A következő megjegyzések azzal kapcsolatban tartalmaznak magyarázatokat, hogy a helyi gyülekezetek miként járhat el bizonyos kérdésekben. A helyi gyülekezetek ezen kérdések rendezésekor egyéb utat is választhatnak, amelyeknek összhangban kell lenniük a Hetednapi Adventista Egyház szervezetének és működésének általánosan elfogadott alapelveivel.

1. Minden tagot bevonni a szolgálatba (lásd 45. oldal) – A bibliai laos szó, amelyből a mi laikus szavunk is származik, jelentésében magában foglalja Isten egész népét, beleértve az ún. klérust is. Használhatnánk a „társak a szolgálatban" jelentése értelmében is. „Nem csak a felszentelt prédikátoron nyugszik annak a felelőssége, hogy elmenjen és betöltse e megbízatást. Mindenki, aki elfogadta Krisztust, munkára hívatott embertársa megváltásáért" (Az apostolok története, p. 74.).

„Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. Ezokért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek" (Ef 4:7–8). „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: a szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére" (Ef 4:11–12).

Amikor Jézus elment, követői megkapták a Szentlelket, aki minden hívőnek egy vagy több szolgálat elvégzésére ajándékot adott, „osztogatván mindenkinek külön, amint akarja" (1Kor 12:11). Mindenki, aki megkapja a Szentlelket, kap egy szolgáló jellegű ajándékot is, amelyet a Lélek a Krisztusért végzett szolgálat céljára adott. (Jelen szöveg egyes részeit a Hetednapi adventista lelkészi kézikönyv 11. fejezetének 121. oldaláról idéztük.)

A Szentlélek arra késztet bennünket, hogy olyan szolgálatot találjunk, amelyben ajándékunkat mások szolgálatára használhatjuk, Krisztushoz vonzva ezzel őket. E szerint a terv szerint nincs hierarchia. Mindenki szolgálattevő egy olyan szolgálatban, amelyben külön ajándékkal rendelkezik.

Ajándékokon alapuló szolgálat – Minden gyülekezeti taghoz, a gyülekezet általános missziós stratégiájának megfelelően, kapcsolódjon egy, a számára megfelelő szolgálat. Az egyes gyülekezetek dönthetnek úgy, hogy a szolgálatra jelölést átadják a jelölőbizottságnak.

A Gyülekezeti kézikönyvben nem szereplő új pozíciókat a jelölőbizottság jelölése előtt a gyülekezet bizottságának jóvá kell hagynia. A gyülekezeti névsorban szereplő minden nevet alaposan és imádságos lelkülettel kell számításba venni, és minden taggal konzultálni kell, mielőtt valamilyen szolgálatba bevonnánk.

Lehet, hogy a jelölőbizottságnak az év folyamán bizonyos rendszerességgel – havonta vagy hetente (a gyülekezet méretétől függően) – össze kell ülnie, hogy feladatát betölthesse. Egyes gyülekezetek a jelölőbizottságot szolgálat-elősegítő bizottságnak is nevezhetik, világossá téve, hogy a tagok szolgálatba való teljes bevonására igen nagy szükség van. Ha a jelölő- vagy szolgálat-elősegítő bizottság állandó bizottságként működik, akkor az a gyülekezet beleegyezésével kell, hogy működjön ilyen módon, amely viszont szavazatával fogadja el annak jelöltjeit.

A gyülekezet esetleg dönthet úgy, hogy jelölőbizottságot is és külön szolgálat-elősegítő bizottságot is választ. A jelölőbizottság a Gyülekezeti kézikönyv által megjelölt pozíciók betöltésére jelöl ilyenkor személyeket, míg a szolgálat-elősegítő bizottság a többi, a személyek számára alkalmas tevékenységre jelöl.

A minden tag bevonására törekvő gyülekezetek számára rendelkezésre állnak a lelki ajándékok bibliai koncepcióján alapuló oktatási eszközök. A szolgálat-elősegítő bizottság számára ezek speciális képzést és eszközöket szolgáltatnak. A tananyagot úgy tervezték, hogy olyan gyülekezetek is használhassák, amelyek nem állítanak fel szolgálat-elősegítő bizottságot, és inkább a megszokott módon járnak el.

2. Kiscsoportos szolgálatok (lásd 93. oldal) – Mózes tízfős csoportokba szervezte Izrael népét (2Móz 18). Jézus egy tizenkét főből álló csoportot választott, akikkel szolgálatának legnagyobb részét töltötte aztán. Gyakran magánházakban tanított (Mt 13:36; 17:25; Mk 9:33, 10:10). Az újszövetségi egyház cselekményei kis csoportokban, közösségekben való együttlétre, imádságra és közös tanulásra, étkezésre összpontosultak (ApCsel 2:42, 46).

Észak-Amerikában – és a világ sok más részén is – a Hetednapi Adventista Egyház olyan helyi gyülekezetekkel indult el, amelyek valójában otthonokban összejövő kis, nem hivatalos csoportok voltak. Ellen G. White hangsúlyozza: „A keresztényi erőfeszítések alapját képező kiscsoport-alapítás olyan terv, amelyet az fedett fel előttem, aki nem hibázhat. Ha a gyülekezetnek sok tagja van, a tagok hadd alakítsanak kis csoportokat, hogy ne csak a gyülekezet tagjaiért, hanem a hitetlenekért is munkálkodjanak" (Evangelism, p. 115.).

Ellen G. White már 1871-ben külön instrukciókat adott azzal kapcsolatban, hogy „Hogyan vezessünk összejöveteleket", amelyek céljukban és lefolyásukban megegyeztek a mai kiscsoportos szolgálatokkal (lásd Review and Herald, 1871 május 30. Újra megjelent In: Testimonies 2. kötet, pp. 577–582.).

Az emberi test élete sejtjeiben zajlik. Ha a sejtek meghalnak, akkor végül a test is meghal. Ha a sejtek egészségesek, akkor a test is egészséges. Ha a sejtek szaporodnak, a test is növekszik. Egyházi mozgalmak tanulmányozása rámutatott, hogy minden jelentős ébredésre hatással volt a Bibliához való szabad hozzáférés és a hívők kis, meghitt csoportokba való rendezése.