ELŐSZÓ
A "Tapasztalatok és látomások" című könyv angol eredetije először 1851-ben jelent meg, második része, a "Lelki ajándékok" pedig 1858-ban. Ezt számos kiadás követte. Mivel azonban ugyanazokat az eszméket és gondolatokat, melyeket ez a könyv vázlatszerűen tárgyal, oly hatalmas művek, mint a "Pátriárkák és próféták", "Jézus élete", "Az apostolok cselekedete", "Küzdelem az igazságért" behatóbban is tárgyalnak, hosszabb ideig eltekintettek ezen kisebb, vázlatszerű műnek a kiadásától. A közelmúltban azonban mind élénkebbé vált az a kívánság, hogy a fent említett nagy művek mellett, amelyek teljes részletességgel tárgyalják a világosság és sötétség közötti nagy küzdelem egész kibontakozását, ez az eredeti vázlatszerű könyvecske is megjelenjék, ezért a kiadók elhatározták, hogy számos nyelven bocsátják újból az olvasóközösség rendelkezésére ezt az összevont munkát.
Egészen jelentéktelen és keveset ígérő volt még a hármas angyali üzenet műve akkor, midőn az angol eredeti megjelent. Nagy szegénységgel és kimondhatatlan akadályokkal kellett megküzdenie. Emberi lehetőség szerint semmi kilátás sem volt arra, hogy a benne foglalt isteni üzenet valaha bizonyságul hirdettessék az egész világon "minden népnek, nyelvnek és ágazatnak" mint
ahogy ez ma történik, midőn az örökkévaló evangéliumot már több száz különböző nyelven hirdetik az egész világnak. E munka első úttörőit már jó ideje sírba fektették. Ez lett a sorsa e könyv írónőjének is. Újabb fiatalabb nemzedék vette át azt a felelősségteljes munkát, amit a régiek elkezdtek. Ma már sok ezer vállon pihen a nagy teher, amelyet azelőtt csak néhányan hordtak. Buzdításul és elégtételül szolgál a szerény kezdetre való visszaemlékezés, mert a legtökéletlenebbnek látszó emberi erőfeszítésekben is az isteni Mester művészi keze látható, aki a megindulás idejétől a mai nagyobb eredményekig oly csodás bölcsességgel vezette munkáját.
A Krisztusba vetett hit (abba a Krisztusba, aki évezredekkel ezelőtt ígéretet tett az emberiségnek, aki az idők teljességében alázatosságban megjelent, s aki az idők végeztével dicsőségben jelenik meg ismét) és az isteni parancsolatok megőrzése, oly alapelvek, melyek sohasem évülnek el. "Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz", "Atyámfiai, én nem írok néktek új parancsolatot, hanem a régi parancsolatot, melyet kezdettől fogva hallottatok". Krisztus mindörökké ugyanaz, de fénye és dicsősége állandóan növekszik; a parancsolat is ugyanaz, azonban mindig több lelket és életet önt a hívő szívekbe, mígnem Isten akarata teljesedésbe megy úgy a földön, miképpen a mennyben. Ez a könyv a Szentíráson alapszik, azon a Szentíráson, amely minden igaz tannak a kútforrása; továbbá a próféták írásain, melyek minden kinyilatkoztatásnak ősi tanúbizonyságai, és amelyek a próféciák további fejlődéséről, a végidőben történő csodás teljesedéséről tesznek bizonyságot.
Mennyei Atyánk sohasem vonta meg világosságát gyermekeitől. Az újszövetségi lelki adományok sem csökkentek, sőt inkább csodálatosan megnövekedtek, hiszen Isten országának ügye és munkája sem szorítkozott többé egyetlen népre vagy országra, hanem kiterjedt az egész föld kerekségére s felölelt minden nemzetet. A lelki adományok a végidőben a maguk teljességében nyilatkoznak
meg s a gyülekezet (Krisztus teste), a lelki adományok teljessége által tökéletesen kinyilatkoztatja azt, aki "mindeneket betölt mindenekkel". (Ef. 1,23) Minél számosabbak az ajándékok, minél gazdagabb tevékenységet fejtenek ki s minél kiterjedtebb a munkaterületük, annál jobban megdicsőíttetik az összes jó ajándékok Adományozója, s annál gyorsabban következik be a jó mag teljes megérése az eljövendő nagy aratásra.
Minél nagyobb azonban a világosság, annál feltűnőbb a sötétség is. Sátán volt öröktől fogva a csalás nagy mestere. Már Mózes idejében is arra ösztönözte Jannest és Jambrest, hogy varázslással és kuruzslással utánozzák Istennek csodatetteit. Ugyanakkor, mikor a próféták, a nagyok és kicsinyek egyaránt igazságban nyilatkoztatták ki Isten akaratát, nem hiányoztak a hamis próféták és prófétanők sem, akik szívük látomását és hamis látomásokat jövendöltek, melyek oly kevéssé fértek össze Isten szavával, mint a polyva a tiszta búzával. (Jer. 23.)
Pál apostol bizonyítja, hogy az Újszövetségben sem hiányoztak a hamis próféták és hamis apostolok. "Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat igazság szolgáivá; akiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen." (II. Kor. 11,13.) Hasonló értelemben ír az agg János apostol is: "Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é? Mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van és valamely lélek nem vallja Jézus testnek megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már." (I Ján. 4,1.)
Jézus kijelentette, hogy a késői eső idején is úgy
lesz, amint a korai eső idején volt. Az igaz próféták mellett most sem hiányoznak a hamis próféták. "Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket." "Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak és nagy jeleket, és nagy csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is." (Máté 24,4.24.) Isten gyülekezetének nagyon fontos adománya a lelkek megvizsgálásának képessége, amelynek segítségével megállapítja, hogy melyik lélek igaz és melyik nem, mert meggyőződést szerezhet arról.
Hitünk alapja és egész életünk zsinórmértéke: Isten igéje. Pál apostol arra tanít minket, hogy "senki se bölcselkedjék feljebb, mint ahogy kell bölcselkedni, hanem józanul bölcselkedjék, amint Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert amiképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van, azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk." "Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabályai szerint teljesítsük, akár szolgálat, a szolgálatban, akár tanító a tanításban." (Róma 12,3.)
A mai vészterhes napokban a jövendölések különös fontosságúak a gyülekezetre nézve, mert a gyülekezet e bizonyságtételek által javul és marad meg az igaz úton. A bizonyságtételek igaz méltatása azonban nem abban rejlik, hogy azokra a gyenge emberi eszközökre tekintünk, akikre Isten őket bízta s ezeket magasztaljuk és csodáljuk, hanem abban, hogy a mi mennyei Atyánkat minden jó ajándék és áldás adományozóját, magasztaljuk és dicsőítjük; s ezen bizonyságtételek odavezetnek minket az örök igazság örökkévaló árjához, amely a Szentírásban oly tisztán csörgedez alá Istennek királyi székétől... Oh, bárcsak teljesítené ezen könyvecske ezt a magasztos hivatását!
A KIADÓK
ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ