A Generál Konferencia Ülései alkalmával a gyülekezeti rend különféle kérdéseiben is igyekeztek megfelelő szabályokat alkotni a különböző helyzetekre vonatkozóan. Az 1882-es Generál Konferencián úgy döntöttek, hogy készítenek „egy gyülekezeti tisztviselőknek szóló szabálygyűjteményt, amelyet a Review and Herald című lapban vagy szórólapként" adnak ki (Review and Herald, 1882. december 26.). Ez a lépés világossá tette az egyre erősödő felismerést: ha azt akarják, hogy az egyház hatékonyan működjön, akkor szükség van az egyházi rendre; s hogy ennek egységessége érdekében ki kell adni nyomtatott formában is a vezérelveket. Az említettekkel összhangban meg is jelentek a szabályok cikkekként. Amikor azonban az 1883-as Generál Konferencia alkalmával előterjesztették a javaslatot, hogy a cikkeket jelentessék meg állandó formában, gyülekezeti kézikönyvként is, az ötletet elvetették. A testvérek attól féltek, hogy ez talán formálissá tenné az egyházat, és megfosztaná a lelkészeket attól a szabadságuktól, hogy úgy kezeljék a gyülekezeti rend kérdéseit, ahogy egyénileg szeretnék.

A félelem azonban – amely kétségtelenül a korábbi ellenállás utóhatása volt, amely már húsz évvel azelőtt is létezett, még az egyházszervezet megléte előtt – kezdett gyengülni. Az évenkénti Generál Konferenciai Ülések továbbra is hoztak intézkedéseket a gyülekezetek rendjével kapcsolatosan. Más szóval: lassan, de biztosan szedték össze az anyagot egy leendő gyülekezeti kézikönyvhöz.

Időnként néhány vezető testvér kísérletet tett arra, hogy egy-egy könyvbe vagy kis füzetbe összegyűjtse a gyülekezeti élettel kapcsolatban, általánosan elfogadott szabályokat. Talán az egyik legmeggyőzőbb ilyen kiadvány az a 184 oldalas könyv volt, amelyet J. N. Loughborough írt Az egyház, annak szervezete, rendje és fegyelme címmel, amelyet 1907-ben jelentettek meg. Loughborough testvér könyve – bár bizonyos értelemben egyéni vállalkozásnak minősült – sok témával foglalkozott, amelyet e Gyülekezeti kézikönyv is feldolgoz, és sokáig nagyra becsült helyet foglalt el az egyházban.

Közben az egyház gyorsan növekedett az Egyesült Államokban és külföldön egyaránt. Ezért, a rend és az egység érdekében, amely régóta cél volt, az 1931-es Generál Konferencia határozatot hozott egy gyülekezeti kézikönyv kiadására. A kézirat elkészítésére J. L. McElhany-t kérték fel, aki akkor a Generál Konferencia észak-amerikai alelnöke volt; később pedig 14 évig a Generál Konferencia elnöke. A bizottság gondosan megvizsgálta az elkészült kéziratot, majd 1932-ben megjelentette a szabályzatot. Az előszó első mondata az első kiadásban így szólt: „Egyre nyilvánvalóbb az, hogy az egyházi irányításnak egy kézikönyvre van szüksége ahhoz, hogy közzétegye és megőrizze felekezetünk gyakorlatait és alkotmányát." Figyeljük meg a „megőrizni" szót! Nem arra tettek kísérletet, hogy egy késői időpontban, egyik napról a másikra megteremtsék az egyházi irányítás mintáját, hanem hogy megőrizzék az évek során gyakorolt helyes eljárásokat, és kiegészítsék olyan szabályokkal, amelyeket az egyház méretének növekedése és összetettsége megkívánt. Lásd az első fejezetet: Az egyház és a Gyülekezeti kézikönyv tekintélye, különös tekintettel a Gyülekezeti kézikönyv szerepére az Hetednapi Adventista Egyházban.