A presbiter, mint a gyülekezet vezetője

 

Mindjárt végére érünk ennek a konferenciának, és leginkább azt tapasztaljuk, hogy éppen csak elkezdtünk valamit. Keményen törtem a fejem, hogy mit válasszak ki a vezetés témaköréből erre az előadásra. Úgy gondolom, hogy mint mindenki más előttem, én is az alapozásra vállalkozhatok.

Túl általános felismerés, amikor azt mondjuk, hogy a vezetés válságban van. Isten népének története igazolja, hogy nem kell törvényszerűnek venni a gyülekezetben azt, ami a világban van. Sokszor a gyülekezet csupán azt tükrözi vissza, amit a környezetében is észlel, de ennek nem kell így lennie.

Miért lehetünk ebben biztosak? Egyszerűen azért, mert egy lelki közösség vezetése, több vonatkozásban más törvényszerűségeken alapszik, mint a világé.

Konkrétan, a presbiterek esetében arról beszélünk, hogy önkéntesek vezetnek önkénteseket, elsősorban nem materiális célok elérésére.

Ma délelőtt három témával szeretnék foglalkozni röviden: (1) a vezetés természete, (2) a vezetés alapelvei, (3) a vezetés mérlege.

A keresztény vezetés természete

Mi a vezetés? Klasszikusan megjelenik a két fogalom, ami váltóként használatos: vezetés - irányítás. Bár világosan láttuk a bibliai alapok vizsgálatánál, hogy a presbiter és a lelkipásztor ugyanazokat a feladatokat látja el. Ugyanazokkal a lelki ajándékokkal, mégis elhangzott már, hogy a lelkipásztor a vezető, a presbiter pedig a menedzser vagy irányító. Meggyőződésem szerint, mindketten elsősorban vezetők, bár sohasem jelenik ez meg tisztán, teljesen kizárva az irányítási feladatokat.

Miért van szükség akkor presbiterre, ha ugyanazt teszi, mint a lelkipásztor? Hogy férhet el “két, vagy több dudás egy csárdában?” A vezetés bibliai képe közösségi. Hosszasan tárgyalhatnánk ezt, kezdve a Szentháromságtól. Gyakran humor tárgya, hogy ha meg akarunk valósítani valamit az adventista egyházban, akkor létrehozunk egy bizottságot. A vezetés soha nem jelenik meg a bibliában, mint egyszemélyi felelősség. Jézus azt mondta, ahol ketten… Egy kis gyülekezetben is legalább kettő…

De mielőtt ezen a vonalon tovább folytatnám, néhány meghatározást adok.

Mit jelent az Ef. 4. felkészítője?

A felkészítő egy olyan vezető, aki aktívan felállítja a célokat a gyülekezet számára, Isten akarata szerint; érvényre juttatja, hogy az emberek cél-tulajdonosok legyenek; és odafigyel, hogy minden tag megfelelően motivált és felszerelt legyen, hogy teljesítse a cél ráeső részét.

A vezetés és az irányítás meghatározása:

A vezetés ajándéka tehát, olyan speciális képesség, amit Isten ajándékoz a Krisztus Testének bizonyos tagjai számára. Azért adja, hogy célokat tűzzenek ki, Isten végső céljával összhangban, és közvetítsék ezeket a célokat másoknak, hogy azok önkéntesen és másokkal összhangban megvalósítsák ezeket a célokat Isten dicsőségére.

Az irányítás ajándéka pedig olyan speciális képesség, amit Isten ajándékoz a Krisztus Testének bizonyos tagjai számára. Azért adja, hogy világosan megértsék a közeli és a távlati célokat a Krisztus Testének egy bizonyos részében, hogy kigondoljanak és végrehajtsanak hatékony terveket ezeknek a céloknak a megvalósítására.

A vezető-felkészítő pásztori közösségi modell célja, hogy maximalizálja a laikus tagok szerepét a gyülekezeti szolgálatban, de ugyanakkor maximalizálja a pásztor team szerepét a vezetésben.

A keresztény vezetés alapelvei

  1. Belsőleg motivált

Az első és legdöntőbb szempont, a motiválás. A motivációnak belülről kell jönnie. Egy önkéntes szervezet lehetősége, mint amilyen a gyülekezet is, csak akkor valósulhat meg, ha az energia a vezető belsejéből fakad. Az önmotiválás inspiráló. Ha a vezető nem motivált, a gyülekezet sem lesz az soha. Az önmotiváció nem vár arra, hogy napirendre kerüljön; neki van napirendje. A vezetők kell, hogy rendelkezzenek önmotivációval, mielőtt másoktól is elvárnák, hogy megtapasztalják azt. Ez azt jelenti, hogy a vezetőknek rá kell szánniuk magukat arra, hogy újrarendezzék a prioritásukat, és felfedezzék lehetőségeiket. Ez az újrarendezés elengedhetetlen egy látomással rendelkező vezető számára. Egy látnoki vezető sohasem elégedett egy elvégzett feladattal, valamit mindig vár a horizonton, valami kihívást, valami befejezésre várót, ami kockázattal jár.

“Ha az igazság ügyének vezetői közömbösek és céltalanok, akkor az egyház nemtörődöm, tétlen és szórakozni vágyó lesz; ha azonban az a szent cél tölti be lelküket, hogy Istennek és csakis Neki szolgáljanak, akkor a nép egységes, bizakodó és lelkes lesz" (PK 418. old.)

  1. Másokat motiváló

A motiválás túllép az önmotiváláson, amennyiben másokat motivál. A maga szolgálatáról egy tiszta látást adni a másiknak hitelesen, ezáltal a szolgálat nagyobb hatékonyságú lesz. A hangsúly itt a szocializáción van és a közösségi érzésen. Az által, hogy be van vonva valaki a gyülekezeti élet közös feladatába, és az által, hogy együtt van a hitközösség más tagjaival, egy vezető modellezheti a nagyság elemeit: a szolgálatot és a csapatmunkát.

“Isten tudja és fogja is használni azokat, akiknek nem volt tökéletes képzésük az emberek iskoláiban. Hatalmának kétségbevonása a hitetlenség megnyilvánulása; a Mindenható - akivel semmi sem lehetetlen - hatalmának korlátozását jelenti. Ó, kevesebbet ebből az indokolatlan, bizalmatlan óvatosságból! A gyülekezet sok energiáját kihasználatlanul hagyja; elzárja annak útját, hogy a Szentlélek embereket tudjon használni; semmittevésben tartja azokat, akik készségesek és alig várják, hogy dolgozhassanak Krisztus sorában.” (9T 259. old.)

A modellezés fontos a motiváláshoz. A modellezés által megalapozzuk a hihetőséget, a hitelességet, az igazságot, és végül, a tisztességet. “Napjainkban a tisztességre nagyobb szükség van, mint valaha is volt… Ez abszolút létfontosságú mindenki számára, aki arra vágyik, hogy befolyásos személy legyen.”

A keresztény vezetés mérlege - legitimitás

Végül beszéljünk a keresztény vezetés mérlegéről. Honnan tudhatjuk, hogy jól vezetünk?

  1. Követők

Először onnan, hogy vannak követőink. Hiába érvelünk, hogy jót akarunk, de másnak nem kell. A jó vezetőt követik. Mit jelent ez? Találunk elegendő birkát? Tudunk klóónozni? Vannak, akik feltétlenül kiszolgálnak? Van akik ezeket szeretnék.

  1. Eredmények

Másodszor ha jó vezetők vagyunk, akkor eredményeink vannak. A materializmus veszélye nem múlt el a rendszerváltással. Lelki közösség, lelki vezetői lelki eredményekért küzdjenek. Értékteremtés? Más a világi értékrend, mint a gyülekezeté. Milyen értékeket kell teremtenünk?

A többi Isten ajándéka.

Elmondtuk már, hogy a lelkésztől azt várják, hogy végezze a lelki és érzelmi tanácsadó szerepét, magyarázza az Igét, teológus legyen, jártas legyen a gyakorlati dolgokban, az üzleti tervezésben, legyen pénzügyi szaktanácsadó, motiváló szónok, házassági tanácsadó, és még sok más. A gyülekezeti munka területén nincs még egy terület, ahol ennyi követelményt támasztanának egy ember elé.

Ha viszont a presbiter szerepe is ez, akkor nektek is motiváló vezetőkké kell válnotok. A presbiter sem képes ennyi mindent elvégezni. Az igazán sikeres lelkipásztoroknál nem található meg ennyi sok szerep-variáció, amit elvégez; inkább, a siker akkor jön, mikor motiválni tudják gyülekezeteiket, hogy tegyék meg, amit magukban nem tudnának. Mint vezetők, az a feladatunk, hogy megmutassuk lehetőségeinket Krisztusban, és vezessük őket, hogy betöltsék azt.

 

Kérdések, amelyekről a beszélgetés folyhatna: