Van egy mondás, amely így hangzik: tűzd ki célul a semmit, és biztos, hogy el fogod érni. Pontosan ezt teszik azok, akik hétről hétre különböző témákról prédikálnak, mindenféle tervezés nélkül. Ugyanez a helyzet, amikor alkalomról alkalomra különböző - legtöbbször számukra ismeretlen - gyülekezetben prédikálnak. Nem tudnak, sőt sokszor nem is akarnak, kitűzni egy megfogható célt, így nincs is mit elérni. Mit akarunk elérni a prédikálással? Szórakoztatjuk hallgatóságunkat, vagy tápláljuk az embereket Isten Igéjével? Nem egy periférikus kérdés ez. Nagyon gyakran, amikor a tervszerű prédikálás kérdése felmerül, komoly ellenállást vált ki lelkipásztorokból és tagokból egyaránt. Remélem, hogy ennek a kurzusnak a hallgatói kivételek lesznek, és általuk a rájuk bízott gyülekezetek tagjai is.

1. A tervszerű prédikálás elősegíti, hogy Isten megváltási terve, a maga teljességében feltárulhasson a hallgatók előtt.

Mindannyiunkat kötnek bizonyos kedvenc témák, és könnyen megeshet, hogy hétről-hétre, ugyanarról beszélünk. Lehet, hogy más alapszöveget használunk, de bármilyen témát adunk a prédikációnak, mindig ugyanoda jutunk. Vannak lelkipásztorok, akikről meg tudjuk mondani előre, hogy szabad témaválasztás esetén miről fognak prédikálni. Bizonyos paneleket biztos, hogy használni fognak - még akkor is, ha megadott témakörről beszélnek -, így biztos, hogy egy tőlük megszokott, alacsony érdeklődést kiváltó prédikációt hallunk. Őket már lehet, hogy nem tudjuk megváltoztatni, de megakadályozhatjuk ennek a szokásnak a kialakulását szolgálatunkban.

Ha nincs tervünk, akkor előbb vagy utóbb automatikusan mindig ugyanazt mondjuk. Ha megtervezzük, hogy miről is prédikáljunk, akkor, pl. nem csak a "nagy küzdelem szemlélet"-et emlegetjük, hanem a megváltás egész terve szóba kerül. Azért is érdemes elkerülni a kedvenc témákat, mert amikor beugrik a hallgatóságnak, hogy "ismét otthon vagyunk", akkor automatikusan kikapcsol. Mondhatsz újabb dolgokat is, de már nem fogja felfogni, mert azzal a bizonyos, mindig használható panellel eltorlaszoltad az üzenet útját.

2. A tervezett prédikálás képessé tesz arra, hogy a keresztény élet fontos, ill. nehéz kérdéseiről természetes módon beszéljünk.

Például ki veszi a bátorságot arra, hogy azt mondja: ezen a szombaton beszéljünk a szexualitásról? Vagy most a tizedről fogunk beszélni. Mikor fordul ez elő egy olyan gyakorló prédikátorral, aki semmiféle tervezést nem készít azzal érvelve, hogy majd a Szentlélek vezet hétről hétre? Ha valaki egy ilyen témával feláll, a hallgatóság azonnal felteszi a kérdést: Csak nem a lelkészünknek van valami problémája ezen a területen, és azt vetíti ki a gyülekezetre? Vagy kit akar kiprédikálni? Azonnal ott vannak ezek a kérdések. Miért kell a pénzről prédikálni? Megint kéregetni akar? Ha viszont valaki azt mondja, hogy egy sorozatot akarok tartani József életéről, senki sem fog gyanakodni, és előítéletekkel hallgatni. Ennek kapcsán viszont jó lehetőség van arra, hogy a szexuális kísértésben tanúsított hűségről beszélhessen, ami minden bizonnyal nagyon aktuális téma a gyülekezetben. De nem fogja senki azt gondolni, hogy valakit ki akarunk prédikálni, vagy bármilyen hátsó okunk volt a téma kiválasztására.

3. A tervezett prédikálással rávezetjük a gyülekezetet arra, hogy elkezdjenek előre gondolkodni.

Erről a pontról - ki fog prédikálni? - a tervezett igehirdetéssel át tudjuk helyezni a hangsúlyt arra, hogy miről fog szólni a prédikáció, és akkor azonnal Isten igéje kerül a középpontba. Ennek - ha nem is azonnal, de rövid időn belül - gyakorlati következményei lesznek. Ha meg van tervezve, és a gyülekezetben ki van függesztve, hogy miről fognak szólni a prédikációk, akkor egyre többen fogják venni a fáradságot, hogy elolvassák, tanulmányozzák az aktuális igeszakaszt. Gondolkodni fognak azon, hogy vajon miként fogja a prédikátor kibontani, mi az, amit még nem hallottunk, vagy ami igazán fontos lehet a számunkra. Ezek a gondolatok késztetni fogják őket arra, hogy elkezdjenek imádkozni. Talán nem mindig fogják azt gondolni, hogy ez az én problémám is, de jó, hogy erről lesz szó, de mégis nyitottak, felkészültek lesznek arra, hogy az Úr mutassa meg, mit üzen nekik az igén keresztül. Nagyon áldott tapasztalatai lesznek az embereknek a gyülekezetben. Hamarosan azt fogja eredményezni, hogy olvasni és szeretni fogják a Bibliát, el fogják hozni magukkal, esetleg jegyzetelni fognak, és észrevétlenül ráneveljük őket arra, hogy maguknak is tanulmányozzák a Bibliát. Ne attól tegyék függővé lelki életüket, hogy megfelelő táplálékot kapnak-e a szószékről egy prédikáción keresztül, hanem a prédikáción keresztül a lelkész tanítsa meg, hogyan kell olvasni és tanulmányozni a Bibliát.

A háttérben most is az az alapelv van, hogy a lelkipásztor elsődleges feladata nem az csupán, hogy szolgáljon - prédikáljon, keresztségre tanítson, látogasson, stb. - ezt minden tagnak kell tennie a neki adott lelki ajándék szerint (nekünk is kell, mert tagok vagyunk). Isten azért hív el lelkipásztornak, hogy felkészítsük, megtanítsuk az embereket a szolgálatra. A tervezett igehirdetéssel tehát nemcsak azt tanítjuk, hogyan kell keresztény életet élni, hanem azt is, hogyan kell használni a Bibliát, hogy üzenete minél mélyebben feltáruljon előttünk.

4. A tervezett igehirdetéssel az etikai témák is elfoglalják a megfelelő helyüket a prédikálásban.

Prédikációink nagy része dogmatikai jellegű beszédek. Ez tükröződik a gyülekezeti tagok magatartásában is. Nevezetesen sokkal kisebb jelentőséget tulajdonítanak, pl. az üzleti etikának, vagy az igazmondásnak, mint a késői esőről, vagy a fenevadról szóló tanításnak. Az újszövetségben is sok dogmatikai jellegű tanítás van, de mindig egyensúlyban vannak az etikai kérdésekkel. Mihelyst az egyensúly felborul az egyik, vagy másik irányba, azonnal elszakad a mindennapi élettől és a gyakorlati kereszténységtől. Ezért fordulhat elő, hogy vannak emberek, akik csodálatos prédikációkat tudnak tartani, de morálisan kevésre képesek. A Biblia tele van morális üzenettel: tanítja a tiszta beszédet, a férj-feleség közötti szeretetteljes kapcsolatot, a becsületes üzleti tevékenységet, mégis az adventista gyülekezetekben ezek sokszor nem hangsúlyos kérdések. A megtervezetlen prédikációk kapcsán kísértve vagyunk, hogy mindig csak dogmatikai irányba menjünk el.

5. A tervezett prédikálásban az Ótestamentum is megkapja a megfelelő helyet.

Készíthetünk magunknak egyfajta leltárt. Talán úgy érezzük, hogy sokkal könnyen az újszövetségről prédikálni, mert kevesebb útkereszteződésen kell eljutni a célig. De bármihez nyúlunk a Bibliából, meg kell találnunk, hogyan vezet el Jézus Krisztushoz és a megváltás üzenetéhez. Amikor hallgatóságunkkal felfedeztetjük, hogy Ő ott van az Ószövetségben is, még jobban megszeretik a Biblia személyes tanulmányozását.

A tervezett, értelmező-kifejtő prédikáció hasonlít ahhoz, amikor egy tudományosan összeállított táplálkozást folytatunk. Ez rövidtávon talán nem jelent különbséget, ha azonban egy bizonyos idő eltelik, fel fogjuk ismerni a hatalmas különbséget a két gyakorlat között. Például, ha valaki először megy át a gyepen, akkor még nem látunk egy kis ösvényt, amit a következőnek könnyű lenne követni. De ha sokszor elmennek, akkor az nyomot hagy. Olyan emberek lesznek a gyülekezetben, akik értelmes módon hallgatják az igét, értenek minden szót, és megtanulják maguk forgatni az Igét.

Kerüljük a végleteket. Nem csak annak a kísértésnek kell ellenállnunk, hogy mindig másról prédikálunk, ahogy éppen kedvünk van, vagy kedvenc témáink jönnek. Legyenek sorozataink, de ne essünk abba a végletbe, hogy hónapokon keresztül minden prédikáció, pl. a Római levélről tartjuk, versről versre haladva. Tartsunk rövid, négy-öt prédikációból álló sorozatokat, de azokat is úgy, hogy legyen lehetőségünk másról beszélni. Például ha szombat délelőttönként, vagy péntek este tartjuk a sorozatot, akkor van lehetőségünk másról is beszélni. Így könnyebben odafigyelhetünk, hogy mind az ó- és újszövetségi, valamint a dogmatikai-etikai témák is egyensúlyban legyenek.

Vannak hitelvek, amelyek gyakran előkerülnek, míg másokkal szinte csak a keresztségi tanításban foglalkozunk. Ezek az aránytalanságok megfelelő tervezéssel elkerülhetőek. Nem jelenti ez azt, hogy mindegyik hitelvnek ugyanannyiszor kell elhangzania, de tervezés nélkül könnyen elhanyagolhatunk tanításokat. Nem minden esetben jó az, ha csak akkor foglalkozunk egy tanítással, amikor egy vele kapcsolatos problémát érzékelünk. Arra is figyelnünk kell, hogy ne csak utaljunk egy-egy tanításra, hanem átfogóan tanítsunk egy-egy aspektusáról. Talán számtalan olyan prédikációnk van, amelyben megemlítjük Jézus második eljövetelét, de egy szisztematikus tanításra akkor is szükségünk van legalább egyszer évente.

Erre önmagunkban mindenképpen kevesek vagyunk. Szükségünk van egy jó feleségre, vagy egy olyan gyülekezeti vénre, akiben bízunk, és ők folyamatosan figyelmeztethetnek erre.

Vannak emberek, akiknek tejre, míg másoknak keményebb eledelre van szükségük. Ha nem megfelelően tápláljuk őket, súlyos következményei lehetnek. Ha tejjel próbálunk táplálni embereket, akkor azok elmennek, és másutt keresnek táplálékot. Természetesen, egyáltalán nem biztos, hogy ott és olyat, amire szükségük lenne. Arra is figyelnünk kell, hogy a lelki dolgokat nem feltétlenül az intellektuálisan kiemelkedő emberek tudják megragadni. Ne tévesszen meg bennünket egy ilyen feltételezés: itt tanult, értelmes emberek vannak, ezért itt mélyebb, bonyolultabb lelki témákról kell beszélni. Sajnos, ez nem mindig így van.

1. Egy rövidebb bibliai könyv. Jónás könyvéből például tarthatunk 4-5 prédikációt, ami egy jó sorozat lehet, különösképpen, ha ráfér egy kis lelkesítés a gyülekezetünkre a misszió területén. Péter első levele szintén jó téma lehet, különösen, ha új tagjaink vannak, hiszen ez a levél igazából egy keresztségi prédikáció. Nagyon jól használhatjuk az új tagok beépítéséért néhány héten keresztül.

Vannak vastagon szedett szövegek a bibliai könyvekben, és ha mindig csak ezeket prédikáljuk, és nem megyünk végig az egész könyvön, könnyen megtörténhet, hogy egész mást prédikálunk a jól ismert szövegek alapján, mint amit a szöveg egy tágabb kontextusban nyújt.

2. Egy-egy bibliai szereplő élete, pl. Elizeus, Illés, József, Dávid története. Nagyszerű illusztrációit találjuk annak, hogyan bánik Isten az emberrel. Sorozatot készíthetünk, pl. az Apostolok Cselekedetében szereplő keresztény karakterekről Ezeknek a korai keresztényeknek az életén keresztül lehet beszélni arról, hogy az első gyülekezetben milyen általános jellemvonással rendelkeztek emberek. Ezen belül lehet beszélni a gyülekezeti vénről, a diakónusról, az ifjúsági vezetőről, a misszióvezetőről, a szombatiskolai vezetőről stb.

3. Tarthatunk sorozatot egy-egy bibliai fejezetről is. Nagyszerű lehet, ha Jézus szenvedéstörténetéről tartunk egy sorozatot, és végigvezetjük olyan pontokon a gyülekezetet, ami életük formálásában nagy befolyást gyakorol rájuk.

4. Aztán sorozatosan beszélhetünk bizonyos témákról, mint például: imádság, Jézus második eljövetele, a Szentlélek munkája és gyümölcsei, a Szentlélek elnyerésének feltételei stb.

Valaki akkor nevezhető egy gyülekezet lelki vezetőjének - a lelkipásztor pedig az - ha nem csupán menedzsere a gyülekezetnek, hanem prédikációival látomást ad, neveli, motiválja a reá bízottakat. Ideális lenne, ha az összes elhangzó prédikációnak a felét a gyülekezet lelki vezetője tartaná. A többit pedig az ő tervei és útmutatásai, kiképzése alapján azok, akik rendelkeznek a megfelelő lelki ajándékkal a gyülekezetben. Nem arra van szüksége a gyülekezetnek, hogy vándor prédikátorok szórakoztassák, hanem, hogy tudatos nevelésben, tervezett, változatos lelki táplálékban részesüljenek. Azt gondolnánk, hogy a változatosság akkor valósul meg, ha mindig más prédikációját hallgatja. Ez egyáltalán nem így van. Gondoljunk bele, hogy mi történne gyermekeinkkel, ha mindig másik szomszédban ebédelnének, a szerint, amihez kedvük van. Nagyon hamar leszoknának a zöldségfőzelékről, hiszen a vendéglátónak csak az lenne a fontos, hogy az ő főztjét dicsérjék. Nos pontosan így néznek ki sokszor gyülekezeteink. Kölcsönösen elrontottuk egymást. A lelkész számára az a fontos, hogy dicsérjék, csodálják, és ezt otthon nem lehet sokáig elérni. A tagok pedig szívesebben veszik, ha mindig tortát ebédelhetnek, mert a komoly lelki táplálék nem esik jól nekik.

Egy átgondolt és jól elkészített tervtől csupán néhány ponton térhetünk el, de legtöbbet ezek közül is betervezhetünk. Ha egyházterületi vagy unióvezetők, ill. osztálytitkárok látogatják meg gyülekezetünket. Az utóbbit be is tudjuk tervezni, mert olyat hívunk meg, akinek a területe találkozik gyülekezetünk szükségleteivel. Amikor meghívunk valakit, akkor jó időben tájékozódjunk arról, hogy miről fog beszélni. Lehet fokozni az előkészületet azzal, hogy műsorfüzetet nyomtatunk, így kötnie kell magát a megadott témához.