A mai kor helyzetére nagyon jól ráillik a Bírák 2:10 megjegyzése: "… és támadott más nemzetség utánuk, amely nem ismerte sem az Urat, sem az Ő cselekedeteit…"

Jézus neve, vagy cselekedetei egyáltalán nem hozzák izgalomba a mai generációt. Tagjai mindenütt körülvesznek bennünket, ezért azt kérdezzük: hogyan segíthetnénk az ilyen embereken? Nyilvánvalóan időt kell töltenünk velük, barátságot építve. Be kell mutatnunk Jézus szeretetét és hatalmát életünkkel és szavainkkal is. De ugyanakkor segítenünk kell őket, hogy végig tudják újra gondolni elképzeléseiket, hitüket

A következő néhány órában szeretnék segítséget nyújtani, hogy ezt a rendkívüli módon növekvő embercsoportot - akiket nem érdekel Jézus, mert köszönik szépen, nagyon jól megvannak nélküle - is képesek legyünk elérni. Ha ezek az emberek jelenleg kényelmesen érzik magukat a sajátos világnézetükkel, akkor abban kell segíteni nekik, hogy ne érezzék többé magukat így, és érdeklődjenek Jézus után. Mielőtt azonban ezt megtennénk, nézzük meg mélyebben ezt a problémát.

Képzeld el ezt a képet bárhol az országban, vagy a nyugati világban. Hányan jönnének össze egy ilyen felhívásra? Kétségtelen, hogy a dolgok jelentősen megváltoztak. Egy egészen más kultúrában élünk ma. Különösen a felnövekvő generáció.

Az ifjúsági munkások felismerték ezt, és azt kérdezik, hogyan tudnánk időszerűbben megjeleníteni az evangéliumot ennek a generációnak. Legtöbbször azonban a megoldás késik. A kulturális külsőségekre koncentrálnak, mint az öltözködés és a zene. Természetesen ezek fontosak, de nagyrészt perifériális kérdések. Ha nem teszünk mást, minthogy átvesszük a zenéjüket és az öltözködésüket, akkor csupán egy reklámtrükköt próbálunk eladni. Ennél sokkal mélyebbre kell mennünk. Meg kell vizsgálnunk a változásokat a világnézeti alapokban.

A világnézet, egyik meghatározás szerint, az a végkövetkeztetés, amire egy személy jut, miután áttekintette az élet legalapvetőbb kérdéseit. Kivagyok én? Honnan jöttem? Mi a baj ezzel a világgal? Mi a megoldás? Azok a válaszok, amelyeket ezekre a kérdésekre ad, együtt formálják ki egy személy világnézetét.

Ha viszont valaki így válaszol ezekre a kérdésekre: "Különböző atomoknak és molekuláknak az összessége vagyok, amelyek így együtt azt a benyomást keltik, hogy egy személyes lény vagyok. A roppant világegyetemben élek, véletlenül kerültem oda, így célja sincs létezésemnek. Egyébként semmi rossz nincs a világban, mert ennek ilyennek kell lennie. De mivel a világegyetemben lévő lények között a legmagasabb fokra fejlődtem, képességem van arra, hogy eldöntsem: nem akarom, hogy a világ ilyen maradjon. A tudomány segítségemre van, hogy uralkodjam a világ felett, és olyanná formáljam, amilyenné akarom." Ez a tudományos materialista világnézet.

Amikor szeretnénk segíteni az embereknek világnézetük megváltoztatásában, akkor először is ki kell mozdítanunk megrögzött álláspontjukból, nehéz kérdéseket intézve hozzájuk. Ez a kihívás számunkra sokkal nagyobb, hiszen szeretnénk elérni az evangélium üzenetével azt a kultúrát, amelyben élünk. Ez a kultúra egyrészt posztmodern, másrészt poszt-keresztény.

A modern kultúra nagy léptekkel halad egy posztmodern kultúra felé. Két évszázaddal ezelőtt az un. Felvilágosodás nagy változást hozott az emberek gondolkodásában. A filozófusok elvetették az egyház dogmáit, és reménységüket érvelési képességükbe vetették. Az emberek azt gondolták, hogy az emberiség hamarosan meg tudja oldani a saját problémáit. A világ egyre jobb és jobb lesz. "Az ember olyanná lett, mint az istenek. A tudomány felajánlja nekünk, hogy urai legyünk a környezetnek és a sorsunknak"- írja Dr. Edmund Leach. Az a kultúra, amely a Felvilágosodáson alapult, és azóta áll fenn, a modernizmus.

Az utóbbi időben azonban, az emberek kezdték felismerni, hogy a Felvilágosodás reményei, álmai és ígéretei nem váltak valóra. Valójában egy növekvő tudományellenes mozgalomban élünk, ahogy az emberek reagálnak a nukleáris és környezetvédelmi fenyegetésre, a biogenetikus próbálkozásokra és az ortodox gyógyászat sikertelenségére. Nagyon sok filozófus állítja, hogy a modernizmus a végéhez érkezett. "Kultúrák születnek és elhalnak. A kérdés csak az, hogy elértünk-e ahhoz a ponthoz, hogy elhaljon egy." Sokan azzal érvelnek, hogy egy új kulturális korszakba lépünk át, amit posztmodernizmusnak nevezünk. Ezt az új kulturális áramlatot nem is lehet pontosan definiálni, sokkal inkább azt tudjuk elmondani, hogy mi nem jellemző rá. Ez a kultúra nem modern, hanem posztmodern.

A posztmodernizmus egyik pesszimista feltevése, hogy nincs egy univerzális válasz. Ennek a kijelentésnek természetesen nagy hatása van egy olyan generációra, amely egyébként keresné a választ. Sok posztmodernista ezt mondja: Mi nem az igazság keresői vagyunk. Mi a kérdés igazán, ha nincs egy olyan igazság, amit megtalálhatunk?

Volt egy időszak, amikor a nyugati kultúrát keresztény kultúrának nevezhették. Ez nem jelentette azt, hogy mindenki, aki ebben élt, keresztény volt, de végeredményben csak egy világnézet volt a kínálaton - a keresztény.

Ma már egyáltalán nem ez a helyzet. A legtöbb ember, akikkel napról-napra találkozunk, szinte semmit sem tus a Bibliáról és elvétve - ha egyáltalán - megy templomba. Sok fiatal, aki úgy dönt, hogy keresztény lesz, szülői ellenállással néz szembe új hite miatt.

Ebben a posztmodern, poszt-keresztény kultúrában a mai generáció egy egész sor formálódó világnézetet találhat, amiből választhat. Nem egy világnézet van a kínálaton. A kereszténység a sok közül csak egy. Mai kultúránkban megtalálható minden, amit a különböző korokból és helyekről importálhatott. A szekularizációs humanizmustól a keleti misztikáig ill. a tudományos materializmustól a pogányságig minden megtalálható.

A legfőbb megkülönböztető elv, ami alapján adoptálják ezeket az alternatív világnézetek, hogy egyesek nagyon megnyerők. Személyes beteljesülésről, önmegvalósításról beszélnek, vagy egy olyan világról, ahol nincsenek előírt erkölcsök. A fogyasztói társadalmunkban az emberek a legmegnyerőbb termékek ajánlatát keresik. Ezért így gondolkodnak a világnézetekkel kapcsolatosan is. Valaki azt mondta: Számtalan vallást tanulmányoztam az utóbbi időben, mondja, mi az, amit a kereszténység felajánlhat? Úgy hangzik, mintha egy új mosógépet szeretne kiválasztani.

Legtöbb mai ember pragmatikusan választja ki világnézetét. Azt választják, amelyik működik szerintük. Ez természetesen megadja a lehetőséget, hogy úgy éljenek, ahogy akarnak. Nagyon ritkán találkozhatunk olyan emberekkel, akik azért élnek egy bizonyos módon, mert a hitük erre vezeti őket. Sokkal inkább a legtöbb ember azért hisz valamiben, mert egy bizonyos módon szeretne élni. Egy világnézet nem azért megnyerő számukra, mert igaz, hanem azért, mert igazat ad annak a magatartásnak, ami különösen megnyerő számukra.

A legtöbb esetben azonban ezek a kikapott és összekevert elemek, valójában ellentmondásban vannak egymással. Pl. egy diák a tudományos materializmust vallja amikor a laboratóriumban van, ami azt jelenti, hogy a szerelem az egy evolucionista mechanizmus a fajok fenntartása érdekében. De amikor elmegy a barátjával szórakozni, akkor is ezt hiszi még? Nem gondolnám.

Ennek a gondolkodásnak két fontos következménye van a mai generációban. Sokan nem akarják világosan megfogalmazni világnézetüket. Egyrészt azért, mert azt vallják, hogy nincs válasz. Másrészt, amikor szembetalálkoznak azokkal az ellentmondásokkal, amelyeket a különböző világnézetek összekeverése miatt kialakítottak, elveszítik bizalmukat a gondolkodásban. Ezért azt mondják, ne gondolkodjunk, csak éljünk. Éljük a felszínen az életet. De ennél még több is van.

A másik következmény, hogy vonakodnak szembenézni a határozott, abszolút követelésekkel. Amikor megértik Jézus üzenetét világosan, akkor is erről van szó. A valóságos, történelmi Jézus, Isten Fia, a Megváltó és életünk Ura, abszolút kijelentései miatt elfogadhatatlan az ilyenek számára.

Hogyan válaszolhatunk ezekre a kihívásokra evangelizációnkban? Ahogy korábban említettem, nem elegendő egy felszínes választ adnunk ezekre a mélyreható változásokra. A megfelelő ruha és a korszerű zene nem oldja meg ezt a problémát. Az evangélium tartalmát sem változtathatjuk meg azért, hogy megnyerőbbé tegyük. Ez Isten üzenete minden kor számára. Ugyanakkor meg kell találnunk a módját annak, hogy a mai generáció elgondolkodjon a világnézetéről. Ha jelenleg kényelmesen érzik magukat a keverék világnézetükkel, akkor segíteni kell őket, hogy kényelmetlenül érezzék magukat. Bátorítanunk kell őket arra, hogy lépjenek ki ebből a gondolkodásból és tegyenek fel nehéz kérdéseket maguknak. Talán érdeklődés támad bennük arra, hogy megismerjék Jézust. Ennek érdekében kell megismerkednünk a "pozitív lebontás" folyamatával.

•  
• a probléma
•  
• a megoldás
•  
• egy figyelmeztetés

1.  
2. A világnézet meghatározása
3.  
4. A világnézet analizálása
5.  
6. Az igazság megerősítése
7.  
8. A hibák felfedezése

Mindez számunkra is kényelmetlen lehet

•  
• A relativizmus meghatározása
•  
• A relativizmus következetes?
•  
• Van a relativizmusnak kapcsolata a valósággal?
•  
• Működőképes-e a relativizmus?

•  
• Értelmes-e a keresztény üzenet?
•  
• Van-e a keresztény üzenetnek köze a valós világhoz?
•  
• Működőképes-e a keresztény üzenet?
•  
• Közvetíteni a dolgok velejét