A tervezett prédikálással egy hatalmas küzdelemtől szabadulunk fel, amely úgy hangzik: mit prédikáljak? A Biblia 66 könyvet, 1189 fejezetet, 31.176 verset és 2930 szereplőt tartalmaz. Így a Biblia a prédikációs témák kimeríthetetlen forrása. Ha egy-egy bibliai szereplőről prédikálnánk naponta, akkor elég anyagunk lenne 8 évre; ha naponta egy-egy fejezetről, akkor több mint 3 évre; ha pedig egy-egy versről naponta, akkor több mint 80 évre. A kérdés tehát nem az, hogy mit prédikáljak, hanem hogy mit prédikáljak először.

Ha megvan a textusunk, minden, amit tennünk kell, csupán dolgozni rajta, míg meg nem találjuk az értékes drágakincset. Ezen a ponton az önfegyelem értéke felbecsülhetetlen. Megfelelő önfegyelmet kell gyakorolnunk ahhoz, hogy belemélyedjünk a szövegbe. Ahogy mondtam, egy felesleges küzdelemtől megszabadultunk - miről prédikáljak? -, de ettől a küzdelemtől nem szabad elmenekülni. Egy nagyon rögös út vezet a cél felé, és bizonyos pontokon reménytelennek látszik a küzdelem, de mégis ki kell tartanunk. Ha jó döntést hoztunk, amikor a tervet elkészítettük, legyünk kitartóak és bízzunk benne, hogy munkánknak gazdag gyümölcse lesz.

Az út a textustól a prédikációig az évekkel sem lesz könnyebb. Egyszerűen nem szabad itt a dolgok könnyebb végét keresni. Soha nem jutunk el oda, hogy azt mondhatnánk: elértem a Biblia üzenetének teljes mélységét. Ezért ha már gyakorlottabb exegéták vagyunk és könnyebben haladunk a szöveg megértése felé, akkor is küzdjünk az üzenetért. Nem fogjuk megbánni, hiszen mind mi, mind hallgatóságunk egyre gazdagabb áldást nyer. Valójában nincs is más út, hiszen itt is érvényesül az az elv, hogy amit nem használunk, elvétetik tőlünk. Ha rutinszerűen kezdünk bánni a prédikációra való felkészüléssel, nehogy azt higgyük, hogy szinten tarthatjuk magunkat. Nagyon hamar sekélyes lesz üzenetünk. Az évek egy dologban segítenek: minél több nagyszerű tapasztalatunk lesz a küzdelem áldásáról, ezek erősítenek a kitartásban. Bizonyosságot adnak, hogy ha nem is látjuk a célt - hogy szombatra lesz egy jó prédikációnk - tudjuk, hogy ott van, így bizalommal dolgozunk.

Ezen a módon természetesen nem lehet a prédikációkat sorozatban gyártani. Átlagosan heti egy prédikációt készíthetünk, amire alaposabban fel tudunk készülni. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni a terv elkészítésénél. Ha van terved, akkor párhuzamosan is tudsz készülni, ami elengedhetetlen a jó prédikációhoz. Nem érdemes azt mondani, hogy vasárnapig elő sem veszem, hanem elő lehet venni 1-2 hónappal a prédikáció ideje előtt is. Végigolvasom a szakaszokat, amiről majd prédikálni fogok. Nyilván a legközelebbire jobban koncentrálok. Így jobban bízhatok, hogy beérnek az üzenetek, és nem kell a fárasztó, rögös úton végigvezetni a hallgatóságot.

Az adventista gyülekezetekben nem gyakorlat egy központi perikópa rendszer követése, így a helyi lelkipásztor ill. segítői kezében van a prédikálás kérdése. A homiletikai képzés szerves része lenne a tervkészítés, de ez Magyarországon csak az utóbbi időben került a képzés homlokterébe. Amikor a jubileumi év prédikációs tervét elkezdtem követni a helyi gyülekezeteimben, időnként erős kísértéseim voltak, hogy eltérjek. Néhány esetben egyáltalán nem a belső meggyőződés, hanem egyszerűen a külső kényszer tartott vissza a változtatástól. Minden ilyen esetben csodálatos tapasztalatom volt. A nevezett szakaszokból olyan üzenetek tárultak fel bennem és így általam, amelyek másképpen - ha rám lett volna bízva - soha nem kerültek volna elő. A könnyebb út választása - prédikálok arról, amihez kedvem van - engem is, és a gyülekezetet is szegényebbé tette volna.

Mindaddig, amíg nem tudjuk teljesen beleélni magunkat az igeszakaszba, addig minden bizonnyal nem fog sikerülni jó prédikációt tartani róla. Egyszerűen azt kell tennünk, hogy minél hosszabban gondolkodunk róla. Ezért az a jó, ha minél korábban elkezdjük az adott szakasszal való foglalkozást. Ha egy ültő helyben akarom a prédikációt elkészíteni, - és ha erre csak 4-5 órám van - akkor szinte kizárt, hogy egy hosszan emlegetett, időtálló üzenetet fogok előadni. Ha erre van egy hetem, - ideális esetben több, akkor sokkal többet tudok foglalkozni vele. Nem azért, mert többet ülök az íróasztalnál, hanem azért, mert elmélkedhetek rajta ha autóbuszon ülök, ha autót vezetek, vagy amikor olyan munkát végzek, ami nem igényel nagy koncentrációt. El tudom magamban mondani, hogy ez az a biblia szöveg, amiről hamarosan prédikálnom kell. Mit is jelent ez? Beszélgetek munkatársakkal, a gyülekezetem tagjaival, vagy akár hétköznapi találkozásban bárkivel. Egyszer csak azt mondom magamban, itt egy jó gondolatsor, ami beleillik ebbe a prédikációba. Vagy, pontosan ezekre a kérdésekre válaszol a kiválasztott igeszakaszom. Újra és újra leülök néhány percre, hogy rendezgessem a jegyzeteimet, és mindig leírok gondolatokat. így fokozatosan gyűlnek az anyagok. Egyelőre még nem kell eldönteni, hogy mi marad és mi nem, csak gyűjtök mindent, ami felszínre kerül.

Azt is tehetjük, hogy a folyamatos, napi bibliaolvasásunk alkalmával készítünk apró jegyzeteket. Így előbb utóbb nagy esélye lesz, hogy amikor előkerül a prédikációs tervünkben, már lesznek használható gondolataink. Nem jó az, ha egy szöveggel csak akkor foglalkozunk, ha arról prédikálni akarunk. Így soha nem kerül igazán közel hozzánk az üzenet, hiszen eleve úgy nézzük, hogy mit mond másoknak, mit fogunk róla prédikálni. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy olyan elemi erővel jön a személyes bibliatanulmányozásból egy üzenet, hogy azt mondom, most mindenképpen félre kell tennem a tervemet. Vigyáznunk kell viszont, hogy maradjon meg egy belső fegyelem, miközben nyitottak maradunk arra, ahogy a Szentlélek éppen vezetni akar. Ne találjunk minden héten egy-egy jó kifogást arra, hogy félretegyük a tervünket, beleesve a kedvenc téma bűnébe. Ilyenkor fel kell tennünk a kérdést, miért nem vezet a Szentlélek a tervezésben? Talán a kedvenc téma kiválasztásánál sem Ő tanácsolt?

Legyen egy következetes szabályunk magunk felé: Minél több idő legyen aközött, amikor eldöntöttem, hogy miről prédikálok, és aközött, amikor prédikálnom kell. Ha van egy tervem, akkor figyelembe tudom venni, hogy a dolgok különböző idő alatt érnek be. Egy jó szabály lehet, hogy egy általános éves tervet készítünk, és negyedévenként felülvizsgáljuk, hogy a szükséges változtatásokat elvégezhessük az előkészületekben való haladásunk, ill. a gyülekezet változó szükségletei szerint. Így mindig van lehetőségünk arra, hogy korrigáljunk, és érett témák kerülnek a szószékre.

Meg kell még itt jegyeznünk, hogy mivel általában több gyülekezetünk van, így nem feltétlenül kell mindig új prédikációt készítenünk. Természetesen nem mindig ugyanazok a szükségletei gyülekezeteinknek, ezért ugyanúgy nem mondhatjuk el. Ha viszont alaposan készültünk, akkor szinte különösebb műhelymunka nélkül tudjuk adoptálni a szószéken, a helyi szükségleteknek megfelelően. Van egy szabály, amit komolyan kell vennünk: azt a prédikációt, amit nem lehet többször elmondani, azt először sem lett volna szabad elmondani.

Hatásos dolog lehet, ha megpróbáljuk felbontani a szöveget és megérteni. Van egy egyszerű gyakorlatom, amit nyilván nem lehet minden bibliai szövegnél használni: Két kérdést teszek fel egy bibliai szakaszról. (1) Mit mond el Istenről? (2) Mit mond el Istentől? Aláhúzom a mellékneveket és az igéket, hiszen ezek válaszolnak a kérdéseimre. Ez persze csak egy lehetőség. Nem lehet általánosságban használni, mert közel áll a kedvenc témákhoz, és így könnyen korlátozhatnánk a szöveg teljesebb megértését.

De mindenképpen fel kell bontani a bibliai szöveget, mielőtt bármilyen végleges magyarázatot elfogadnánk. Megdöbbentően sok olyan magyarázatot fogadunk el másoktól, ami nem illeszthető be a szövegösszefüggésbe, így valójában belemagyarázás.

Próbáljuk illusztrálni ezt egy jól ismert szakasszal Jn. 3. részéből: “Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere” Jn 3:1

Volt egy ember,

farizeus volt,

Nikodémusnak hívták,

egy zsidó vezető volt, a Nagytanács (szanhedrin) tagja

A második versben ezt olvassuk: “Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: ’Mester tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tudja megtenni azokat a jeleket, amiket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.’”

Ő Jézushoz ment,

egy éjjel,

így szólt hozzá,

Mester,

tudjuk, hogy tanító vagy,

A “ment” és a “szólt” igéket baloldalra tettem, mivel ezek a fő igék, amelyek nem csak azt mondják el, hogy ki volt, hanem, hogy mit csinált. Milyen plusz információt találunk ahhoz, hogy elment? (Éjjel ment oda.) Mi a plusz információ ahhoz, hogy szólt: azt mondta, hogy Mester - mit jelent ez? Külön egységként tudod analizálni. Tudjuk, hogy tanító vagy, hogy Istentől jött tanító vagy, ezzel megint bővítjük az ismereteket. Ha így felbontod a szöveget, máris el tudsz gondolkozni azon, hogy mit is lehet egyes szakaszokkal kapcsolatban elmondani. Hogy tudod más szavakkal elmondani? Mit jelent személy szerint neked? Mit jelent nekem az, hogy éjjel ment el? (félt attól, hogy meglátják, de mégis érdeklődött). Kik voltak a farizeusok? (vallási vezető, törvény megtartó). Nikodémus neve szerepel-e a Bibliában ezen kívül? (Még két alkalommal János evangéliumában) Milyen összefüggésben? (a nagytanács tagja volt) Mit foglalt magában a nagytanács? (A zsidó nép vezető testületét jelentette.)

Ekkor még nem használok kommentárokat, értelmezéseket, hanem inkább szótárat, lexikont, amelyek bővebben beszélnek egy-egy szóról. Mit jelent, pl. a Mester, vagy a farizeus?

Nagyon könnyen előfordulhat, hogy nem tudom igazán azt, hogy mi van a bibliai szövegben, mert nem tettem meg az alapvető lépéseket ahhoz, nehogy félreértsem. Lehet, hogy az előbbi nagyon egyszerű szöveg, de vannak olyan szövegek, aminél az emberek nyilvánvalóan mást értenek. Jézus azt mondja, hogy “Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy abban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam". Ezt is általában félreértik az emberek. Ha valaki feláll a szószékre, és arról beszél, hogy az Isten Igéjét tudakozni kell, akkor jó dologról beszél, csak ez a bibliaszöveg nem erről beszél.

Miután így felbontottam, analizáltam a szöveget, és tettem egy jelentős lépést arra, hogy megértsem a bibliai szöveget, akkor kezdek el meditálni rajta. Miért van szükség a meditációra? Gyakorlatilag, amikor magunkévá tesszük a szöveget, vagy átitatjuk magunkat vele, már az is egy meditáció, amikor analizáljuk másodszor, az is meditáció, de amikor harmadszor próbáljuk eldönteni, hogy a mai életünkre milyen üzenete van ennek a szövegnek, akkor sincs másról szó, minthogy elmélkedünk, és próbálunk egy bizonyos hídverési munkát elvégezni. Az alkalmazás sokszor a munkánk leggyengébb pontja, pedig ez az egyetlen értelme a prédikációnak. Milyen gyengeségei lehetnek? Ha nem végeztünk megfelelő meditációs munkát, akkor egyáltalán nem tudjuk elérni a folyó másik oldalát. A másik kísértés, ha szeretnénk egyfajta történelmi információt adni a Biblia szöveg alapján, vagy egyfajta elvont erkölcsi tanítást, akkor keresünk egy alkalmazást, ami nem a szövegből ered, vagy csak felszínesen ered a szövegből. Akkor van két jó oszlopunk, csak híd nincs közte, mert gyakorlatilag adtunk egyfajta történelmi tanítást, meg adtunk egy alkalmazást is, csak az a baj, hogy a kettőnek nincs köze egymáshoz. Nem az egyikből nő ki a másik.

Meg kell találnunk a bibliai igében, hogy mi az, amit ma alkalmazni lehet? Sokan gyenge prédikációkat tartanak az applikációt tekintve. Ha elkezdünk prédikálni János evangéliuma 3. részének első három verséről, akkor milyen alkalmazást tudnánk mondani? Nikodémus odamegy, és megkörnyékezi Jézust: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél. Jézus válaszol neki: bizony, újjá kell születned. Ebben a versben felülről születésről van szó. Olyan emberről van szó, mint amilyenek mi vagyunk. Buzgón érdeklődünk vallásos dolgok iránt, de közben mégis lehet belső hiányunk, vagy szükségletünk.

Amikor jól megvetettem az alapot, be kell azonosítani magamat és hallgatóimat a történetbe. (Nyilván magam nem Jézussal azonosítom be, hanem valamelyik másik szereplővel.) A vak Bartimeus történetében elképzelheted, hogy te vagy a vak, akinek szüksége van a segítségre. Amikor a kereszten függ Jézus, és a lator megszólal, - ’Uram, emlékezzél meg rólam a te országodban’ - tudd meg, hogy te a kereszten lehetnél a saját bűneid miatt, de mégis van, akihez szólhatsz. Amikor olvasod az irgalmas samaritánus történetét, akkor te vagy az irgalmas samaritánus. Nem, nem az vagy! Sok esetben te vagy, aki holtra verted a másikat! De legjobb esetben, akit holtra vertek. Lehet tovább keresni, hogy ki is vagy igazán ebben a történetben. Viselj rá gondot, amíg visszajövök! Azonnal megtalálom a helyemet, hogy én vagyok a vendégfogadó házban, ami a gyülekezet, és úgy kerültem be, hogy valaha én is az út szélén feküdtem, és odavittek. És akkor tudok arról beszélni, hogy mi a tagok szerepe a gyülekezetben. Hogyan tekintsek azokra, akik össze vannak törve. Én vagyok, aki kaptam egy megbízást, hogy amíg Jézus visszajön, gondoskodjak az elesettekről. Ő meg fog fizetni az én cselekedeteimért. Nem azért, mert cselekedeteimmel érdemlem ki az üdvösséget, hanem a cselekedeteimmel fejezem ki, hogy elfogadtam ezt a feladatot Tőle, vagy sem. Gondoskodok-e a ház népéről, vagy ütöm-verem a szolgákat. Ha őszintén próbálom belehelyezni magam a történetbe, eljuthatok egy olyan üzenethez, amit egyébként lehet, hogy nem találnék meg.

Vannak, akik szeretik ezzel kezdeni, de a sorrend itt nem is lényeges. Fontos az, hogy a munkánk valamely pontján szükséges megismernünk a szakasz szerkezetét, hogy megfelelő logikus összefüggésben beszéljünk a témáról. Ez a vizsgálat lehetővé teszi, hogy eldöntsük, mi a jelentős és mi a jelentéktelen, nehogy összekeverjük, és rossz következtetést vonjunk le.

Nézzük meg a Jn 3:1-15 struktúráját:

1. Az újjászületés szükségessége (1-3 vers)

Nélküle senki sem láthatja meg Isten országát.

2. Az újjászületés természete (4-8 vers)

Nem a fizikai születés megismétlése (4 vers)

Magába foglalja a megtisztítást és az új életet (5 vers)

Nem meglepő, hiszen hasonló fejleszthet hasonlót (6 vers)

Láthatatlan de mégis valóságos (8 vers)

Megfoghatatlan, de a Szentlélek hatalmas munkája (8 vers)

3. Az újjászületés eszközei (9-15 vers)

Ez a szerkezet nem minden esetben irányítja az üzenet alakját és pontjait. Sok esetben viszont ezt teszi. De mindenképpen segít a szakasz megértésében.

Kérdezd meg: ’Mi a legfontosabb üzenete a szakasznak a mai ember számára?’ ’Mely pontokat kell hangsúlyozni, hogy ez az üzenet elérje az emberek szívét?’

Az emberek sokkal jobban tudják követni, ha a szószéken bizonyos bevezetés után elmondjuk, hogy ez az, amiről beszélni szeretnék. Soroljuk fel a pontjainkat, de figyeljünk arra, hogy pontjaink legyenek világosak és közérthetőek. Mindenki láthassa, hogy ezekre igazán szükség van egy adott témán keresztül. “Ontológiai érvek a teremtés mellett” - talán a szakaszból eredő cím, de olyan hamar elfordítja hallgatóságunk érdeklődését, mint egy elektromos zárlat a világosságot. Nem csak azt kell kérdeznünk, mit mond az Ige, hanem azt is, hogy mit mond az Ige ezeknek az embereknek? Pontjaid legyenek világosak. Legyen képes a hallgatóságod arra, hogy elmondja pontjaid lényegét a prédikáció végén. A tanítás próbája nem az, hogy a tanár elmondta-e az anyagot, hanem az, hogy a tanulók megtanulták azt.

Másodszor arra van szükség, hogy pontjaid egy bizonyos logikai sorrendet kövessenek. Van, amikor a bibliai szöveg ezt nagyon csodálatosan adja, van, amikor magunknak kell megalkotni. A nyugati ember gondolkodása szerint a gondolatok rendszerint egyenes vonalon haladnak a csúcspont felé. Ezért sokszor nekünk kell átrendezni a gondolatokat. Mindenképpen fontos, hogy minden pont kapcsolatban legyen a szöveggel, és a többi pontokkal.

Ahhoz, hogy az emberek megértsék a mondanivalódat, sorold fel az elején, hogy a megadott igéről milyen pontok alapján fogsz beszélni. Ha a pontjaid megjegyezhetőek, akkor nagy valószínűséggel meg is fogják jegyezni. Amikor befejezted az első pont tárgyalását, akkor, elmondod, hogy ez volt az első pont. A másodikat mondod el, és a végén megismétled, hogy az első pont erről szólt, a második, pedig erről. Az emberek ezen a vázlaton keresztül megjegyzik azt, amit mondtál.

Világos pontok nélkül számtalan érdekes dolgot mondhatsz, de biztosan csak a történeteket fogják megjegyezni, ami jó is, meg rossz is, mert a történet lehet, hogy egy önálló életet kezd el élni, és már nem jut eszükbe az, aminek a kapcsán elmondtad.

A TV reklámokban megpróbálják harminc másodperc alatt közvetíteni az üzenetet, és ehhez kegyetlenül ki kell vágni minden anyagot, ami nem feltétlenül szükséges. Egy teljes prédikációt készíthetsz a 2-5 versek alapján, így ha az egész zsoltárról akarsz beszélni, korlátoznod kell az első rész anyagát. Máskülönben elveszted az irányt, de a hallgatóságot is. Legtöbbünket kísérti, hogy túl sokat akarunk elmondani. A hallgatóságunk befogadó képessége rendszerint sokkal nagyobb, mint az átadási vágyunk.

A főpontok kifejlesztése közben, amikor a vázat megtöltöd a testtel, azt fogod találni, hogy szükséges leírni a gondolataidat. Sokan megtapasztaljuk, hogy az írás ösztönzi, élénkíti a gondolkodásunkat.

Túl gyakran összeromboljuk a jó üzenetet azzal, hogy elkóborlunk a befejezéssel. A befejezéssel egy másik fejezetben részletesen foglalkozunk, így most csak azt jegyzem meg, hogy kitartóan haladjunk s csúcspont felé, és amikor elérjük, mielőbb fejezzük be.

Mi alapján döntöd el, hogy mi a csúcspontja a témának? Ha abból indulunk ki, hogy az üzenet közvetlen az embert kell, hogy elérje, akkor jó módszer lehet, hogy egy távolabbi dologtól indulsz el, és a megszólított ember áll a kérdés középpontjában. Olyan előkészítés folyik, ami egyfajta döntésre hívás. Ha ez nincs meg a prédikációban, akkor az nem érte el a célját. Ezt nem lehet megtenni teljesen elszeparált módon, úgy, hogy volt egy prédikáció, és mindenki visszasüppedt magába, fáradtan várják, hogy mikor lesz vége, és akkor teszel egy döntésre hívást. Így egyáltalán nincs értelme a felhívásnak. De ha van egy olyan pont, amikor rájönnek, hogy hopp, itt rólam van szó, az életemnek erről, meg erről a pontjáról, akkor van esélye a hatásos felhívásnak.

Nagyon fontos eldönteni ezt, mert könnyen előfordulhat, hogy az első pont mellett túl sokat időzünk el, és közben az emberek érdeklődése lecsökken. Vagy az is előfordulhat, hogy időzavarba kerülünk és a többi részt össze kell csapni. Általában a 2. pont az, ami terjedelmében a hosszabb. Az 1. pontot hagyjuk rövidre, hogy az emberek érdeklődése még fent legyen. A 2. pontban szélesebben fejthetjük ki az üzenetet, míg a 3. Pont már csak azért is rövid, mert annak hatásosabbnak kell lennie, hiszen a felhívásra készít fel.

Ne csak akkor bízzunk a Szentlélek vezetésében, amikor elkészítjük a vázlatot. Nem szabad viszont a másik végletbe esnünk, hogy a Szentlélek csak akkor vezet, amikor a szószéken vagyunk. Nem hiszek abban, hogy a prédikációk a szószéken születnek meg. A szószéken újjászülethetnek a prédikációk, és viszonylag új dolog is kijöhet belőle, már csak azért is, mert Istennek mindig hatalmában áll, hogy gyengeségeinket kipótolja. De erre nem lehet semmiképpen sem hagyatkozni. Előfordulhat, hogy váratlanul kell felállnunk, és nem volt alkalmunk megfelelően készülni, ekkor segíthet a Szentlélek, de helyettünk nem fogja a munkát elvégezni.

Ha lekötjük magunkat ahhoz, hogy versről-versre beszéljünk, akkor valószínű, hogy lapos prédikációnk lesz, ami nem fogja lekötni az embereket. De megvan a lehetőségünk, hogy kihagyjunk belőle, átrendezzük. Nem kell mindent elmondani, ami a versben van.

Egyre inkább olyan közegben élünk, ahol hallgatóságunk kevésbé ismeri a Bibliát. Ezért, ha túl sokat idézünk a különböző helyekről, hamar zavarba hozzuk az embereket. Az is könnyen előfordulhat, hogy mi magunk veszünk el benne. Találkozunk olyan prédikátorokkal, akiknek minden egyes szövegről eszébe jut 2-3 másik szakasz, és amikor azokat idézi, akkor újabb, önálló gondolatok jutnak eszébe, és akkor annyira szerteágazó lesz, hogy nem tudnak visszatérni az alapgondolathoz. Végül a hallgatóság azt mondja, hogy sok szép dolog hangzott el, de nem tudjuk, hogy miről is beszélt igazán.