A bibliai terv és az ünnepélyes előjog és elkötelezettség elismerése, amely az egyháztagokon mint Isten gyermekein és testének tagjain, az egyházon nyugszik, mindenkit arra bátorítson, hogy adja vissza hűségesen a teljes tizedet (nyereségének vagy fizetésének tizedét) az egyház pénztárába.

A helyi gyülekezet nem használhatja fel vagy költheti el a tizedet, hanem át kell adnia az egyházterületi pénztárosnak. Így minden gyülekezet tizede az egyházterületi pénztárba kerül. Az egyházterület teljes tizedének tizedét az unióhoz továbbítja. Az unió a teljes tizedének tizedét a Generál Konferenciához küldi – vagy annak divíziójához. Így az egyházterület, az unió és a Generál Konferencia is rendelkezik megfelelő pénzzel, amelyből az alkalmazott munkásokat fizeti, és fedezni tudja Isten műve vezetésének kiadásait – felelőségének és tevékenységi körének megfelelően.

Az egyházterületek tizedbevételük tíz százalékát átadják az uniónak, ill. az unión keresztül a Generál Konferenciához vagy annak divíziójához küldik a tized megszabott további részét, amelyet a Generál Konferencia végrehajtó bizottsága vagy a divízió bizottsága oszt vissza az egyház programjainak fedezésére.

Az említett elvek azért születtek, hogy begyűjtsék és szétosszák a pénzt az egész világon, ezzel fedezve a mű anyagi szükségleteit. Igen fontos közösségünk munkájának anyagi, üzleti oldala. Az anyagiakat nem lehet az üdvösség üzenetének hirdetésétől elválasztani, mert valójában szerves részei annak.

Tervszerű jótékonyság és egység – Felekezetünk pénzügyi rendszere magasabb célokat szolgál annál, mint ami a pénzügyi és statisztikai jelentésekből kitűnik. Többről van itt szó, mint csupán összegek begyűjtésének és felhasználásának rendszeréről. Ez Isten után az adventmozgalom egyik nagy egyesítő tényezője. Isten népe egységes nép. Az egyház rendszere, amely a tizedet szétosztja az egyházterületek és az uniók, valamint az uniók és a Generál Konferencia között, ill. a pénzösszegek szétosztása a világ misszióterületein, nagyszerű célt szolgál annak érdekében, hogy a művet az egész világon egyesítse.

A tized felhasználása – A tized szent, ezért azt a lelkészi munkára, a Biblia tanítására, az egyházterületeken a gyülekezetekkel való törődés költségeire és a gyakorlati missziómunkára kell szentelni. A tized nem fordítható más célra, a gyülekezet vagy intézmény adósságának törlesztésére vagy építkezésre.

„Nagyon világos, határozott üzenetet kaptam népünk számára. Megparancsolták, hogy mondjam el: hibát követnek el, ha a tizedet olyan dolgokra fordítják, amelyek önmagukban jók, de mégsem azokat a célokat szolgálják, amelyekre Isten utasítása szerint a tizedet fordítani kell. Az Úr rendeletétől távolodnak el azok, akik így használják fel a tizedet. Isten meg fogja ítélni őket ezért" (Testimonies 9. kötet, p. 248.).

A tized kezelése – A tized az Úré, és azt az Isten iránti tisztelet kifejezéseként kell az egyházterület pénztárába továbbítani a gyülekezeten keresztül, amelyben az illető tag. Ahol a körülmények rendkívülisége ezt nem engedi meg, a gyülekezeti tagok tanácskozzanak az egyházterület tisztviselőivel.

Az egyházterület alkalmazottai és a gyülekezeti tisztségviselők mutassanak példát a tizedfizetésben! – Az egyházterület (misszióterület/csatolt terület) munkásai, a gyülekezet felszentelt presbiterei és más tisztségviselők, ill. az intézmények vezetői tartsák vezetési alapelvüknek, hogy a tizedfizetés kérdésében jó példával járnak elől. Nem maradhat tovább sem gyülekezeti tisztségviselő, sem egyházterületi alkalmazott az, aki nem követi ezt a vezetési elvet.

A tizedfizetés szentírási kötelezettség – Habár a tizedfizetést nem tartjuk a közösséghez való tartozás próbájának, szentírási kötelezettségként ismerjük: minden hívő tartozik ezzel Istennek. A tizedfizetés olyan lelki tevékenység, amelyben a hívő hittel igényli az áldások teljességét keresztény életére és gyakorlatára.

„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen" (Mal 3:10).