"Mert példát adtam néktek,
  hogy amiképpen én cselekedtem veletek,
  ti is akképpen cselekedjetek."

  
  Isten és az ember közös munkája

  A gyógyítás szolgálatában az orvosnak Isten munkatársaként kell dolgoznia. A Megváltó mind a lelket, mind a testet szolgálta. Az általa tanított evangélium a lelki élet és a testi gyógyulás üzenete volt. A betegségből való gyógyítást összekapcsolta a bűntől való szabadítással. Ugyanezt a szolgálatot bízta a keresztény orvosra, akinek Krisztussal együttműködve kell enyhítenie embertársainak mind testi, mind lelki terheit. A beteg számára ő az irgalom követe, aki gyógyulást hoz megbetegedett testének és bűnbeteg lelkének.
  Krisztus az orvosi hivatás igazi feje. Ő a Nagy Orvos. Ő áll minden istenfélő orvos mellett, aki az emberi szenvedés enyhítése érdekében gyakorolja hivatását. Míg az orvos a fizikai betegség gyógyítására a természet gyógyszereit használja, hívja fel betegei figyelmét Krisztusra, aki mind a lélek, mind a test betegségeit gyógyítani tudja. Amihez az orvosok csak hozzá tudnak munkájukkal segíteni, Krisztus azt be is végzi. Az orvosok igyekeznek a természet gyógyító munkáját segíteni. Krisztus maga a gyógyító. Az orvos törekszik az életet megőrizni; Krisztus pedig adja az életet.
  
  A gyógyulás forrása
  
  Csodatetteiben a Megváltó kinyilatkoztatta azt a hatalmat, amely állandóan munkálkodik az emberért gyógyulása és megmaradása érdekében. Isten a természeti erők felhasználásával napról napra, óráról órára, pillanatról pillanatra azon dolgozik, hogy életben tartsa, megerősítse és helyreállítsa az embert. Ha a test bármely része megsérül, azonnal megkezdődik a gyógyulási folyamat; a természeti erők működésbe lépnek az egészség helyreállítására. De az a hatalom, amely a természeti
  
  erők felhasználásával munkálkodik, Isten hatalma. Minden életadó erő tőle van. Amikor valaki felépül betegségéből, Isten az, aki meggyógyította.
  A betegség, a szenvedés és a halál az ellenséges hatalomtól származik. Sátán pusztít, Isten gyógyít.
  Ma is igazak az Izraelhez intézett szavak, amiket Isten a testileg, lelkileg meggyógyult emberekről mondott: "Én vagyok az Úr, a te gyógyítód" (2Móz 15:26).
  Az alábbi szavakból kitűnik, hogy mit kíván Isten minden embernek: "Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek" (3Jn 2).
  Ő az, "aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged" (Zsolt 103:3-4).
  Sok beteget Krisztus e figyelmeztetés kíséretében gyógyított meg: "Többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod" (Jn 5:14). Így tanította meg nekik, hogy betegségüket ők maguk okozták Isten törvényeinek áthágásával, és hogy az egészséget csak engedelmességgel lehet megőrizni.
  Az orvosnak meg kell tanítania betegeit arra, hogyan működjenek együtt Istennel a helyreállítás munkájában. Az orvos egyre jobban felismeri azt a tényt, hogy a betegség a bűn következménye. Tudja, hogy a természet törvényei - éppúgy, mint a Tízparancsolat előírásai - Istentől származnak, és csak az irántuk való engedelmesség által állhat helyre és őrizhető meg az egészség. Az is nyilvánvaló előtte, hogy sok szenvedés káros szokások következménye, és e betegek meggyógyulhatnának, ha megtennék saját egészségük érdekében mindazt, amire lehetőségük van. Meg kell tanítani őket arra, hogy minden olyan szokás bűn, ami rombolja a testi, szellemi és lelki energiát, és az egészség helyreállhat azoknak a törvényeknek való engedelmesség által, amelyeket Isten az egész emberiség javára alkotott.
  Az orvos árt embertársának, ha bár látja, hogy a beteg szenvedésének oka a helytelen evés és ivás vagy más helytelen szokás, de elmulasztja erre felhívni a figyelmét. Alkoholisták, tébolyodottak, erkölcstelenek mind arra késztetik az orvost, mondja meg világosan és érthetően, hogy a szenvedés a bűn következménye. Azok, akik tudják, milyen elvek szabályozzák az életet, komolyan igyekezzenek elhárítani a betegség
  
  okait. Hogyan maradhat az orvos nyugodt, miközben a fájdalommal való állandó küzdelmet látja, és folytonosan a szenvedés enyhítésén munkálkodik? Vajon akkor jó és irgalmas ember, ha nem tanítja, hogy a szigorú mértékletesség a betegség ellenszere?
  Tegyük világossá, hogy Isten parancsolatainak útja az élet útja! A természet törvényeit Isten állította fel, de Isten törvényei nem önkényes követelmények. A törvény - mind a fizikai, mind az erkölcsi - minden egyes "ne tedd" parancsa egy-egy ígéretet is rejt magában. Ha engedelmeskedünk, áldás kíséri lépteinket. Isten soha nem kényszerít arra, hogy helyesen cselekedjünk, de meg akar óvni a rossztól, és rá akar nevelni arra, ami jó.
  Hívjuk fel a figyelmet az Izraelnek tanított törvényekre! Isten világosan megmondta nekik, hogyan éljenek. Megismertette velük mind a fizikai, mind a lelki jólétük alapját képező törvényeket, és megígérte nekik, hogy "távol tart az Úr tetőled minden betegséget" (5Móz 7:15) - ha engedelmeskedsz. "Vegyétek szívetekre mindezeket a igéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon." "Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség" (5Móz 32:46; Péld 4:22).
  Isten szeretné, ha a tökéletesség útján olyan magasra jutnánk, amilyenre Krisztus, az ajándék által lehetséges. Arra szólít fel bennünket, hogy válasszuk a jót; hogy lépjünk kapcsolatba a menny eszközeivel; hogy kövessük azokat az elveket, amelyek kialakíthatják bennünk Isten képmását. Írott Igéjében és a természet nagy könyvében Isten feltárta az élet alapelveit. A mi feladatunk ezeket az alapelveket megismerni, és testünk és lelkünk egészségének helyreállításában Istennel engedelmesen együttműködni.
  Az embernek tudatosítania kell azt, hogy az engedelmesség áldásait a maguk teljességében csak akkor élvezheti, ha Krisztus felkínált kegyelmét elfogadja. Krisztus kegyelme ad erőt az Isten törvényei iránti engedelmességre, és tesz képessé a rossz szokások bilincseinek széttörésére. Csak ezzel az erővel tud elindulni és állhatatosan megmaradni a helyes úton.
  Az az ember, aki elfogadja a tiszta evangéliumot és az általa kínált erőt, meggyógyul bűn okozta betegségeiből. Az Igazság Napja felkél, "és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt" (Mal 4:2). A világ semmilyen
  
  kincse sem tudja meggyógyítani a megtört szíveket, sem nem képes békét adni a léleknek, sem száműzni a gondot és a betegséget. Hírnév, lángész, talentum - mind kevés ahhoz, hogy vigaszt nyújtson a bánatos szívnek, vagy helyrehozza az elhibázott életet. Az embernek csak akkor lehet reménysége, ha Isten él a lelkében.
  Az a szeretet, amellyel Krisztus árasztja el az ember egész lényét, éltető erő. Gyógyításával megérint minden létfontosságú szervet - az agyat, a szívet, az idegeket. Ezzel lényünk legmagasabb rendű képességeit tevékenységre serkenti. Száműzi a lélekből a bűnt és a bánatot, az aggódást és a gondot, amelyek felőrlik életerejét. Ez a szeretet derűt és nyugalmat hoz; olyan örömet ültet a lélekbe, amelyet semmiféle földi dolog nem tud elrontani: a Szentlélek örömét - gyógyító, éltető örömet.
  Megváltónk szavai: "Jöjjetek énhozzám... és én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28) - megadják a receptet a fizikai, a szellemi és a lelki betegségek gyógyítására. Krisztus sajnál minket, bár szenvedéseinket saját magunk okozzuk bűneinkkel. Krisztusban segítséget találhatunk. Ő csodálatos dolgokat tesz azokért, akik bíznak benne.
  Bár a bűn vasmarka régóta egyre szorosabban fogja az embert, bár Sátán ravasz stratégiával úgy magyarázza Isten Igéjét, hogy árnyat vessen rá, és kétségbe vonatja az emberrel Isten jóságát, az Atya irgalma és szeretete továbbra is gazdagon árad a föld felé. Ha az emberek Isten ajándékai iránti hálával kitárnák lelkük ablakait a menny felé, a gyógyító erő sugarai beragyognának rajtuk.
  Az az orvos, aki Krisztus igazi munkatársa akar lenni, igyekszik munkája minden területén eredményesen dolgozni. Szorgalmasan tanul, hogy felelősségteljes hivatásában jól képzett legyen. Állandóan magasabb szintre, nagyobb tudásra, ügyességre és fokozott tisztánlátásra törekszik. Minden orvosnak tudatosítania kell, hogyha gyenge, szakszerűtlen munkát végez, nemcsak kárt okoz a betegnek, de igazságtalan orvostársával szemben is. Az az orvos, aki megelégszik alacsony szintű szakképzettséggel és tudással, nemcsak rossz hírbe hozza az orvosi hivatást, de meggyalázza Krisztust, a legfőbb Orvost.
  Akik alkalmatlannak tartják magukat az orvosi feladatra, azok válasszanak más foglalkozást. Akik alkalmasak a betegek gondozására, de tudásuk és egészségügyi képzettségük korlátozott, jól teszik, ha vállalják a munka szerényebb részét, és mint ápolók szolgálnak hűségesen.
  
  Egy szakképzett orvos melletti türelmes munkával állandóan tanulhatnak, és kihasználva minden alkalmat a tanulásra, végül megszerezhetik az orvosi képesítést. Fiatalabb orvosok "mint együttmunkálkodók [a Nagy Orvossal] ... hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét ... senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy [a betegeknek való] szolgálatunk ne szidalmaztassék: hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái" (2Kor 6:1-4).
  Isten azt akarja, hogy mindig felfelé tartsunk. Az igazi orvos-misszionárius egyre ügyesebb lesz orvosi szolgálatában. Tehetséges, magasabb szakmai tudású keresztény orvosokat kell keresni és arra biztatni, hogy álljanak Isten szolgálatába olyan helyeken, ahol másokat orvos-misszionáriusokká tudnak nevelni és képezni.
  Az orvos gyűjtse lelkébe Isten szavának világosságát! Növekedjék állandóan a kegyelemben! Nála a vallás nem csupán egy befolyás a többi között, hanem minden más befolyás felett áll. Az orvosnak magasztos, szent indítékokból kell cselekednie - nyomós indítékokból, amelyek attól a Valakitől származnak, aki életét adta azért, hogy erőt adjon nekünk a bűn legyőzéséhez.
  Ha az orvos lelkiismeretesen és szorgalmasan igyekszik magát hivatásában eredményessé tenni, ha életét Krisztus szolgálatának szenteli, és időt fordít saját szívének vizsgálatára, akkor lesz képessége ahhoz, hogy megértse szent elhívásának titkait. Olyanná fegyelmezheti és képezheti magát, hogy azon a körön belül, ahol hatással lehet mások életére, látni fogja annak a nevelésnek és bölcsességnek nagyszerű voltát, amelyhez az juthat, aki kapcsolatban áll a bölcsesség és hatalom Istenével.
  Sehol sincs szükség olyan szoros közösségre Krisztussal, mint az orvos szolgálatában. Aki jól akarja végezni orvosi feladatait, annak naponta és óránként keresztény életet kell élnie. A beteg élete az orvos kezében van. Egy gondatlan diagnózis, egy téves recept, vagy ügyetlen mozdulat az operáció alkalmával, még ha az egy hajszálnyi is, egy élet áldozatul eshet, és egy ember örök sorsa megpecsételődött. Milyen ünnepélyesen komoly gondolat! Milyen fontos, hogy az orvost mindig az égi Orvos irányítsa!
  A Megváltó készségesen segít mindenkinek, aki tőle kér bölcsességet és világos gondolkodást. És kinek van nagyobb szüksége bölcsességre és tiszta gondolkodásra, mint az orvosnak, akinek döntésein olyan
  
  sok múlik? Aki megpróbál életet meghosszabbítani, tekintsen hittel Krisztusra, hogy Ő irányítsa minden mozdulatát. A Megváltó tapintatossá és ügyessé fogja őt tenni a nehéz esetek kezelésében.
  Csodálatos alkalmak kínálkoznak a betegek gondozóinak. Lássák meg, hogy az orvos mindennel, amit a beteg gyógyulása érdekében tesz, segít nekik Istennel együttműködni a betegség elleni harcban! Éreztesd meg velük, hogy az Isten törvényeivel összhangban tett minden egyes lépésnél várhatják az isteni erő támogatását!
  A betegek és szenvedők jobban bíznak abban az orvosban, akiről tudják, hogy szereti és féli Istent. Építenek szavaira. Biztonságban érzik magukat, ha az az orvos jelen van, és ő intézkedik.
  A keresztény orvos kiváltsága, hogy - ismerve az Úr Jézust - imában meghívhatja Őt a betegszobába. Egy kritikus operáció előtt kérje az orvos a Nagy Orvos segítségét! Biztosítsa a szenvedőt, hogy Isten biztonságosan át tudja segíteni őt a megpróbáltatáson; hogy Ő minden időben biztos menedék a benne bízóknak! Az az orvos, aki ezt nem tudja megtenni, annak betegei egymás után halnak meg, akiket különben megmenthetett volna. Ha szavaival a megértő, a szenvedés minden nyilallását érző Megváltó iránt hitet tudna ébreszteni, és a beteg szükségleteit imában Isten elé tudná tárni, a válságos állapot gyakrabban oldódnék meg.
  Csak Ő, aki olvas a szívekben, tudhatja, hogy sok beteg milyen remegve és rettegve fekszik a sebész keze alá. Tudják, milyen veszélyben vannak. Ha bíznak is az orvos szaktudásában, tudják, hogy ő sem tévedhetetlen. De amint látják az orvost imában fejet hajtva Isten segítségét kérni, bizalom ébred bennük. A hála és bizalom megnyitja szívüket Isten gyógyító hatalma előtt, egész lényük megélénkül, és győz az életerő.
  A Megváltó jelenléte az orvosnak is éltető erőt ad. Sokszor a munkájával járó felelősség és lehetőség megrémíti. A bizonytalanság és félelem miatti izgalom ügyetlenné teszi kezét. De nyugodttá és bátorrá teszi az a bizonyosság, hogy a mennyei Tanácsadó mellette van, vezeti és támogatja. Krisztus megérinti az orvos kezét, és ez élteti, megnyugtatja őt, bizalommal tölti el, és képessé teszi a feladatra.
  Amikor a válság elmúlik, és nyilvánvaló a siker, töltsön az orvos néhány percet imában a beteggel! Fejezze ki háláját a megtartott életért. Amikor a beteg hálát mond az orvosnak, a dicséret és hálaadás Istent
  
  illeti. Mondd el a betegnek, hogy azért maradt életben, mert a mennyei Orvos védelme alatt volt!
  Az orvos, aki ezt az utat követi, betegét Őhozzá vezeti, akitől élete függ, aki a legreménytelenebb helyzetben is meg tudja őrizni azt, aki hozzá fordul.
  Az orvos-misszionáriusi munkába bele kell vinni a lelkek iránti mélységes szeretetet. Az orvos éppúgy, mint az evangélium szolgája, a legszentebb megbízatást kapta, amit ember valaha is kaphatott. Akár tudatában van ennek, akár nem, minden orvost a lelkek gyógyításával bízott meg Isten.
  A betegség és halál közelségében az orvosok nagyon sokszor szem elől tévesztik az eljövendő élet ünnepélyes valóságát. Miközben buzgón igyekeznek elhárítani a testet fenyegető veszélyt, elfeledkeznek a lelket fenyegető veszélyről. Annak az embernek az élete, akit szolgálnak, talán már nem sokáig tart ki. Utolsó percei csúsznak ki a kezéből. És Krisztus ítélőszéke előtt az orvosnak ismét találkoznia kell vele.
  Ha nem mondunk ki kellő időben egy szót, sokszor elmulasztjuk a legdrágább áldásokat. Ha nem figyelünk oda az arany alkalomra, az el fog veszni. A betegágynál nem vallásról kell beszélni vagy vitatkozni. A szenvedő figyelmét hívjuk fel Jézusra, aki kész megmenteni mindenkit, aki hittel fordul hozzá. Komolyan, gyengéden igyekezzünk segíteni az élet és halál között lebegő léleknek
  Az orvos, aki tudja, hogy Krisztus az ő személyes Megváltója, mert őt is elvezették a Menedékhez, tudja azt is, hogyan kell bánni a remegő, vétkes, bűnbeteg lelkekkel, akik segítségért fordulnak hozzá. Ő tud válaszolni erre a kérdésre: "Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" El tudja mondani a Megváltó szeretetének történetét. Tapasztalatból tud beszélni a bűnbánat és hit erejéről. Egyszerű, komoly szavakkal imában Isten elé tudja tárni a lélek szükségletét, és a beteget is arra tudja bátorítani, hogy kérje és fogadja el a könyörületes Megváltó kegyelmét. Amikor így szolgál a betegágy mellett, igyekezve segítséget és vigaszt nyújtó szavakat szólni, az Úr munkálkodik vele és általa. A szenvedő szívét Krisztus békéje tölti be, amikor figyelme a Megváltóra irányul, és lelki gyógyulása Isten kezében eszköz lesz a test egészségének helyreállításában.
  A beteg ellátásakor az orvos gyakran talál alkalmat arra, hogy a szenvedő ember barátainak szolgáljon. A beteg ágyánál virrasztva ezek
  
  a barátok érzik, hogy tehetetlenek; hogy a gyötrelem egyetlen töredékét sem képesek elhárítani, és ekkor szívük meglágyul. Az orvos előtt sokszor kifejezésre jut a mások előtt elrejtett fájdalom. Ekkor itt az alkalom arra, hogy felhívja e szomorú emberek figyelmét Krisztusra, aki magához hívja az elfáradtakat és gondterhelteket. Sok ilyen esetben lehet imádkozni értük és velük, szükségleteiket minden bánat Gyógyítója, minden fájdalom Csillapítója elé tárni.
  
  Isten ígéretei
  
  Az orvosnak különleges alkalmai kínálkoznak arra, hogy betegei figyelmét Isten ígéreteire irányítsa. E tárházból hozzon elő új és régi dolgokat, alkalomadtán a vigasztalás és tanítás olyannyira vágyott szavait szólva. Legyen az orvos elméje friss gondolatok tárháza! Tanulmányozza szorgalmasan Isten szavát, hogy jól megismerje ígéreteit. Tanulja meg és ismételgesse Krisztus vigasztaló szavait, amelyeket földi szolgálata alatt tanítás és gyógyítás közben mondott. Beszéljen Krisztus gyógyító munkájáról, gyengédségéről és szeretetéről! Sohase mulassza el betegei figyelmét Krisztusra, a nagy Orvosra irányítani!
  Ugyanaz a hatalom van Krisztus Igéjében, mint amelyet földön jártakor Ő gyakorolt az emberek között. Szava volt az, amellyel betegséget gyógyított és démonokat űzött ki; szavával csendesítette le a tengert, támasztotta fel a halottat; és az emberek bizonyságot tettek arról, hogy szavában erő van. Isten szavát szólta, ahogy az Ószövetség prófétáihoz és tanítóihoz is. Az egész Biblia Krisztus
  Fogadjuk a Szentírást Isten hozzánk intézett - nem csupán írott, hanem mondott - szavaként is! A hozzá jövő szenvedőkben Krisztus nemcsak azokat látta, akik akkor segítséget kértek tőle, hanem mindazokat is, akik a korszakokon át hasonló ínségben és hasonló hittel fordulnak majd hozzá. Amikor így szólt a gutaütötthöz: "Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid", amikor ezt mondta a kapernaumi asszonynak: "Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!" (Mt 9:2; Lk 8:48). Ezek a szavak más bűnterhet hordozókhoz is szólnak, akiknek segítségét kellene igényelniük.
  
  Így van ez Isten Igéjének minden ígéretével. Bennük Ő személy szerint mindnyájunkhoz szól, olyan közvetlenül, mintha ténylegesen hallanánk szavát. Krisztus megígéri nekünk kegyelmét és megosztja velünk hatalmát. Ezek azok a falevelek, amelyek "a népek gyógyítására szolgálnak" (Jel 22:2 - új prot. ford.). Elfogadva, belénk ivódva, jellemünk erősségévé, az élet mozgatórugójává, fenntartójává lesznek. Semmi másnak nincs ilyen gyógyító ereje. Ezen kívül semmi sem képes azt a biztonságot és hitet adni, amely az egész ember éltető erejévé válik.
  A sír szélén álló, félelemtől remegő, a szenvedés és bűn terhétől elcsigázott léleknek ismételje el az orvos - ha alkalma van rá - a Megváltó szavait, mert a Szentírás minden szava az Ő beszéde:
  "Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek szentje, a te megtartód. ... Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek." "Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!" "Ne félj, mert én veled vagyok" (Ésa 43:1-4, 25, 5).
  "Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk" (Zsolt 103:13-14).
  "Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez." "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (Jer 3:13; 1Jn 1:9).
  "Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt, bűneidet; térj énhozzám, mert megváltottalak" (Ésa 44:22).
  "No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek" (Ésa 1:18-19).
  "Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat." "Elrejtém orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad" (Jer 31:3; Ésa 54:8).
  "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek." "Békességet hagyok néktek; az
  
  én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Jn 14:1, 27).
  "Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön" (Ésa 32:2).
  "A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt: én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket" (Ésa 41:17).
  "Így szól az Úr, teremtőd": "Vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre." (Ésa 44:2-3).
  "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai" (Ésa 45:22).
  "Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket." "Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg" (Mt 8:17; Ésa 53:5).
  

ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ