ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ

 

Mit tegyünk kételyeinkkel?

    Kezdő keresztényeket néha elfogja a kétely. A Biblia sok olyan dolgot tartalmaz, amely érthetetlen és homályos előttünk, és Sátán ezeket használja fel, hogy általuk megingassa hitünket az Írásban mint Isten kinyilatkoztatott szavában. Kérdik: "Hogy ismerhetem fel az üdvnek igaz útját? Ha a Biblia igazán Isten szava, hogyan szabadulhatok meg ilyen kétségektől és kísértésektől?"
  Isten sohasem kívánja tőlünk, hogy valamit elhiggyünk anélkül, hogy elegendő bizonyítékot adna, melyre hitünket alapozhatjuk. Számos bizonyság szól értelmünkhöz Isten létezéséről, jelleméről és Igéjének igaz voltáról. Ámde Isten a kételkedés lehetőségét nem távolította el. Mert hitünknek határozott bizonyítékokon és nem feltevéseken kell alapulnia. Azok, akik kételkedni akarnak, lesz rá alkalmuk; s viszont, akik teljes szívből az igazságot keresik, számtalan bizonyítékot találnak hitük megszilárdítására.
  Lehetetlen, hogy halandó ember az Örökkévaló jellemét vagy művét felfoghassa. Még a legélesebb elme és legképzettebb szellem előtt is állandóan titok környezi e szent Lényt. "Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthasz-é? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?" (Jób 11:7-8).
  Pál apostol így kiált fel: "Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!" (Róm 11:33). Bár "felhő s homályosság van körülötte", mégis "igazság és jogosság az ő székének erőssége"(Zsolt 97:2). Eljárását velünk szemben és annak indokait csak oly mértékben érthetjük meg, amilyen mértékben mindenhatóságával párosult végtelen szeretetét és irgalmasságát észlelhetjük. Szándékaiból annyit érthetünk meg, amennyi javunkra válik. Ezenfelül
  
  pedig nyugodtan ajánlhatjuk magunkat Isten szerető karjaiba.
  Isten Igéje, valamint Szerzőjének jelleme oly titkokat tárnak elénk, melyeket halandó létünkre nem érthetünk meg tökéletesen. A bűn keletkezése, Krisztus testté válása, az újjászületés, a feltámadás és még sok más tárgykör, melyet a Biblia feltár, oly mély titkok, melyeket az emberi elme helyesen megérteni vagy felfogni nem képes. De mert Isten gondviselésének titkait nem tudjuk megérteni, nincs okunk Szavában kételkedni. A természet világában naponként szintén titkok vesznek körül, melyeknek mélyére hatolni nem tudunk. A legkisebb életmegnyilvánulások olyan titkok, melyeket a bölcsek bölcse sem tud megfejteni. Mindenütt oly csodákat látunk, melyek értelmünket felülmúlják. Csodálkozzunk-e hát, ha a lelki világban is oly titkokra akadunk, melyeket fel nem foghatunk? A nehézség, az ok kizárólag az emberi elme gyengeségében és korlátoltságában rejlik. Isten elegendő bizonyítékát adta a Szentírás isteni eredetének, tehát ne kételkedjünk szavában, ha gondviselésének és bölcsességének összes titkait nem is érthetjük meg.
  Péter apostol is megállapítja hogy a Szentírás tartalmaz részeket, "amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak... a magok vesztére" (2Pt 3:16). A kételkedők ezeket érvül hozzák fel a Biblia ellen, holott ellenkezőleg, erős bizonyítékai a Biblia isteni ihletettségének. Ha az Írás nem beszélne nekünk mást Istenről, nagyságáról és fenségéről, mint amit mi, szegény emberek könnyen felfoghatunk, akkor nélkülözné isteni eredetének félreismerhetetlen hitelességét. Éppen a benne feltárt tárgykörök fenséges és titokzatos volta ébressze bennünk azt a hitet, hogy a Biblia valóban Isten szava.
  Az emberi szív szükségleteinek és vágyainak megfelelően, oly egyszerűen tárja elénk a Biblia az isteni igazságokat, hogy azok a legtanultabb embert is csodálattal és elragadtatással töltik el, másrészt pedig a legegyszerűbb ember is felismerheti belőlük a megváltás útját. Ezek az egyszerű igazságok mégis
  
  olyan emelkedett tárgykörökkel foglalkoznak, melyek az emberi értelmet felülmúlják; csak azért fogadhatjuk el őket, mert Isten jelentette ki azokat. Így tárja fel előttünk Isten üdv- és világtervét, oly tisztán, hogy minden lélek könnyen megtudhatja, hogy a bűnbánat útján, hitben milyen lépéseket kell tennie az Úr Jézus Krisztus felé, hogy az Isten által előírt módon megmeneküljön. De ezen könnyen érthető igazságok mögött vannak olyan titkok, melyek kutatása az emberi elme képességeit felülmúlják, és amelyek az igazság őszinte keresőit félelemmel és hittel töltik el. Minél többet kutatnak a Bibliában, annál inkább meggyőződnek róla, hogy a Biblia: az élő Isten kinyilatkoztatott szava; és az emberi szellem mélyen meghajol az isteni kinyilatkoztatás fensége előtt.
  Amikor beismerjük, hogy a Biblia nagy igazságait nem vagyunk képesek teljesen felfogni, egyúttal beismerjük, hogy véges elménk gyenge az örök, végtelen igazságok megértéséhez; beismerjük, hogy mi emberek, korlátolt emberi ismereteinkkel a Mindenható terveit nem tudjuk megérteni.
  A kételkedők és hitetlenek csak azért vetik el Isten Igéjét, mert nem tudják teljesen megfejteni; de még akik vallják, hogy hiszik a Szentírást, azok sincsenek túl e tekintetben minden veszélyen. Az apostol mondja: "Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon" (Zsid 3:12). Jól cselekszünk, ha a Szentírás minden egyes pontját tüzetesen tanulmányozzuk, és kutatjuk Isten mélységeit (1Kor 2:10), amennyiben a Bibliában nyilvánvalóak. Ugyanis a "titkok az Úréi, ami Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké..." (5Móz 29:29). Sátánnak azonban érdeke, hogy kutató szellemi erőinket megrontsa, összezavarja. A bibliai igazságok vizsgálatához hozzávegyül egy kis büszkeség is, úgy, hogy az emberek türelmüket és kedvüket veszítik, ha a Szentírás minden egyes helyét megelégedésükre nem tudják kimagyarázni. Igen megalázónak tartják beismerni azt, hogy az ihletett Igét nem értik teljesen. Nem tudnak türelmesen várni, míg Isten jónak látja, hogy kinyilatkoztassa nekik igazságát.
  
  Azt hiszik, hogy tehetetlen, emberi bölcsességük elégséges a Szentírás megértéséhez, s mivel erre nem képesek, nyíltan tagadják tekintélyét, hatalmát. Isten mondja: "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim... Mert... magasabbak az én útaim útaitoknál..." (Ésa 55:8-9). Igaz, hogy sok elméletről és tanról általában azt hiszik, hogy a Bibliából származnak, pedig nem alapulnak a Szentírás tanításain; a valóság az, hogy szöges ellentétben állnak az ihletett kijelentésekkel. Ezek a dolgok okozták számos ember kétkedését és tévelygését. De ezekért a hamis tanokért nem vádolhatjuk a Bibliát, hanem csakis az emberi felderítéseket.
  Ha a teremtett lényeknek lehetséges volna tökéletes ismeretet szerezni Istenről és műveiről, akkor ezen pontot elérve, többé nem volna számukra újabb terület a kutatásra, többé nem növekedhetnének az igazságban, nem fejlődhetne értelmük és szívük. Isten többé nem lenne a legmagasabb Lény, és az ember, ha a tudás és megismerés legmagasabb fokát elérte, feljebb többé nem juthatna. Adjunk hálát Istennek, hogy ez nem így van! Isten végtelen; benne van a "bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve" (Kol 2:3). Még ha az örökkévalóságon át kutatnak is az emberek, akkor sem lesznek képesek kimeríteni hatalmának, bölcsességének és jóságának gazdagságát.
  Isten szándéka, hogy Igéjének igazsága már ebben az életben is mindjobban feltáruljon népe előtt. Ezt a tudást csak egyetlen úton-módon szerezhetjük meg: ha a Szentlélek érteti meg velünk, aki ihlette az Írásokat. "Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke", "mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is" (1Kor 2:11, 10). Az Üdvözítő megígérte tanítványainak és követőinek: "De mikor eljő... az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra..., mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek"(Jn 16:13-14).
  Isten azt kívánja, hogy értelmünket használjuk, fejlesszük. A Szentírás tanulmányozása annyira erősíti és nemesíti az elmét,
  
  hogy az más tananyaggal fel nem mérhető. Mégis óvakodnunk kell attól, hogy istenítsük az észt, mely emberi gyengeségnek és fogyatkozásnak van alávetve. Ha azt akarjuk, hogy a Szentírás ne maradjon annyira homályos előttünk, hogy a legegyszerűbb igazságokat se értsük meg, akkor a kisgyermek egyszerűségével és hitével kell bírnunk, késznek kell lennünk tanulni, és a Szentlélek segítségét kell kérnünk. Isten hatalmának és bölcsességének tudata, saját képtelenségünk, hogy nagyságát felfogjuk, tegyen alázatosakká bennünket; ugyanolyan félelemmel nyissuk fel a Bibliát, mint amellyel színe elé lépnénk. Ha a Szentírást felnyitjuk, el kell ismernünk tekintélyét, felettünk való felsőbbségét. Szívünk és értelmünk hajoljon meg az Örökkévaló előtt.
  Látszólag nagyon sok homályos vagy nehezen érthető rész van, amelyeket azonban Isten világossá tesz azok előtt, akik megértésükre törekszenek. Lelkének vezetése nélkül a Szentírást elcsűrik-csavarják vagy helytelenül értelmezik. Sokszor olvassák emberek a Bibliát haszon nélkül, sőt határozottan kárukra. Ha Isten Igéjét szent félelem és ima nélkül nyitjuk fel, ha gondolataink, érzelmeink nem irányulnak Istenre, és nincsenek összhangban akaratával, akkor kétségek szállják meg elménket, és a Szentírás tanulmányozása közben megerősödnek kételyeink. Sátán fogva tartja gondolatainkat, és hamis magyarázatokat sugall. Ha emberek nem törekszenek szóban és tettekben összhangban élni Istennel, akkor - ha még olyan tanultak is - állandóan veszélyben forognak, hogy félreértik a Szentírást, s véleményükben nem is szabad bíznunk. Akik csupán ellentmondásokat keresnek a Szentírásban, sohasem nyerhetnek lelki meglátást. Ferde nézeteik következtében a legegyszerűbb és legvilágosabb dolgokban is okot találnak a kételkedésre és hitetlenségre.
  A kételkedés valódi oka - bármennyire leplezett is - legtöbb esetben a bűn szeretete. Isten szavának tanításai és korlátozásai a büszke, bűnös szívnek ellenszenvesek, s akik követelményeinek nem hajlandók engedelmeskedni, mindig készek annak kötelező voltát, tekintélyét kétségbe vonni. Hogy
  
  az igazsághoz juthassunk, őszintén kell utána vágyakoznunk, és késznek lennünk, hogy annak engedelmeskedjünk. Mindazok, akik ily lelkülettel tanulmányozzák a Bibliát, elegendő bizonyítékot találnak arra nézve, hogy valóban Isten szava; megértik igazságait, "melyek bölccsé tehetnek az üdvösségre".
  Krisztus mondotta: "Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é..." (Jn 7:17). Ahelyett, hogy fogós kérdéseket vetnénk fel oly dolgokra nézve, melyek előttünk homályosak, becsüljük meg inkább azt a világosságot, melyet már nyertünk, s így mindig több és több fényhez jutunk. Isten kegyelme által teljesítsük minden kötelességünket, melyet felismertünk, s ily módon képesek leszünk azokat is megismerni és teljesíteni, melyek felől most még kételyeink vannak.
  Van egy bizonyíték, melyet mindenki - a legműveltebb és legtanulatlanabb is - megragadhat: ez a tapasztalatok bizonyítéka. Isten mindnyájunknak alkalmat ad, hogy ígéreteinek igazságáról meggyőződhessünk. Meghívása így hangzik: "Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!" (Zsolt 34:9). Ahelyett, hogy mások szavára bíznánk magunkat, győződjünk meg róla személyesen. Az Úr megígérte: "Kérjetek és megkapjátok"(Jn 16:24); és ígéretei teljesedni fognak, mert eddig még mindig teljesedtek, tehát ezután sem csalatkozhatunk bennük. Ahogy közeledünk Jézushoz és az Ő szeretetének nagyságán épülünk, kételyeink és lelkünk homálya eltűnik jelenlétének világosságában.
  Pál apostol azt írja, hogy Isten "megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába"(Kol 1:13). És mindenki, aki a halálból általment az életre, bizonyíthatja, hogy "az Isten igaz" (Jn 3:33). Igazolhatja: "Segítségre volt szükségem és meg is találtam azt Jézusban. Minden szükségletemet kielégítette, és lelkem éhségét lecsillapította. A Biblia számomra ma már Jézus Krisztus kinyilatkoztatása. Kérdezed, hogy miért hiszek Jézusban? Mert Ő az én isteni Megváltóm. Kérdezed, miért hiszek a Bibliában? Mert Istennek lelkemhez intézett szava." Szívünkben hordhatjuk
  
  annak bizonyságát, hogy a Biblia igaz, hogy Jézus az élő Istennek Fia. Tudjuk, hogy nem mesterkélt mesékben hiszünk.
  Péter inti testvéreit: "Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében" (2Pt 3:18). Ha Isten gyermekei növekednek a kegyelemben, úgy szavát is mindjobban megértik. Új fényt és új szépséget fedeznek fel szent igazságaiban. Erről az igazságról tesz bizonyságot az egyháztörténelem évszázadok óta, és fog is tenni az idők végezetéig. "Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig"(Péld 4:18).
  Hit által az elkövetkezendőkre tekintünk, hit által fogadjuk Isten szavát, mint lelki növekedésünk zálogát, hit által lehetünk meggyőződve arról, hogy emberi képességeink egyesülnek az Istenéivel, és lelkünk minden ereje közvetlen összeköttetésbe lép a világosság Forrásával. Ujjonghatunk afelett, hogy ami Isten gondviselésében érthetetlen volt, akkor világossá válik; amit addig megmagyarázni nem tudtunk, most megértjük; ahol eddig véges elménk csak zavart és sötétséget, sikertelen terveket látott, ott a legszebb és legtökéletesebb összhangot találjuk. "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem" (1Kor 13:12).
  

ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ