Az egész emberiség belebonyolódott a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelembe, amely Isten jelleme, törvénye és a világmindenség fölötti uralom körül forog. A harc a mennyben kezdődött, amikor egy szabad akaratú teremtett lény önmagát felmagasztalva Sátánná, Isten ellenségévé vált, és az angyalok egy részét is fellázította. E világba is behozta a lázadás szellemét, amikor Ádámot és Évát bűnre csábította. Az említett első engedetlenség miatt az emberiség istenképűsége eltorzult, a teremtett világ rendje felbomlott, amely okok közvetlenül a vízözön pusztításához vezettek. Az egész teremtett világ figyelme által kísérve földünk vált a nagy küzdelem színterévé, amely harcból a szeretet Istene végérvényesen győztesen kerül majd ki. Krisztus, hogy segítse népét ebben a küzdelemben, elküldi Szentlelkét és a jó angyalokat, hogy az üdvösség útján vezessék, védelmezzék és oltalmazzák gyermekeit. (Jel 12:4–9; Ésa 14:12–14; Ez 28:12–18; 1Móz 3; Róm 1:19–32; 5:12–21; 8:19–22; 1Móz 6–8; 2Pt 3:6; 1Kor 4:9; Zsid 1:14)