblia-munkásai ne vegyenek részt politikai megmozdulásokban. Polgárjogaik a mennyben vannak. Az Úr választott, szent nemzetté hívta el őket. Egyházában nem akar szakadásokat. Népe egységben éljen.
  Talán az a dolga a hívőnek, hogy a politika által ellenségeket szerezzen magának? Nem, nem. Krisztus országa követeiként éljenek, és azt a zászlót lobogtassák, amelynek felirata: "Isten parancsolatai és a Jézus hite" (Jel. 14:12). Különleges munka és különleges üzenet terhét hordozzák. De ez mindnyájunknak személyes felelőssége, amelyet a mennyei világegyetem, az angyalok és az emberek előtt kell hordoznunk. Isten nem kívánja, hogy befolyásunkat a világgal összeköttetésbe lépve érvényesítsük, és politikai kérdésekkel foglalkozzunk. Isten akarata az, hogy Krisztus teste részeként személyes közösségben éljünk a fejjel. Krisztus a mi fejedelmünk, és mint alattvalói, az Isten által adott munkát kell végeznünk.
  Felmerül a kérdés: egyáltalán ne tartsunk összeköttetést a világgal? Isten szava legyen a vezetőnk. Az Ige szerint tilos minden olyan kapcsolat az istentelenekkel vagy hitetlenekkel, amely hozzájuk hasonlóvá tesz bennünket. Menjünk ki közülük és különüljünk el tőlük. Terveikben soha ne vegyünk részt. Mégse éljünk elzárkózottan, tegyünk annyi jót a világgal, amennyit tehetünk.
  Krisztus ebben is példát adott nekünk. Ha bűnösök és vámszedők hívták meg vendégségbe, nem utasította vissza, mert másképpen nem tudta volna őket elérni. Azonban minden alkalommal úgy vezette a társalgást, hogy az örökkévaló dolgokat tárta eléjük. Azt tanácsolja nekünk: "Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy láthassák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt. 5:16)
  A mértékletességi kérdésben tétovázás nélkül tartsunk ki álláspontunkban. Legyünk szilárdak, mint egy szikla. Ne legyünk részesei mások bűneinek.
  Nagy szőlőt kell megmunkálnunk, azonban míg a keresztények a hitetlenek között munkálkodnak, ne azonosuljanak a világgal! Ne töltsék idejüket politikai kérdések megvitatásával vagy a politikában való részvétellel, mert így az ellenségnek alkalma nyílik arra, hogy nézeteltérést és egyenetlenséget támasszon közöttük. Azok a prédikátorok, akik politikai pályára akarnak lépni, adják vissza megbízatásukat, mert Isten nem adott ilyen munkát népének.
  Isten elvárja, hogy akik hirdetik és tanítják az Igét, azok tisztán és biztosan fújják a kürtöt. Mindazok, akik elfogadták Krisztust - prédikátorok és laikusok -, buzgón képviseljék Őt. Nagy veszélyek előtt állunk. Sátán felbújtja a földi hatalmakat. Az egész világ zűrzavarban van. Isten felszólítja népét, hogy emelje magasra a hármas angyali üzenet lobogóját.
  Isten gyermekei tartsák magukat távol a politikától és a hitetlenekkel való bármilyen szövetségtől. Érdekeiket ne kapcsolják össze a világ érdekeivel. "Tegyetek bizonyságot a velem kötött szövetségről - mondja Krisztus -, szilárdan álljatok, mint az általam kiválasztott örökség, mint oly nép, amely buzgó a jó cselekedetekben." Ne vegyetek részt politikai vitákban. Különüljetek el a világtól, és ne vigyetek a gyülekezetbe vagy az iskolába olyan nézeteket, amelyek vitát vagy bizonytalanságot okoznak. A viszály olyan erkölcsi méreg, amely önző emberek által terjed. Isten azt akarja, hogy szolgái tiszta értelemmel és nemes jellemmel rendelkezzenek, és befolyásukkal az igazság erejéről tanúskodjanak.
  A kereszténység nem rendszertelen, érzelmeken alapozott élet. Az igazi

  keresztény az Isten által meghatározott munka elvégzésén fáradozik. Befolyása értékes erő, amelyet nem szabad összekapcsolni a politikával, vagy a hitetlenekkel való szövetséggel összekötni. Isten legyen az evangéliumhirdetés központja. A Szentlélek munkája által minden lélek választ nyer kérdéseire.
  "Mert közülünk senki sem él önmagának." (Rm. 14:7) Bárcsak mindazok, akiket csábít a politika, arra gondolnának, hogy minden cselekedetük befolyást gyakorol másokra! Ha prédikátorok vagy más, felelős tisztségviselők ilyen dolgokkal törődnek, akkor képtelenné válnak megérteni azokat a gondolatokat, amelyek az embereket foglalkoztatják. Sátán kísértése alatt az események olyan láncolatát indítják el, amelyek következményéről sejtelmük sincs. Egy-egy Istentől származó cselekedet, szó vagy gondolat
  - emberek lelkébe jutva - értékes gyümölcsöket terem majd; ha azonban Sátán sugalmazta azokat, akkor gyűlölet sarjad ki belőle, amely sokakat megfertőz majd. Isten kegyelmének sáfárai óvakodjanak attól, hogy szolgálatuk bármely területén összekössék a szentet a közönségessel.
  Több esetben kérték Jézust arra, hogy jogi és politikai kérdésekben hozzon döntést; Ő azonban elhárította magától, mert nem akart ideigvaló ügyekbe keveredni. Úgy élt a világunkban mint a nagy lelki birodalom feje, azért jött, hogy megalapozza az igazság birodalmát. Tanítása világosan feltárta azokat a megnemesítő és megszentelő alapelveket, amelyek ezt a birodalmat kormányozzák. Kinyilatkoztatta, hogy Jehova birodalmának kormányzóereje az igazság, az irgalmasság és a szeretet.

  A ZSIDÓKÉRT VÉGZETT MUNKA

  Amikor Jeruzsálemet elpusztították és a templom romokban hevert, sok ezer zsidót adtak el rabszolgának idegen, pogány országokba. Izráel úgy szóratott szét a nemzetek között, mint a zátonyra futott hajó roncsai, amelyeket a vihar elhagyott partokra vetett. Tizenkilenc évszázad óta vándorolnak a zsidók országról országra, szerteszét az egész világon, de sehol sem kapják meg azt a kiváltságot, hogy mint nép, egykori tekintélyüket visszaállíthassák. Becsmérelve, üldözötten, évszázadokon át csak szenvedés és nyomorgattatás volt az osztályrészük.
  Borzasztó sorsuk a Názáreti Jézus elvetésekor kimondott ítélet beteljesedése volt. Ennek ellenére évszázadok során sok nemes ember élt közöttük, akik némán tűrtek és szenvedtek. Isten megvigasztalta szívüket

  a nyomorúságban, és rettenetes helyzetüket részvéttel kísérte. Meghallgatta azok forró imáját, akik szívük mélyéből kívánták megismerni Őt. Többen közülük felismerték az egyszerű Názáretiben azt, akit elődeik elvetettek és megfeszítettek: Izráel igazi Messiását. Amikor megértették
  a jól ismert, de a hagyományok és téves magyarázatok által elhomályosított jövendöléseket, szívük hálával telt meg Isten iránt a kimondhatatlan ajándékért, amelyet megad minden gyermekének, aki elfogadja Krisztust személyes Üdvözítőjének.
  Rájuk hivatkozik Ésaiás próféta, amikor jövendölésében azt mondja: "A maradék tartatik meg". Pál napjaitól egészen korunkig Szentlelke által hívja Isten mind a zsidókat, mind a pogányokat. "Isten nem személyválogató" - jelentette ki Pál apostol. Az apostol magát úgy tekintette, mint "aki köteles mind a görögöknek, mind a barbároknak", valamint a zsidóknak is; azonban sohasem tévesztette szem elől azt a határozott kiváltságot, amellyel a zsidók rendelkeznek mások felett, "mert Isten mindenekelőtt rájuk bízta az Ő beszédeit". (Rm. 2:11; 1:14; 3:2)
  "Az evangélium Isten hatalma minden hívőnek üdvösségére, zsidóknak először, meg görögöknek. Mert az Istennek igazsága jelentetett ki abban, hitből hitbe, amiképpen meg van írva: az igaz ember pedig hitből él." (Rm. 1:16-17)
  Krisztusnak ezt az evangéliumát nem szégyellte Pál - írta a római levélben -, amely a zsidóra és pogányra egyaránt vonatkozik.
  Ha ezt az evangéliumot a maga teljességében feltárják a zsidóknak, sokan közülük elfogadják Krisztust mint Messiást. Azonban kevesen vannak olyan keresztény lelkészek, akik hivatást éreznek magukban arra, hogy
  a zsidók között munkálkodjanak, azonban hozzájuk is - akiket oly sokáig mellőztek - el kell vinni a kegyelmi üzenetet és a Krisztusban való reménységet, mint mindenki máshoz.
  Isten elvárja, hogy az utolsó evangéliumhirdetés idején, amikor az emberiség addig elhanyagolt, minden népét külön figyelmezteti, hírnökei
  a világ minden részében szétszóródott zsidókért megkülönböztetett figyelemmel munkálkodjanak. Ha az újszövetségi gondolatok fényében tárják föl előttük az Ószövetség írásait, hogy megmagyarázzák nekik Jehova örök terveit, azt sok zsidó, mint új nap hajnalát, mint a halálból való feltámadást üdvözli majd. Miközben felismerik az Újszövetség Krisztusát az Ószövetség lapjain, és rádöbbennek, hogy milyen világosan magyarázza az Újszövetség az Ószövetséget, ez felébreszti bennük a szunnyadó képességeket; felismerik Krisztust, mint a világ Megváltóját. Sokan hit által

  elfogadják Krisztust személyes Üdvözítőjüknek. Az ő életükben teljesednek be az ihletett Igék: "Valakik pedig befogadják Őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek." (Jn. 2:12)
  Ma is sokan vannak a zsidók között, akik - mint egykor a tárzusi Saul - hatalmasak az Írás ismeretében, ők csodálatos erővel fogják hirdetni Isten törvénye örökérvényű tanításait. Izráel Istene ezt a mi napjainkban viszi végbe. Karja nem olyan rövid, hogy ne tudná megtenni. Ha szolgái hittel dolgoznak azokért, akiket olyan sokáig elhanyagoltak és megvetettek, Isten üdvözítő ereje megnyilvánul közöttük.
  "Ezért így szól az Úr Jákób házáról, Ő, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sápad meg többé az ő orcája. Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét. És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak." (Ésa. 29:22-24)

  A TÁBOR-ÖSSZEJÖVETELEK JELENTŐSÉGE

  A tábor-összejövetel munkánk fontos eszköze. Az egyik leghatékonyabb módszer a figyelem felkeltésére, és arra, hogy minden népnek közvetítsük az evangéliumot.
  Ha táborozásainkat megfelelően szerveznénk, minden bizonnyal fénylő lámpások lennének a világban. Olyan helyeken - nagyvárosokban és kisebb településeken is - kell tartani, ahol az igazságot még nem hirdették. Két vagy három hetesre tervezzük az összejöveteleket. Időnként hasznos lehet, ha ugyanazon a helyen ismételjük meg a táborokat, de ez ne váljon rendszeressé. Évről évre változtassuk a táborhelyet. A kevés helyen tartott nagy létszámú táborok helyett a táborozásokat több helyen, kevesebb résztvevővel szervezzük. Így a munka újabb és újabb területekre terjedhet ki.
  Hiba, ha táborozásainkat a közlekedési utaktól távol és évről évre ugyanazon a helyen tartjuk. Talán azért van így, hogy munkát és költséget takarítsunk meg. A takarékoskodást azonban nem ezen a területen kell gyakorolni. Anyagi eszközök hiányában az új területeken különösen nehéz a táborozások pénzügyi fedezése. Gazdálkodjunk gondosan, és dolgozzunk ki olyan terveket, melyek megvalósítása nem jár nagyobb költséggel. Így sok pénzt takaríthatunk meg. Vigyázzunk azonban, hogy ez ne menjen a munka rovására. Az igazság hirdetésének ezt a módját Isten tanácsolja. Amikor lelkek megmentéséért fáradozunk, és az igazságot hirdetjük

  azoknak, akik még nem ismerik azt, akkor munkánkat nem hátráltathatja a költségekkel való takarékoskodás.

  A látogatottság biztosítása

  Egy alkalommal egy olyan nagyváros közelében, ahol alig ismerték még népünket, táborozást készítettünk elő. Egyik éjszaka, mintha egy gyülekezetben lettem volna, hogy megbeszéljük a tábornyitást megelőző teendőinket. Többen azt javasolták, hogy komoly erőfeszítéssel és költséggel meghívókat osszunk szét. Már intézkedni is kezdtünk az ügyben, amikor bölcs Tanácsadónk így szólt: "Állítsátok föl sátraitokat, kezdjétek meg a táborozást, és csak azután hirdessetek. Így munkátok eredményesebb lesz. Az élőszóban hirdetett igazságnak nagyobb lesz a befolyása, mintha ugyanazt az igazságot a lapokban hirdetnétek. A két módszer együttes alkalmazása a leghatásosabb. Nem vezet célra, ha évről évre mindig csak ugyanazokat az erőfeszítéseket teszitek. Változtassatok ezen. Ha alkalmat és időt adtok rá, Sátán is felkészül, hogy egyesítse erőit, és arra törekszik majd, hogy a tőle telhető legeredményesebb módon tegye tönkre a lelkeket.
  Ne keltsétek fel az ellenállást azelőtt, hogy az emberek meghallgatnák az igazságot, amíg meg nem ismerik, hogy mi az amivel ellenkeznek. Tartalékoljátok erőiteket a táborozás utáni időszakra, a munka nagyobb része akkor vár rátok. A táborozás ideje alatt nyomtassatok meghívókat, értesítéseket vagy újságokat, ezáltal is eleven, beszédes befolyást gyakorolva
  a lakosságra."
  Néhány táborozásunk során hatékony munkacsoportokat szerveztünk, akik elmentek a városba és annak környékére, hogy írott anyagot osszanak szét és vendégeket hívjanak meg az istentiszteletekre. Ezzel a módszerrel százakat nyertünk meg rendszeres látogatóknak a táborozás második felére, olyanokat, akik máskülönben nem jöttek volna el. Ragadjunk meg minden becsületes eszközt, hogy eljuttassuk a világosságot az embereknek.
  Az érdeklődők népszerű emberek bölcselkedéseivel és hamis tanításaival találkoznak, és nem tudják, hogyan kell ezekre megfelelni. Az élő beszéddel hirdetett igazságot a lehető legtömörebb formában kell képviselni, de széles körben kell terjeszteni. Amennyire csak lehetséges, engedjük, hogy a találkozóinkon elhangzott fontos előadásokat az újságok is közöljék. Így a korlátozott számú hallgatóság előtt elhangzott igazság sok lélekhez talál majd utat. Ahol az igazságot félremagyarázták, az embereknek

  majd alkalmuk nyílik arra, hogy megtudják, az miként hangzott el az igehirdető ajkáról.

  Pénzügyek

  Amennyire csak lehetséges, táborozásainkat rendeljük teljes egészében
  a lelki érdekek alá. Ne tegyük azokat üzleti vállalkozássá. A különböző területekről összegyűlt munkásokkal közösen alkalom nyílik a munka pénzügyeinek áttekintésére és egyes területeken a munkások képzésére.
  Ezek fontos szempontok. De ha túlságosan lefoglalják figyelmünket
  a táborozás feladatai, nem marad erőnk, hogy a lelkeknek szánt igazság gyakorlati következményeivel törődjünk. Munkatársainkat elvonjuk legfontosabb feladatuktól: hogy Isten gyermekeit legszentebb hitükben építsék, így a táborozás könnyen elvesztheti eredetileg kitűzött célját.
  Sok táborozást úgy vezetnek, hogy a résztvevők nagyobb része érdektelen marad, vagy ha sikerül is kapcsolatot teremteni velük, közömbösen és fásultan távoznak, ahelyett, hogy felüdültek, feltöltekeztek volna. Sokan csalódnak várakozásaikban, mert a táborozás nem segített nekik. Akik világosságért és erőért jöttek, hazatérve csak alig valamivel jobban tudják ellátni feladatukat a családban és munkájukat a gyülekezetben, mint a táborozás előtt.
  A pénzügyekkel csak olyanok foglalkozzanak, akiket megbíztak ezzel
  a munkával. Azonban amennyire lehetséges, ne a táborozás idején foglalkozzanak ezekkel a dolgokkal. A házról házra járással, a szombatiskolával, az írásos anyagok kezelésével és a missziómunkával kapcsolatos oktatást az anyagyülekezetben adjuk meg vagy pedig a kifejezetten erre a célra meghirdetett találkozókon. Ugyanez az elv érvényes a főzőiskolákra is. A maguk helyén mindegyikükre szükség van, azonban nem foglalhatják el a táborozások idejét.
  A területi vezetők és a lelkészek szenteljék magukat teljesen az emberek lelki érdekeinek, és ezért fel kell menteni őket a táborozás mindennapi gondjai alól. Ha a helyzet megkívánja, a lelkészek álljanak készen arra, hogy a táborozás alatt tanítókká vagy vezetőkké váljanak. Nem szabad azonban kifáradniuk. Legyenek frissek és derűsek, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a táborozás elérje a legfontosabb célját. Vidám szavakkal és bátorítóan beszéljenek, hogy az igazság magvait elhinthessék a becsületes szívek talajába.

  Fiatal munkások kiképzése

  Azok, akiket a munka valamely területén végzendő munkára képeznek, használjanak ki minden lehetőséget, hogy táborainkban dolgozzanak. Ha valahol tábor-összejövetelt szerveznek, az egészségügyi képzésben részesült fiatalok érezzék kötelességüknek a részvételt. Bátorítsátok őket, hogy ne csak az egészségügy területén dolgozzanak, hanem beszéljenek a jelenvaló igazságról is, és indokolják meg, hogy miért vagyunk h.n. adventisták. Ha ezek a fiatalok alkalmat kapnak arra, hogy az idősebb munkatársakkal dolgozzanak együtt, e lehetőség sok segítséget és áldást jelent majd nekik.
  Megfelelő irányítással a táborozások olyan iskolává válnak, ahol a lelkészek, vének, diakónusok megtanulják, hogyan végezhetnek még tökéletesebb munkát a Mesterért. Legyenek iskolák, ahol az idősebb és fiatalabb gyülekezeti tagok az Úr útjait még tökéletesebben megismerhetik, és az önzetlen segítségnyújtás szolgálatára nevelik őket.
  Egy szintén fontos találkozót megelőző éjszakai álomban együtt voltunk testvéreimmel, és hallgattuk azt, aki hatalma szavával szólított meg bennünket.
  Sokan vesznek majd részt ezen a találkozón, akik előtt teljesen ismeretlen lesz még az itt elhangzó igazság. Figyelnek és érdeklődnek majd, mivel Krisztus vonzza őket. Lelkiismeretük megerősíti, hogy amit hallanak, az igazság, mivel a Biblia az alapja. A velük való törődés nagy figyelmet igényel majd.
  Az üzenetből csak annyit mondjatok el nekik, amennyit megérthetnek befogadhatnak. Bár sok minden különösnek és meghökkentőnek látszik majd szemükben, mégis sokan örömmel látják meg azt, hogy Isten új fényben világította meg Igéjét előttük. Ha egyszerre annyi igazságot ismernének meg, amennyit nem lennének képesek feldolgozni, néhányan elmennének, és vissza sem jönnének többé. Sokan, igyekeztükben, hogy másoknak is elmondják, elferdítenék a hallottakat. Egyesek annyira kiforgatnák a Szentírás tanítását, hogy ezzel összezavarnának másokat.
  Akik tanulmányozzák Krisztus tanítási módszerét, és az Ő útja szerint képezik magukat, sokakat vonzanak majd, és éppen úgy lekötik a figyelmüket, mint ahogy Krisztus is lekötötte földi szolgálata idején a hallgatói figyelmét. Ezeken a találkozókon Sátán is jelen lesz, hogy ördögi módon falat emeljen Isten és ember közé, és megakadályozza, hogy a legkisebb

  fénysugár is eljusson a lelkekhez. Amikor azonban szeretetszolgálatotok által a gyakorlati igazságok munkálkodni kezdenek az emberekben, elfogadják azokat, mert szívüket Isten Szentlelke befolyásolja.
  Legyetek alázatosak, imádkozzatok, hogy Isten angyalai álljanak mellétek és befolyásolják az elmét. Nem ti munkáljátok a Szentlelket, hanem Ő munkálkodik általatok. A Szentlélek adja az igazság hatóerejét. Mindig gyakorlati igazságokat tárjatok az emberek elé.
  Amíg az emberek nem győződnek meg arról, hogy mi Krisztus-hívők vagyunk, hiszünk istenségében és örökkévalóságában, addig ne hangoztassuk az üzenetnek azt a részét, amely szokásaikat, gyakorlatukat ítéli el. A világ Megváltójáról való bizonyságtétel jusson el hozzájuk. Ő így szól: "Én, Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek
  a gyülekezetekben." (Jel. 22:16)
  Hacsak lehetséges, minden előadást kövessen Biblia-tanulmányozás. Ezeken az alkalmakon lehet az előadás egyes pontjairól beszélgetni, kérdéseket feltenni és elmélyíteni a helyes következtetéseket. Több időt kell szentelni az emberek türelmes nevelésére, s lehetőséget adni nekik, hogy ők is megnyilatkozhassanak. Kövessük ezt az útmutatást, és mintegy szabályhoz tartsuk magunkat.
  Tartsunk táborozásokat azok számára, akikben felébred az érdeklődés
  a korunknak szóló igazság iránt és segítségre várnak. Ezekre az összejövetelekre hívjunk meg hívőket és nem hívőket egyaránt, s adjunk rá lehetőséget, hogy kérdéseket tegyenek fel mindazzal kapcsolatban, amit nem értettek meg helyesen. Adjuk meg mindenkinek az alkalmat, hogy beszélhessen az őt zavaró kérdésekről, különben ezek továbbra is bennük maradnak. Az igehirdetésekből és a Biblia-tanulmányokból világosan látsszék meg az, hogy minden hitelvi és tanbeli kérdésben az "Így szól az Úr" elvét alkalmazzuk.
  Krisztus tanításának is ez volt az alapja. Amikor az emberekhez beszélt, hallgatói kérdéseket tehettek föl neki. Azoknak, akik alázattal keresték
  a világosságot, mindig kész volt megmagyarázni szavait. A kritika és az akadékoskodás lelkületét azonban elvetette. Ezt nekünk sem szabad támogatnunk. Ha egyesek vitát akarnak provokálni a tanítás vitás kérdéseiben, válaszoljátok nekik azt, hogy az összejövetelt nem e célból rendezték. Ha mégis válaszoltok valamelyik kérdésre, győződjetek meg arról, hogy
  a hallgatók megértették-e a választ. Ha a kérdés nem világos, kérdezzetek vissza. Lépésről lépésre haladva mérjétek le, hogy mennyire jutottatok.

  Prédikáljatok kevesebbet, és tanítsatok többet!

  Táborozásainkon nem kívánatos, hogy egy vagy két munkásunkat kössük le a prédikációk és a Biblia-tanítások megtartásával. Jobb eredményt érhetünk el, ha időnként a nagyobb gyülekezeteket felosztjuk kisebb csoportokra. Így a tanító közelebb tud kerülni a hallgatósághoz, mint a nagyobb létszámú gyülekezetben.
  Táborozásainkon jóval több az igeszolgálat a kelleténél. Ez nehéz terhet ró a munkásokra, és az igeszolgálat rovására megy. Kicsinek látszó dolgok sikkadnak el a prédikációkban, és széles kaput nyitnak a bűn előtt. Az igehirdető kifárad, és elesik attól az időtől, amelyre pedig feltétlenül szüksége lenne: az imádkozás és az elmélkedés idejére, hogy magára is legyen gondja, és megmaradhasson Isten szeretetében. Amikor rövid idő alatt sok tanulmány hangzik el egymás után, az embereknek nem marad elég idejük a hallottak befogadására. Értelmükben az egyes kérdések összekuszálódnak, és az igeszolgálatot fárasztónak és unalmasnak tartják majd.
  Kevesebb prédikáció és több tanítás szükséges! Sokan több és határozottabb világosságot igényelnek annál, amit az igeszolgálattól kaptak. Másoknak több idő szükséges az elhangzottak megértésére. Ha a feltárt igazságot jobban megmagyaráznánk, könnyebben megértenék, és jobban meg tudnák tartani, ahogy a kellően helyére ütött szög is határozottan megáll.
  Megmutatták nekem, hogy táborozásaink vonzóbbak és sikeresebbek lesznek. Ahogy a vég felé közeledünk, úgy látom: mindinkább kevesebb lesz a prédikáció és több a Biblia-tanulmány. Kis csoportok alakulnak mindenütt, s Bibliával kezükben, nyílt, kötetlen beszélgetésekben tanulmányozzák majd az Írásokat.
  Ilyen módszer szerint tanította Krisztus is az apostolokat. Amikor nagy sokaság gyülekezett a Megváltó köré, Ő mindig kész volt tanítani őket és a tanítványokat. Amikor befejeződött a beszélgetés, az apostolok a nép közé vegyültek, és elismételték, amit Krisztus mondott. Krisztus szavait az emberek gyakran rosszul értelmezték, de ilyenkor a tanítványok elmagyarázták az Írásokat és Krisztus tanításait.
  A nagy Tanító a természetbe vitte hallgatóságát, hogy azok meghallhassák Isten - a teremtett világon keresztül megszólaló - hangját. Amint szívük meglágyult s értelmük fogékonyabbá vált, segített megértetni velük az előttük lévő természeti csodákban rejlő igazságot. Megmutatta, hogy lelke mennyire nyitott a természet befolyására, és mennyire gyönyörködik

  a bennünket körülvevő mindennapi élet csodáinak lelki tanításaiban. A levegő madarai, a mező liliomai, a magvető és a mag, a pásztor és a juhok segítségével Krisztus örökérvényű igazságokat mutatott be.
  Az élet eseményeiből, gyakorlati tapasztalatokból is vett példákat, és bensőséges módon tanította azokkal hallgatóit - például a kovászról, az elrejtett kincsről, az igazgyöngyről, a halászhálóról, az elveszett pénzről,
  a tékozló fiúról, a sziklára és a homokra épített házról szóló példázatokkal. Tanításaiban mindig volt valami, ami minden elmét megfogott,
  s minden szívhez szólt.

  VETNI ÉS ARATNI

  "Más a vető és más az arató." Az Üdvözítő ezeket a szavakat mondta, amikor tanítványait kiválasztotta és munkába akarta küldeni őket. Egész Júdeában elvetette Jézus az igazság magvait. Világosan és érthetően hirdette
  a megváltási tervet; ajka sohasem fáradt el az igazság hirdetésében. A nagy Tanító földi munkája nemsokára befejeződik. Tanítványai kövessék nyomon Őt, és arassák le azt, amit vetett, hogy a Magvető és az arató együtt örvendezhessen.
  Az Úrnak ma vetőkre és aratókra van szüksége. Bárcsak megemlékeznének, akik kimennek a munkába - az is aki vet, az is aki arat - arról, hogy sohasem tulajdoníthatják maguknak a dicsőséget munkájuk eredményéért! Isten kiválasztott eszközei már előttük munkálkodtak, és elkészítették a talajt a magvetésre és az aratásra. "Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; - mondta Krisztus - mások munkálták, és ti a mások munkájába álltatok." (Jn. 4:38)
  "És aki arat, jutalmat nyer és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezhessen." (Jn. 4:36) Gondosan olvassátok e szavakat. Kutassátok jelentőségét, mert Isten tervét nyilvánítják ki. Akik a magot vetik, amikor a kis és nagy összejöveteleken a kor számára szóló igazságot sok fáradozással előadják, nem mindig arathatnak. Az Úr szolgái igen gyakran elkeseredett ellenállásra találnak, és munkájukat hátráltatják. A legjobb munkát végzik, komoly, fáradságos erőfeszítéssel vetik a jó magot. Azonban az ellenállás mindig hevesebb és durvább lesz. A hallgatók közül néhányan meggyőződnek az igazságról, azonban a megnyilvánuló ellenállás elcsüggeszti őket, és nincs bátorságuk, hogy meggyőződésüket megvallják.

  Krisztus szolgáinak életét veszélyeztetik azok, akiket Sátán irányít. Ilyenkor előjoguk, hogy kövessék Mesterük példáját, és más területre menjenek. Krisztus mondta, "Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend." (Mt. 10:23) Engedjétek, hogy az igazság követei más területre menjenek. Itt kedvezőbb alkalom kínálkozhat
  a munkára, és eredményesebben vethetik az igazság magját és arathatják
  a termést. Eredményük híre eljut majd abba a helységbe, ahol munkájuk látszólag nem volt eredményes, és így az igazság következő követét kedvezőbben fogadják majd.
  A nehézségek és a csüggesztő körülmények között vetett mag bizonyítja majd életerejét. Viszontagság, bánat, vagyonvesztés, Isten gondviselésének megváltozása feleleveníti az elmékben azokat az igéket, melyeket Isten hűséges szolgái már évekkel előbb hirdettek. Az elvetett mag kikel és gyümölcsöt terem.
  Istennek bölcs férfiakra és nőkre van szüksége, akik komolyan igyekeznek a rájuk bízott munkát elvégezni. Isten őket eszközként használja a lélekmentés munkájában. Némelyek vetni fognak, mások az elvetett mag termését aratják le. Bárcsak mindenki a legjobbat tenné, hogy adományaikat kifejlesztve, Isten magvetőként vagy aratóként használhassa őket!

  AZ ELÖLJÁRÓK

  Isten úgy látta jónak, hogy néhány dolgot közöljön velem prédikátoraink hivatásáról, különösen azokról, akiket elöljárókul választottak. Az ilyen felelős állásra való választás nagyon körültekintően történjen. A legkomolyabb imával könyörögjetek isteni világosságért.
  Jó hírnevű emberek legyenek azok, akiket a nyáj őrizőivé választanak. Olyan férfiak, akik bizonyítják, hogy nemcsak ismerik a Szentírást, hanem hit- és türelemtapasztalataik is vannak, miáltal szelídséggel oktatják azokat, akik ellenállnak az igazságnak. Kipróbált, becsületes férfiak legyenek, ne új emberek; tehetséges kutatói az Írásnak, alkalmasak mások oktatására, az Ige kincseinek felszínre hozására. Olyan férfiak, akik jellemükkel, szavaikkal és viselkedésükkel Isten országának ügyére dicsőséget hoznak, az igazságot tanítják és élik, és a "Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére" (Ef. 4:13) növekednek. E képesség gyakorlati fejlődése és megerősödése által válnak Krisztus szolgái alkalmassá arra, hogy egyre nagyobb felelősséget vállalhassanak.
  Jézus befogadta Júdást és Pétert tanítványai közé. Nem azért, mintha hibátlanok lettek volna. Figyelmen kívül hagyta hibáikat. Alkalmat akart adni nekik, hogy az Ő iskolájában szelídséget és alázatosságot tanuljanak, hogy ezáltal munkatársaivá válhassanak. Ha kihasználták volna ezeket az alkalmakat, ha készek lettek volna tanulni, hibáikat belátni és a nagy példakép világosságánál azzá lenni, amit Krisztus kívánt tőlük, akkor nagy áldássá válhattak volna a gyülekezet számára.
  Így cselekszik ma is az Úr Jézus az emberekkel. Egyesek - noha tökéletlen jelleműek - ünnepélyes és szent feladatot kapnak. Ha egy ilyen

ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ