A szombatiskola – A szombatiskolát joggal nevezik a gyülekezet tanuló alkalmának. A gyülekezeti munkával kapcsolatosan ez az egyik legfontosabb istentisztelet. Tagságunk legnagyobb része és érdeklődők ezrei gyűlnek össze szombatról szombatra a bibliatanulmányozó csoportokban, hogy módszeresen tanulmányozzák Isten Igéjét. Bátorítsunk minden gyülekezeti tagot, hogy vegyen részt a szombatiskolában, és hozzon vendégeket is. Az alkalom alatt törekedjünk arra, hogy mindenki a korcsoportjához illő csoportban legyen. Különböző segédanyagok és eszközök állnak rendelkezésre, hogy segítsék a csoportok munkáját, amelyek beszerezhetők az egyházterülettől (misszióterület/csatolt terület), az uniótól, de a divíziótól is. Ez az istentisztelet általában egy óra tíz percet vesz igénybe. Azonban ez nem korlátozza a gyülekezeteket, hogy hosszabb vagy rövidebb időt szánjanak rá, ha úgy látják jónak. A program előkészítésénél gondoskodni kell arról, hogy legalább harminc percet biztosítsunk a bibliatanulmányra.
Az istentisztelet – A gyülekezet összejövetelei közül a szombati istentisztelet (a szöveg egyes számban ír az istentiszteletről, mivel a világ nagy részén egy istentiszteletet tartanak – a szerk.) a legfontosabb. A gyülekezeti tagok hétről hétre találkoznak, hogy együtt imádják Istent a dicséret és hálaadás lelkületével, hallgassák Isten Igéjét, erőt és kegyelmet gyűjtsenek az élet küzdelmeinek megvívásához, és tudomást szerezzenek Isten rájuk vonatkozó akaratáról a lélekmentő szolgálatban. Tisztelet, egyszerűség és pontosság jellemezze az egész istentiszteletet.
A szombati istentisztelet szentsége – Isten imádása a legmagasztosabb és legszentebb tapasztalat, amit az ember szerezhet, ezért ezt a legnagyobb gonddal kell megtervezni.
„Vajon nem az a feladatotok, hogy hozzáértéssel, előtanulmánynyal és gondos tervezéssel vezessétek a vallásos összejöveteleket, hogy az a lehető legjobbat nyújtsa, és a legkedvezőbb befolyást gyakorolja a jelenlevőkre?" (Ellen G. White cikke. In: Review and Herald, 1885. április 14., p. 225.).
„Istenünk gyöngéd, irgalmas Atya. Szolgálatára ne úgy tekintsünk, mint szívet szomorító és lehangoló cselekményre! Legyen öröm az Urat imádni, és a munkájában részt venni! (…) A megfeszített Krisztus legyen elmélkedésünk, beszélgetésünk és legszentebb örömünk középpontja! (…) Midőn kifejezzük szívünk háláját, istentiszteletünk mindinkább hasonló lesz a mennyei seregéhez. »Aki hálával áldozik, az dicsőíti Istent« (Zsolt 50:23). Lépjünk tehát mindnyájan tiszteletteljes örömmel Alkotónk elé »hálaadás és dicséret szavával« (Ésa 51:3)" (Jézushoz vezető út, p. 85.).
Az istentisztelet formája – A szombat délelőtti istentiszteletnek két fő része van: a gyülekezet megnyilvánulása dicséretben és imádatban, amelyet énekben, imában és az adakozásban fejezünk ki, valamint az üzenet Isten Igéjéből (lásd 95. oldal 1. megjegyzés).
Nem írjuk elő a nyilvános istentisztelet meghatározott formáját vagy rendjét. A rövid szolgálati rend általában jobban illik az istentisztelet légköréhez. Kerülni kell a hosszas bevezetőket, azok semmilyen körülmények között ne vegyék el az imádkozásra és Isten Igéjére szánt időt (az ajánlott istentiszteleti formákat lásd 96. oldal 2. megjegyzést).
Hirdetések – Alaposan meg kell fontolni, milyen hosszú és jellegű legyen a hirdetés a szombati istentiszteleten. Ha a hirdetnivalók nem kimondottan a szombati istentisztelettel vagy a gyülekezet munkájával kapcsolatosak, akkor a lelkészeknek és a gyülekezeti tisztségviselőknek kell gondoskodni arról, hogy azok ne hangozzanak el, mert ebben a tekintetben is fenn kell tartani az istentisztelet és a szombatünneplés helyes lelkületét. Számos nagy létszámú gyülekezetünkben nyomtatásban adják ki az istentisztelet rendjét és az arra a hétre szóló hirdetéseket. Ahol ezt tesszük, ott nincs szükség szóbeli közlésre, vagy az csak nagyon rövid legyen. Ilyen nyomtatványok hiányában sok gyülekezetben kívánatosnak tartják, hogy a hirdetéseket a tulajdonképpeni istentisztelet előtt közöljék (lásd 96. oldal 2. megjegyzés).
Megfelelően kell gondoskodni a gyülekezet különböző osztályairól is, hogy előmozdítsák azokat az érdekeket, amelyekért felelősek, de ügyelni kell arra, hogy amikor munkájukról beszámolnak, elég idő maradjon Isten üzenetének hirdetésére.
Nyilvános ima – „Krisztus megtanította tanítványainak, hogy imájuk rövid legyen; azt fejezze ki, amit éppen kívánnak, és nem többet. (…) Egy-két perc elegendő bármely általános imára" (Testimonies 2. kötet, p. 581.).
„Ha imádkozol, légy rövid, és térj egyenesen a tárgyra! Ne prédikálj az Úrnak hosszú imáidban!" (Testimonies 5. kötet, p. 201.).
„Azok, akik imádkoznak, és akik prédikálnak, választékosan, hangsúlyosan, helyesen ejtsék ki a szavakat, és beszéljenek világosan. A helyesen elmondott ima hatalom a jóra. Az Úr egyik eszköze, amelylyel az igazság értékes kincseit népével közli. De az ima nem az, aminek lennie kellene, mert halk hangon mondják el. Sátán örvendezik, ha az Istenhez küldött imák csaknem hallhatatlanok. Tanuljon meg Isten népe úgy beszélni és imádkozni, hogy helyesen képviselje azt a nagyszerű igazságot, amit birtokol! A bizonyságtételek és imák legyenek világosak és választékosak! Ezzel megdicsőítjük Istent" (Testimonies 6. kötet, p. 382.).